2022 novemberében az ukrán háborús veszélyhelyzetre figyelemmel rendelet mondta ki, hogy a késedelmi kamat legfeljebb huszonöt százalékos mértékben érvényesíthető. A huszonöt százalék feletti részében a késedelmi kamat megállapítását úgy kell tekinteni, mintha ki sem kötötték volna. A jogszabály rövidsége ellenére több értelmezési kérdést is felvet.
In November 2022, in the light of the war in Ukraine, a decree was issued stating that interest on late payments could be charged at a maximum rate of twenty-five percent. For the part above twenty-five percent, the assessment of interest for late payment shall be deemed as if it had not been agreed. Despite the brevity of the regulation, it raises several questions of interpretation.
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...". Így kezdődik Móra Ferenc kedves gyermekverse, [a] cinege cipője. Nem lehetetlen, hogy a kamatok is fáznak - a késedelmi kamat ugyanis a közelmúltban birtokosa lett egy... Tényleg, minek is: "kamatsapkának..." A jogi köznyelv legalábbis ezzel az elnevezéssel illette a jogintézményt, nyilván az ársapka kifejezés után, szabadon: "a Kormány sapkát húzott a késedelmi kamatra..."
A késedelmi kamatra vonatkozó egyes anyagi jogi rendelkezések veszélyhelyzetre tekintettel történő eltérő alkalmazásáról szóló 454/2022. (XI. 9.) Korm. rendelet szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseit az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása és kezelése érdekében veszélyhelyzet kihirdetéséről és egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló 424/2022. (X. 28.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet ideje alatt a 2. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. E § kimondja, hogy a késedelmi kamatkövetelés legfeljebb évi huszonöt százalékos mértékben érvényesíthető, ezt meghaladó részében pedig úgy kell tekinteni, mintha azt ki sem kötötték volna.
A nem túl hosszú jogi norma több szempontból is elgondolkodtató. Szóhangzata első ránézésre a késedelmi kamat huszonöt százalékot meghaladó részére a bírói úton nem érvényesíthetőséget sugallja: a "legfeljebb huszonöt százalékos mértékben érvényesíthető" fordulat alapján és talán azért is, mert a rendelet kerüli az "érvénytelen", "részlegesen érvénytelen", huszonöt százalékot meghaladó részében érvénytelen vagy "semmis" stb. kifejezéseket, amelyek hasonló tilalom esetében elő szoktak fordulni.
Ismert, hogy a magánautonómiába erőteljesen beavatkozó, azt kordában tartó érvénytelenségi tilalom mellett a polgári jog alkalmanként beveti következményeként - mintegy "puhább" megoldásként - a természetes kötelemmé való leminősítés intézményét is, amikor az adott, egyébként érvényesen létrejött követelésre nézve "csak" annak bírói úton való érvényesíthetőségét zárja ki. Ilyenkor nem maga a követelés válik jogfosztottá, hanem annak jogi úton való kikényszeríthetősége enyészik el. Ez a köztes jogi helyzet azt fejezi ki, hogy a polgári jog rosszallása nem járja át egészen a követelést termő kötelmi jogviszonyt és az önkéntes teljesítést is tudomásul veszi, de a követelés bírói támogatottságát elvonja. E valóban felemás joghatást szemlélteti a reflektív kötelemre vonatkozó, Grosschmid Béninek tulajdonított mondás, mely szerint "feléd fordítanak egy táblát, színe fehér, rá van írva: nem tartozol. Ha megérinted pénzzel, a tábla megfordul, másik oldala fekete és rajta a felírás: tartoztál..."[1] A naturális obligációként való minősítés tehát meghagyja a felek egymás közötti, relatív jogviszonyán belül a követelés sorsának elrendezését olyképpen, hogy az önkéntes teljesítést tudomásul veszi, de ennek elmaradása esetén az állami jogsegélyt - a nyílt támogatást - mintegy rosszallása jeléül megtagadja.
