Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Módosító törvény) intézményesítette az ún. korlátozott precedensrendszert[1], amely a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatait (a továbbiakban: a Kúria határozatai) a bíróságokra nézve de facto kötelező erővel ruházta fel, és a felülvizsgálati alapok bővítése mellett jogegységi panaszeljárás néven új rendkívüli jogorvoslatot intézményesített. Az ún. korlátozott precedensrendszer a "Kúria tekintélyének megerősítésén"[2] keresztül, és azzal, hogy a törvénykezést a common law jogrendszerek irányába mozdította el, a hazai jogalkalmazói praxist egyaránt lényeges ponton érintette.
Meggyőződésem, hogy a korlátozott precedensrendszer bevezetése a jogászi gondolkodásmódot alapjaiban változtatja meg, ezért egy olyan diskurzus kibontakoztatása szükséges, amely szilárd elméleti alapokra támaszkodva teszi lehetővé a tételes szabályok értékelését. Tanulmányommal ehhez a párbeszédhez kívánok hozzájárulni, bemutatva egy elméleti modellt, amely a törvénykezés mikéntjét, és annak alkotmányos határait is magában foglalja. Az értekezést négy részre tagolom. (1.) A jelen tanulmányban tárgyalt probléma felvetését követően (2.) a bíróságok hatalommegosztásban elfoglalt helyét vázolom. Ezután (3.) a bírói jogalkalmazás és jogalkotás viszonylagosságát tárgyalom. Végül (4.) a bírói jogértelmezés határait mutatom be, különös tekintettel a (4.1.) contra legem jogértelmezésre, valamint a (4.2.) jogegységi határozatokra.
A Módosító törvény által bevezetett ún. korlátozott precedensrendszer lényege két ponton ragadható meg. Egyrészről, a törvény a Kúria határozatait de facto kötelezővé teszi a bíróságok számára.[3] Másrészről, a törvény nemcsak a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozó fél részére engedélyezi a felülvizsgálatot,[4] hanem egy új rendkívüli jogorvoslatot, az ún. jogegységi panaszeljárást is intézményesítette. Ennek keretei között a Kúria elnöke által kijelölt bírákból álló jogegységi panasz tanács hozhat valamennyi bíróságra kötelező határozatokat.[5] Az Országgyűlés 2021. január 2-án Dr. Varga Zs. Andrást kétharmados többséggel megválasztotta a Kúria - és egyben a jogegységi panasz tanács - elnökének.[6]
A Módosító törvény miniszteri indokolása két alkotmányos célt jelöl meg, amely megvalósítását a fenti szabályok szolgálják: egyrészről az egységes jogalkalmazást, másrészről az önkényes bírói jogértelemzés lehetőségének visszaszorítását.[7] Ezzel egybehangzó Varga Zs. András véleménye, aki a bírói függetlenség két áthághatatlan korlátját emeli ki, hangsúlyozva, hogy "a bírák nem dönthetnek önkényesen és soha nem változtathatják meg a jogszabályokat, ideértve azt is, hogy nem ronthatják le a jogszabályok észszerű tartalmának érvényesülését. Ha megteszik, akkor megakadályozzák a nemzet (a törvényhozó által megjelenített) akaratának érvényesülését, miközben maguk is a nemzet (szintén a törvényhozó által megjelenített) akaratából függetlenek."[8] A Kúria jelenlegi elnöke a hatalommegosztás rendszerében a Országgyűlés javára fennálló hierarchikus viszonyt feltételez a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ág között, ahol a bíró nem más, mint a "törvény szája".[9] Ezzel a megközelítéssel szemben a Virág-Völcsey szerzőpáros már a legkorábbi szakirodalmi viták során egyértelműen úgy foglalt állást, hogy nem osztja "azt a merev
- 47/48 -
értelmezést, miszerint a bírói és kifejezetten a magánjogi jogértelmezés a törvényeknek, és a jogalkotónak alávetve működik, és egyértelmű hierarchia lenne megállapítható a legitimációs felhatalmazáson nem vitatható különbségen túl."[10] A szerzőpáros úgy vélekedett, "hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás a magánjog területén nem válik szét élesen: az a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti feladat megosztásával írható le a gyakorlat szempontjából."[11]
A fent bemutatott, egymástól alapjaiban eltérő álláspontok is jelzik, hogy a korlátozott precedensrendszerrel kapcsolatos mindenfajta átfogó vizsgálódás első kérdése nem más, minthogy a jog miben áll, mi annak a társadalmi funkciója, valamint, hogy mi a jogászok, különösképpen a bírák jogalkalmazásban betöltött szerepe. E kérdések az absztrakttól a konkrét szintig haladva, összefüggésben állnak a jogállamiságról, a hatalommegosztásról, a bírói függetlenségről, a bírói jogértelmezésről, a bíró alkotta jogról, a precedensekről és minden olyan eljárási szabályról alkotott szakmai állásponttal, amelyek a bírói mérlegelés lehetőségét bármilyen mértékben csökkentik.
A vizsgálódás kiindulópontja, hogy a jog jelenlegi fejlett és komplex minőségében csakis az állam keretei között létezik. Az állam fogalma leegyszerűsítve nem más, mint meghatározott területen, az ott tartózkodó vagy élő népesség felett gyakorol(ha)t(ó) főhatalom.[12] Az állam különböző alapfunkciókkal rendelkezik, amelyek a hatalomgyakorlás egymástól tartalmilag eltérő módjait jelenítik meg. Ennek alapján - Montesquieu óta - három klasszikus értelemben vett hatalmi ágat szokás megkülönböztetni.[13] Ezek a törvényhozó, a végrehajtó hatalmi ágak, valamint az igazságszolgáltatás.[14] A három hatalmi ág egymáshoz való viszonya a következőképpen összegezhető. Minden közhatalom forrása a nép.[15] A törvényhozó hatalom letéteményese az Országgyűlés, amely kizárólagosan jogosult, hogy törvények formájában általános, mindenkire kötelező szabályokat alkosson.[16] Az Országgyűlés a legfőbb népképviseleti szerv, amely a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választást követően alakul meg, ezért a legmagasabb fokon, közvetlenül legitimált.[17] A végrehajtó hatalom általános szerve a Kormány, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe.[18] A Kormány feladatkörének középpontjában az Országgyűlés törvényben foglalt akaratának alsóbb rendű jogszabályok (Kormányrendeletek) útján történő konkretizálása, valamint annak megvalósítása áll.[19] A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet, valamint a törvény által meghatározott egyéb tevékenységet látnak el.[20] A parlamentáris rendszerek logikájából fakadóan az Országgyűlés és a Kormány közötti kapcsolat szoros, "e szervek politikailag összefonódnak. A parlamenti többséget alkotó pártok alakíthatnak Kormányt, a parlament zömmel a Kormány törvényjavaslatait szavazza meg."[21] Ezzel szemben "a bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, »politikai« jellegű hatalmi ággal szemben állandó és semleges [...] (akkor is, ha a politikai programokat megvalósító törvényeket és rendeleteket (is) alkalmazza [...] a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve."[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
