Gondolatok a nyilatkozat közlésének tanúsítása, és ennek bizonyítása a végrehajtási záradék közjegyzői kibocsátása során - a Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítélet margójára. Bizonyos szempontból valamennyi közjegyzői eljárás, és az ezekből származó iratok hátterét és indokoltságát a közjegyző hatósági státusza, és az ebből fakadó közokirati bizonyítási előny adja. Ugyanakkor ezek az eljárások, jóllehet hatósági eljárások, egy folyamatosan változó gazdaság/piac által dominált térben érvényesülnek valós időben, így szorosabb és közvetlenebb kapcsolatban állnak az aktuális folyamatokkal, mint a bírói gyakorlat, ezért előfordulhat, hogy egy-egy ítélet utóbb évtizedeket is meghaladó időszakon át kialakult gyakorlatot érint, ahogy ez a jelen cikkben hivatkozott esetben is tapasztalható. És bár a téma, a jogi jelentőségű tények, közelebbről felmondások közjegyzői tanúsítása nem tűnik túl bonyolultnak, megítélése, mint látni fogjuk mégsem egészen egyszerű, emellett folyamatban lévő ügyek tízezreit érinti. A közjegyzői eljárások szabályozott eljárások, amelyekkel azonban alkalmazkodnunk kell más normákhoz és folyamatokhoz is, így például a bizonyítás egyéb szempontjaihoz és normáihoz, az anyagi jog szabályaihoz, és az exponenciálisan változó társadalmi környezet által kínált sokféleséghez is. Mindezt a szabályozás során is szem előtt kell tartani, és fel kell ismerni, hogy a merev és túl részletes szabályozás az alkalmazkodási képesség ellen hat. Ez az írás, jóllehet a Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítélet[1] nyomán született, alapvetően nem ennek az ítéletnek, vagy az ebben az ítéletben is hivatkozott jogegységi döntésnek[2] az elemzéséről szól. Az alábbiakban elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyeket ez az ítélet döntő részben nem érint, vagyis a Közjegyzői törvény olyan belső összefüggéseivel, és az ebből fakadó közjegyzői gyakorlattal, amelyek - legalábbis részben - megmagyarázzák a felmondások, valamint egyéb tények tanúsítása során több mint három évtizeden át kialakult helyzet sokszínűségét, és az ezzel kapcsolatos, bírói döntésekben is nagy számban megnyilvánuló sokféleséget. Ez az írás tulajdonképpen azért született, hogy bizonyítsa, a jog a legegyszerűbbnek gondolt képleteiben is kínálhat sokféleséget, amely tulajdonság egyúttal alapja és biztosítéka annak, hogy a jogrendszer képes legyen visszacsatolni folyamatosan változó környezetünk legbonyolultabb jelenségeire is, biztosítva ezzel saját fejlődését.
Authentication of the communication of a declaration by Notaries, and proof thereof in issuing an enforcement clause - for the margin of the judgment Pfv.I.20.585/2022/4. In some respects, the background and justification for all notarial procedures and documents is the notary's status as an authority, and the consequent evidentiary advantage of the notarial act. At the same time, these procedures - although official procedures - operate in real time in a space, dominated by an ever-changing economy/market, and are therefore more closely, and directly linked to actual processes than judicial practice. It is therefore possible that a judgment may have an ex post effect on a practice that has been developed over decades, as in the case referred to in this article. And although the subject, the authentication of facts of legal significance (E.g. authentication of the communication of a declaration) by notaries, does not seem too complicated, its assessment, as we shall see, is not entirely straightforward, and it also concerns tens of thousands of ongoing cases. Notarial procedures are regulated procedures, but they also have to adapt to other norms and processes, such as other aspects and norms of proof procedure, the rules of substantive law, and the diversity offered by an exponentially changing social environment. All this must be kept in mind in the regulatory process and it must be recognised that rigid and overly detailed regulation works against adaptability. This paper, although written in the wake of the judgment Pfv.I.20.585/2022/4, is not essentially an analysis of that judgment or of the case-law cited in that judgment. In what follows, I will focus on issues that are not dealt with in the judgment cited. Namely, the internal context of the Notaries Act and the resulting notarial practice, which explain, at least in part, the diversity of the situation which has developed over more than three decades in the authentication of notices and other facts, as well as the diversity of the related judicial decisions. In fact, this paper has been written to demonstrate, that law can offer diversity even in its simplest formulas, a feature that is both the basis and the guarantee that the legal system can respond to the most complex phenomena of our ever-changing environment, thus ensuring its own development.
- 22/23 -
A közjegyzői eljárásokat a korlátozott bizonyítási lehetőség jellemzi. A korlátozottság azonban nem jelent kizártságot. Kiindulási pontként e téren a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban Vht.) 23/C. § (2)[3] bekezdése szolgál, amely nem tartalmaz megkötést arra vonatkozóan, hogy a végrehajtási záradék kibocsátása során, a kötelezettség beálltának feltételét vagy időpontjának a bekövetkezését milyen közokirattal kell/lehet tanúsíttatni. Ezzel párhuzamosan, a Vht. idézett rendelkezésével azonos módon a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban Kjtv.) 112. § (2)[4] bekezdése sem határozza meg a feltétel/időpont beálltát tanúsító közokiratok körét, amiből az következik, hogy bizonyítási kérdésről lévén szó, ebből a halmazból egyetlen közokirat sem zárható ki, ami tartalma szerint bizonyítékként értelmezhető a feltétel vagy időpont beállta vonatkozásában. A bizonyíték alkalmasságát ugyanis elsősorban nem az határozza meg, hogy hogyan, milyen eljárás/folyamat révén jön létre, hanem az, hogy az általa közvetített információ mire és milyen erővel enged következtetni, vagyis mit bizonyít.