A bevezetőben említett rendeleti norma azonban alighanem másról szól.
A kormányrendelet 2. §-ának szabálya ugyanis annak ellenére, hogy nem kategorizálja a jogi helyzetet, mégis a részleges érvénytelenséghez hasonló jogi megoldást alkalmaz, amikor a késedelmi kamatkövetelést az évi huszonöt százalékot meghaladó részében nem engedi érvényesíteni.
A szabály a pénzkövetelést ezáltal legfontosabb, mondhatni legfőbb kötelmi hatásánál ragadja meg: ez a
- 21/22 -
főhatás pedig a kikényszeríthetőség. Mivel a 2. § a "jogilag szoríthatóságot", a "kénytetőséget" (Grosschmid) - mely az emberi akaratnak "a jog által megengedett és istápolt meghajlítása" - vonja meg a követeléstől, e tilalom általános parancsként mindenféle érvényesítésre vonatkozik. Magában foglalja a peres és peren kívüli érvényesítés eseteit egyaránt ideértve a fizetési meghagyásos eljárást is, de a követelés érvényesítésének nem feltétlenül kézenfekvő útjait is például a beszámítást.
A beszámítás - Grosschmid ismert megközelítése szerint - egyébként is eszköz a kénytetőség szertárában, melynek segítségével a hitelező az őt megillető követelés elszámolásával - a fennálló - tartozásába való be(le)számítással jut hozzá. A polgári jogi követelések érvényesítése alatt tágabb értelemben valamennyi megengedett jogi lehetőséget érteni kell, amihez képest szűkebb, kötöttebb mozgásteret jelent a bírói út. A jogszabály által kimondott tilalom tehát azt eredményezi, hogy az évi huszonöt százalékot meghaladó késedelmi kamat ebben a részében - részlegesen - nem bír kötőerővel, nem lehet kikényszeríteni és nem is kell teljesíteni. Az ilyen kikötést - amint a 2. § utolsó fordulata ki is mondja - úgy kell tekinteni, mintha ki sem kötötték volna; lényegében nem írottnak kell tekinteni. Hasonló megközelítéssel él több helyen - a példa kedvéért szólva - a váltótörvény is: a nem írottként kezelendő kikötések egyszerűen figyelmen kívül maradnak.[2] A jogi parancs egyszerű: tessék semmibe venni, mert ez a tényállásdarab - a huszonöt százalék fölé nyúló késedelmi kamat - non existens.
Ezek a megállapítások mind a körülírást segítik, a lényeg egyszerűbb: a jogalkalmazó - elsősorban, de nem kizárólag a bíróság - ilyen esetben nem egyszerűen nem látja a tilalmazott kikötést (szerződésrészt), hanem a jogi parancs természetéből fakadóan hivatalból észleli, hogy az nincs, és enélkül ítél a joghatások felől. A szabály ugyanis egyértelmű jogi tilalmat fogalmaz meg: a tilalomba ütköző magatartás, jogi tény, jognyilatkozat evidens jogkövetkezménye, hogy a kívánt, célzott jogi hatást nem érheti el. Ez a jogi tilalom bennerejlő tulajdonsága.
A jogalkotói cél a szóban forgó jogalkotással nem lehetett több, mint amire felhatalmazást kapott - a veszélyhelyzet idejére szóló szabályozás. Polgári jogi jogviszonyokat rendező, de nem az ilyen jogviszonyokat általánosan megszokott módon rendező norma. Rendeltetése az időszakos szabályozás, szemben a polgári anyagi jog tartós rendezésre, állandóságra törekvésével. Nem a tipikus helyzetet tekinti kiindulópontnak, hanem a kivételessel dolgozik. Ez nagy különbség. Nem a megszokott célkitűzések mozgatják és a rendkívüli beavatkozás érdekében lemond az állandóság és kiegyensúlyozottság igényéről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
