Ez a tanulmány a Magyar büntetőperes bírósági kihallgatások komplex nyelvészeti elemzése c. doktori értekezésbe kíván betekintést adni, amelyet 2020 szeptemberében nyújtottam be a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájába, majd 2021 tavaszán sikeresen megvédtem. A disszertáció szerzőjeként hat év kutatómunkámat foglaltam össze, amelyben elsőfokú büntetőperes eljárások kihallgatási módszereit tártam fel, egy komplex - nyelvészeti, pszichológiai, jogi, és kriminalisztikai szempontokat ötvöző - elemzés révén.
A kutatás fókuszában álló tanúvallomás és a terhelt vallomása két olyan kulcsfontosságú bizonyítási eszköz, amelyek nélkül elképzelhetetlen az igazságszolgáltatás. Ezt támasztják alá azok a Magyarországon végzett empirikus kutatási adatok is, amelyek eredménye szerint a hazai bíróságok gyakorlatában felhasznált összes bizonyítéknak több mint 50%-a tanúvallomás (Bencze-Vinnai 2012: 44). A vallomás megszerzése kihallgatás által valósul meg, és mivel a kérdésfeltevés módja jelentős mértékben meghatározza a válasz minőségét, rendkívül lényegesek azok az ismeretek, amelyek a kérdésfeltevések válaszadásra, és ezáltal a vallomástételre gyakorolt hatását adják meg (Hale 2004). A bírósági kihallgatások kutatói ezért jellemzően a kérdésekben rejlő befolyásolási lehetőségeket vizsgálják (pl. Liao 2017), ami különösen népszerű kutatási terület a keresztkérdezéses (pl. angol-amerikai) eljárásban, ahol az ellenérdekű felek változatos stratégiákkal igyekeznek a másik fél által állított tanút összezavarni és szavahihetőségében megingatni (Fedor 2014: 451). Ezzel szemben az ún. elnöki per (pl. magyar és lengyel), ahol a tanács elnökének (hivatásos bírónak) a feladata a tanúk és vádlottak elfogulatlan kihallgatása, indokolatlanul kevés figyelmet kapott ez ideig a tudományos kutatásokban. Ahogyan arra Elek (2008) is felhívja a figyelmet, a kérdésekben számtalan befolyásolási lehetőség rejlik, ugyanakkor arra nincs mód, hogy a kihallgató végig csendben maradva hallgassa meg a tanúk és vádlottak elbeszélését, hiszen kérdések feltevése nélkül számos jogilag releváns tény feltáratlan maradna, ami az ítéletek megalapozatlanságához is vezethet. Az elmúlt négy évtizedben ugyan számos kutatás irányult az egyes kérdéstípusokban rejlő befolyásolási módok általános jellegű feltárására, de az nem jelent teljes körű megoldást, hogy csak ezeknek az elkerülését hangsúlyozzuk, hiszen a kérdésfeltevések rendkívül változatos módokon tudják alakítani a válaszadást az adott kontextusban. Ezen túlmenően, egy adott formájú kérdést a kontextus függvényében teljesen eltérő célokból is lehet használni, mivel nyelvi forma és funkció között nem lehet egy az egyhez megfelelést tenni (Searle 1975, Verschueren 1999). Ezek a megállapítások természetesen nem azt jelentik, hogy meddő próbálkozás a bírósági kérdésfeltevésekkel kapcsolatban általános megállapításokat tenni. Az értekezésben amellett érvelek, hogy ún. kérdésfeltevési mintázatokat lehet megállapítani, amelyekben egyaránt szerepe van a kérdések formai jellemvonásainak és a specifikus kontextusnak, ez utóbbin belül különösen a kérdező céljának, a beszédelőzménynek, a kontextusbeli evidenciáknak, valamint a hallgatóságban kiváltott hatásnak. Ez újszerű megközelítés, mivel a kérdések közötti kvalitatív kapcsolat - vagyis az egyes kérdéstípusok használata közötti mintaszerű összefüggések - feltételezése a kutatómunkám során végzett megfigyeléseimen alapul. A bírósági kihallgatásokat vizsgáló nemzetközi pragmatikai szakirodalomban ugyanis a questioning pattern kifejezést jellemzően azokra a kvantitatív összefüggésekre használják, amelyek az egyes kérdéstípusok előfordulásának gyakoriságát adják meg a kihallgatás egy adott szakasza, vagy a kérdező perbeli szerepe alapján (vö. pl. Mortensen 2020). Ehhez kapcsolódik az értekezés legfőbb célja is: empirikus és kvalitatív kutatási módszerek által feltérképezni azokat a gyakorlatban alkalmazott bírói kihallgatási stratégiákat, amelyek a kérdések által szabott keretek között a leginkább alkalmasak a kihallgatottak pontos, részletes és befolyásmentes kihallgatásához. Az értekezésben a kérdésfeltevési mintázatok mellett további három központi témát járok körbe: a nem szándékos befolyásolás (ún. befolyásolódás) jelenségét, a bírósági kérdésfeltevések pragmatikai funkcióinak meghatározását és az ezekhez kapcsolódó - különösen a befolyásolás csökkentése érdekében alkalmazott - nyelvi és nyelvhasználati stratégiák feltárását, valamint a kihallgatások interperszonális aspektusát. A kutatás módszer-
- 25/26 -
tanának, korpuszának és elméleti hátterének bemutatását követően ezért ezt a négy fő témakört fogom röviden bemutatni.