Mivel lényegében bizonyítási kérdésekről van szó, bármely közokirat - köztük számos közjegyzői okirat típus, de akár egy bírói ítélet, vagy hatósági határozat is - tanúsíthatja egy-egy feltétel vagy időpont beálltát - akár egy nyilatkozat közlésének megtörténtét is, ha annak tartalma megalapozottan enged következtetni arra, hogy az adott feltétel beállt, vagy a kérdéses időpont bekövetkezett.
A végrehajtási záradék (a továbbiakban: vh. záradék) kibocsátása során a felmondások esetében is elsősorban egy anyagi jogi természetű bizonyítási kérdésről, nevezetesen arról van szó, hogy a felmondás címzettjével közölték-e a felmondást. A "közlés" a Kjtv. 112. § (2) bekezdése és a Vht. 23/C. § (2) bekezdése alkalmazásában nem eljárásjogi, hanem a közölt jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó anyagi jogi fogalom[5], melyet a Kjtv. 142. § annyiban "eljárásjogiasít", hogy a jognyilatkozatnak a 142. § szerinti "továbbítása" már akkor is a jognyilatkozat közlésének minősül, ha a jognyilatkozat a címzetthez nem is érkezik meg.
A jognyilatkozat közlése ugyanakkor nem csak kézbesítés útján, hanem más módokon is történhet, amit többféleképpen lehet bizonyítani, így annak bizonyítását a végrehajtási eljárásban sem célszerű és nem is életszerű egyetlen eljárási formához - a Kjtv. 142. § szerinti eljáráshoz sem - kötni.
Ugyanakkor a bizonyítékok közjegyzői mérlegelése a vh. záradék kibocsátása iránti eljárásban sem kizárt. A közjegyzői eljárásokban kötött ugyan a bizonyítás, de nem hiányzik, nem is hiányozhat teljesen, és ez alól a vh. záradék kibocsátására irányuló eljárás sem kivétel. A Kjtv. és az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) mögött meghúzódó, polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 263. §-t[6] -vagyis a tényállás szabad megállapításának elvét - a közjegyző a vh. záradék kibocsájtására vonatkozó eljárására vetítve úgy értelmezhetjük, hogy a közjegyző az eljárásában kötve van ugyan meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához, mégpedig közokirati bizonyítékok alkalmazásához, e körben azonban nem tilos számára az, hogy szabadon felhasználjon minden olyan közokirati bizonyítékot, amely a szükséges tényállás megállapítására alkalmas. Ugyanakkor határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás a közjegyzőt sem köti.
Tehát azon túl, hogy a közjegyző ebben az eljárásában közokirati bizonyítékok alkalmazásához van kötve, sem a Vht., sem pedig a Kjtv. nem szűkíti le e közokirati bizonyítékok körét kizárólag a nyilatkozat közlésének Kjtv. 142. § szerinti tanúsítására. Éppen ellenkezőleg: ebből a bizonyításból egyetlen közokirati bizonyító erejű bizonyíték sem zárható ki, amely a nyilatkozat közlésének megtörténtére közvetlenül utaló, azt bizonyító információt tanúsít. A végrehajtási záradék kibocsátása szempontjából a nyilatkozat (felmondás) közlése olyan bizonyítási kérdés, amit közokiratokkal is sokféle módon lehet tanúsítani.
A Kjtv., azon túl, hogy meghatározza a tanúsítványok két formáját, a záradéki és jegyzőkönyvi tanúsítványokat, nyilvánvalóan nem tudja és nem is akarja felsorolni az összes lehetséges tanúsítvány típust. A törvény tulajdonképpen a 136. § g) pontjával nyit végtelen teret a közjegyzői tanúsítványok előtt. A közjegyzői tanúsítványoknak pedig egytől egyig az a lényegük, hogy a közjegyző által személyesen megtapasztalható tényeket közokirati formában rögzítik, és ezzel kiemelt bizonyító erejű bizonyítékok állnak elő.
A vh. záradék kibocsátása során a feltétel beálltának - például nyilatkozat közlésének - közokirati bizonyítása/tanúsítás szempontjából pedig elsősorban közokirati bizonyításon, nem pedig közjegyzői eljárásfajtákon van a hangsúly. Mivel a Kjtv. előírásai szerint kiállított valamennyi ügyleti okirat és tanúsítvány, záradék és jegyzőkönyv közokirat, a bizonyítás köréből a vh. záradék kibocsátása körében ezek egyike sem zárható ki, mint ahogy más, nem közjegyzői közokiratok sem zárhatók ki az itt felhasználható okiratok köréből. Megszorító értelmezésnek nem is volna értelme. Mivel sem a Vht., sem pedig a Kjtv. nem tesz különbséget közokirat és közokirat között, minden esetben az aktuális közokirati irattartalom határozza meg a bizonyíték megfelelőségét.
A vh. záradék kibocsátásához a közjegyzőnek tehát egyszerűen csak megfelelő tartalmú közokiratra van szüksége, és annak tartalma alapján fogja eldönteni, hogy ez a tartalom kielégítő bizonyíték-e számára a közlés megtörténtének tanúsítására vonatkozóan.
Ebben a megközelítésben maga a közjegyzői törvény is többféle olyan megoldást kínál, amelyek a Vht. 23/C. §
- 23/24 -
(2) bekezdés és a Kjtv. 112. § szerint - közokiratokról lévén szó - nem zárhatók ki e bizonyítás köréből.
