A XVIII. században terjedt el az a nézet, amely szerint a műalkotás tulajdonjog tárgyát képezi. Ezzel a tulajdonjog védelme alá került a mű, és a szerzői jog a tulajdonhoz való jog részeként alapjogként került deklarálásra. Mindez a francia természetjog terméke volt, amely hatására Franciaországban megszületett a szerzői jogi törvény. Később, a XIX. század végére, XX. század elejére megtörtént a szellemi alkotások jogának kodifikációja egész Európában és az USA-ban is.[1]
A mai jogi dokumentumok között van olyan, amely a szerzői jogot önálló alapjogként nevesíti, az európai államok alkotmányára azonban ez nem jellemző. A legtöbb európai ország és nemzetközi dokumentum valamilyen más alapjogból vezeti le a szerzők jogi védelmét. Ilyen pl. az emberi méltósághoz való jog, a tulajdon védelme vagy a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez álta-
- 71/72 -
lában attól függ, hogy a szerzői jognak mely aspektusát helyezik előtérbe. Így felmerülhet a kérdés, hogy mindezen alapjogok tükrében hogyan jelenik meg a szoftverek szerzői joga, mely alapjog szolgálhatja leginkább a szoftverek jogi védelmét. A tanulmány vizsgálja azt is, hogy a szoftverek alapjogi háttere hogyan befolyásolja a számítógépi programok piacát, milyen hatással lehet azok kereskedelmére, mivel a szoftverek forgalmazásának korlátozása valójában a szoftvergyártók mint szerzők jogainak korlátázását jelentik. Azt is górcső alá vesszük, hogy amennyiben a szerzők joga korlátozás alá esik, annak milyen okai lehetnek.
Az első multilateriális nemzetközi szerződés, amely a szerzői jogot emberi jogként deklarálta, az az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (a továbbiakban: EJENY) volt. Az egyezmény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az általa alkotott tudományos, irodalmi, művészeti alkotással kapcsolatos érdekei védelemben részesüljenek.[2] Az EJENY a szerzői jogot a tulajdonhoz való jogtól teljesen elkülönítve kezeli. Más szerkezeti egységben is található az alkotások védelméhez való jog, méghozzá a házasságról, családról és a lelkiismereti szabadságról szóló rendelkezések között. Az egyezmény semmiféle utalást nem tesz a szerzői jog tulajdoni jellegére. Ezzel az EJENY a szerzői jogot kulturális jogként ismeri el, mivel célja, hogy az emberek kultúrához való jogának érvényesülését segítse elő.[ ]Ugyanakkor a kulturális jogok a szerzői jogok korlátozásának lehetőségét is jelentik, ugyanis a nemzetközi dokumentum azt is rögzíti, hogy mindenkinek joga van részesülni a tudomány vívmányai által nyújtott előnyökből, élvezni a művészeteket, részt venni a kulturális életben. Látnunk kell azonban azt is, hogy a rendelkezésre esetjog nem épül, így jelentőségét nem szabad túlbecsülni.[3], [4]
Az ENSZ Közgyűlése által 1966-ban elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya az EJENY-hez hasonlóan kulturális jogként tekint a szerzői jogra, szövege azonban e tekintetben már egyértelműbb, pontosabb.[5]
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) elfogadása idején még nem szólt a szerzői jogról, 10. cikke azonban deklarálta a véleménynyilvánítás szabadságát, amely magában foglalta "az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát" is.[6] Az 1952-ben elfogadott EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyve rendelkezett először a tulajdonjogról mint emberi jogról.[7] A jegyzőkönyv azonban lehetővé tette ennek az alapjognak a korlátozását is olyan érdekek védelmében, mint a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy a közegészség.[8] Az EJEE ugyan nem nevesítette külön a szerzői jogot itt sem, de az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) több olyan döntést is hozott iparjogvédelmi ügyekben, ahol az oltalom tulajdoni jellegét emelte ki.[9], [10] Ezek bár nem szerzői jogi vonatkozású ügyek, mégis iránymutatásul szolgálhatnak számunkra, mivel szellemi alkotásokkal kapcsolatos döntések. Ennek ellenére az EJEB újabban a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva hozza meg a szerzői jogi tárgyú ítéleteit.[11], [12] Ebből kétféle következtetés vonható le álláspontom szerint. Az egyik az, hogy az EJEB a szellemi alkotásokat két alapjoggal is támogatja esetjogában attól függően, hogy mely védelemre van szükség. A másik következtetés szerint az EJEB külön választja a szerzői jog és a szabadalmi jog területét, és külön biztosít alapjogi garanciát a jogosultak számára. A két alapjog eltérő érdekeket véd, mert a tulajdonhoz való jog részekénti meghatározás a szerző alkotásához való jogát emeli ki, a művet, míg a másik szemlélet, amely a véleménynyilvánítás szabadságához köti a szerzői jogot, az alkotó véleményének szabad kinyilvánítását helyezi előtérbe, vagyis a személyt.