A kutatás jellege komplex megközelítésmódot tesz szükségessé, amely kétféle módon érvényesül az értekezésben. A kutatás egyrészről a nyelvtudományon belül több területhez is kapcsolódik. A vizsgálatok jellegéből adódóan a kutatás pragmatikai szemléletű. A nyelvi kifejezések ugyanis elválaszthatatlanok a nyelvet használóktól: a beszélői szándékok, célok, nyelvi és nyelvhasználati stratégiák vizsgálatához elsősorban a pragmatika eszköztárára van szükség (pl. Verschueren 1999; Németh T. 2013; Taillard 2000). Emellett azonban a pragmatikához szorosan kötődő szemantikának is jelentős szerepe van, különösen az explicit és implicit jelentésképzés, valamint a kérdések típusainak vizsgálatában (pl. Kiefer 1983; Gyuris 2017). A tárgyalásokon elhangzottak pontos és visszakövethető lejegyzetelését pedig a konverzációelemzés átírási konvenciói teszik lehetővé, hiszen ennek segítségével a szupraszegmentális jegyek (pl. a beszédtempó, a szünetek hossza, a hangsúly) is rögzíthetők a szövegátiratokban.[1]
A nyelvhasználatot azonban számos olyan tényező is befolyásolja, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a kihallgatások vizsgálata során, így pszichológiai, jogi és kriminalisztikai ismeretek is szükségesek. A nyelvhasználatban nyomot hagynak például az egyének személyiségjegyei és az emberi emlékezet működése is, ezekben a vizsgálatokban a pszichológia és a pragmatika módszereit célszerű ötvözni (pl. Laney-Loftus 2016). A joghoz való szoros kötődés abban nyilvánul meg leginkább, hogy a kommunikációs stratégiák függnek az adott jogrendszertől és jogi szabályozástól, így a bírósági nyelvhasználat elemzését mindig az adott jogrendszer figyelembevételével szükséges vizsgálni (pl. Elek 2008; Vinnai 2017). Végezetül pedig a kriminalisztikának az elsőfokú bírósági eljárások kihallgatási módszereivel kapcsolatos eredményei is lényegesek (pl. Bócz 2008). A felsorolt megközelítések ugyan különböznek egymástól, de egymást kiegészítve komplex elemzést segítenek elő.
Az adatgyűjtés a 2017.EI.XI.F.9/5. számú kutatási engedély alapján valósulhatott meg, amelynek keretében 2017-ben nyolc elsőfokú büntetőperes eljárást volt alkalmam figyelemmel kísérni a Szegedi Törvényszéken.[2] Az ügyek között szerepel testi sértés bűntette, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, költségvetési csalás vétsége és bűntette, pénzmosás bűntette, valamint gondatlanságból elkövetett emberölés bűntette. A tárgyalásokon a résztvevők beleegyezésével hangfelvételeket rögzítettem, a nem verbális kommunikációról pedig írott jegyzeteket készítettem, amelyek hozzájárultak a megnyilatkozások még pontosabb értelmezéséhez. A felvételek két tanácselnök tárgyalásain készültek, ezekből közel hétórányi hanganyagot dolgoztam fel az értekezés keretében, amely két vádlott és tizenkét tanú anonimizált kihallgatását tartalmazza.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
