Sajnálatos módon az Isztambuli Egyezményről[2] szóló közbeszéd a hazai ratifikálás elhúzódása és annak lehetséges miértjei köré összpontosul. Úgy gondolom, szükséges volna az érdemi párbeszédet visszaterelni a szubsztanciára. Többek között azért is, mert ez a sokak[3] által groundbreaking legal instrumentként számon tartott regionális hatókörű jogi dokumentum nem csupán Európában releváns, hanem a nőkkel szembeni erőszak jelenségének globális megítélésére is kihatással van.[4] Továbbá, ahogyan B. Meyersfield írja,[5] van benne potenciál a terület megreformálására, számos jogi innovációt tartalmaz, számba veszi, kiegészíti, újra kihangsúlyozza és kodifikálja mindazokat a standardokat, amelyek az Egyesült Nemzeteknek a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményében[6] (továbbiakban: CEDAW) szerepelnek, és a CEDAW ellenőrző bizottsága hosszú évek alatt fejlődő értelmező munkájával formálódtak. Ezért a területen eddig elért vívmányok folytatásaként túl is mutat azokon. Így nem meglepő, hogy "progresszivitása" miatt ellenállás is van vele szemben. Ebből a szempontból a magyar kormány sem számít kivételnek.[7]
"Azok a szemléleti megállapítások a lényegesek, amelyek az Egyezmény szövegének a megfogalmazására késztették annak megalkotóit."[8]
Írásom apropóját egy tanulmányra való válaszadási kényszer adja. A bekezdést bevezető idézet is innen származik; azon kevés mondatok egyike, amivel egyet kell értenem. A jogászszerző (egyéni ügyvéd) munkája elején leszögezi, hogy "a legtöbb országban az az ideológiai vita akadályozza a ratifikálást, amely az Egyezmény szemlélete, vagyis jogi alaptételei körül dúl."[9] Ezért azt ígéri, hogy ezeket a vitapontokat áttekinti és azokra az Egyezmény jogi elemzésével válaszokat keres. Ennek ellenére deklaráltan a tudományosság je-
- 61/62 -
gyében (jogelemzés címszó alatt), azonban kontextusából teljes mértékben kiragadva és elfogultan ír róla. Az általam bírált szöveg az alapvető nőjogokat érintő nemzetközi szabályozási közegről és annak kialakulásáról szót sem ejt, feminista és/vagy gender elméleteket és alapgondolatokat meg sem említ. A szerző erről ezt nyilatkozza:
"A szöveg ama részével, amely az Egyezmény történeti alapjául szolgáló korábbi nemzetközi egyezményeket sorolja fel, nem foglalkozunk, mivel ezek az Egyezmény belső logikáját nem egészítik ki tartalommal. Azok a szemléleti megállapítások a lényegesek, amelyek az Egyezmény szövegének a megfogalmazására késztették annak megalkotóit."[10]
Megítélésem szerint ezzel a megközelítéssel már a kezdet kezdetén elvész a lényeg. Ugyanis azok a bizonyos "szemléleti megállapítások" a jogszabály előéletében gyökereznek, azok ismerete nélkül/ignorálásával gyökértelenül lebeg. Gyöngyösi jogi elemzéséhez csupán az Egyezményt és a kommentárt[11] használja, illetve az Emberi Méltóság Központ eddigi egyetlen állásfoglalását,[12] valamint az Alapjogi Központtól egy közleményt (aminek címe: "Nem a genderegyezményre").[13] "Feminista oldalról" kizárólag Antoni Rita, a Női Érdek magát feministának valló honlap szerkesztője, önkéntes munkatársa interneten elérhető sajtómegnyilvánulására[14] hivatkozik, mivel a többi (sajtó)anyagot mellőzte, saját bevallása alapján érzelmi túlfűtöttségük okán. A szerző figyelmét valószínűsíthető, hogy elkerülte az a tekintélyes mennyiségű szakirodalom, ami fellelhető az Egyezményről, annak létrejöttéről, tartalmáról, tágabb környezetéről. A transznacionális nőmozgalom fejlődéséről, vívmányairól, a nők elleni, illetve a családon belüli/kapcsolati erőszak jelenségeiről, globális, illetve regionális jogi és nem jogi úton való kezeléséről, ezeknek egymáshoz való viszonyáról stb. Amennyiben ez a kontextus jelen volna írásában, bizonyára nem szerepelnének ilyen kijelentések a szövegben, mint: "egy olyan joganyaggal állunk szemben, amelynek nincs kialakult joggyakorlata még az Egyezményt ratifikáló országokban sem."[15] A joggyakorlat ugyanis nyilvánvalóan létezik, Magyarországon is, ahogyan az is köztudomású, hogy nők tucatjai élnek bántalmazó kapcsolatban, illetve halnak meg a nemük miatt elszenvedett erőszak következtében. Annak ellenére, hogy az elmúlt években, hazánkban a bűncselekménykategóriák nevei a hivatalos szervek statisztikáiban folyamatosan változtak, vagy, hogy az elkövetőket és áldozatokat nemi alapon szűrni az adathalmazokból egy külön kihívással ér fel; a jelenség jelen van. Igaz, még a tárgyalási jegyzékben sem könnyű rátalálni az olyan ügyekre, amikben nőkkel szembeni erőszak szál is fellelhető. Legtöbb esetben testi sértés, emberölés, kényszerítés azok az általános tényállások, amiken belül kerül majd megemlítésre, ha kerül, az; hogy egymással közeli viszonyban álló férfi és nő között, bántalmazás keretein belül vizsgálandó a jogsérelem. 2013 júliusában került a magyar büntető törvénykönyvbe a kapcsolati erőszak tényállása, azóta is már közel öt év telt el. Ez előtt, illetve ezt követően is folytak/folynak az ügyek, gyarapodik a joggyakorlat.
