Simon Rita: A fogyasztói viták alternatív vitarendezése Európában - ötlet-verseny és fórum shopping a nemzeti szabályozás és implementációs kötelezettség tükrében? (IAS, 2016/2., 63-89. o.)[1]

Az európai uniós tagállamok jogalkotási szabadsága az unió által szabályozott gazdasági szektorokban korlátozott, különös tekintettel azokra a jogi kérdésekre, amelyeket rendeletek, vagy ún. teljes harmonizációs irányelvek szabályoznak. A fogyasztói jogviták alternatív vitarendezésének tagállami szabályozási keretét az uniós jogalkotó 2013-ban az alternatív vitarendezéséről szóló 2013/11/EU[1] irányelvvel (a továbbiakban ADR-irányelv), illetve a fogyasztói jogviták online vitarendezéséről szóló 524/2013/EU rendelettel[2] (a továbbiakban ODR-rendelet) módosította. A jelen cikk a fogyasztói jogviták alternatív vitarendezésének 2015-ben kötelezővé vált tagállami implementációinak összehasonlításával foglalkozik és az alternatív vitarendezés tagállami intézményrendszereinek rövid áttekintése után, két kérdésre keresi a választ: mennyire inspirálják más tagállamok intézményi megoldásai, esetleg "best practices"-ei a nemzeti jogalkotást, tehát létezik-e "ötlet-verseny" a különböző jogrendszerek között? Másrészt pedig: mennyire valósulhat meg intézményi verseny az európai alternatív vitarendezés rendszerében?

- 63/64 -

1. Az alternatív vitarendezés harmonizációja

1.1. Az alternatív vitarendezés kezdetei Európában

A békéltetés, az alternatív vitarendezés - jogtörténeti aspektusból - egyidős az ítélkezéssel[3] és bizonyos tekintetben versenyben is áll a klasszikus bírói vitarendezéssel (acces to justice, conflict-management). Jó néhány szakember az amerikai joggyakorlat erőltetésének[4] tartja az out-of-court-rendszer uniós támogatását, annak ellenére, hogy mind a rendelet, mind az irányelv több helyen hangsúlyozza a fogyasztók bírósághoz forduláshoz való - az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített - alapjogát,[5] és azt, hogy a vitarendezést követően is lehetőség van a bírósági eljárás megindítására,[6] illetve, hogy az alternatív vitarendezési eljárásoknak nem célja a bírósági eljárások helyettesítése. Meglehet, hogy a német jogirodalomban "Pseudo-justiz"-ként[7] is emlegetett vitarendezés az angolszász joggyakorlatban gyökerezik, de a magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító skandináv országok és Hollandia már az "alternative dispute resolution" 70-es évekbeli első hulláma során biztosították a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezését, sok esetben nem is mediátorok megbízásával, hanem állami hivatalok vagy kamarai békéltető testületek létrehozásával.[8]

1.1.1. Az alternatív vitarendezés és a fogyasztó "racionális tétlensége"

Az alternatív békéltetés uniós felkarolásának oka az volt, hogy a fogyasztói jogviták nagy része kisebb összegű követelésekre vonatkozik és a klasszikus bírói igazságszolgáltatási jogérvényesítés aránytalanul költséges, hosszadalmas és bonyolult az ilyen típusú jogviták megoldására.[9] Az igényérvényesítés költség-haszon vizsgálata során ezért a fogyasztók közül sokan jutottak arra a következtetésre, hogy a kis értékű jogvitákat nem érdemes bírói útra terelni. Ennek az ún. "racionális tétlenségnek" a kö-

- 64/65 -

vetkezménye, hogy a jogviták egy része megoldatlan marad, ami egy tisztességtelen kereskedői gyakorlat kialakulásához vezethet.

Az uniós szabályozás ezen a helyzeten kívánt változtatni, mert felismerte, hogy a fogyasztói vásárlások fokozásának kulcsa - különös tekintettel a határon átnyúló adásvételekre és a digitális piacba vetett bizalom növelésére - egy "egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő vitarendezés".[10] Az uniós szabályozás hátterében tehát elsősorban a belső piac megvalósítása és kiaknázása[11] állt, a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása csupán közvetett jogalkotási cél volt. Az alternatív vitarendezési testületek létrehozása tulajdonképpen csak egy megoldási alternatíva a fogyasztók joghoz való hozzáférésének (acces to justice) javítására.[12] Az európai szabályozó ezen túl még az egyszerűsített bírósági eljárások, a bíróság előtti kollektív igényérvényesítés és tanácsadó helyek létrehozását is zászlajára tűzte és ezeken a területeken is jogalkotási iniciatívába kezdett.[13]

