Az Interparlamentáris Unió (továbbiakban: IPU) a közelmúltban tette közzé a parlamentek igazgatási szervezetét összehasonlító kutatási projektjének összefoglalóját, amely a szélesebb szakmai közvélemény érdeklődésére tarthat számot. Az IPU a világ szinte valamennyi országos parlamentjéből álló szervezetként nemcsak az együttműködésben segíti a parlamenteket, de abban is, hogy azok demokratikusabbá és hatékonyabbá váljanak és egyre több publikált tanulmány szülessen ennek érdekében.[1] Jelen dolgozat röviden áttekinti azt a kutatást, amely betekintést nyújt a parlamenti igazgatás kérdéseibe az elmúlt három évben összegyűjtött adatok alapján. A hivatali szervezetrendszer - amely felelős a törvényhozás szervezeti, napi, költségvetési és technikai funkcióinak biztosításáért - kulcsfontosságú szerepet játszik a parlamentek hatékony működésében azáltal, hogy adminisztratív szakértelmet és intézményi struktúrát kínál. A projektben az átfogó, komparatív áttekintést szolgálta a PARLINE adatbázis, 13 kiemelt parlament felmérési mutatója, valamint a vonatkozó belső működési szabályzataik.
Az IPU a legtöbb nemzeti parlamentet magában foglaló és egyik legrégebben alapított világszervezet. A szuverén államok parlamentjeinek egyetlen olyan világszervezete, amely a parlamentek közötti véleménycsere és párbeszéd fóruma.[2] 1889-es párizsi megalakulása óta tevékenykedik a béke és a népek közötti együttműködés megteremtésében. Az Interparlamentáris Unió együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetével - mint a világszervezet parlamenti dimenziója -, segítve annak elképzeléseit és erőfeszítéseit. Az ENSZ mellett rendszeres a kooperáció más olyan parlamenti és kormányközi szervezetekkel is, amelyek tevékenységét hasonló elvek és nézetek motiválják. Az Interparlamentáris Unió mindmáig az egyetlen olyan parlamenti szervezet, amelynek tanácskozásain a világ valamennyi kontinensének országai képviseltetik magukat. Tagjainak száma jelenleg 179 ország.[3]
A szervezet fő feladata a parlamentarizmus képviselete, a parlamenti intézmények fejlesztése, ezáltal a demokrácia erősítése a világban. Emellett véleményt
- 171/172 -
nyilvánít a parlamenti intézkedések révén megoldható nemzetközi kérdésekben is. Fellép, ha valamely tagországban a képviselők mandátumának gyakorlását önkényesen korlátozzák. Politikai és biztonsági kérdések mellett emberi jogi, regionális, környezetvédelmi, népesedési, egészségügyi témákkal is foglalkozik. A feladatai közé tartozik még, hogy összegyűjti tagjainak kollektív tapasztalatait, hogy erre épülő normákat hozzanak létre a parlamentekkel kapcsolatban.[4] Arra ösztönözi a parlamenteket, hogy saját fejlesztésükön keresztül vezessenek be olyan eszközöket, mint például a parlamentek támogatásának közös alapelvei.[5] Kiemelt projekt a szervezet életében a parlamentek háttértámogatását segítő igazgatási szervek elemzése, vizsgálata.