Az Alapjogi Charta már konkrétan nevesíti a szerzői jogot, és egyértelműen elhelyezi a tulajdonhoz fűződő jog körében.[13] Ennek oka talán az lehet, hogy az Európai Unió elsősorban gazdasági közösségként jött létre, és célja, hogy a szerzői jog belső piac szempontjából lényeges aspektusait szabályozza. Az uniós szabályozás nem kulturális jogként tekint a szerzői jogra, valamint nem kapcsolja azt össze a véleménynyilvánítás szabadságával sem, amely több kérdést is felvethet például annak korlátozhatósága szempontjából. Ugyanakkor az Európai Unióról szóló Szerződés kimondja, hogy az Unió csatlakozik az EJEE-hez,[14] és ebből következően a továbbiakban e jogok tiszteletben tartását az EJEB felügyeli. Érdekes kérdés lehet, hogy az EJEB és a Charta eltérő szemlélete a szerzői joggal kapcsolatban hogyan egyeztethető össze, még akkor is, ha az Alapjogi Charta által biztosított jogok tartalma és terjedelme azonos az EJEE által deklarált jogokéval. Egyes szerzők szerint nehezen, mert egyik dokumentum sem teremt összefüggést az Alapjogi Charta tulajdonjogi szemlélete és az EJEB véleménynyilvánítás szabadságát előtérbe helyező gyakorlata között.[15] Álláspontom szerint ez nem kibékíthetetlen ellentét, de erre később térünk ki.
Mivel a szoftvergyártók mint szerzők jogainak korlátozásával is foglalkozunk, ezért indokolt ezt a kérdést általánosságban is megvizsgálni közelebbről. Az alapjog kinyilvánítása mindig felveti a kérdést, hogy vajon hol van annak határa, és mi történik, ha más alapjoggal kerül összeütközésbe. A legtöbb alkotmányos dokumentum ismer bizonyos abszolút, korlátozhatatlan jogokat, amilyen pl. az emberi méltósághoz való jog vagy az embertelen bánásmód tilalma. Más alapjogok azonban bizonyos esetekben korlátozhatók, ennek viszont általában szigorú formai és tartalmi feltételei vannak. Amennyiben egy állam ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti, úgy a korlátozás jogsértőnek minősül.
A formai feltételek között nevezhetjük meg például az alkotmánymódosítással kapcsolatos kérdéseket.
- 72/73 -
Nem lényegtelen ugyanis, hogy az adott állam alkotmánya milyen eljárással módosítható. A legideálisabb eset az, ha az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom elkülönül egymástól, de legalábbis az alkotmány szövegének megváltoztatása szigorú feltételekhez legyen kötve. Formai feltétel az a kérdés is, hogy a jogkorlátozó rendelkezéseket milyen jogszabállyal fogadják el. Az emberi jogokat érintő rendelkezések általában törvényben szabályozandók. Fontos ugyanakkor az is, hogy ezek a törvényi rendelkezések mennyire érthetőek, megismerhetőek, végrehajthatóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