1.1.2. Az alternatív vitarendezés szabályozásának kezdetei

Ami az alternatív vitarendezés uniós szabályozását illeti, a jogalkotási folyamatok a szokásos jogalkotási mederben zajlottak. A vitarendezés tagállami biztosításának igényét először egy 1993-as Zöld Könyv[14] vetette fel, majd néhány soft law ajánlás sürgette a megteremtésük gyorsítását, mint pl. a 98/257/EK[15] és a 2001/310/EK[16] ajánlás. 2000-ben megalakult a tagállami bíróságon kívüli vitarendező testületeket tömörítő közösségi hálózat, az ún. EEJ-Net,[17] amit 2001-ben a pénzügyi békéltetők európai hálózata, a

- 65/66 -

FIN-NET[18] követett. Következő jogalkotási mérföldkőként néhány szektoriális irányelvet kell megemlíteni, mint pl. a villamos áram,[19] gáz[20] és néhány pénzügyi szolgáltatásokat[21] rendező irányelvet, amelyek nemcsak a békéltetés megteremtésének fontosságát hangsúlyozták, hanem azt is előírták a tagállamoknak, hogy biztosítsák a fogyasztói panaszoknak a bíróságon kívüli vitarendezéssel történő hatékony kezelését. Az irányelvek tagállami jogba ültetése során olyan új intézmények jöttek létre Európa-szerte, mint pl. energiaügyi vagy pénzügyi ombudsmani hivatalok, azon tagállamok pedig, amelyek a közigazgatásra bízták a fogyasztói panaszok kezelését, a szektoriális felügyeleteknél hoztak létre fogyasztói szerveket, fogyasztóvédelmi osztályokat.

A soft law által létrehozott alternatív vitarendező fórumok jelentőségének további felértékelődését eredményezte az Európai Unió Bíróságának 2010-es Alassini-döntése,[22] amely elismerte azon tagállami szabályozás uniós jognak való megfelelését, amely kötelező egyeztetési kísérletet írt elő a távközlési szolgáltatók és végfelhasználók jogvitáinak rendezésére, illetve előírta, hogy a bírósági kereset elfogadhatósági feltétele legyen az alternatív egyeztetés megkísérlése.

1.1.3. A 2013-as uniós szabályozás célja

A fogyasztói jogviták rendezését harmonizáló, 2013 májusában elfogadott 2013/11/EU számú ún. off-line ADR-irányelv és 524/2013/EU számú online vitarendezési platformot megteremtő uniós ODR-rendelet az 1993-ban megkezdett jogalkotási folyamat aktuális lezárása. Az uniós normák célja, hogy összekapcsolják a tagállamonként rendkívül sokféle vitarendezési fórum működését és általánosan érvényes minőségi elvárásokkal[23] egységesítsék azok eljárását. A vitarendező testületek minimális előfor-

- 66/67 -

dulásának[24] (Einrichtungspflicht, establishment) előírása - mint a vitarendező testületekhez fordulás jogának garanciája - a testületek lefedettségét biztosítja. A kereskedők tájékoztatási kötelezettségének[25] előírása pedig a fórumok ismertségét kívánja fokozni mind a fogyasztónál, mind pedig a kereskedőnél. Minderre azért volt szükség, mert míg egyes tagállamok - mint pl. Hollandia, Egyesült Királyság, vagy Svédország - minden szektort átfogóan kiépítették a vitarendezés intézményi hátterét, addig még mindig akadt olyan tagállam, (mint pl. Csehország[26] és Málta), ahol egyáltalán nem volt átfogó intézményi rendszer, másoknál pedig nem minden szektorban valósult meg az intézményi kiépítettség (pl. Németország). Az irányelv és a rendelet tehát az átfogó horizontális szabályozási igénynek tett eleget,[27] ugyanis - a következő pontban ismertetett - intézményi változatosság ellenére majd minden országban maradt némi intézményi hiányosság.

1.2. Az alternatív vitarendezés és a békéltető fórumok Európában

Európában jelenleg mintegy 750 alternatív vitarendező fórum működik.[28] Szerkezetüket, működésüket, regionális és szektoriális lefedettségüket, finanszírozásukat, a vitarendező testületekhez való fordulás gyakoriságát, a vitarendezési eljárások idejét, valamint a vitarendező testületek által hozott döntés kötőerejét nézve számtalan eltérést tapasztalunk a tagállami megoldások között.

1.2.1. Nagyszámú alternatív vitarendező fórum

Az alternatív vitarendező testületek európai képe kaotikus.[29] A tagállamok aránylag nagy számú békéltető fórumot jelentettek be az Európai Bizottságnak,[30] mint elismert

- 67/68 -

alternatív vitarendező testületet (alternative dispute resolution, röviden: ADR), de számos esetben évek óta nem frissítették a vitarendező fórumok listáját a tagállamok. Az elismert intézményekre vonatkozó adatok elavultak.[31] Az 1. ábrán jól látszik, mekkora különbség van az egyes országokban működő vitarendező fórumok száma között. Azon országokban, mint pl. Német-, és Olaszország, ahol elsősorban magán jellegű békéltetés működik - egyesületek, ún. pénzügyi ombudsmanok (volt bírók) vezetésével - a fogyasztó számtalan békéltető fórum között választhat, más tagállamokban azonban - mint Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Málta, Bulgária - 2009-ben még egyáltalán nem működött elismert békéltető fórum.

