1998 márciusában az amerikai Nemzeti Űrkutatási Hivatalt (NASA) egy ,denial of service' típusú hacker-támadás érte, mely a Microsoft Windows NT és Windows '95 operációs rendszerei ellen irányult. Ezek a támadások megakadályozzák, hogy a szerverek a hálózati kapcsolatokra válaszoljanak; a számítógépek összeomlanak, képernyőjükön kék háttérrel. A megtámadott rendszereket ugyan helyreállították, de ez a támadás folytatása volt annak az 1998 februárjában történtnek, melynek során az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának különböző hálózataiba hatoltak be hackerek, személyes és bérezési információkhoz jutva hozzá.
A kiber-terrorizmus előnyei közé tartozik a névtelenség, amely lehetővé teszi a hacker számára, hogy minden hozzá vezető nyomot, tárgyi bizonyítékot megszüntessen. A terrorizmus e formája kis költségvetésű: egy űrprogram számítógépes alkalmazásaiba való bejutás teljes költsége pusztán a megfelelő számítástechnikai berendezésbe való beruházást jelenti.
Egy nemzet - a világűr békés célú felhasználásával elválaszthatatlanul összefüggő - űrkutatási programjába való bármely beavatkozás, szükségszerűen a nemzetközi béke ellen elkövetett terrorizmusnak minősül.
A nemzetközi béke és biztonság fenntartása az Egyesült Nemzetek egyik legfontosabb feladata az Alapokmány szerint, hogy "fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és evégből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére, a támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történő megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek."
Egyértelmű, hogy az ENSZ a nemzetközi jog elveinek betartását a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének, és a nemzetközi békét veszélyeztető helyzetek megelőzésének integráns részeként ismeri el.
Általános jogelvek szerint, egy legitim világűr-tevékenységbe való jogellenes beavatkozás bűncselekménynek minősül. A bűncselekmény meghatározása szerint: "olyan jogsértés, amely a közösség biztonságát vagy jólétét érinti, általában oly módon, hogy annak érdekében áll az e cselekménnyel szembeni fellépés".
Mivel a polgári légi közlekedés rendjébe történő beavatkozás önmagában már jogsértésnek minősül, tehát szükségszerűen jogellenes cselekmény. Következésképp felmerül a kérdés, szükséges-e a definícióban szereplő "jogellenes beavatkozás" kifejezés. A "jogellenes beavatkozás" tautológiája más összefüggésben már képezte vita tárgyát az angol joggyakorlatban. Egy 1981-es, elmebeteg sérelmére elkövetett szemérem elleni vétség miatt indult eljárásban Hodgson bíró a következőképpen érvelt:
".. .véleményem szerint a jogellenesség nem képezheti egy bűncselekmény fogalmi elemét. Egy bűncselekmény meghatározásakor a »jogellenes« kifejezés használata felesleges, és semmit nem ad hozzá az érdemi elemekhez."
Ezt az érvelést elemezve Lord Lawton megállapította:
"Nem fogadhatjuk el, hogy a jogellenes kifejezés használata a bűncselekmény meghatározásában felesleges. Megítélésünk szerint igenis új elemmel bővíti az eredeti meghatározást. Ha nem szerepelne, a társadalmi élet irracionálissá válna."
Lord Lane, az R v. Williams-ügyben, a fenti véleménnyel összefüggésben megállapította, hogy "a bűnösség megállapításához szükséges mentális elem az áldozattal szemben kifejtett jogellenes erőszak szándéka. Úgy véljük, hogy a mentális elemet feloldhatnánk annyival, hogy bebizonyítjuk ezt a szándékot -mást már nem kell."
Lord Lane feltételezi, hogy az elkövető tudata a jogellenességre is kiterjed, sui generis-szé - és egyúttal a "beavatkozástól" kölcsönösen függetlenné - téve ezáltal e kifejezést. E szerint az érvelés szerint, jogellenes beavatkozásnak az minősül, ha az elkövető tisztában van vele, hogy egy tevékenység megzavarásával a hatályos jogot sérti. Ez alól a mélyűri tevékenységek sem képezhetnek kivételt. Lord Lane ítéletének egyik további jelentős megállapítása, amelyben Őlordsága felveti: "Mi tehát a helyzet a körülményekre vonatkozó ténybeli tévedésben cselekvő elkövető esetében? Ha úgy véli - tévesen -, hogy az áldozat megtámadja, vagy saját maga vagy bűncselekmény elkövetésének megakadályozása céljából kell fellépnie, ez esetben tévedése szerinti tények alapján kell tettét megítélni, és ha így a vád nem képes bűnösségét igazolni, felmenthető."
Így egy egyszerű analógiával megállapítható, hogy ha egy személy beavatkozik egy elismert állam jogszerűen végzett mélyűri tevékenységébe, nem tudván, hogy jogellenesen cselekszik, nem tekinthető bűnösnek, mivel a bűncselekmény mentális eleme hiányzik, és ez legalább annyira fontos, mint maga a tényleges - fizikai - cselekmény, a polgári repülés rendjébe való beavatkozás. Ez a felfogás tehát a jogsértő magatartás bűncselekménnyé nyilvánítását az adott jogalkalmazás által kialakított kriminálpolitika függvényévé változtatja. Bár még nem sikerült megtalálni az általánosan elismert bűncselekmény fogalmat, elemeit már sikerült meghatározni, úgymint az actus reus-t, a (tényleges jogsértő cselekményt) és a mens rea-t, (az ilyen cselekmény elkövetésének szándékát, és lehetséges hatásainak megértését). Ezekből vezethető le az actus non facit reum nisi mens sit rea elv, miszerint bármit követ is el valaki, nincs helye büntetőjogi felelőségre-vonásának, amennyiben tettét nem jogilag elítélhető szellemi állapotban követte el. Általában valamennyi pönalizált tett jogilag meghatározott, és a definíció megadja a bűncselekmény megállapításához szükséges alapvető tényeket.
A számítógépes adatok hackerek általi manipulációja a betöréses lopással analóg. Egy kanadai legfelsőbb bírósági ügyben - amelyben egy egyetemi hallgató tört be számítógépekbe - született ítélet értelmében (R v. McLaughlin) a számítógép nem távközlési eszköz, hanem elsősorban adatfeldolgozó berendezés, így a vele történő visszaélés egyértelműen bűncselekménynek minősül. Ezt az ítéletet követte a kanadai jogalkotás is.
Bár az Alapokmány egy közvetlen rendelkezést sem tartalmaz a mélyűri kutatásokkal kapcsolatban, mégis az egyik legtekintélyesebb nemzetközi jogi dokumentum a világűr biztonságát illetően. A Preambulum szerint az Egyesült Nemzetek népei megértésben és békében, jó szomszédként élnek egymás mellett. A biztonság megőrzése több helyen is szerepel az Alapokmányban. Az 1. cikk (2) bekezdése az ENSZ célját úgy határozza meg, hogy "a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze, és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson".
Bár az űrhajók jelenleg űrkutatási tevékenységet végző személyzet szállítására szolgálnak, polgári utasokat szállíthatnak a jövőben. Így a ,Mélyűri tevékenységet szabályozó' és ,Az űrtárgyak által okozott károk megtérítéséről' szóló egyezményeknek biztosítaniuk kell a polgári lakosságnak és tulajdonának védelmét az ilyen károktól. Az ENSZ Alapokmány ezért úgy tekinthető, mint ami ezt a védelmi kötelezettséget megállapítja a nemzetközi közösség számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
