A tanulmány áttekintést ad a közjegyzői eljárásokban is számos esetben felmerülő veszélyhelyzeti kamatmaximum egyes kérdéseiről. Mint ismert, a magánjogi jogviszonyokban a pénzszolgáltatás ellenértéke tekintetében átmeneti jelleggel korlátozó jogszabály lépett hatályba 2022. november 10-én. A késedelmi kamatra vonatkozó egyes anyagi jogi rendelkezések veszélyhelyzetre tekintettel történő eltérő alkalmazásáról szóló 454/2022. (XI .9.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet), amely a 424/2022. (X. 28.) Kormányrendelet által kihirdetett, 2022. november 1-jén hatályba lépett veszélyhelyzet ideje alatti teljesítés időszakára a késedelmi kamatot legfeljebb 25% mértékben maximalizálta.
A jogintézmény közjegyzői szempontból is rendkívül fontos, hiszen a fizetési meghagyásos eljárás, valamint a jogerős fizetési meghagyásos eljárás alapján indult végrehajtási eljárás, valamint a közjegyzői okiratszerkesztési eljárás és az okiratok alapján elrendelt végrehajtási eljárás esetében is felmerülnek jogalkalmazási kérdések.
A tanulmány a jogszabály által bevezetett kamatmaximum miatt felvetett jogalkalmazói problémákra keresi a válaszokat, és összesen négy megoldási lehetőséget vázol fel.
Az első részben a szerző alapvetésként rögzíti, hogy egy korábbi tanulmány[1] arra a következtetésre jutott, hogy a kamatmaximumot meghaladó kikötést nem létezőnek tekinti. A jelen tanulmány szerzője egyetértve ezzel az állásponttal kiegészíti saját gondolataival. Ehhez a polgári eljárásjog alapvető elvét, a rendelkezési elvet használja. A rendelkezési jog megújítása kapcsán a 2018. január 1. napján hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
- 95/96 -
(továbbiakban: Pp.) általi változás szerint a rendelkezési elv határozottabb érvényesülése figyelhető meg. Az elv magába foglalja a felek általános cselekvési szabadságát, miszerint a jogvitában érdekelt félnek joga van arra, hogy az ügyét bíróság elé vigye vagy ne vigye. Ezzel egyidejűleg a jogalkotó tehát a tételes szabályok körében is törekedett arra, hogy a rendelkezési elv minél szélesebb körben érvényesüljön. Példaként a szakértői bizonyítás új rendszere és a fellebbezés új szabályai említhető.
A szerző álláspontja szerint tehát a kamatmaximum esetében a rendelkezési jog gyakorlása és az anyagi jogi jogszabályi rendelkezések érvényesülése értelmezési kérdéseket vet fel. A hatályba lépett jogszabály ugyanis nem ad iránymutatást az eljárási követelményekre, és fogalmilag sem illeszkedik a Ptk. rendszerébe. Ami a tárgyi hatályt illeti: a Rendelet alkalmazási köre a kiterjesztő értelmezés szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: hatályos Ptk.) által szabályozott összes kamatmértékre, így a szerződéses és a törvényes késedelmi kamatmértékre is vonatkozik.
Ezt követően a tanulmány négy megoldási javaslatot igyekszik adni a kamatmaximummal kapcsolatban felmerülő azon kérdésre, hogy mi az álláspont abban az esetben, amennyiben a 25 % mértékben maximalizált késedelmi kamatot meghaladó rendelkezésre az alperes nem hivatkozik, illetve azt a fellebbezésében sem kifogásolja.
Első megoldási javaslat azt a választ adja, hogy a késedelmi kamatkikötés évi 25%-os mértéket meghaladó része egyfajta naturalis obligatio. Ennek a jogszabályi indokaként a szerző a hatályos Ptk. 6:121. § (1) bekezdésének c) pontját jelöli meg, amely úgy rendelkezik, hogy bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja. E tárgykörben azonban felmerül a keresetlevél részbeni visszautasításának szabálya. A megoldási javaslat egyik kritikája, hogy maga a Rendelet nem mondja ki a bírósági igényérvényesítés tilalmát, pedig a hatályos Ptk. értelmében ezt meg kellene tennie.