Így például a szóban forgó esetekben nem zárhatók ki a közjegyző által figyelembe vehető/felhasználható iratok közül azok az ügyleti okiratok, amelyekben a címzett elismeri[7], hogy részére megtörtént valamely nyilatkozat közlése, vagy azok az egyébként a Kjtv. előírásai szerint kiállított egyéb ügyleti okiratok, amelyek a közlés megtörténtének megállapításához szükséges információkat tartalmazzák, de azok a közokiratnak minősülő, rendőri, bírósági, egyéb hatósági jegyzőkönyvek, és más közokiratok sem, amelyek az érintett címzett ilyen tartalmú nyilatkozatát tartalmazzák. Nem zárhatók ki ebből a körből továbbá azok az ítéletek vagy hatósági határozatok és egyéb közokiratok sem, amelyek nyilatkozat közlését bizonyító közvetlen információt tartalmaznak, például a közlés megtörténtét a hatóság/bíróság megállapította és ez az ítéletből/határozatból - rendelkező részből vagy indoklásból - egyértelműen kiderül.[8]
Nem zárható ki azonban a bizonyítékok köréből például egy másolat hitelesítési záradék - Kjtv. 137. § - sem, ha a címzett, a részére megküldött, birtokában lévő nyilatkozatról hiteles másolatot készíttet egy közjegyzővel, amennyiben a másolathitelesítési záradék tartalmazza az iratot bemutató, az eljárást kezdeményező ügyfél személyes adatait[9], vagyis az iratból megállapítható, hogy a másolat hitelesítésekor ez az irat a címzett birtokában volt. A másolathitelesítési záradék, mint közokirat bizonyíthatja, hogy a közlés megtörtént, abban az értelemben, hogy a kérdéses nyilatkozat a címzett birtokában volt, amire a záradék közvetlenül utal.
Ugyanez áll arra az esetre is, ha a címzett fordítás hitelesítésért fordul közjegyzőhöz - Kjtv. 138. § - a részére küldött és birtokában lévő közokiratba foglalt felmondás alapján. (Hogy ezek az iratok hogyan jutnak el a záradék kibocsátására irányuló eljárást lefolytató közjegyzőhöz, az egy másik kérdés, most csak lehetséges közokirat bizonyítékokról van szó). Hasonlóan értékelhető az az eset is, ha valaki a részére átadott írásbeli nyilatkozaton aláírásával ismeri el az irat átvételét - Kjtv. 139. § - és ezt az aláírást közjegyző hitelesíti. De tovább haladva a Kjtv. által nevesített tanúsítványok között, kizárható-e a Vht. szerint értékelhető/bizonyítékként figyelembe vehető közokirati bizonyítékok köréből az a tanúsítvány, amely szerint a nyilatkozat címzettje a már birtokában lévő nyilatkozatot okirat felmutatásának tanúsítása keretében mutatja fel a közjegyző előtt - Kjtv. 140. § -, vagy ha a tanácskozásról és határozatról felvett jegyzőkönyv tartalmaz nyilatkozat közlését tanúsító részt, akár tényleges közlés, akár annak címzetti elismerése formájában; Kjtv. 143. §. Végül kizárható-e a bizonyítás köréből bármely, a bizonyításhoz szükséges tartalommal bíró, egyéb jogi jelentőségű tényekről készült tanúsítvány - Kjtv. 144. §[10] -; erről bővebben ír Bodzási Balázs a hivatkozott jogegységi döntésről írt cikkében[11]. Nyilvánvalóan ezek a közokiratok sem zárhatók ki a bizonyítás köréből, és persze nem zárható ki a Kjtv. 142. § szerinti eljárás sem, amivel később külön foglalkozom.
Sokféle olyan közjegyzői eljárás van tehát, amelyeknek a kimenetele (kimenete) a Vht. 23/C. § szempontjából teljesen azonos, vagyis közokiratként képes tanúsítani valamely feltétel beálltát, esetünkben a nyilatkozat közlésének megtörténtét, vagy legalábbis ebből a bizonyítási körből nem zárhatók ki.
A Kjtv. közjegyzői okiratokat, mint közokiratokat ügyleti okiratokra és ténytanúsító okiratokra osztja, miszerint az ügyleti okirat a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét tanúsítja, a ténytanúsító okiratban pedig a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket tanúsítja közhitelesen jegyzőkönyvi vagy záradéki formában. A melléklet előfordulása ezen okiratfajták közül az ügyleti okiratokat és a jegyzőkönyvi tanúsítványokat jellemzi. A közjegyzői törvény a közjegyzői okiratokra vonatkozó általános szabályok[12] mellett tanúsítványokra vonatkozó speciális szabályokat[13] is megfogalmaz, amelyek érvényesülésében, mint minden más jogszabály esetén, jelentős szerepet kap a kialakult gyakorlat is.
A két okirat fajtára vonatkozó általános szabályokat a Kjtv. 111-132. §-ai tartalmazzák[14], amelyek között a Kjtv. 118. §[15] határozza meg a közjegyzői okiratok mellékleteinek státuszát a közjegyzői okirathoz képest. Az idézett paragrafus értelmében a mellékletek maguk is a közjegyzői okirat részét képezik, és ezeket az okirat részének minősülő mellékleteket fő szabályként az okirathoz kell fűzni. A Kjtv. szerint az okirat egyetlen kötelező melléklete az ennek felvétele során felhasznált meghatalmazás[16], egyéb melléklet alkalmazásáról való döntés pedig lényegében a közjegyző hatáskörébe tartozik, vagyis a közjegyző döntésén múlik az, hogy mit tesz mellékletként a közjegyzői okirat, vagyis az ügyleti okirat vagy a jegyzőkönyvi tanúsítvány részévé.
Ki kell térni arra, hogy a közjegyzői jegyzőkönyvi tanúsítványoknak rendszerint van egy valós időben felvett része, amit a közjegyző az általa tapasztalt tényekről ír, ami közvetlen utalásokat tartalmaz a tanúsítás tárgyára/tárgyaira vonatkozóan. Ugyanakkor a tanúsítás valamely tárgyát, amennyiben az összefűzés útján ezzel a valós idejű dokumentummal, vagyis a jegyzőkönyvvel egyesíthető, a közjegyző rendszerint mellékletként fűzi az okirathoz, és mivel az okirat részei az utalásokban megnyilvánuló szövegkölcsönhatások miatt egymás nélkül nem értelmezhetők, mindezek együtt alkotják magát a tanúsítványt, mint közokiratot. Ezt fejezi ki a Kjtv. 118. § mellékletekre vonatkozó része a tanúsítványokra, azon belül a jegyzőkönyvi tanúsítványokra vonatkoztatva.