1. ábra Békéltető testületek száma tagállamonként, 2009[32]

- 68/69 -

Forrás: Civic Consulting i. m. 31.

1.2.2. A békéltetés iránti fogyasztói igény

A békéltetés iránti fogyasztói igény nagysága is eltérő a tagállamok között. Vannak olyan országok ahol éves szinten kevesebb mint száz (Szlovénia), vagy csupán párszáz (Szlovákia, Csehország és Málta) vitarendezési panaszt nyújtanak be a fogyasztók, vannak azonban olyan békéltető testületek, amelyek éves szinten 50000 ügyszámot meghaladó panaszt intéznek el, ilyen pl. a spanyol Sistema Arbitral de Consumo vagy az angol Financial Ombudsman Sevice. (ld. 2. ábra) Az Egyesült Királyságban a Financial Ombudsman Service a legmagasabb számú fogyasztói panaszokat kezeli, a növekedési trend pedig töretlen. Sőt 2011-hez képest is megduplázódott az újonnan benyújtott fogyasztói igényérvényesítések száma 2013-ra, és az új panaszok száma meghaladta az 500 000-t, 2014-ben pedig a 512 000-t.[33] Az ombudsmani hivatalról tudni kell, hogy több, mint 1700 munkatársat foglalkoztat és magas éves költségvetéssel[34] működik. Az eljárás első szakaszában mediációra törekednek a hivatal munkatársai, az ombudsman döntésére csak sikertelen mediáció esetén, mindössze az esetek kb. 2-5 százalékában kerül sor.[35]

2. ábra Jelentős ügyszámot lebonyolító ADR-ek Európában, 2009

- 69/70 -

Forrás: Civic Consulting i. m. 47.

1.2.3. A vitarendezés során hozott döntések

Ami a vitarendezés eredményét (output) illeti a békéltető eljárásokat lezáró jogi aktus nemcsak tagállamonként változó, hanem még tagállamon belül is különböző lehet, attól függően, hogy egy ipari kamara mellett működő békéltető testület rendezi a vitát, vagy egy állami szerv, pl. ombudsman, távközlési,- vagy bankfelügyelet. Általánosságban elmondható, hogy az alternatív vitarendezés háromféle eredménnyel zárulhat: 1. a békéltető testületek csupán elősegítik a felek egyezségkötését, tehát egyezségkötéssel zárul a vita, 2. egyezség híján a békéltető testületek ajánlást tehetnek, amely végrehajtását a felek vállalhatják, vagy 3. kötelezhetik a feleket - bizonyos esetekben kizárólag a vállalkozót - a testületi döntés végrehajtására.[36] Kötelező jellegű döntés különösen

- 70/71 -

akkor gyakori, ha a vállalkozás a békéltetést megelőzően, vagy kamarai tagsága miatt, alávetési nyilatkozatott tett a békéltető testület döntésének végrehajtására.[37]

3. ábra A békéltető eljárások outputja, 2009-ben, átlagban

Forrás: Civic Consulting i. m. 38.

A 3. ábra is jól mutatja és általánosan elmondható, hogy a békéltető eljárások legnagyobb része konszenzuális megállapodással, vagy nem kötelező jellegű ajánlással végződik. Meglehet, hogy a fogyasztó számára kedvezőbb egy kötelező jellegű, végrehajtható ajánlás, de a békéltetés, alternatív vitarendezés jellegéhez, karakterisztikájához jobban illik a felek megállapodáshoz segítése.[38] Sok esetben - a békéltető testület reputációjától függően - elegendőnek is bizonyul egy nem kötelező ajánlás, a kereskedő jogkövetően végrehajtja a döntést. A Svédországban állami költségvetésből működő, 1968-ban létrehozott békéltető testület, az Allmanna eklamationsnämnden ajánlása sem kötelező, de a vállalatok - félve a hivatal által közzétett nem teljesítő vállalatok fekete listájától - több mint 80%-ban teljesítik az ajánlásokat.[39]

Teljesen eltérő elven működik a holland Geschillencommissie Stichting. A szintén 1970 óta működő, és mintegy 50 szektoriális kamarai békéltető testület összefogó szervezet (fedőszerv) kötelező jellegű ajánlásokat hoz, és a vállalkozók részvétele is kötelező a békéltetésen, ugyanis a kamarai tagság miatt a vállalkozások kötelező jelleggel alávetik magukat a vitarendező szerv eljárásának. Az ajánlás végrehajthatóságát fokozza, hogy amennyiben a vállalkozás nem tesz eleget a békéltető testület által kiadott