Második megoldási javaslatként a szerződési szabadság korlátozásaként érvényesülő, a 25%-ot meghaladó késedelmi kamatot jogszabályba ütközőnek lehet tekinti. A Rendelet nem használja a kikötés semmisségének fogalmát, azonban a hatályos Ptk. 6:95. § szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik. A semmisségről mint hivatalból észlelt tényről a bíróságnak a feleket a Pp. 237. § (3) bekezdés b) pontja értelmében az anyagi pervezetés keretében tájékoztatnia kell, majd lehetőséget biztosítani a nyilatkozataik megtételére. E megoldásnak a Rendelet szövege akként mond ellent, hogy a meghaladó részében pedig úgy kell tekinteni, mintha azt "ki sem kötötték volna". A szerző szerint az álláspontot tovább gyengíti, hogy a Rendelet nem tesz különbséget szerződéses és törvényes
- 96/97 -
késedelmi kamatok között, így az érvénytelenség jogkövetkezménye pedig fel sem vethető a törvényes késedelmi kamatok esetében.
Harmadik megoldási javaslat szerint úgy kell tekinti a kamatmaximumot meghaladó részt, mint létre sem jött kikötést. E kitétel azt jelenti, hogy erre nézve a felek között nem lehet egybehangzó akaratnyilatkozat, azaz ebben a részben a szerződés létre sem jött. A tanulmány szerint ez az értelmezés azért nem látszik támogathatónak, mert a Rendelet nem a felek konszenzusának a hiánya alapján zárja ki a 25%-ot meghaladó kamatot, ezért nem alkalmazandó a hatályos Ptk. 6:63. § (1) és (2) bekezdése, amely szerint hiányzott a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése, a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben nem állapodtak meg.
Negyedik és a tanulmány által adott utolsó megoldási javaslatban a kamatmaximumot meghaladó rész, mint "nem létező" kikötésként értelmezi. A tilalom tehát nem az igény bírósági úton érvényesíthetőségét, az akarati, nyilatkozati vagy célzott joghatásbeli hibák miatti érvényesülését vagy a felek konszenzusát kívánja korlátozni, hanem azt szándékozza elérni, hogy a meghatározott mértéken felüli rész a veszélyhelyzeti időszakban "nincs". Ebből következően a perbe nem lehet olyan jogot vinni, amely "nincs", így azzal rendelkezni sem lehet. Ezért a bíróságoknak figyelembe kell venni a Rendelet által előírt kamatkorlátozást és ehhez kapcsolódóan az ítélet rendelkező részében ki kell mondani azt az általánostól eltérő jogkövetkezményt, hogy a késedelmi kamat - akár törvényes, akár szerződéses - 25%-nál nem lehet magasabb. E tekintetben a szerző kiemeli, hogy a kivételes jogszabályi rendelkezés ad alapot a nyelvtani értelmezés helyett a cél szerinti értelmezésnek. A megoldási javaslat viszont nyitott kérdésként hagyja, miként kell eljárnia a bíróságnak a jogerős ítélet alapján a végrehajtási lap kiállítása során, vagyis, hogy a végrehajtást elrendelő bíróságnak a jogerős ítélettől eltérően kell-e elrendelni a végrehajtást.
Összegzésként a tanulmány leszögezi, hogy a veszélyhelyzeti kamatmaximum kihívás elé állította a bíróságokat, mivel szembesülniük kellett az anyagi jogszabályi rendelkezések és a rendelkezési jogot előtérbe helyező eljárási rendelkezések konfliktusával. A közeljövő ad választ arra, hogy a jogalkotó által bevezetett különleges szabályozás milyen gyakorlati kérdéseket vet fel és azok igénylik-e az esetleg a szabályok módosítását. ■
JEGYZETEK
[1] Leszkoven László: Fáznak-e a kamatok télen...? Egy kamatszabály margójára. Gazdaság és Jog, 2022/11-12. 21-23.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Debrecen.
Visszaugrás
