Büntetőeljárási törvényünk [1998. évi XIX. törvény (Be.)] legújabb, a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó külön eljárása büntetőeljárási rendszerünk olyan új jogintézménye, mely meghatározott bűncselekményekre nézve az időszerű procedúra érdekében speciális, az általános normától jelentősen eltérő szabályokat határoz meg a teljes pervitel, így a bizonyítás során. A Be. új fejezetének hatályba lépése óta viszonylag rövid idő telt el, ám a rendelkezések bevezetésük óta több ízben - legutóbb 2014. január 1-jei hatállyal a 2013. évi CLXXXVI. törvénnyel - módosultak és alkotmányossági, jogértelmezési kérdéseket vettnek fel, így a szabályok gyakorlatban történő érvényesülésének vizsgálatát, az esetleges alkalmazási dilemmák feltárását a hatályba lépés óta eltelt rövid időt követően is indokoltnak tartom. Különösen fontos ez a születőben lévő új büntetőeljárási törvény koncepciójára, valamint arra tekintettel, hogy a kiemelt jelentőségű ügyek alapvetően kiemelt tárgyi súlyúak és rendszerint a közvélemény érdeklődésére is számot tartanak.
A Be. kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó szabályait az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény vezette be 2011. július 13-i hatállyal. E szabályok jelentősége atekintetben kétségtelen, hogy bár korábban is léteztek - társadalomra veszélyességükre, valamint törvényi büntetési tételükre figyelemmel - "kiemelt" jellegű ügyek, melyek megkülönböztetett jellege a hatásköri szabályokban és a soron kívüli eljárás előírásában nyilvánult meg, az ilyenfajta ügyeknek az eljárási törvényen belüli elkülönült módon történő szabályozására korábban azonban nem került sor.
Az új külön eljárást beiktató törvény előzményeként az Országgyűlésnek 2011. június 14-én benyújtott, T/3522. számot viselő törvényjavaslat eredeti szövegét számos szakmai kritika érte. A kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó szabályok tekintetében a bírálók, köztük elméleti szakemberek és jogalkalmazók részéről alkotmányossági és büntetőeljárási aggályok egyaránt felmerültek, az Alkotmánnyal, az Alaptörvénnyel és az Emberi Jogok Európai Egyezményével is ellentétesnek találtak több rendelkezést. Rendkívüli módon még a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma is közzétett egy véleményt[1] a törvényjavaslattal kapcsolatban, melyben részletesen vizsgálta annak alkotmányellenesnek tűnő és a büntetőeljárás szakmai szabályaival ellentétes rendelkezéseit. A törvényhozó végül jelentős mértékben megváltoztatta a törvény eredeti szövegét és az új külön eljárásra vonatkozó szabályok számos módosulás után léptek hatályba.
Az új rendelkezések hatályba lépését követően az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság elnökének a kollégiumi vélemény alapján született indítványa - valamint további négy indítvány - folytán hozta meg a 166/2011. (XII. 20.) számú határozatát, melyben az új külön eljárás szabályai közül az illetékességre[2], valamit az őrizetbe vételre[3] vonatkozókat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 2011. december 31-i hatállyal a sértett felszólalására vonatkozó rendelkezésekkel[4] egészült ki a Be. kiemelt jelentőségű ügyekről szóló XXVIII/A. fejezete. Az új külön eljárás szabályai azonban ezt követően is több alkalommal módosultak, így 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezték a gyanúsított kihallgatására vonatkozó rendelkezéseket[5], a 2011. évi CL. és 2011. évi CCX. törvények az 554/B. §-ában meghatározott kiemelt jelentőségű ügyek körét változtatták meg, továbbá a tárgyalási időköz két hónapról három hónapra emelkedett[6]. A 2012. évi C. törvény (Btk.) hatályba lépésére tekintettel szükségszerűen módosult a kiemelt jelentőségű ügyek csoportjába tartozó bűncselekmények megjelölése[7], valamint 2013. szeptember 1. napjától egyes bűncselekmények kikerültek a kiemelt ügyek köréből[8]. 2014. január 1. napjától[9] hatályon kívül helyezték a poligráfra[10], a szakértőre[11], valamint a vádlott és a tanú kihallgatására[12] vonatkozó speciális rendelkezéseket.
Az új, szám szerint kilencedik külön eljárás bevezetésével a Be. egyes bűncselekményeket kiemelt jelentőségű ügynek nyilvánított, melyek körét taxatív módon határozta meg. A kiemelt jelentőségű ügyek felsorolása a fent megjelölt törvényekkel az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) módosítása[13], az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvény[14] megszületése, a Btk. 2012. január 1-jével történő hatálybalépése, valamint a büntetőeljárások időszerűségének javítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvény[15] megalkotása folytán több változáson ment keresztül. A módosulások a következők szerint foglalha-
- 444/445 -
tók össze: 1. Kiemelt üggyé vált a költségvetési csalás bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, ugyanakkor elhagyásra került a felsorolásból a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás, a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűncselekményekre történő utalás; 2. Az el nem évülő bűncselekmények körének részletes meghatározása megtörtént; 3. Beiktatásra került a 2011. évi CCX. törvényben meghatározott kommunista diktatúrában elkövetett bűncselekményekre történő utalás; 4. A közélet és nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények helyett a korrupciós bűncselekmények elnevezés, valamint a Btk. szerinti tényállás elnevezések és törvényhely megjelölések alkalmazása került bevezetése; 5. A korrupciós bűncselekmények elkövetői köre kibővült a nemzetiségi szószóló személyével; 6. Kikerült a felsorolásból a különösen nagy értékre, kárt, hátrányt okozva, illetve különösen jelentős értékre, kárt, hátrányt okozva elkövetett vagyon elleni bűncselekmények köre; 7. A felsorolásból hatályon kívül helyezés folytán kikerültek a gazdasági bűncselekmények, azaz a csődbűncselekmény súlyosabban minősülő esete, a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban, a pénzmosás és a költségvetési csalás súlyosabban minősülő esetei.
A kiemelt jelentőségű ügyek taxatív csoportjába mind a védett jogi tárgyat, mind a társadalomra veszélyességet, a büntetési tételeket tekintve, meglehetősen eltérő bűncselekmények kerültek kiválasztásra, az eredeti törvény szerint tehát sokféle, nagyszámú bűncselekmény szerepelt e körben. Az ügyek széles köre azonban rendkívül megnehezítette a kötött, rövid határidőkre és soron kívüli eljárás kötelezettségére tekintettel különösen a törvényszékek[16] elsőfokú, de a fellebbviteli bíróságok ítélkezését is, ezért feltétlen indokolt volt a jogszabály módosítása, hiszen ahogyan a 2013. évi CXII. törvény indokolásában olvashatjuk: "Célszerű pusztán a legindokoltabb esetekben kiemelt jelentőségűvé tenni az ügyeket."[17] A módosítások után lényegesen szűkült a kiemelt jelentőségű ügyek köre, és megállapítható, hogy már valóban a kiemelt tárgyi súlyú, nagy társadalmi jelentőségű, a társadalom által is figyelemmel kísért bűncselekmények tartoznak a külön eljárás hatálya alá. Az kétségkívül megállapítható, hogy a kiemelt jelentőségűként definiált ügyek köre a törvénymódosítások révén nagymértékben szűkült, ugyanakkor az ide tartozó tényállások köre még mindig heterogén képet mutat, hiszen találunk köztük hivatali bűncselekményt, korrupciós bűncselekményeket, szervezett bűnözéshez kapcsolódó, el nem évülő és a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekményeket is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