Ez az eljárás pedig kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a tanúsítvány minél teljesebb információhalmaz közvetítésére/bizonyítására/tanúsítására legyen alkalmas, ami egy nagyon ésszerű és indokolt, világos és egyértelmű megközelítés, amit mindeddig a bírói gyakorlat sem kifogásolt.
Ennek megfelelően, ha a közjegyző kép-, film- vagy hangfelvételt, algoritmust, iratot, vagy a tanúsításának bármely egyéb tárgyát - erre való utalással - mellék-
- 24/25 -
letként az okirathoz fűzi, azzal azt a tanúsítványa részévé teszi, vagyis a melléklet az okirat részévé válik. A mellékletet és a valós idejű közjegyzői dokumentumot, vagyis a jegyzőkönyvet nincs értelme és többnyire nem is lehet egymástól elválasztva értelmezni, azt a Kjtv. 118. § értelmében, a tanúsított tények vonatkozásában egyetlen egységnek kell tekinteni.
Ez legegyszerűbben az alábbiak szerint foglalható össze:
Közjegyzői okirat = Ügyleti okirat / Tanúsítvány (azaz Jegyzőkönyv / Záradék) = Közokirat
Közjegyzői okirat melléklete = közokirat része
Közjegyzői okirat melléklete + Közjegyzői okirat többi része = Közjegyzői okirat = Közokirat
Magyarázatként talán nem haszontalan hozzá fűzni, hogy ha valamit "résznek" nevezünk, akkor ebből az következik, hogy a többi résszel együtt alkot egy egészet, jelen esetben közjegyzői okiratot. Ha pedig egy-egy részt nem különböztetünk meg a többitől - márpedig ilyen megkülönböztetést a Kjtv. nem tesz -, akkor az okirat egészének megítélése szempontjából, vagyis a részeket nem külön-külön, hanem egységként értelmezve, az okirat minden eleme osztja az okirat sorsát, és ha ez az okirat közokirat, akkor mellékletestől közokirat.[17]
Tehát: Közjegyzői jegyzőkönyv + melléklet = Tanúsítvány = Közjegyzői okirat = Közokirat
Fontos megértenünk, hogy ebből nem következik az, hogy egy magánokirati minőségű melléklet ilyen módon önmagában közokirattá válna. Itt pusztán arról van szó, hogy közjegyzői törvény következetes nyelvtani, rendszertani, logikai és teleológiai értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a Kjtv. 111. § (1)-(2) bekezdései szerint a közjegyzői okiratok, vagyis az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány), közokiratnak minősülnek, amelyeknek mellékletei a Kjtv. 118. § értelmében az okirat részét képezik. Mivel a Kjtv. a mellékletekről több szót nem ejt, mindebből az következik, hogy a melléklettel ellátott közjegyzői okirat nem zárható ki a Kjtv. 112. § (2) bekezdésében írt közokirati feltételek közül. Ez a megközelítés mindeddig a bírói gyakorlatban is töretlenül érvényesült, és a Kjtv. 142. § rendelkezéseivel sem ellentétes. A problémát az idézett ítélet kapcsán a Kjtv. 142. § alábbiakban részletezett, a szerző álláspontja szerint a Kjtv. aktuális szövegéből kizárólagos értelmezésként le nem vezethető megszorító értelmezése okozta.
Más megvilágításban az okirat (jegyzőkönyv) és melléklete együttesének belső kölcsönhatásában nyilvánvalóan a "+" jel másik oldalán szereplő jelenségnek, a közjegyzői tevékenység folytán közvetlenül előálló produktumnak, vagyis a jegyzőkönyvnek van nagyobb jelentősége/súlya, amely a mellékletet - legyen az magán vagy közokirati minőségű - nyelvtani és logikai hidakkal kapcsolja magához (a tanúsítványi tartalomhoz), ezáltal a melléklet, tartalmát tekintve nyelvtanilag és logikailag egyesül ezzel a közjegyzői produktummal, mindezt pedig a közjegyző eljárása forrasztja egésszé ("a melléklet az okirat része"). Az irat részeinek külön-külön történő megközelítése tanúsítványi szempontból ezt követően már nem is lenne értelmezhető. A melléklet elkülönített értelmezésének tehát ezeknél a tanúsítványoknál már eleve nincs is értelme. Ezekben az esetekben nem a melléklet okirati minősége, hanem annak jelentése játszik fő szerepet. Vagyis a mellékletnek és az irat többi részének együttes jelentése válik a közjegyzői okirat, vagyis a közokirat által tanúsított ténnyé. A közokirati bizonyítéki minőség tehát a teljes irat - jegyzőkönyv és melléklete/i - által tükrözött jelentésre (információra) értelmezendő.
A két iratrész ezekben az esetekben együtt éri el a tanúsítványi minőséget, ahol már nem önállóan értelmezett közjegyzői okiratról (jegyzőkönyvről) és annak külön értelmezett mellékletéről beszélünk, hanem egységesen közjegyzői okiratról. Ez egyfajta absztrakciónak tekinthető, hiszen az így létrejövő melléklettel ellátott tanúsítvány bizonyítási tartalomban többé válik mint önmagában a tanúsítvány mellékleten kívüli része, a melléklet információtartalma pedig - függetlenül a melléklet okirati minőségétől - a közokirati bizonyítás részévé (az okirat részévé) válik, és így jön létre a tartalom új bizonyítási minősége, ami ha úgy tetszik már független a melléklet (információforrás) minőségétől.
Esetünkben egyébként sem az a kérdés, hogy a melléklet önmagában minek minősül, hanem az, hogy a melléklettel ellátott okirat mint egység megfelel-e a Kjtv. 112. § (2) bekezdésének, vagyis hogy mint közokirati bizonyíték figyelembe vehető-e?
