"A törvény célja, hogy korszerű jogi keretek megteremtésével szabályozza a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba vételének rendjét és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát."2
A magyar polgári jogban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 1998-ban elhatározott reformja3 mára több területen is a jelenleg hatályos törvénykönyvünkbe illeszkedő, egyben előremutató részeredményt4 hozott. A Ptk. nemrégiben megkezdett reformja előtt a magánjogot érintő legnagyobb lélegzetvételű vállalkozás a társasági jog 1998-ban végrehajtott módosítása, megújítása volt5. E megújítást egyrészt az indokolta, hogy mivel a hazai társasági jogot 1987-88-ban lényegében tisztán elméleti alapon szabályozták, a gyakorlat által időközben felvetett igényeket, releváns kérdéseket módosítás útján kellett kielégíteni, megválaszolni. Fontos mozgatórugója volt továbbá a folyamatnak a társasági jog és a cégjog eurokonformitásának biztosítása, a cégeljárás szempontjából pedig egy új, korszerű, szolgáltató jellegű cégtörvény megalkotása6.
A munka eredményeképpen nem a hatályos társasági joganyag átfogó módosítására, hanem új társasági és cégtörvény megalkotására került7 sor. A jogalkotó e törvények megalkotása során nem adott igazi iránymutatást a társasági (kereskedelmi) jog és a polgári jog viszonyára: továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy magánjogunk tekintetében a monista vagy a dualista megoldás az üdvözítő. E kérdés körüli viták újabban a Ptk. kodifikációs folyamatának megindulása után erősödtek fel8. Bár a monista elveket vallók és a dualista megoldást támogatók között a "harc" még nem dőlt el9, nyilvánvaló, hogy bármilyen megoldás szülessen is, a magánjogi kodifikáció jelentősen érinteni fogja a társasági jogot is10, ezért már a leendő Ptk. koncepcionális megalapozásánal meg kell oldani a kereskedelmi jog rendszertani problémáját.
Sárközy Tamás többször hangsúlyozott álláspontja szerint a társasági jog az elmúlt bő évtizedben az "általános civiljog húzóágazata" volt, az 1988. évi VI. törvény (Gt.) "programadó" és "húzótörvénynek" bizonyult, a megalkotásával együttjáró előnyök - álláspontja szerint - messzemenően meghaladták az alaphiányosságaiból fakadó hátrányokat11. Véleményem szerint a jelenlegi jogfejlődés tekintetében ezt a "húzószerepet" a Polgári Törvénykönyv rekodifikációjának kell átvennie.
A cégbejegyzési eljárás nemperes eljárás. Általános elv, hogy amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Polgári perrendtartás (Pp.) szabályait kell megfelelően alkalmazni. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (cégtörvény vagy Ctv.) 20. §-ának (1) bekezdése maga is kimondja a Pp. alkalmazásának kötelezettségét, ha a törvény eltérő rendelkezést nem állapít meg12.
A nemperes eljárásokra általában jellemző a bizonyítás lehetőségének szűkítése. A cégeljárásban például csak az okirati bizonyítás megengedett - figyelemmel arra is, hogy ez a nemperes eljárás nem kontradik-tórius eljárás, nem ellenérdekű felek vitája. Az eljárás további sajátossága, hogy a cégbíróság a fél helyett okiratokat sem kérelemre, sem hivatalból nem szerez be, az a kérelmező feladata.
A cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás, mint a polgári eljárások általában, főszabályként kérelemre indul, törvény azonban a cég bizonyos adatainak (így például a bankszámlaszámnak) bejegyzését hivatalból is kötelezővé teheti. Az eljárásban - kevés kivételtől eltekintve - a jogi képviselet kötelező.
Az 1989. évi 23. sz. törvényerejű rendelet (Ctvr.) a magyar társasági jog Achilles-sarka volt. A cégeljárás hihetetlen lassúsága (előfordult, hogy egy cégbejegyzés három évig is elhúzódott), és ebből fakadóan a cégjegyzék megbízhatatlansága egyaránt veszélyeztette a jogbiztonságot és a befektetői érdekeket. A cégtörvény megalkotásának elsőrendű feladata tehát ezen "áldatlan állapotok" felszámolása volt13. E céltól vezérelve született meg többek között a rövid eljárási határidejű, ex nunc hatályú cégbejegyzés14.
A cégbejegyzési eljárás felgyorsítása azonban nem ment végbe teljeskörűen. Kétségtelen, hogy a polgári eljárásban egyébként szokatlan, az eljáró bíróságokra irányadó rövid eljárási határidők (főszabályként harminc vagy hatvan nap) megszabásával a bejegyzési eljárás lényegesen felgyorsult. E gyorsaság azonban csak a "problémamentes" eljárásokra jellemző, amikor a kérelemnek megfelelően a cégbíróság a céget vagy a változásokat a cégjegyzékbe bejegyzi (részben ide sorolandó az az eset is, amikor a kérelem és mellékleteinek hiányát, hibáját a cégbíróság felhívásának megfelelően a kérelmező határidőben pótolja, kiküszöböli).
A cégeljárás gyorsaságát akkor veszti el, amikor a cégbíróság eljárása, határozata törvénysértő, a kérelmező vagy más érdekelt jogait vagy törvényes érdekeit sérti. A jogorvoslathoz való alkotmányos jogból15 fakadóan természetesen a cégeljárásban is lehetőség van a jogorvoslatra. A cégtörvény jogorvoslati rendszere azonban nem a gyorsaságot és az átláthatóságot szolgálja, mivel az továbbra is bonyolult: többféle, más-más funkciójú eszközöket biztosít, és a gyakorlatban még mindig lassú.
Tekintsük át, milyen eszközök állnak a kérelmező és az egyéb jogi érdekeltek rendelkezésére az általuk sérelmezett cégbírósági határozatokkal szemben16:
1. Amennyiben a benyújtott kérelem nem tartalmazza az adott cégformára a törvény mellékletében kötelezően előírt mellékleteket, illetve a kérelmező nem fizette meg az eljárási illetéket, a cégbíróság a kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja17. E döntés kapcsán a kérelmezőnek két lehetősége van: vagy fellebbezést nyújt be a törvényes határidőn belül, vagy az elutasító végzés kézhezvételét követő nyolc napon belül, immáron hiánytalan kérelemben, ismételten kéri a bejegyzést.
A fellebbezés, mint jogorvoslati lehetőség ebben az esetben igen kevéssé szolgálja a kérelmező érdekeit, hiszen cégbejegyzésre irányuló kérelem (eljárás) esetén a fellebbezésnek a működés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében18 halasztó hatálya -a fellebbezésre vonatkozó általános szabályokkal ellentétben - nincs19. Ezzel szemben a kérelem ismételt benyújtása gyakorlatilag olyan helyzetbe hozza a kérelmezőt, mintha eredetileg is hiánytalan kérelmet nyújtott volna be20. A kérelmezők ezért a jogorvoslat helyett általában e lehetőséggel élnek.
2. A bejegyzési kérelem, illetve változásbejegyzési kérelem elutasítása esetében, valamint akkor is, ha a cégbíróság a változásbejegyzési kérelemnek csak részben tesz eleget, fellebbezésnek van helye21. Fellebbezést benyújthat a kérelmező, valamint az is, akire a végzés rendelkezést tartalmaz22. Míg a kérelmező a végzés teljes tartalmával szemben is élhet fellebbezéssel, addig az utóbbi személy csak a rendelkezés rá vonatkozó része ellen emelhet e formában kifogást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
