A know-how - amelyet az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény nem sorol az általa védett szellemi alkotások közé - ennek ellenére a hazai és nemzetközi szakirodalom értelmezése szerint a tudományos műszaki alkotó tevékenységben betöltött szerepe révén az iparjogvédelem tárgya.
Ebben a vonatkozásban többfajta megközelítéssel találkozunk, mivel a know-how mibenléte nem nyert pontos megfogalmazást. Vagyoni értékű gazdasági és műszaki ismeretek összességét, felhasználható rendszerezett ismereteket, egyetlen konkrét műszaki megoldást, műszaki megoldások láncolatát, műszaki megoldáshoz kapcsolódó kiegészítő gyakorlati ismereteket, meghatározott témakörhöz kapcsolódó általános jellegű, mások által nem ismert tapasztalatokat[1] értünk a know-how-on. A know-how szűkítő értelemben vagyoni értékű műszaki ismeretként fogható fel.
Tágabb értelemben a know-how nemcsak műszaki tartalmú, hanem szervezési, gazdasági jellegű, illetve az élet bármely területén meglévő vagyoni értékű információként értelmezhető.[2]
A know-how fogalmának meghatározásában különböző nemzetközi szervezetek jeleskedtek, melyek közül a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (1961) és az AIPPI - Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület -(1970), azt követően az AIPPI 1974. évi Melbournei Végrehajtó Bizottságának a know-how fogalma tekinthető jelentősnek. Az AIPPI 1974-es fogalma a know-how tágabb értelmezéséhez kapcsolódik. Eszerint a know-how műszaki, kereskedelmi, adminisztratív, pénzügyi vagy más természetű olyan ismeretekből és tapasztalatokból áll, amelyek egy vállalkozó üzemében vagy egy hivatás gyakorlásához a gyakorlatban felhasználhatók. Ez a meghatározás a know-how-ot igen széles körben alkalmazhatónak definiálja. Ide tartoznak a kereskedelmi, adminisztratív és pénzügyi ismeretek és tapasztalatok. A fogalom lényegi elemként a használhatóságot jelöli meg, amelybe az értékesíthetőség is beletartozik. Érdemes nyomon kísérni a know-how fogalom továbbfejlődését, amelyet a TRIPS Egyezmény[3] és az Európai Unió know-how megközelítései reprezentálnak.
A TRIPS Egyezmény a know-how fogalmát a nyilvánosságra nem hozott adatok védelméről szóló 39. cikkében[4] a titokvédelem, azaz a tisztességtelen verseny oldaláról közelít meg. Eszerint a nem nyilvánosságra hozott ismeretnek olyan titkos információt tekintenek know-how-nak, amely mint egységes egész vagy elemei pontos összerendezésében és válogatásában nem általánosan ismert és nem könnyen hozzáférhető olyan körökben mozgó személyek számára, akik rendes körülmények között az említett adatokkal foglalkoznak. A know-how fogalmának további lényegi elemei, hogy az ilyen ismereteknek titkosságuk következtében kereskedelmi értékük van, titokban tartásuk érdekében az adatok ellenőrzésére feljogosított személy ésszerű lépéseket tett.[5]
A kérdéses fogalom különböző elemeket tartalmaz. A know-how leglényegesebb elemének azt az előnyt tekintik, melyet a licencvevő a know-how-ot tartalmazó ismeretcsomag révén realizálni tud. A know-how versenyelőnyt biztosító titkos, lényeges és azonosított (reprodukálható) ismeretet jelent. A know-how ismeretanyag titkosnak számít akkor, ha az egész know ismeretcsomag rendszerének és összetételének pontos kialakítása nem közismert, vagy nem könnyen hozzáférhető. A know-how nem minden elemének kell titkosnak lennie. A know-how lényegesnek minősül, ha mindazt az információt magába foglalja, amelynek a felhasználása feltétlenül fontos. Ez azt jelenti, hogy a
- 409/410 -
szerződéskötés idejétől elvárható a know-how révén, hogy a licencvevő versenypozícióit javítani tudja, akár új piacon, vagy meghatározott piacon előretörjön, vagy versenyelőnyt szerezzen más gyártókkal szemben, akik az adott know-howhoz nem férnek hozzá. Azonosítottnak tekinthetjük a know-how-ot, ha leírják, vagy egyéb információhordozón rögzítik (azaz a know-how reprodukálható). Ezzel lehetővé válik annak megállapítása is, hogy a know-how tényleg titkos.[6]
A know-how több logikai megközelítés alapján is csoportosítható. Eszerint megkülönböztethetünk:
- maradandóan rögzített és nem rögzített know-how-ot,
- műszaki és nem műszaki know-how-ot,
- önálló, valamint más jogokhoz kapcsolódó know-how-ot,
- áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó know-how-ot,
- komplex formában értékesített know-how-ot.[7]
Ezen túlmenően többfajta további csoportosítás lehetséges.
A szakirodalomban foglalt ismeretek szerint a műszaki know-how magába foglalja:
- a konstrukciós know-how-ot,
- a tervezői know-how-ot,
- az eljárási know-how-ot,
- az üzemeltetési know-how-ot,
- anyagösszetételi know-how-ot,
- szerelési know-how-ot,
- rendszer know-how-ot.[8]
Az ismertetett know-how fogalmak alapján a jellemző tulajdonságokat az alábbiak szerint foglalhatjuk össze.
a) A know-how versenyeszköz. Teljes egészében egyet lehet érteni az EU-ban uralkodó általános felfogással, amely az ipari tulajdon valamennyi tárgyát jelentős versenyeszköznek tekinti. Ez vonatkozik a know-how-ra is.
A versenyeszköz jellege a lényegesség követelményénél kerül megfogalmazásra. (Lásd jelen tanulmánynak az EU know-how fogalmáról szóló 4. pontját.)
- A know-how a licencvevő verseny pozíciójának a javítására alkalmas,
- új piacon, vagy már értékesítési piacnak tekinthető területen a licencvevő előretörését biztosítja, illetve
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
