Régi hiányt pótolt az EU jogának magyar jogirodalmában a Complex Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent első magyar nyelvű EU-kommentár, "Az Európai Unió alapító szerződéseinek magyarázata 1-2." című kétkötetes kiadvány. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése után a Kommentár szerkesztője, illetve régi és új szerzői gondoskodtak arról, hogy 2011 áprilisára e kiadvány második kiadását is a polcunkra helyezhessük. Az Európai Unió jogának kommentárirodalmában elöl járnak a "kommentárirodalmi kultúrájukról" amúgy is híres németek. Korábban még az Európai Közösség jogáról, ma már az Európai Unió jogáról szóló sokadik kiadást megért német nyelvű kommentárok jellegzetes ismertetőjegye a kommentár szövegének folyamatos gondozása, a gondos szerkesztés, a precíz, pontos munka, a kommentár használhatóságát segítő különböző tipográfiák alkalmazása, az olvasót "kiszolgáló" forma és tartalom. Üdvözlendő, hogy ennek a "kommentárirodalmi kultúrának" a meghonosítására törekszik az uniós jog magyar jogirodalmában második kiadásával az Osztovits András által szerkesztett EU- kommentár.
A Lisszaboni Szerződés fontos közjogi változásokat hozott az Európai Unió jogéletében. Jelentősen módosította tartalmában Az Európai Unióról szóló szerződést és Az Európai Közösséget létrehozó szerződést, és ez utóbbinak címét Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés címre is változtatta. Az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2007. december 13-án kihirdetett szövegét az alapító szerződésekkel megegyező kötőerővel ruházta fel. Lisszabon újdonságait olyan hangzatos szavakkal, mondatokkal hirdetik a brüsszeli EU-zsargonban, mint hogy "Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik", "Európa hatékonyabbá válik", illetve hogy "a Szerződés létrehozza a jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európáját". Az, hogy ez mit is jelent a részletszabályok szintjén, az alapszerződések alaposabb tanulmányozásával tárható csak fel, és ismerhető meg. Ebben a munkában nyújthat segítséget Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló Szerződések magyarázata 1-3." című kiadvány.
Mindenki számára tudott és ismert, hogy csatlakozásunkkal az Európai Unió joganyaga a magyar jogrendszer részévé vált. A magyar jogászi szakma aktivitását mutatja, hogy az Európai Unió Bíróságának 2010. évi jelentése szerint 2008-ban 6, 2009-ben 10, 2010-ben pedig 6 előzetes döntéshozatali kérelem érkezett magyar bíróságoktól az Európai Unió Bíróságához; 3 a Legfelsőbb Bíróságról, 2 a Fővárosi Ítélőtábláról, 1 a Szegedi Ítélőtábláról, 27 pedig a többi alsóbb fokú bíróságról. Ezzel a taggá válásunk óta a luxembourgi testülethez érkezett magyar előzetes döntéshozatal iránti kérelmek száma 33-ra emelkedett. Az uniós jog mindennapokban történő alkalmazásának a problémáját jól illusztrálják a következő előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. A C-115/10. számú ügyben a Fővárosi Bíróság azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy végelszámolás alatt álló cégek kaphatnak-e uniós mezőgazdasági támogatást, illetve, hogy az uniós támogatáshoz szükséges feltételek fennállása esetén támaszthatók-e további feltételek a kiegészítő nemzeti támogatás nyújtásához. Az illetékes magyar hatóságok visszavonták ugyanis a tagállami hatáskörben kiosztott kiegészítő nemzeti támogatást a Bábolna Zrt.-től, miután kiderült, hogy az 2004. szeptember 1-je óta végelszámolási eljárás alatt áll. Az elhíresült Cartesio-ügy után újabb megkeresés érkezett az Európai Bírósághoz a társaságok letelepedésének szabadságát érintő kérdésekben. A magyar cégbíróság a VALE Építési Kft. bejegyzése iránti kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a cégtörvény alapján nincs lehetőség egy nem magyar (olasz) honosságú társaság jogelődként történő bejegyzésére. A római cég úgy kívánta ugyanis a székhelyét Magyarországra áthelyezni, hogy tevékenységét és társasági létét Olaszországban megszünteti, és Magyarországon a magyar jog szerint VALE Építési Kft. néven működik majd tovább (C-378/10. ügy). 2010-ben a Pannon (C-243/08.) és a VB Pénzügyi Lízing (C-137/08.) ügyek után egy újabb magyar ügy érkezett a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatban az Európai Bírósághoz. Az Invitel-ügyben a Pest Megyei Bíróság azt kérdezte, hogy tisztességtelennek minősülnek-e azon szerződési kikötések, amelyek alapján a szolgáltató előre meg nem ismert díjakat, költségeket - mint például ügyintézési díj, kezelési költség, postai befizetési díj - jogosult ráterhelni a fogyasztóra (C-472/10. számú ügy).
2008-ban 3, 2009-ben 1, 2010-ben 3 tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bizottság a Magyar Köztársasággal szemben, de ezek egy esetben sem végződtek (eddig még) kötelezettségszegést megállapító ítélettel. Legújabban a Bizottság a magyar Áfa-törvény adó-visszaigénylési szabályai miatt indított kötelezettségszegési eljárást hazánk ellen (C-274/10. sz. ügy). A Bizottság szerint a magyar jogalkotó túllépte a számára biztosított diszkrecionális jogkör határait és megsértette 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 183. cikkét, amikor a HÉA-különbözet visszatérítésének feltételei vonatkozásában az adósemlegesség elvét sértő, s a különbözet egymást követő többszöri átvitelét is lehetővé tevő szabályozást fogadott el.
A fentieken túl az uniós jog tartalmát és annak alkalmazását illetően a jogkeresőket olyan további "egyszerű" kérdések is foglalkoztatják, mint hogy hogyan vállalhatnak munkát az Európai Unió más tagállamában, vagy hogyan alakulnak a ki- és beutazás szabályai a schengeni csatlakozás óta. Az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése után - amely széles körű járattörléshez és néhány napos légtérzárhoz vezetett - azonnal a figyelem középpontjába kerültek a légi utasok jogai, és az Európai Unió joganyagának a légi utasokkal való tisztességes bánásmódra vonatkozó szabályai.
Úgy tűnik, hazai jogéletünk igazolja, hogy érdemes lépést tartani a legújabb Európa-jogi fejleményekkel.
A kommentár szerkesztője, Osztovits András PhD, Legfelsőbb Bíróságra beosztott bíró, tanszékvezető egyetemi docens a vele még 2008-ban készített interjúban (De Jure 2008. évi 9. szám 46-49. o.) úgy fogalmazott, hogy ma már nem létezik olyan szakterület a jogi szakmában, ahol nyugodt szívvel kijelenthetnénk, hogy nem kell ismerni az uniós joganyagot és annak joggyakorlatát. Álláspontja szerint az uniós jogot magas szinten ismerők és alkalmazók mellett azonban sokan még ma is inkább egyfajta érdekességként tekintenek az acquis communautaire-re, és idegenkednek annak alkalmazásától.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