A közjegyzői gyakorlat egyébként a tanúsítási eljárások során meghatározhatatlanul sokféle mellékletet alkalmaz (kép, hang, írott szöveg) és - hacsak nem kifejezetten a melléklet önálló megítéléséről volt szó - eddig senkinek sem jutott eszébe a mellékleteket külön, vagyis nem az ügyleti okirattal, a jegyzőkönyvvel egységben, hanem azoktól elkülönülten értelmezni, gondolom azért sem, mert ez az értelmezés ellentétes lenne a Kjtv. 118. §-sal. E téren nem képeznek kivételt a mellékletként felvett iratok sem, hiszen ha valaki pontosan, hiba mentesen akarja idézni egy irat szövegét, amelyre például a jegyzőkönyvben hivatkozik a tanúsítás során, annak a legegyszerűbb, legpraktikusabb és legbiztosabb módja az, ha magát az iratot veszi fel a tanúsítványba, mint annak mellékletét, és így teszi azt a tanúsítvány részévé.
Fel kell tennünk azt a józan kérdést, hogy a ténytanúsítványok területén van-e annak egyáltalán gyakorlati jelentősége, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy egy iratot a maga teljességében mellékletként teszünk egy tanúsítás részévé, vagy hogy szövegét/tartalmát a valós idejű jegyzőkönyv szövegébe emeljük (másoljuk) át? Vegyük figyelembe azt is, hogy az utóbbi esetben tisztázni kell azt, hogy pontosan mit értünk "a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövege" alatt? A "szó szerint" a szóban forgó irat minden írott részét, minden egyes betűjét jelenti vagy sem? Ha pedig nem, akkor pontosan melyik részét jelenti?
Mivel itt is bizonyítási kérdésekről van szó, és mert nyilvánvaló, hogy egy teljes, eredeti szövegállapotában hozzáfűzött irat teljesebb bizonyítékként szolgál, mint egy idézett tartalom, innen nézve is indokolatlan az a megszorító értelmezés, ami a hivatkozott ítélet,
- 25/26 -
akkor aktuális Kjtv. 142. § (2) utolsó fordulatának, a Kjtv.-beli összefüggésektől, különösen a 118. §-tól, valamint a kialakult, három évtizedes gyakorlattól egyaránt elszakított, pusztán szó szerinti, kizárólag nyelvtani megszorító értelmezésén alapszik, mellőzve a logikai, kontextuális, rendszertani valamint teleológiai elemzést.
A kérdés az: Ha valami a Kjtv. 118. § értelmében egy közjegyzői okirat, esetünkben egy tanúsítvány része, igaz lehet-e rá egyidejűleg az az állítás, hogy ez a valami nem szerepel - nincs feltüntetve - ugyanebben a tanúsítványban.[18]
Ha a kérdésre igen a válasz, akkor az azt jelenti, hogy a közjegyzői törvény közokiratokra vonatkozó általános és a tanúsítványokra vonatkozó különös rendelkezései között egy sürgősen kiküszöbölendő ellentmondás feszül. Ha pedig a válasz nem, akkor a mellékletekkel operáló közjegyzők nem vétettek a közjegyzői eljárás szabályai ellen a Kjtv. 142. § (2) bekezdés szerint folytatott eljárásaikban sem.
Akár osztja az olvasó az indokolatlan megszorító értelmezéssel kapcsolatos véleményt, akár nem, az mindenképp kiderül a fent írottakból, hogy a normaszöveg többféleképpen értelmezhető, még akkor is, ha van aki úgy gondolja, hogy csak egyetlen vágány létezik a pályaudvaron, ráadásul azon is csak egy irányban lehet közlekedni. De tekintettel arra is, hogy a közjegyzői iratokból egyébként rendszerint világosan kiderül, hogy ki és pontosan mit tanúsít, itt lényegében egy okirat-szerkesztési kérdésről beszélünk. Ugyanakkor, mint látni fogjuk a Kjtv. 142. § (2) bekezdésének időközben módosuló, 2023. október 1-én hatályba lépett új szövege már, ha nem is az egyetlen vágányos pályaudvart, de az érintett vágányon az egyirányú közlekedést részesíti előnyben.
Az egyes tanúsítási eljárásokra a Kjtv. egyébként az általános okirati szabályokon túl külön szabályokat is előír, de a tanúsítványok felvételével kapcsolatban a speciális szabályok között nem rendelkezik a mellékletekről, így nem zárja ki a Kjtv. 118. § alkalmazását a 142. § (2) utolsó fordulata esetében sem. A mellékletekre tehát az általános szabályok vonatkoznak, és ezek értelmében a Kjtv. 142. § előírásainak a közjegyző úgy is megfelelhet, ha az általa kiállított tanúsítványban úgy tünteti fel a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, hogy azt a Kjtv. 118. §-al összhangban, mellékleti formában teszi a közjegyzői okirat, vagyis a közjegyzői tanúsítvány részévé.
A Kjtv. 118. § a tanúsítványokat illetően azt jelenti, hogy egy tanúsítványon belül a jegyzőkönyv/záradék - amit a közjegyző valós időben ír - nem értelmezhető elkülönítve attól a hozzáfűzött melléklettől/irattól, amire vonatkozik. A Kjtv. 142. § (2) bekezdésének utolsó fordulata összefoglalóan tanúsítványt ír, a Kjtv. 136. § (2) bekezdése pedig az általános szabályok alkalmazását írja elő, azaz nem zárja ki a Kjtv. 118. § alkalmazását a 142. § (2) bekezdése szerinti közlésről szóló tanúsítvány esetében sem. A Kjtv. 142. § (2) bekezdése szerinti tanúsítvány kiállítása esetén tehát a törvény közjegyzői okiratokra vonatkozó általános szabályainak alkalmazása - 118. § alkalmazása - sincs kizárva, tehát egységében értelmezve a tanúsítvány mellékleteivel együtt közokiratnak tekintendő.