- 71/72 -

ajánlásnak, akkor a kamara teljesíti a fogyasztó felé a kötelezést, és a végrehajtott döntést később hajtja be a nem teljesítő vállalkozáson.[40]

1.2.4. A vitarendező fórumok geográfiai és szektoriális lefedettsége

A vitarendező fórumok geográfiai és szektoriális lefedettsége között számos különbség tapasztalható. Míg számos tagállamban[41] regionálisan - valamennyi országrészben - találnak a fogyasztók alternatív vitarendező fórumot, addig kevés olyan tagállam létezik, ahol egyetlen intézmény rendezné valamennyi szektorba a fogyasztói vitákat. Ilyen inkább kivételnek számító one-shop-stop rendszerrel rendelkezik Svéd-, Olasz-, és Észtország, Portugália, Hollandia. Más tagállamokban, mint pl. Francia-, Német-, Írországban és az Egyesült Királyságban több szektoriális vitarendező testület is működik egymás mellett, de még sincs lefedettség valamennyi szektorban. Különösen nagy a szektoriális töredezettség Németországban,[42] ahol néhány szektorban, mint pl. a pénzügyi szektorban többféle békéltető testület működik, más szektorban pedig csak általános vitarendező fórumhoz, a fogyasztóvédelmi egyesületekhez lehet fordulni.

4. ábra Néhány kiemelt békéltető testület regionális és szektorális lefedettsége

- 72/73 -

Forrás: Civic Consulting i. m. 98.

1.2.5. A magyar alternatív vitarendezés

A magyar fogyasztói alternatív vitarendezés viszonylag rövid múltra tekint vissza. A Kereskedelmi és Iparkamarák mellett 1999 óta működik egy általános, teljes regionális lefedettségű vitarendezés.[43] A békéltetők elsősorban egyezséget kísérelnek meg létrehozni a felek között [Fogyvéd tv.[44] 30. § (1) bek.], ennek hiányában pedig ajánlást, vagy - előzetes alávetés esetén - kötelezést tartalmazó határozatot hozhatnak (Fogyvéd tv. 32. §). Az általános békéltető testületekhez éves szinten, országosan 7-8000 ügy folyik be, de még közel másfél évtizedes fennállás után is problémát jelent az intézmények ismertsége a fogyasztói köztudatban.[45]

Ami a pénzügyi fogyasztói kérdéseket illeti, 2011 júliusában hozták létre az akkori Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete (PSZÁF, jelenleg MNB[46]) mellett működő Pénzügyi Békéltető Testületet,[47] amely a pénzügyi szervezetek licenc-függősége és a nagyszámú alávetési nyilatkozat miatt eredményes vitarendező fórum. A testület döntéseinek hatékonyságát erősíti a pénzügyi vitarendező testület összekapcsolása a Pénzügyi Felügyelettel. Ha a fogyasztói vitával érintett pénzügyi szervezet megsérti a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére vonatkozó rendelkezéseket, pl. nem mutat kooperációs hajlandóságot vitarendezésnél, akkor a Pénzügyi Felügyelet - az MNB törvény 122. §-a alapján[48] - intézkedést hozhat, pl. bírságot szabhat ki az pénzügyi szervezettel szem-

- 73/74 -

ben, amely igen gyakori szankció a gyakorlatban.[49] A pénzügyi békéltető testület mellett rövid időre - 11 hónapra - Magyarországon is létrejött a pénzügyi ombudsman[50] intézménye, de a tiszavirág életű hivatalt a 2013 őszi pénzügyi felügyeleti reformmal egy időben meg is szüntették. A pénzügyi jogok biztosa hivatala a skandináv rokonintézménynél jóval gyengébb hivatal volt, perindítási joggal nem volt felruházva, csupán értesíthette az illetékes hatóságokat, ha a jogellenes tények jutottak tudomására (20.§), vitarendezési jogosultsága pedig ott kezdődött, ahol a Pénzügyi Békéltető Testület, illetve a Pénzügyi felügyelet és a GVH felügyeleti hatásköre végződött, eljárása során pedig figyelembe kellett vennie a Pénzügyi Békéltető Testület joggyakorlatát [4.§ (3)]. A pénzügyi ombudsman többnyire véleményalkotási joggal rendelkezett a jogalkotói munka során, de a békéltetésnél nem játszott jelentős szerepet.