Igyekszem nem megismételni azokat a felvetéseket, amiket az általam kritika alá vont szöveg tartalmaz a tudományosság igénye nélkül, ugyanakkor törekszem reflektálni rájuk. Mindezt oly módon, hogy bemutatom, hogyan közelítenék az Isztambuli Egyezményhez jogászként; többek között jogfejlődést, jogtechnikai eszközöket, jogalkotói szándékot, jogalkotási folyamatot, jogszabályértelmet kutatva. Majd ebbe a keretbe illesztem a Gyöngyösi szövegkritikáját. Nagyrészt Raluca Maria Popa és Feride Acor[16] munkájára[17] támaszkodom, akik az Egyezmény genealógiájának felfejtését tűzték ki célul; kiváltképpen választ kerestek arra, hogyan vált az Egyezmény egy feminista jogi projektből egy haladó szellemiségű regionális egyezménnyé. A szerzők módszere az, hogy az Egyezmény létrejöttéhez vezető tárgyalásokat illetően a "what" és a "how" kérdésekre fókuszálnak; azaz betekintést nyerünk munkájuk segítségével a jogszabályalkotás folyamatába ("legislation in process", "process tracing" approach). Ezáltal megismerkedhetünk azzal a normatív környezettel, amiben az egyezmény tárgyalásai folytak, így tulajdonképpen a "nőkkel szembeni erőszak" ma létező két nagy értelmezési keretével. Az egyik, ami a társadalmi nemi egyenlőség/egyenlőtlenség (gender in/equality) kérdését magától értetődően a "nőkkel szembeni erőszak" értelmezési keretének tekinti, a másik pedig, ami nem látja ezt az összefüggést inherensként. Támaszkodom továbbá Dubravka Simonovic[18] cikkére[19] is, aki a CEDAW és az Isztambuli Egyezmény egymáshoz való viszonyáról ír. A harmadik forrásom Ronagh McQuigg írása,[20] aki a 1993-as Amerikaközi Egyezményt is az Isztambuli Egyezmény elődjének nevezi, és több ponton össze is veti a két dokumentumot. Fontosnak tartom, hogy ezek az elemzések az Egyezmény körüli hazai szakmai diskurzus részévé váljanak, és alkalmasnak tartom arra is, hogy az általam kritika alá vont szövegből kiérezhető szignifikáns "miért"-ek-re, illetve mondhatni értetlenségre választ adjanak. A Gyöngyösi szövegből saját olvasatomban egyértelműen kiérezhető Egyezménnyel szembeni erős ellenérzésre, úgy vélem, jogtechnikai természetű magyarázattal képesek szolgálni. Vélhetően arra a talán zavarkeltésre is alkalmas kettősségre, miszerint az Egyezmény hivatott eszköz lenni egyszerre a nők elleni erőszak felszámolása érdekében, illetőleg eszköz a családon belüli erőszak áldozatainak védelmére is. Írásom rámutat arra, hogy ezen felismerés sajátos kiindulási alapokra vall; többek között ezeket járják körül az általam választott tanulmányok. Gyöngyösi meglátásom szerint erre a problematikára ráérez: "[a]z Egyezmény címe megtévesztő, mert azt sugallja, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak két külön fogalmat jelent, amelyek legfeljebb esetleges kapcsolatban állnak egymással: van tehát egy »nők elleni erőszak«, amely csak a nőket érinti, és van egy »kapcsolati erőszak«, amely a nőket és a férfiakat is (ill. a gyermekeket). Ez azonban nem igaz: az Egyezmény gondolatmenetében a kapcsolati erőszak csak a nőket érintő erőszak lehet."[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