Megjegyzendő továbbá, hogy mivel a Kjtv. 142. § a jegyzőkönyvet a nyilatkozat felvételénél említi, a kézbesítés tanúsításánál pedig már összefoglalóan tanúsítványt ír, a 142. § (2) bekezdés utolsó mondata szerinti tanúsítvány nem csak jegyzőkönyvi tanúsítvány lehet, hanem például az eredeti jegyzőkönyv egy később kiállított hiteles kiadmánya is, amelynek tanúsítási záradéka tartalmazza a kézbesítés során tapasztalt tényeket, ilyen módon tanúsítva a kézbesítés során történteket.
A Kjtv. a nyilatkozat/értesítés közlésének tanúsítása iránti eljárást külön szabályozza, amely eljárás az egyik legalkalmasabb eszköze e tények tanúsításának[19]. Azonban mint láthattuk, ez nem jelenti azt, hogy a nyilatkozat/értesítés közlésének tényleges megtörténte csupán ezen a módon, ebben az eljárásban lenne bizonyítható[20] közokirattal. Maga a 3/2020 Polgári jogegységi határozat sem korlátozza ezt a bizonyítást a Kjtv. 142. § szerinti eljárásra.
A Kjtv. 142. § kizárólag arra az esetre vonatkozik és akkor alkalmazható, amikor a nyilatkozó fél a nyilatkozattétel szándékával úgy jelenik meg a közjegyzőnél, hogy egyúttal a nyilatkozat kézbesítését is kéri. Ilyenkor az ügyfél gyakorlatilag tollba mondja a közjegyzőnek a nyilatkozatát, vagyis "a közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja", azt a nyilatkozattevő előtt felolvassa, és mivel felolvassa, a Kjtv. 120. § (1) bekezdés d) pont értelmében a jegyzőkönyvben óra perc pontossággal feltünteti a felolvasás kezdő és végidőpontját, azután a jegyzőkönyvet a nyilatkozattevővel aláíratja, végül maga is aláírja, majd az okiratot postán, ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az E-ügyintézési törvényben meghatározott módon a másik - a címzett - fél részére továbbítja.
A tanúsítás következő szakaszában a közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő kívánságára óráját is.
Itt a Kjtv. nem a jegyzőkönyv, hanem a tágabb, tanúsítvány szót használja. A jegyzőkönyv formájában felvett tanúsítványhoz a közjegyző belátása szerint fűzhet mellékleteket, amelyek a Kjtv. 118. § szerint az okirat részei. Ugyanakkor a közjegyzői okirat, például egy jegyzőkönyv hiteles kiadmánya a rá vezetett hitelesítési záradékkal együtt minősül közokiratnak. Mindezek így együtt képezik magát a tanúsítványt, mint közokiratot[21]. A Kjtv. az egyes tanúsítványokra vonatkozóan előír kötelező tartalmi elemeket, arra vonatkozóan azonban nem tartalmaz megkötést, hogy ezeken a kötelező elemeken kívül mi egyéb kerülhet a tanúsítványok szövegébe. Vagyis a tanúsítványok szövegébe, le-
- 26/27 -
gyen szó jegyzőkönyvről vagy záradékról, nem tilos a Kjtv. által előírt tartalmi elemeken kívül egyéb tartalmi elemeket is felvenni. Ahogyan például az aláírás hitelesítési záradékokban is rendszeresen tanúsítanak a közjegyzők például cégek képviseletére vonatkozó cégnyilvántartási tényeket, holott erről a Kjtv. 139. § az aláírás hitelesítésről szólván nem tesz említést. Új szabályok?
Van olyan megközelítés, amely ezt a II. számú tanúsítványként jelölt tanúsítványt jegyzőkönyvi tanúsítványként írja le[22], ami logikus következtetés, azonban az a tény, hogy a 142. § (1) bekezdés kifejezetten jegyzőkönyvet, a (2) bekezdés pedig tanúsítványt említ, a tanúsítványi tartalom tekintetében utat nyit egy további értelmezési lehetőségnek is, amely szerint az I. számú jegyzőkönyvvel (tanúsítvánnyal) pontosabban annak később kibocsátott hiteles kiadmányával és az arra vezetett, annak hiteles kiadmányához tartozó megfelelő tartalmú kiadmányhitelesítési záradékkal együtt is elérhető ugyanaz a tanúsítási cél - a nyilatkozat tartalmának szó szerinti tanúsítását is beleértve - vagyis az így előálló közokirati tanúsítvány, azaz az I. Számú jegyzőkönyv egy időben később kibocsátott hiteles kiadmánya, és annak bővített tartalmú hitelesítési záradéka együtt teszi ki a második, kézbesítésről kiadott tanúsítványt, ami tartalmilag pontosan ugyanazt a tanúsítványba foglalt információhalmazt fogja tükrözni, mint amit a Kjtv. 142. § szükségesnek tart, beleértve a felmondás szövegének tanúsítványban való feltüntetését is.
Mindenesetre mindaddig, amíg a Kjtv. 142. § (2) bekezdés szövege nem teszi egyértelművé, hogy itt kifejezetten egy eredendően új jegyzőkönyvről van szó, addig e tanúsítvány esetében a normaszöveg alapján a "jegyzőkönyv/záradék" kérdést fel lehet, a kialakult gyakorlat alapján pedig fel is kell tenni, és elgondolkodhatunk azon, hogy ki kell-e zárni - érdemes-e kizárni - egy megfelelő tartalommal bíró I. számú jegyzőkönyvi tanúsítvány fentiek szerint később kibocsátott hiteles kiadmányát az alkalmazásból, ha egyébként az elérni kívánt cél mindkét módon egyformán elérhető, hiszen egyazon tanúsítási eljárásról van szó, ami a közléssel le is zárult. Elvégre a végrehajtási záradék kibocsátása szempontjából a bizonyítéki alkalmasságot elsősorban a tanúsítási tartalom fogja meghatározni.
