Blutman László - Csatlós Erzsébet - Schiffner Imola: A nemzetközi jog hatása a magyar joggyakorlatra (HVG-ORAC, Budapest 2014. 531 o.)
2014-ben, a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Nemzetközi jogi és Európa-jogi Tanszékén 2012. február és 2014. január között folytatott OTKA-kutatás eredménye,1 amely a nemzetközi jogi normák magyar jogalkalmazásra gyakorolt hatását szisztematikusan és átfogó módon tárja fel. A több mint 500 oldal terjedelmű kézikönyvet a nemzetközi jog tudományának kiemelkedő képviselői, Blutman László, Csatlós Erzsébet és Schiffner Imola jegyzik.2 A szerzők arra vállalkoztak, hogy a feltérképezik, a nemzetközi jog egyes forrásai milyen normatív keretek között, milyen gyakorisággal és eredménnyel (hatással) jelennek meg az alkotmánybírósági és (elsősorban) legfelsőbb bírósági (kúriai) gyakorlatban Magyarországon. A megközelítés kétségkívül újszerű, mert nem marad a hagyományos (monizmus vagy dualizmus kettősségére építő, hierarchikus besorolást tételező, vagy önvégrehajtó - nem önvégrehajtó megkülönböztetésre alapozott) fogalmi keretek között. Mielőtt a kutatás egyedülálló módszerét és főbb következtetéseit összefoglalnánk, előzetesen érdemes néhány szituációt felidézve érzékeltetni a probléma összetettségét.
Az Alaptörvény Q) cikke - és a korábbi Alkotmány 7. § (1) bekezdése - keretei között a jogalkalmazó szervek sokféleképpen tehetnek eleget a nemzetközi jog és a magyar jog közötti összhang biztosításra irányuló alkotmányos kötelességüknek.
Például a 4/2013. (II. 21.) AB határozatban - a vörös csillag ügyben - az Alkotmánybíróság elismerte, hogy a Magyarország részéről egyezménysértést megállapító strasbourgi döntés kiküszöbölheti a res iudicatát,3 sőt, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata hatására - de nem kifejezetten egy bizonyos döntés miatt - az Alkotmánybíróság el is térhet a korábbi precedenstől. Ugyanakkor a testület azt is megerősítette, hogy a strasbourgi ítélet önmagában nem írja felül az Alkotmánybíróság gyakorlatát, s megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) védelmi rendszere csupán minimumstandard, amely nem erodálhatja a magasabb szintű tagállami védelmet. Az Alkotmánybíróság szerint tehát "[a]z EJEB ítélete deklaratív, azaz nem jelenti közvetlenül a jogkérdések megváltozását, gyakorlata azonban segítséget nyújthat az alkotmányos - Alaptörvényben és nemzetközi egyezményben rögzített - alapjogok értelmezéséhez, tartalmuk és kiterjedésük meghatározásához. Az Emberi Jogok Európai Egyezményében (a továbbiakban: Egyezmény) biztosított jogok jelentéstartalma ugyanis az EJEB egyedi ügyekben hozott döntéseiben testesül meg, amely elősegíti az emberi jogok értelmezésének egységesen érvényesülő felfogását. Az Egyezmény, valamint az EJEB gyakorlatának figyelembevétele nem vezethet az Alaptörvény szerinti alapjogvédelem korlátozásához, alacsonyabb védelmi szint meghatározásához. A strasbourgi gyakorlat, valamint az Egyezmény az alapjogvédelemnek azt a minimum szintjét határozza meg, amelyet minden részes államnak biztosítania kell, azonban a nemzeti jog ettől eltérő, magasabb követelményrendszert is kialakíthat az emberi jogok védelmére."4 A vörös csillag ügyben azonban a helyzet fordított volt: az Alkotmánybíróság a véleményszabadság hazai védelmi szintjét igazította a strasbourgihoz.