1.2.6. A cseh alternatív vitarendezés

A Cseh Köztárságban a 2015-ös irányelv implementációig csupán három Fogyasztóvédelmi Egyesület[51] végzett önkéntes alapon - állami részfinanszírozás nélkül - alternatív vitarendezést. Igaz, hogy az Európai Bizottság 98/257/EK ajánlása nyomán 2008-ban a Cseh Kereskedelmi és Iparkamarák "kísérleti békéltetési projektet" indítottak, de a békéltető eljárások sikere,[52] és a kormány kötelezettségvállalása[53] ellenére a projektet 2009 végén beszüntették. A pénzügyi szolgáltatások kapcsán annyiban változott a helyzet, hogy 2003 januárjában létrehozták a Pénzügyi Ombudsman Hivatalát, amely - korlátozott hatáskörben ugyan[54] - de fogyasztói ügyekben is végezhetett vizsgálatot és hozhatott döntést. Az ombudsman tevékenysége elsősorban adminisztratív ügykezelés volt. "Klasszikus" fogyasztói békéltetéssel 2011-ben ruházta fel az ombudsmant egy törvénymódosítás.[55]

- 74/75 -

Az ombudsmanon kívül meg kell még említenünk a Cseh Energetikai Hivatal,[56] és a Cseh Telekommunikációs Hivatal[57] vitarendező tevékenységét is. A két utóbbi közigazgatási hivatal a szektort szabályozó irányelvek implementációja óta végez alternatív vitarendezést, bár ez a tevékenység kevésbé minősíthető békéltetésnek, mint inkább hatósági ügyintézésnek.

2. A nemzeti jogalkotók "ötlet-versenye" az ADR-irányelv implementációja kapcsán

Az "ötlet-versenynek'[58] (circulation of legal ideas),[59] mint a jogrendszerek közötti verseny egyik pillérének megvalósítására az európai jogalkotói munka során nemcsak elméleti lehetősége van, hanem ennek kellene képeznie az európai jogalkotói munka légyegét. A "jogi normák szabad mozgására" (free movement of legal rules)[60] ennek ellenére az európai magánjog területén napjainking csupán néhány jelentősebb jogösszehasonlító projekt kapcsán került sor, mint pl. CESL, PECL, Study Group on a european civil code stb. Ezen munkák módszertana és eredménye azonban vitatható. Az uniós gyakorlatban jelentősebb jogösszehasonlító munkák az irányelvi felülvizsgálatok során készülnek, a fogyasztóvédelem területén pl. kiemelkedő a német Schulte-Nölke Fogyasztói-Kompendium (Verbraucherkompendium).[61] A tagállami különbségeket leíró tanulmányok hatása, illetve közvetlenül a tagállami jogok befolyása egymás jogára vagy esetleg az európai unió jogára azonban nehezen mérhető.

Vannak olyan tagállamok, amelyek tanácsadó jogi bizottságokat működtetnek a jogszabály-előkészítés során, ilyen pl. az 1965-ben létrehozott Law Commission of England and Wales,[62] amelynek elsősorban a nemzeti jog modernizálása és költséghatékonnyá tétele a feladata. A bizottság jogösszehasonlító elemzéseket is ilyen célból végez. Más tagállamokban az illetékes államigazgatási szervek rendelnek konkrét, kiemelt vagy bizonytalan jogi kérdések esetén jogösszehasonlító elemzéseket egyetemi kutatócsoportoktól, szaktanácsadóktól.[63] Vannak azonban olyan tagállamok is, ahol a parlamenti intézetek jogösszehasonlítói[64] nem a kormány, hanem egyes képviselők

- 75/76 -

- más nemzeti jogi szabályozására vonatkozó, ad hoc - kérdéseire adnak választ. A tagállamok best practices-ére vonatkozó kérdésekre a parlamenti gyakorlatban gyakran a kérdések és válaszok órájában kerül sor.[65]

A minisztériumi előkészítő anyagokban, pl. jogszabálytervezet indoklásánál, nehéz rábukkanni a jogösszehasonlítások nyomára, az indokló rész ritkán tartalmaz hivatkozásokat nemzetközi inspirációs intézményekre vagy forrásokra. Ami az államigazgatási jogharmonizációs munkát illeti, általánosságban megállapítható, hogy azokban a tagállamokban,[66] ahol magas szintű a jogösszehasonlítás a jogi szakirodalomban és magas szintű a szakértők végzettsége is; feltételezhető, hogy a minisztériumi munkatársak ismerik és hasznosítják az anyanyelvükön megjelent szakirodalmat.[67] A "circulation of ideas"[68] valószínűsége sokkal kisebb azokban az országokban, ahol a szakirodalom nem alkalmaz magas szintű jogösszehasonlítást.

A következőkben az alternatív vitarendezés európai normáinak cseh és magyar implementációja kapcsán azt vizsgáljuk, hogy mennyi jogalkotói szabadsága maradt a nemzeti szabályozónak arra, hogy az uniós szabályozás mellett sajátos nemzeti békéltetési intézményrendszert alakítsanak ki, és mennyire éltek az "ötlet-verseny" által nyújtott lehetőséggel?