Tehát mint láttuk, a Kjtv. 142. § (2) bekezdése tanúsítványt említ, ugyanakkor nem zárja ki az általános szabályok, így 118. § alkalmazását. Eszerint a felmondás szövegét a közjegyző mellékletként is a közjegyzői okirat, vagyis a tanúsítvány részévé teheti, emellett pusztán a Kjtv. 142. § (2) bekezdés normaszövegéből kiindulva, nem zárható ki a normakövető megoldások közül az sem, ha a közjegyző az eredeti okirat, vagyis az első fázisban felvett jegyzőkönyvi tanúsítvány egy később kibocsátott hiteles kiadmányára záradékot vezetve tanúsítja azt, hogy azzal mi történt a kézbesítés során.
A Kjtv. általános és különös szabályai a tanúsítványok esetében is együtt érvényesülnek, vagyis a melléklet, illetve a záradék alkalmazásával a közjegyző nem sérti meg a Kjtv. 142. § rendelkezéseit.
A Kjtv. általános és különös rendelkezéseinek együttes érvényesülésére hívja fel a figyelmet az a példa is, ha feltesszük azt a kérdést, hogy vajon 2019. január 1.[23] napját követően, a felolvasás kezdő és végső időpontjának kihagyása a nyilatkozat közlésének tanúsítása során, a Kjtv. 142. § (1) bekezdése alapján felvett jegyzőkönyvből, megszünteti-e annak közokirati jellegét vagy sem?
A helyes választ a Kjtv. okiratokra vonatkozó általános szabályait is figyelembe véve adhatjuk meg, míg pusztán a speciális szabályon alapuló válasz hibás lesz. Hiszen a Kjtv. 142. § szerinti speciális rendelkezések között nincs külön meghatározva az időkeret feltüntetésének kötelezettsége, és erre a 147/A. § tanúsítványokra vonatkozó érvénytelenségi szabályai sem utalnak. Azonban a Kjtv. általános rendelkezései között szereplő 120. § (1) d) pontja a felolvasás kezdő és végidőpontjai feltüntetésének kötelezettségét - a tanúsítványokra is kifejezetten utalva - minden olyan közjegyzői okirattal kapcsolatban előírja, amikor a közjegyzőnek felolvasási kötelezettsége van, így a Kjtv. 131. § (1) értelmében a válasz igen, vagyis a 2019. január 1. napját követően készült, Kjtv. 142. § (1) bekezdés alapján felvett okiratok esetében a felolvasás kezdő és végső időpontjának hiánya megszünteti ezen iratok közokirati jellegét.
Ha tehát a Kjtv. 112. §, 118. § és a Vht. 23/C. § oldaláról megközelítve vizsgáljuk a Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítélet alapjául szolgáló tényállást, a Kjtv. 142. §-t a hivatkozott törvényhelyekkel együttesen és azokkal összefüggésben vizsgálva és értelmezve más véleményt alakíthatunk ki, mint a Kjtv. 142. § elszigetelt, kizárólag nyelvtani értelmezése alapján.
A jelen írás közvetlen előzményeként szolgáló Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítéletében a bíróság, bár utalt a 3/2020 Polgári Jogegységi Határozatra, nem foglalkozott teljes körűen a Vht. 23/C. § alkalmazása során számításba vehető más, szintén közjegyzői eljárások eredményeként keletkező közokiratok által kínált bizonyítási lehetőségekkel, és egyáltalán nem értelmezte a Kjtv.-nek, a közjegyzői okiratok mellékleteinek státuszát meghatározó 118. §-át sem, mint ahogy figyelmen kívül hagyta az e téren kialakult, három évtizedet meghaladó közjegyzői gyakorlatot is. Úgy látszik, hogy ez a folyamatban lévő ügyek tízezreit érintő döntés kizárólag a Kjtv. 142. § szó szerinti, nyelvtani, megszorító értelmezésén alapult. Ugyanakkor az azóta eltelt időszakban megfigyelt bírói gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezen egyedi döntés ismeretében is megállapíthatjuk, hogy nem csupán egy vágány és nem csupán egy irány létezik a pályaudvaron, hiszen a szóban forgó ügyekben eljáró bíróságok többségükben nem kizárólag ezt az egyedi döntést, hanem a szintén hivatkozott jogegységi döntést tartották szem előtt, sok esetben igazodva korábbi gyakorlatukhoz.
Mindenesetre, a hivatkozott ítélet nyomán kialakult értelmezési anomáliákra tekintettel, a Kjtv. 142. § (2) bekezdés 2023. október 1. napján hatályba lépő új szövege[24] a fent vázoltakhoz képest már egyértelműbb rendelkezést tartalmaz, és a bekezdés utolsó mondata szerint a közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek nem egyszerűen ta-
- 27/28 -
núsítványt - ami jegyzőkönyv és záradék is lehet -, hanem kifejezetten jegyzőkönyvet állít ki, amelybe belefoglalja a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét. Vagyis az új normaszöveg, bár az okirat - melléklet relációkon mit sem változtat, a jövőre nézve egyértelművé teszi, hogy a 142. § (2) bekezdés szerinti eljárásban a nyilatkozat közléséről egy újabb, II. számú jegyzőkönyvet kell kiállítani. Ebből kiindulva 2023. október 1. napját követően a Kjtv. 142. § (2) bekezdés szerinti eljárásban az első jegyzőkönyv utóbb kibocsátott, bővített kiadmányi záradékot tartalmazó hiteles kiadmányaival operálni már kontraindikált. ■
JEGYZETEK
[1] Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítélete, BH 2022.12.321. szám.
[2] 3/2020 Polgári Jogegységi Határozat.
[3] Vht. 23/C. § (1) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, b) a jogosult és a kötelezett nevét, c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, d) a teljesítés módját és határidejét. (2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. (3) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt. (4) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el azt a közokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját. (5) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt.
[4] A Kjtv. általános szabályai között szerepel (112. §), hogy a közjegyző akkor látja el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, b) a jogosult és a kötelezett nevét, c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, d) a teljesítés módját és határidejét. Továbbá ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. A tv. az ezen tanúsításban/bizonyításban felhasználható közokiratok körét - összhangban a Vht. 23/C. § (2) bekezdésével - nem korlátozza, amit a közjegyzői és bírói gyakorlat is tükröz, vagyis e téren bármilyen közokiratot felhasználhatónak tart, ami a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas lehet.