Az eredményeket tekintve, az IPU-határozatok, -állásfoglalások és -tanulmányok tartalmára valamennyi parlamenti küldöttség hatást gyakorolhat. A dokumentumok hazai törvényhozási és kormányzati fórum megismertetésével indirekt módon támogathatják valamennyi képviselő törvényhozói munkáját, jártasságát. Emellett előmozdítható a kapcsolódó jogszabályok előkészítése, nemzetközi megállapodások ratifikálása és sajátos kérdések nemzetközi szintű kezelésének megismerése is.[6]
A kutatási beszámoló a parlamenti igazgatás irányítását vizsgálja. A törvényhozás gerincének a hivatali apparátust tekinti.[7] A parlamentnek és tagjainak munkája nagyban függ attól, hogy az igazgatási szervek hogyan látják el a funkcióikat, mivel a parlamentek irányítják ezeket a munkafolyamatokat és egyben a munkatársaikat. Azonban, hogy ezt milyen mértékben tehetik meg autonóm módon - országonként változik. A parlamentek erőfeszítései - a nagyobb autonómia megszerzése érdekében - gyakran összefonódnak a törvényhozások fejlődésével, és ez igaz az igazgatási szervezetükre is. Az Interparlamentáris Unió épp ebben vállalt kutatást, összehasonlító megállapítások megfogalmazását, hogy segítséget nyújt-
- 172/173 -
son a korszerűsítésben. A vizsgált publikáció átfogó áttekintést nyújt a parlamenti struktúrákról, az összegyűjtött három évben szerzett adatok alapján, beleértve a PARLINE adatbázist,[8] illetve a parlamenti felmérések eredményeit. A kutatás adatbázisa kiterjedt az IPU számára már meglévő forrásokra és további, a parlamentek által biztosított adatokra és dokumentumokra - ideértve az államok alkotmányait, parlamenti jogi dokumentumaikat és házszabályi rendelkezéseiket. A tanulmány függeléke tartalmazza azt a kiemelt 13 esettanulmányt,[9] amely táblázatos formában részletesebb bepillantást nyújt a parlamentek változatos munkájának mutatóiba. Sok törvényhozás működött közre a kutatásban, a dokumentum gazdagítása érdekében, amely tovább demonstrálja a parlamenti adminisztráció sokszínű munkáját.
Fontos megemlíteni, hogy az összehasonlító kutatási cikk a parlamenti igazgatás irányítását is vizsgálja. A törvényhozási adminisztráció felelős a szervezési, napi, költségvetési és technikai feladatokkal kapcsolatban. Az erőforrásokkal rendelkező parlament általában elegendő szakértő személyzettel rendelkezik, akik pártatlan támogatást nyújtanak. Az autonóm parlamenti struktúra nemcsak megköveteli a függetlenséget a végrehajtó hatalomtól, de semlegesnek is kell lennie. Emellett elegendő szakértelemmel is kell rendelkeznie az intézményen belül. Ez egyúttal annak elismerése, hogy a parlamenti igazgatás, mint maguk a parlamentek, önálló egységek. Állandóan fejlődnek, de egyben eltérő kulturális jellemzőkkel, hagyományokkal, szokásokkal és gyakorlatokkal rendelkeznek. A parlamentek belső struktúrájának értékelése - együtt más kulcsmutatókkal - jelentős dimenziója a minőségi jogalkotás teljesítményének.[10]
A kutatás teljes körű áttekintését szolgálja az a PARLINE-felmérés, aminek központi kérdése; "A parlamenti igazgatás független-e a végrehajtó hatalomtól?" A kutatás eredményeképpen 176 megvizsgált ország közül, 146 válaszolta, hogy a parlamenti igazgatás független a végrehajtó hatalomtól.[11] Ebből következik az a konklúzió is, hogy a nemzeti parlamentek túlnyomó többsége fontolóra veszi, fontosnak tartja, hogy adminisztrációjuk bizonyos fokú autonómiával rendelkezzen.
A hivatali szervezet vezetőjének, a főtitkárnak a kinevezési folyamata, a másik kulcsmutató a parlamenti igazgatás autonómiáját érintően. Bárhogyan nevezi ki a parlament a főtitkárt, a felmérés alapján az országok túlnyomó többségében az a válasz született, hogy adminisztrációjuk így is autonóm marad. Megvizsgálva azokat az országokat, ahol a kinevezés a végrehajtó hatalom által
- 173/174 -
történik, a válaszok többségében ezek a parlamentek egykamarásak voltak.[12] Továbbá a PARLINE-felmérés arra is felkérte a parlamenteket, hogy a korábbi foglalkozását is elemezze a főtitkárnak.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
