"Szörnytörvény (monster bill)", "karácsonyfatörvény (Christmas-tree bill)", "mozaiktörvény (mosaic law)", "programtörvény (program law)": hogy csak néhányat említsünk a Magyarországon salátatörvénynek nevezett jogforrások számos, gyakran pejoratív megnevezése közül. Az elnevezések sokfélesége már előrevetíti, hogy a salátatörvénynek egyelőre nincsen általánosan elfogadott, egyetemes meghatározása. Ahány szerző és ország, annyiféle definícióval találkozhatunk, ha szeretnénk komolyabban elmélyülni ennek a törvényalkotási gyakorlatnak a tanulmányozásában. Elfogadott definíció nélkül is megemlíthetők azonban olyan jellemzők, amelyek a salátatörvények sajátosságai közé tartoznak. E törvények egyik legfőbb ismérve, hogy különféle, össze nem függő rendelkezések együtt szerepelnek egy törvényben, de a többféle tárgykör, a törvény komplexitása, valamint terjedelme is megalapozhatja egy jogszabály salátatörvény jellegét.
A salátatörvényeknek jogrendszerenként különböző típusai is fellelhetők, amelyek közül a legismertebbek az "arrangements laws"-nak vagy "omnibudget laws"-nak nevezett, a költségvetés és a gazdasági intézkedések végrehajtására felhatalmazó törvények. Ezeknek, valamint más hasonló jellegű törvényeknek is a legnagyobb előnye a hatékonyság, amellyel meggyorsítják a törvényalkotási eljárást és megkönnyítik a törvények elfogadását. Ennek következtében egyre szélesebb körben terjednek el és válnak a politikai szereplők egyik fontos törvényalkotási eszközévé, legyen szó akár elnöki, akár parlamentáris rendszerekről. Mégis ezzel együtt az egyik legvitatottabb és legtöbbet kritizált törvényalkotási gyakorlatról beszélünk. Nem véletlenül, ugyanis a salátatörvények használata megfelelő szabályok és korlátok hiányában teret engedhet a súlyos visszaéléseknek is.
A salátatörvények tehát a legtöbb állam jogrendszerében valamilyen formában megjelennek, és azon jellegüknél fogva, hogy magukban hordozzák a visszaélés lehetőségét, előbb vagy utóbb a szabályozásukra is igény mutatkozik. Ennek fényében meglepő, hogy e törvények használata a törvényalkotás egyik alulkutatott szakterülete. Éppen időszerű volt, hogy egy átfogó, számos ország
- 167/168 -
gyakorlatára kiterjedő könyv legalább részben betöltse ezt az űrt. Az Ittai Bar-Siman-Tov által szerkesztett Comparative Multidisciplinary Perspectives on Omnibus Legislation a Springer kiadó Legisprudence Library sorozatának nyolcadik számaként látott napvilágot 2021-ben. A szerkesztő salátatörvények iránti érdeklődése - saját bevallása szerint - körülbelül 16 évvel ezelőttre nyúlik vissza, miképpen egy, a témáról szóló összehasonlító és multidiszciplináris könyv összeállításán is már hosszú ideje gondolkodott. A könyv elkészítéséhez a kezdő lökést a Bar-Ilan University és az Israeli Association of Legislation által szervezett, számos nemzetközi szakértő részvételével megtartott "Rearranging the Arrangements Law: Comparative, Multidisciplinary, Empirical and Normative Perspectives in Omnibus Legislation" címet viselő konferencia adta. Bar-Siman-Tov, a könyv szerkesztője - aki bevezetőjével maga is hozzájárult a kötet elkészültéhez - komoly szakmai tapasztalatával és a területet érintő számos publikációjával a törvényalkotás, szabályozás elismert szakértője. A kötet további szerzői különböző szakterületek képviselőiként multidiszciplináris nézőpontokból gazdagítják a salátatörvények szakirodalmát. Ezen szerzők egy részéről saját fejezeteik végén egy rövid bemutatást is olvashatunk, azonban a fejezetek többsége sajnos adós marad szerzőjének bemutatásával. Ezekről a szerzőkről nevükön és intézményükön kívül egyebet nem tudunk, így az olvasónak joggal támad hiányérzete az adott szerző tudományos munkásságát, gyakorlati tevékenységét illetően. A könyv mindazonáltal tudományos igénnyel összeállított, értékteremtő jellege vitathatatlan.
A tanulmánykötet a szerkesztő bevezető írásával indul, aki a kötet szerzőinek tanulmányait alapul véve számos ország példáján keresztül mutatja be a salátatörvények jellemzőit, okait, következményeit, valamint a szabályozásukra irányuló intézkedéseket. Végül Bar-Siman-Tov egy rövid összehasonlító elemzés keretében próbálja feltárni a salátatörvényekkel kapcsolatos normatív nézetek különbözőségének lehetséges magyarázatait. A kötet a bevezetést követően szerkezetileg két részre különül el, amelyek közül az első rész fejezetei elsősorban a salátatörvényeket, illetve alkalmazásukat mutatják be különféle megközelítésekben egy-egy ország példáján, míg a második rész tanulmányai inkább arra koncentrálnak, hogy milyen megoldásokkal, szabályozással lehet korlátok közé szorítani e jogalkotási gyakorlatot.