2.1. Korlátozott tagállami jogalkotói szabadság

Az európai uniós tagállamok jogalkotási szabadsága és közvetetten a "circulation of ideas" alkalmazása az unió által szabályozott gazdasági szektorokban korlátozott. Különös tekintettel érvényes ez azokra a jogi kérdésekre, amelyeket rendeletek, vagy un. teljes harmonizációs irányelvek szabályoznak. Ami az irányelvek jogharmonizációs kötelezettségének szintjét illeti,[69] beszélhetünk minimális vagy teljes harmonizációt elváró irányelvekről. A minimum harmonizációs irányelvek[70] nagyobb teret engednek a tagállami szabályozásnak ahhoz, hogy bizonyos nemzeti védelmi vagy szociálpolitikai célokat érvényesítsen a tagállamok az uniós piactámogató, egységes piac megvalósulását elősegítő irányelvek minimális védelmi szintje felett.[71]

- 76/77 -

2.1.1. A rendelet által biztosított ötletverseny

Az online vitarendezésről szóló 524/2013 (EU) rendelet célja egy európai online vitarendező platform megvalósítása és inkább technikai jellegű szabályokat tartalmaz. A platform egy 27 nyelvű közös online panasz-séma, az online kötött adásvételek és szolgáltatások vitarendezésének megkönnyítésére, amelynek létrehozása és működtetése - a rendelet 5. cikk (1) bekezdése értelmében - a Bizottságot terheli.[72] Az online platform munkája tulajdonképpen abban kimerül, hogy segít megtalálni a fogyasztónak azt tagállami vitarendező testületet vagy jobb esetben testületeket, amelyek hatáskörrel rendelkeznek az adott jogvitánál. A testületek formáját, működési kereteit a rendelet érintetlenül hagyja. Maga a rendelet csupán olyan technikai kérdéseket tisztáz, mint pl. a panaszkezelés (online-űrlap 9. cikk) vagy az adatvédelem (12-13. cikk). Ami a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségét illeti - a rendelet 7. cikk 1. bekezdésének értelmében - csupán egy online vitarendezési kapcsolattartó pontot kötelesek kijelölni, amely támogatja az online platform működését. Sőt ez a tagállami kötelezettség is tulajdonképpen fakultatív jellegű, ugyanis a rendeleti szabályozás még azt a mentesítést is megengedi, hogy a tagállamok ezt a felelősséget a már működő Európai Fogyasztói Központokra[73] hárítsák át. A Fogyasztói Központok pedig az Európai Bizottság és a tagállamok által közösen finanszírozott intézmények, így még a kapcsolattartó pontok feladatát sem kell kizárólag a tagállamnak biztosítania.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a rendelet egyáltalán nem érinti a tagállami alternatív békéltető testületek szabályozását, tehát teljességében szabad kezet enged a nemzeti jogalkotóknak arra, hogy szabadon alakítsa ki saját békéltető modelljét, és a modell kialakítása során éljen az "ötlet-verseny" adta lehetőségekkel. Az ötlet-verseny alkalmazhatóságán túl a rendelet több helyütt lehetővé teszi az intézményi-versenyt is, és bizonyos feladatok tagállami rendszeren kívüli ellátását (outsourcing lehetősége), de erről a 3. pont alatt szólunk.

2.1.2. Az "ötlet-verseny" lehetősége az irányelvben

A fogyasztói alternatív vitarendezésről szóló 2013/11/EU irányelv minimális jogharmonizációs kötelezettséget ró a tagállamokra és bőven hagy lehetőséget arra, hogy a tagállami jogalkotók inspirálódjanak más tagállami megoldásokon. A tagállamokat korlátozó konkrét elvárások, úgy mint az irányelv 5. cikk 1. bekezdése által támasztott Einrichtungspflicht (establishment), azaz az alternatív vitarendező fórumok kötelező

- 77/78 -

megteremtése,[74] valamint a vitarendező fórumok "Magna Chartájának"[75] nevezett minimális minőségi garanciák (irányelv 6-10. cikk), általános jellegű garanciákat tartalmaznak. Az ún. "Magna Charta" konkrétabban az alternatív vitarendező testületek szakértelmére, függetlenségére és pártatlanságára, illetve a vitarendező eljárás átláthatóságára, hatékonyságára és méltányosságára nézve fogalmaz meg minimális elvárásokat, úgy mint pl. a vitarendezés idejének 90 napos maximálása (irányelv 8. cikk), minimális jogi ismeretek elvárása a békéltető testület tagjaitól [6. cikk 1. bek. a)], a vitarendezés elkülönített finanszírozása (6. cikk 4. bek.) stb. Az irányelv ezen túl a kereskedők tájékoztatási kötelezettségének[76] biztosítását várja el a tagállamoktól, valamint a tájékoztatási kötelezettség megszegése esetén, a tagállami normákat megszegő kereskedőkkel szemben (21. cikk) hatékony és arányos, valamint visszatartó erejű szankciókat.[77]

Az uniós jogalkotó tehát az alternatív vitarendezési fórumokhoz való hozzáférés biztosítását és a minimális minőségi követelmények megvalósítását várja el az a tagállamoktól, és ezzel párhuzamosan az irányelv is meglehetősen szabad szervezeti megvalósítást enged a tagállami alternatív vitarendező fórumok működésére nézve.