Az újabb alkotmánybírósági gyakorlatból megemlíthető a különadó-ügyben, bírói kezdeményezésre meghozott 6/2014. (II. 26.) AB határozat is. Ebben a testület egyenesen érvényesülési (alkalmazási) elsőbbséget adott az Egyezménynek, a 98 százalékos különadó egyezményellenességét megállapító EJEB-döntések közvetítésével,5 ami az Alaptörvény sajátos felülvizsgálati korlátjára tekintettel még bizonyos alaptörvény-felettiséget is eredményezett. Az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára nem terjed ki a felülvizsgálati korlát: "Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerinti hatáskört korlátozó szabály - sem a vizsgálódás szempontjait, sem a jogkövetkezmény meghatározását illetően - nem vonatkozik a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára."6 Mivel a 98 százalékos adómérték már nem volt hatályos (módosítás miatt 75 százalék), az Alkotmánybíróság csupán alkalmazási tilalmat rendelt el azokra az ügyekre, amelyekben a korábbi adómértéket kellene alkalmazni.7 Ugyanakkor korábbi gyakorlatával összhangban megerősítette, hogy a nemzetközi kötelezettség megszegése nemcsak a magyar és a nemzetközi jog összhangjának követelményét [Q) cikk (2) bekezdés], hanem egyben a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés] is sérti.8
A rendes bírósági gyakorlatban egyrészt közvetlenül, másrészt az alkotmánybírósági gyakorlaton átszűrve is megjelenhet a nemzetközi jog és az uniós jog "tudatos" alkalmazása. Az erre irányuló pozitív, nyitott attitűd kiemelkedő példája a Fővárosi Közigazgatási és Mun-
- 65/66 -
kaügyi Bíróság egyik menekültügyi döntése,9 amely kiindulásként rögzítette, hogy "[a] menekültek jogállását, illetve a státus megszerzését összetett jogi környezet szabályozza, így a bíróságnak vizsgálnia és alkalmaznia kellett a hatályos magyar jogszabályokon túl a nemzetközi jog, illetve az Európai Unió vonatkozó normáit is". Erre tekintettel a bíróság alkalmazta a releváns uniós jogszabályokat, a jogértelmezésnél pedig messzemenően támaszkodott az Európai Bíróság és az EJEB irányadó döntéseire. Az ítélet indokolása idézésre érdemes általános következtetéseket is megfogalmaz: "A nemzetközi közösségben kialakult és a magyar jogrendszer által is kötelezően alkalmazandó jogelvek biztosítják a nemzetközi jog maradéktalan érvényesülését a belső nemzeti jogban is. A magyar jogszabályok, így ezek között például a Met. rendelkezései, illetve a magyar hatóságok jogértelmezése nem lehet ellentétes a nemzetközi jogi normákkal és jogelvekkel. […] Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből levonható az a következtetés, hogy a nemzetközi jog normái a magyar jogrendszeren belül a törvények és az Alkotmány között helyezkednek el. Amennyiben kollízió vagy értelmezési nehézség áll fenn a belső nemzeti jog és a nemzetközi tételes jogi norma között, úgy a jogalkalmazóknak a nemzetközi jog elveit és rendelkezéseit kell elsődlegesen figyelembe venniük. Amennyiben egy szerződő tagállam a belső jogalkotása és jogalkalmazása révén felülírhatná a nemzetközi jog elveit és tételes jogi normáit, úgy az egész nemzetközi közösség és jogrendszer szabályozottsága, struktúrája, követhetősége, kikényszeríthetősége és ezáltal működőképessége kerülne veszélybe." Vajon mennyire elterjedt ez a megközelítés a magyar bírói gyakorlatban? A szegedi kutatók kézikönyve ebbe enged betekintést az érdeklődőknek.
A felidézett néhány ügy talán alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a nemzetközi jog milyen sokféle szerepkörben és eljárási rendben gyakorolhat hatást a bíróságok döntéseire. Látható, hogy hatást gyakorolhat nemzetközi szerződés vagy nemzetközi bíróság határozata, avagy a nemzetközi jog egyéb forrása, egyedileg vagy együttesen, az értelmezésre és alkalmazásra egyaránt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
