A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatok létrehozásához való jogát a rendszerváltozás óta biztosítja az Alkotmány,[1] illetve 2012. január 1-jei hatálybalépése óta az Alaptörvény.[2] A nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának részletes szabályai az első, 1994-ben tartott általános nemzetiségi önkormányzati választások óta több jelentős változáson mentek át.[3]
A nemzetiségi önkormányzati képviselők legutóbbi választását 2019. október 13-án tartották, amelynek előkészítésével, eljárásával és eredményével összefüggésben számos kritika fogalmazódott meg a nemzetiségi közösségek részéről.[4] A választások és a nemzetiségi önkormányzatok megalakulása óta a vonatkozó joganyag részleges módosítására került sor, a közelgő és a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának kitűzése szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró 2021. évi népszámlálás előkészítésére pedig kiemelt figyelmet fordítottak mind a nemzetiségi közösségek, mind a nemzetiségi ombudsmanhelyettes.[5]
A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a nemzetiségi önkormányzati képviselők választása során gyakorolható választójogot, a jelölt- és listaállítás és a választások kitűzésének feltételeit, valamint a szavazás és szavazatszámlálás szabályait hogyan határozza meg a nemzetiségiek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njt.) és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.). Ennek során fontosnak tartom felhívni a figyelmet a szabályozást érintő anomáliákra, valamint arra, hogy a nemzetiségi választójog és a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának kitűzése milyen kapcsolatban áll más nemzetiségi alapjogokkal.
A témát érintő kérdésekkel összefüggésben igyekszem kifejteni saját szakmai álláspontomat, azonban nem törekszem részleteiben kidolgozott de lege ferenda javaslatok megfogalmazására.
Magyarország Alaptörvénye szerint a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.[6] Az Njt. értelmében a nemzetiségek közvetlen választással a) a községben, a városban és a fővárosi kerületben települési, a fővárosban és a megyében területi, valamint b) országos nemzetiségi önkormányzatot hozhatnak létre.[7]
Az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásához való jog tartalmával és korlátozhatóságának kérdéseivel. Működésének kezdeti időszakában elvi éllel mondta ki: a képviselet szükséges előfeltétele annak, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezői szerepüket betölthessék.[8] A testület állandó gyakorlata szerint a nemzetiségek számára biztosított jogok azokat a személyeket illetik meg, akik valamelyik nemzetiséghez tartoznak.[9] Ennek alapján a nemzetiségi önkormányzat létrehozásához, megválasztásához való jog a nemzetiséghez tartozó személyek joga.[10] A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatok létrehozásához való jogát biztosító korábbi alkotmányi és jelenlegi alaptörvényi megfogalmazás az Alkotmánybíróság álláspontja alapján "kollektív természetű jogot tartalmaz, amelynek alanya a helyi önkormányzat létrehozását illetően az adott nemzetiségnek a településen élő része, míg az országos önkormányzat esetében az adott nemzetiség egésze".[11] A nemzetiségnek az önkormányzat létrehozására joga van, de az nem kötelezettsége.[12]
A korábbi Alkotmánynak, ahogyan az Alaptörvénynek is a nemzetiségi önkormányzatok létrehozására vonatkozó szabálya az elvi tétel kimondására korlátozódik, nem határozza meg, hogy a nemzetiségi önkormányzatok milyen módon jönnek létre, hogyan alakulnak meg.[13] Tekintettel erre az Alkotmánybíróság korábbi és az Alaptörvény hatálybalépését követően kialakított gyakorlata értelmében a nemzetiségi önkormányzatokra vonatkozó szabályok megalkotásánál a törvényhozó széles döntési jogosultsággal rendelkezik, ennek a döntési szabadságnak a korlátait az Alaptörvény rendelkezései, így különösen az alapjogokra vonatkozó szabályok határozzák meg.[14] "A jogalkotó által elfogadott konkrét szabály vizsgálata alapján lehet csak megállapítani, hogy az adott korlátozás alkotmányos-e."[15]
Az Njt. különbséget tesz az aktív és a passzív választójog között. A nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán választó , aki a nemzetiségi névjegyzékben
- 54/55 -
szerepel. A nemzetiségi névjegyzékbe kérelmére fel kell venni azt a magyar állampolgárt, aki a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán szavazati joggal rendelkezik,[16] b) az Njt.-ben meghatározott nemzetiséghez tartozik és c) nemzetiséghez tartozását az Njt.-ben meghatározott tartalommal és a Ve.-ben előírt eljárási rendben megvallja.[17] Egy személy egyidejűleg csak egy nemzetiség névjegyzékében szerepelhet.[18]
A választáson az a nemzetiségi névjegyzékbe vett választópolgár választható , aki a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választható, b) a nemzetiségi önkormányzati képviselők megelőző két általános választásán, valamint az azokat követő időközi választásokon nem volt más nemzetiség nemzetiségi jelöltje, továbbá c) nyilatkozatot tesz arról, hogy ca) a nemzetiség képviseletét vállalja, cb) a nemzetiségi közösség nyelvét beszéli, kultúráját és hagyományait ismeri.[19]
A fent hivatkozott rendelkezésekből kitűnik, hogy a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán gyakorolható választójog szoros kapcsolatban áll az emberi méltóságból levezethető, az Alaptörvényben külön is nevesített nemzetiségi önazonosság szabad vállalásához és megőrzéséhez való alapjoggal.[20] Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga,[21] amely az Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltóságból levezetett önazonossághoz, önrendelkezéshez való jog körébe tartozik.[22] A nemzetiséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra főszabály szerint senki sem kötelezhető, azonban törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását az egyén nyilatkozatához kötheti.[23] Az Njt. többek között a választójog gyakorlását köti az egyén nemzetiséghez való tartozása kérdésében tett nyilatkozatához.[24] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának joga alkotmányos alapja lehet a nemzetiséghez tartozás kinyilvánításával kapcsolatos önrendelkezési jog korlátozásának.[25]
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi önazonossághoz való jog és valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az Njt.-ben meghatározott kivétellel nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését.[26] A kettős vagy többes kötődés elismerésére az Njt. azonban nem teremt lehetőséget a választójog gyakorlása esetében.[27]
Kiemelendő, hogy az Njt. alapján a nemzetiségi jogok és kötelezettségek vonatkozásában az a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy tartozik nemzetiséghez, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak tekinti és nemzetiséghez tartozását az Njt.-ben meghatározott esetekben és módon kinyilvánítja.[28] A választójog esetében a jogosultak körét az Njt. a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár okra szűkíti. Ebben a vonatkozásában az állampolgárság követelménye az Njt. nemzetiség definícióján[29] kívüli feltételként jelenik meg.[30]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