2.1.3. Az ADR-implementáció, mint a verseny területe

Annak ellenére, hogy az ötlet-versenyre mind a rendelet, mind az irányelv kellő lehetőséget biztosít; kérdés, hogy mi motiválja a tagállami jogalkotót arra, hogy szabályozási munkája során figyelembe vegye más tagállamok "legal idea"-it vagy "best practicies"-eit. Elmétileg elegendő motiváció lehet az ötlet-verseny alkalmazására, hogy a tagállami jogalkotói munkának hatékonynak kell lennie és a legiszlatív jogösszehasonlítás alkalmazása, azaz a "külföldi jog bevonása a nemzeti jogalkotásba"[78] a 19. század eleje óta töretlen reneszánszát éli, a jogásztársadalom nemzetközi jogi képzése óta pedig alapvető elvárás. Ezen logikusnak tűnő elméleti motiváción túl az ADR-irányelv bevezető rendelkezései kifejezetten nyomatékosítják, hogy ösztönözni kell "a legjobb gyakorlatok és a technikai jellegű szakmai ismeretek cseréjét, valamint az alternatív vita-

- 78/79 -

rendezési eljárások működésével kapcsolatban felmerülő problémák megvitatását".[79] Ez az elvárás nemcsak a Bizottságot érinti, hanem kifejezetten a tagállamokra is vonatkozik, jóllehet az irányelv bevezető rendelkezései elsősorban a különböző alternatív vitarendezési fórumok közötti együttműködés elősegítésével kapcsolatban nevesítik ezt az igényt, nem pedig általános jelleggel. Az alternatív vitarendező fórumok közti tapasztalatcsere és együttműködés fontosságát az irányelv 16. cikkének 1. bekezdése is nyomatékosítja, és előírja a bevált gyakorlatok rendszeres cseréjét, mind a határon belüli, mind a határon átnyúló jogviták esetén. A tapasztalatcsere biztosítása a cikk értelmében tagállami kötelezettség.

A hatékonyan működő tagállami vitarendező fórumok megteremtésének gazdasági okai is vannak. Indokolt elvárásokat támaszthat egyrészt a vitarendezési rendszer finanszírozója, másrészt a vitarendezés "fogyasztója", azaz az érintett kereskedő és a konkrét fogyasztó. Míg néhány tagállamban közvetlenül a gazdasági résztvevők, vagy az állam és az ipar együttesen finanszírozzák a vitarendező fórumok működését,[80] addig Magyarországon az Állami Költségvetés fedezi a kamarák mellett működő békéltető testületeket[81] és a tervezett cseh szabályozás is állami finanszírozást választ.[82] A vitarendezés finanszírozójának részéről jogos elvárás, hogy a nemzeti jogalkotó olyan vitarendező rendszert teremtsen, amellyel a vitarendezés érintettjei elégedettek (egyszerű és gyors jogorvoslat), amely tehermentesíti a bírói jogérvényesítést (ez az alternatív vitarendezés elsődleges célja), és költséghatékony.[83] A jogalkotói munka során kamatoztathatja a tagállami szabályozó a vitarendezéssel foglalkozó európai tanulmányokat, az irányelv előkészítő uniós szakmai bizottságainak ülésein előadott nemzetközi tapasztalatokat, és a vitarendezéssel kapcsolatos nemzetközi fórumok, hálózatok tapasztalatait.

A vitarendezés fogyasztóinak oldaláról megközelítve a kérdést, a nemzeti jogalkotó motivációjának nem elhanyagolható oka lehet a hatékony vitarendezést igénybe venni nem tudó kereskedők versenyhátránya. Az irányelv bevezető rendelkezéseinek 6. pontja is hangsúlyozza: "[...] azok a kereskedők, akik olyan tagállamokban telepedtek le, ahol nem állnak rendelkezésre magas színvonalú alternatív vitarendezési eljárások kellő mértékben, versenyhátrányban vannak azokhoz a kereskedőkhöz képest, akik ezeket az eljárásokat igénybe tudják venni, és a fogyasztókkal fennálló vitáikat gyorsabban és olcsóbban meg tudják oldani." A bevezető rendelkezések ugyanezen pontja a piacra lé-

- 79/80 -

pés reális veszélyének tartja, ha nem biztosított a hatékony vitarendezés igénybevételének lehetősége az adott tagállamban, mert akkor a kereskedő tartózkodhat az országba való beszállítástól. Ez nemcsak a tagállami kereskedelem szintjére, hanem közvetetten a belső piac kiaknázására is kihat, méghozzá negatívan.

