A történelmi fejlődésből kiindulva a mezőgazdasági üzemek modernizálása az üzem formájának, szervezetének, termelési módjának megváltoztatását jelenti, a társadalom, különösen a fogyasztók és nem utolsó sorban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jelenlegi - pontosabban jövőbeni - igényeinek kielégítése érdekében.
Az idők folyamán ezek az elvárások jelentősen változtak, és összességükben megnövekedtek. A modern mezőgazdasági üzem képe a jelen elvárásai szerint változott. A termelés növelése állt az első helyen az élelmiszerhiány és a szállítási kötelezettség idején. A mezőgazdaság racionalizálása és gépesítése szorosan kapcsolódott a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági fellendüléséhez és a munkaerőnek a mezőgazdaságból az ipari és a szolgáltatási ágazatba való áramlásához.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 1950-ben 24,7%; 1960-ban 13,6% és 1995-ben 2,8%. A jobb termelési feltételek (növényvédelem, műtrágya) és a jobb technikai feltételek a termelékenység jelentős növekedéséhez vezettek. A gazdasági fejlődés eredményeként a mezőgazdaságból és a nem mezőgazdaságból élők kereseti lehetőségei növekvően távolodnak egymástól.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedelmének javítása prioritást élvezett a teljesítmény és a termésátlagok növelésével szemben. Ez vezetett a mai napig hatályban lévő 1955. IX. 5-i mezőgazdasági törvény elfogadásához (BGB1. I. 565. old.) A mezőgazda-sági törvény 1. §-a szerint a mezőgazdaságot általános gazdasági és agrárpolitikai eszközökkel - különösen kereskedelmi-, adó-, hitel-, és árpolitikával - a természeti és gazdasági hátrányokat kiegyenlítő helyzetbe kell hozni és ezáltal az előrehaladott jóléti fejlődés részesévé kell tenni.
Ez a rendelkezés tartalmánál fogva, összhangban van az 1958. január 1-jén hatályba lépett, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés (BGB1. 1957. II. 766. old.) 39. cikkével.
A gazdák jövedelmét a mezőgazdasági áraknak a más gazdasági ágazatok bevételének emelkedéséhez igazodó évenkénti emelésével garantálták.
Ez a megfelelő külső védelemmel (vám, lefölözés) támogatott ár és értékesítési garancia teremtette meg a végül is túltermeléshez vezető prosperáló mezőgazdasági termelés alapvető keretfeltételeit.
A mezőgazdasági üzemek minden lehetőséget felhasználtak a termelés intenzívebbé tételéhez, gépesítéshez és a továbbfeldolgozáshoz.
Az intenzív állattenyésztés és növénytermesztés eredményezte a fogyasztóknak és a társadalomnak a környezetkímélő, ökológiai mezőgazdasági termelés iránti igényét. Korábban a mezőgazdasági termelékenység fokozásával elérhető bevételnövekedés állt az előtérben, ma azonban az agrárpolitikai intézkedések a bevételeket és a bevételkombinációkat célozzák. Az agrár- és élelmiszergazdasággal szemben támasztott társadalmi igények a következők:
- a társadalom és a gazdaság ellátása megfelelő áru, magas színvonalú élelmiszerrel és nyersanyaggal,
- a természetes életfeltételek biztosítása és megtartása a települési, a gazdasági és a pihenési céloknak megfelelő sokoldalúan kialakított környezettel,
- a mezőgazdasági kulturális és társadalmi funkcióinak alkalmazása a területfejlesztésben.
Ezeket a feladatokat a teljesítmény- és versenyképes, piacorientált és környezetkímélő agrár- és élelmiszergazdaság valósíthatja meg.2
E kérdésben nincs jelentősége annak, hogy fő- vagy mellékfoglalkozású üzemekről van-e szó, illetve, hogy milyen vállalkozási- és jogi formában szervezték azokat. Döntő az alapelvek betartása.
Ezekhez hozzátartozik a környezetkímélő, tartós és kedvező költségű gazdálkodás, az állattartás földhöz kötöttsége és a mezőgazdasági haszonállatokkal való felelősségteljes bánásmód. Lényeges a térségfejlesztés, a megfelelő infrastruktúra és a mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatási lehetőségek feltételeinek kialakítása.
Mivel a vidéki lakosság jövedelme egyre kevésbé biztosítható a mezőgazdaságból, tovább kell fejleszteni a térségeket, teljesítőképes infrastruktúrát kell létrehozni, és meg kell teremteni a mezőgazdaságokon kívüli foglalkoztatási lehetőségeket.
Bővíteni kell a mezőgazdasági üzemek számára a foglalkoztatási kombinációk lehetőségét, támogatni kell az üzemeket és az azokon túlmutató beruházásokat, valamint a versenyképes mezőgazdasági termelést összhangba kell hozni a társadalom környezet-, természet- és állatvédelmi követelményivel.
Az 1 ha-nál nagyobb földterülettel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek 1996-ban:3
Az NSZK egykori területén: 509 132
Az új szövetségi államokban: 30 843
Összesen: 540 000
Németországban évente 3%-kal csökken a mezőgazdasági üzemek száma az új szövetségi államokban alapított újabb üzemek ellenére.
A jogi formát tekintve 97,2%-os aránnyal a hagyományos családi üzemek vannak túlsúlyban 1,8%-os arányú személyi társaságokkal és az 1%-os arányú - az új szövetségi államokban elterjedt - jogi személyekkel szemben.
1995-ben 228 000, (40%) főfoglalkozású mezőgazdasági üzem és 324 000 (60%) mellékfoglalkozású üzem.
Az átlagos üzemméret
A Német Szövetségi Köztársaság Alkotmányának 91. cikke rendelkezik a közösségi feladatoknak a szövetségi államok közötti megosztásáról és olyan szövetségi állami feladatok finanszírozásáról, amelynek teljesítésében a szövetség a kerettervekben és a finanszírozásában közreműködik, ha ezek a feladatok az egész közösségre nézve jelentősek és a szövetség közreműködése az életviszonyok javítása szempontjából jelentős.
A 91. cikk értelmében közösségi feladatnak minősül
1. a főiskolák és a főiskolai klinikák kiépítése, újjáépítése,
2. a regionális gazdasági struktúra javítása,
3. az agrárstruktúra és a partvédelem javítása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