Az első részt Glen S. Krutz tanulmánya nyitja meg, amely az Egyesült Államokat veszi górcső alá. Krutz amellett, hogy történeti áttekintést nyújt a salátatörvények használatáról, kitér arra is, hogy az Egyesült Államokhoz hasonló elnöki rendszerekben mely politikai szereplők húznak hasznot e törvényalkotási gyakorlatból. Ezt követően Nicola Lupo és Giovanni Piccirilli Olaszországba kalauzol minket, bemutatva a salátatörvények jellemző típusait, népszerűségének okait, valamint az Alkotmánybíróság vonatkozó joggyakorlatát is. Nir Kosti arra vállalkozott, hogy bemutassa a salátatörvények egyik sajátos típusa, a kormány költségvetési politikájának végrehajtását szolgáló "Arrangements Law" hatásait Izraelben, illetve a törvény által nyújtott felhatalmazás keretében a Pénzügyminisztérium megnövekedett szerepét a szabályozási eljárásban. Olivier Rozenberg azzal
- 168/169 -
indítja a fejezetét, hogy kimondottan salátatörvények ugyan nem jellemzőek a francia jogrendszerre, ám Franciaországban az utóbbi időben megjelentek az úgynevezett "szörnytörvények". Rozenberg összegyűjti ezen nagy terjedelmű és heterogén törvények létezésének okait, két konkrét törvényt pedig részletesebben meg is vizsgál. A salátatörvények németországi alkalmazását Klaus Meßerschmidt előadásában ismerhetjük meg. Meßerschmidt írásából többek közt kiderül, hogy a salátatörvények meglehetősen elterjedtek Németországban, azonban viszonylag pozitív megítélésük és számos előnyük ellenére magukban hordozzák a visszaélés lehetőségét is. Végül az első rész utolsó írása visszakanyarodik Izraelhez, ezúttal egy részben összehasonlító jellegű tanulmányt olvashatunk Susan Hattis Rolef tollából. A szerző felvázolja az izraeli "Economic Arrangements Law" túlkapásait, amelyekre megoldást a különböző országok tapasztalatait alapul véve igyekszik találni.
A kötet második része elsősorban a salátatörvények szabályozására, a visszaélésekkel szembeni megoldásokra fókuszálva ugyancsak hat izgalmas tanulmányt tartalmaz. Először Richard Briffault mutatja be a salátatörvények elleni küzdelem egyik eszközét az Egyesült Államok tagállamai bíróságainak gyakorlatában. Az úgynevezett "single-subject rule" alkalmazását a tagállami alkotmányok többsége ugyan kötelezővé teszi, ám mint a tanulmányból láthatjuk, e szabálynak az érvényesítése során a bíróságok több nehézséggel is szembetalálják magukat. A következő fejezet ugyancsak az Egyesült Államokkal foglalkozik, szerzője Abbe R. Gluck, aki a salátatörvények mellett az unortodox törvényalkotás egyéb típusaival is megismerteti az olvasót, majd felvázolja ezeknek az új, törvényalkotást érintő változásoknak a bírósági törvényi értelmezésre gyakorolt hatását. A. Daniel Oliver-Lalana tanulmányából megtudhatjuk, hogy bár a salátatörvények alkalmazását komoly kritikák érik Spanyolországban, a kormány mégis előszeretettel él velük, miközben alkotmányos korlátok nélkül az Alkotmánybíróság sem tud sokat tenni a gyakorlat visszaszorítása érdekében. Louis Massicotte arról ír, hogy Kanadában a korábbi súlyos visszaélések után a kormányváltással sem tűntek el ugyan a salátatörvények, azonban egy házszabály -módosítást követően a házelnök új jogosítványai már legalább részben elősegíthetik a komolyabb visszaélések megakadályozását. Majd Patricia Popelier enged betekintést a salátatörvények alkalmazásának belgiumi gyakorlatába. Az elmúlt öt évben elfogadott szövetségi salátatörvényeket megvizsgálva tárja fel az alkalmazásukból eredő problémákat, amelyekre a tanulmány végén igyekszik megoldásokat is javasolni. A kötet némileg rendhagyó utolsó fejezetében Mauro Zamboni Svédország példáján mutatja be, hogy a salátatörvények nem szükségszerű velejárói a hatékony törvényalkotásnak. Zamboni célja, hogy e törvények hiányára visszavezethető okok feltárásával más államok számára is hasznos tapasztalatokkal szolgáljon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