[5] Ptk. 6:5. § (2): A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Régi Ptk. 214. § (1): A .... az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék.
[6] [A tényállás szabad megállapításának elve] szerint a bíróság a perben - törvény eltérő rendelkezése hiányában - alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas. (2) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás - a 264. §-ban foglaltak kivételével - nem köti.
[7] A 3/2020 Polgári Jogegységi Határozat a nyilatkozó fél ilyen tárgyú közokirati nyilatkozatát sem zárja ki a figyelembe vehető nyilatkozatok köréből.
[8] Ha valakinek a hivatkozott iratok közokirati jellege tekintetében kétsége lenne, gondolja meg, hogy büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából, ha egy bírói ítélet indoklási részét meghamisítja valaki, közokirat hamisításért felel, ugyanígy közokirat hamisításnak minősül az is, ha egy közjegyzői záradékot hamisítanak meg egy aláírási címpéldányon, jóllehet maga a címpéldány magánokirat. A vh záradék kibocsátásához a közjegyzőnek egyszerűen csak közokiratra van szüksége, és annak tartalma alapján kell hogy eldöntse, hogy ez a tartalom kielégítő bizonyíték-e számára a közlés megtörténtére vonatkozóan.
[9] Kjtv. 137. § (2a) bekezdés értelmében a fél írásbeli kérésére fel kell tüntetni az okiratot felmutató személy, valamint az eljárást kezdeményező fél, illetve képviselője adatait
[10] Egyébként az e helyen a (2) bekezdésben említett adathordozók jelentős része ezeknél a tanúsításoknál is mellékletként szerepel.
[11] Bodzási Balázs: A felmondás közjegyző általi tanúsítására vonatkozó szabályok, különös tekintettel a Kúria 3/2020 jogegységi PJE határozatában foglaltakra. Közjegyzők közlönye, 2022/1. 38-44.
[12] Kjtv. IX. Fejezet 111-132. §.
[13] Kjtv. X. Fejezet 136-147/A. §.
[14] Ezek a szabályok határozzák meg az ügyleti okirat egészét is, amihez képest külön - quasi kivételként - vannak szabályozva a X. Fejezet szerinti egyes közjegyzői okiratok, közöttük a tanúsítványok.
[15] 118. § Ha a papíralapú közjegyzői okirat több lapból áll, ezeket zsinórral össze kell fűzni, és a közjegyző bélyegzőjével kell megerősíteni. A közjegyzői okirat mellékleteit, melyek az okirat részét képezik, ugyanígy kell az okirathoz fűzni. Ha a melléklet erre nem alkalmas, azt a közjegyzői okirat ügyszámával ellátva az okirathoz csatolva kell őrizni.
[16] Kjtv. 132. § (2) ... a meghatalmazást eredetiben, hiteles kiadmányban vagy hiteles másolatban az okirathoz kell fűzni.
[17] A közjegyzői gyakorlatban az ezen a területen mellékletként alkalmazott, vagy záradékkal ellátott okiratok jellemzően maguk is közokiratok. Vagyis a közjegyzők közokiratok hiteles kiadmányait alkalmazzák mellékletként, közokiratok hiteles kiadmányait látják el záradékkal.
[18] Kjtv. 142. § (1) Nyilatkozat vagy értesítés közlését a közjegyző akkor tanúsíthatja, ha a közlés vagy elmaradása jogkövetkezménnyel járhat. (2) A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az E-ügyintézési törvényben meghatározott módon a másik fél részére továbbítja. ......... A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő kívánságára óráját is.
[19] Szécsényi-Nagy Kristóf: A jognyilatkozat közlése közjegyzői tanúsításának új szabályai. Magyar Jog, 2019/12. 688.
- 28/29 -
[20] A közokirat tanúsít, azonban a bizonyítási eljárásokban bizonyítékként használatos, bizonyító ereje van, a bizonyítandó tények így közokirattal is bizonyíthatók.
[21] A Kjtv, 111. § (2) bekezdése értelmében a közjegyzői okirat hiteles kiadmánya hiteles másolata szintén közokiratok, amelyeknek értelemszerűen részei a hozzájuk fűzött záradékok is.
[22] Szécsényi-Nagy: i. m. (19. vj.) 688.
[23] E tanúsítványok felolvasása csak 2019. január 01. napjától kötelező. Kjtv. 142. § (2) bekezdésben 2018. december 31-ig hatályos szövege szerint: A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként a másik fél lakóhelyére, illetve székhelyére továbbítja. A jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell írnia ....... A 2019. január 01. napjától hatályos szöveg szerint a szöveg az alábbiak szerint módosult: 2018. évi LXIX. törvény 29. §: a Kjtv. 142. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "(2) A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az E-ügyintézési törvényben meghatározott módon a másik fél részére továbbítja. A közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozattevő előtt felolvassa, e jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. ......."
[24] Kjtv. 142. § 2023.10.01. napjától hatályos szövege: (1) Nyilatkozat vagy értesítés közlését a közjegyző akkor tanúsíthatja, ha a közlés vagy elmaradása jogkövetkezménnyel járhat. (2) A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az E-ügyintézési törvényben meghatározott módon a másik fél részére továbbítja. A közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozattevő - képviselő eljárása esetén a képviselő - előtt felolvassa, e jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek - képviselő eljárása esetén a képviselőnek - alá kell írnia. A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek jegyzőkönyvet állít ki, amelybe belefoglalja a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő kívánságára óráját is. (3) A másik fél írásbeli válaszát a közjegyző a jegyzőkönyvhöz csatolja, szóbeli válaszát jegyzőkönyvbe foglalja, és minderről értesíti a kérelmet előterjesztő felet.
Visszaugrás