2.2. Ötlet-verseny a cseh implementációnál

A jogalkotók lehetséges motivációjának vizsgálata után áttekintjük, mennyire inspirálódott a cseh és magyar jogalkotó a rendelkezésre álló nemzetközi jogalkotói tapasztalatokon, mennyiben használta fel az ötlet-verseny által nyújtotta lehetőségeket.

Az ötlet-verseny szerepét empirikusan, mélyinterjúkkal vizsgáltuk a cseh jogalkotásnál. A cseh szakirodalomban közzétett jogösszehasonlítások száma rendkívül csekély, minősége alacsony. Még az olyan jelentős jogalkotói munkák estében is rendkívül csekély és felettébb egyoldalú a "circulation of legal ideas", mint pl. a Polgári Törvénykönyv rekodifikációja.[84] Annak ellenére, hogy a parlamenti képviselők számára a cseh Parlamentní institut 1991 óta biztosít ad hoc jelleggel apróbb jogösszehasonlítási információkat, a jogalkotói munka javát végző államigazgatási munkatársak nem kérnek segítséget az intézettől, és - a szakértők elmondása szerint[85] - önálló iniciatívából sem végeznek jogösszehasonlító munkát. A rendelkezésre álló jogösszehasonlító szakirodalom ismertségéről a jogalkotó nem nyilatkozott. A minisztériumi szakértők szerint az uniós szakmai egyeztető bizottságok ülései, anyagai, elegendő információs forrásnak - tulajdonképpen egyetlen nemzetközi insipációs forrásnak - számítanak. Az uniós trendek általános ismeretében az ország intézményi adottságának és budgetjének legmegfelelőbb és legegyszerűbb megoldást választja a cseh jogalkotó.

Ami az alternatív vitarendezés jogharmonizációját illeti a jogharmonizációs munka jelenlegi állása szerint[86] - a cseh jogalkotó - a korábbi joggyakorlattal szemben meg kívánja szüntetni a 2015-ig önkéntes alapon működő egyesületi békéltetést, és a mediátorok feladatköréből is ki kívánja venni a fogyasztói jogvitákat. Annak ellenére, hogy 2008-2009 között a kamarák mellett létrehozott békéltető testületek meglehetősen eredményes munkát végeztek az alternatív vitarendezés terén, a jogalkotó egy további állami felügyeleti szervet, a Cseh Kereskedelmi Felügyeletet (COI)[87] bízza meg

- 80/81 -

2016-tól a békéltetéssel. Ez a feladatkör-delegáció azonban a Kereskedelmi Felügyelet szerteágazó kontrollmunkája, kevés mediációs tapasztalata és a fogyasztóvédelmi egyesület jelentőségének további leértékelődése miatt kifejezetten nem szerencsés. Annak ellenére, hogy az "ötlet-verseny" lehetősége messzemenően fennállt a jogalkotási folyamatban és az 1. fejezetben ismertetett számtalan tagállami példából kiindulva a jogalkotó válogathatott volna a tagállami "best regulation" minták közül, a cseh jogalkotó egy sajátos, az adminisztratív jogérvényesítést erősítő megoldást választott, amelyet sem a 2008-2009-es kísérleti-projekt hagyományai, sem a feladatkör jellege nem indokolt. Az új modell egyetlen pozitívuma, hogy tisztázza és erősíti a pénzügyi ombudsman szerepét, akinek illetékessége a jövőben várhatóan valamennyi pénzügyi szolgáltatásra kiterjed majd.[88]

2.3. Ötlet-verseny a magyar implementációnál

Magyarországon 1999 óta törvényileg szabályozott a vitarendezés, és csupán kisebb implementációs kötelezettség hárult a 2013/11/EU irányelv kapcsán a magyar jogalkotóra. Az alternatív vitarendezés rendszerének átdolgozása az illetékes államigazgatási szakemberek szerint[89] nem volt napirenden, ezért a jogalkotó csupán a meglévő békéltetői rendszer néhány elemének finomításával tett eleget jogalkotási kötelezettségének[90] (pl. a jogászok számának előírása a békéltető testületekben). Ami a "circulation of ideas" szerepét illeti, a törvénymódosítással kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a közel 15 év alatt meggyökerezett és eredményesen működő békéltetés és az implementációs kötelezettség alacsony foka miatt csak nagyon szűk területen kerülhetett volna sor jogösszehasonlítás alkalmazására. Ennek nyomai azonban nem találhatók a törvénymódosításban. A működő békéltető rendszer miatt tehát nem merült fel az ötlet-verseny komolyabb igénye a jogharmonizáció kapcsán. Kérdéses emellett, hogy szükség esetén lenne-e elegendő kapacitás egy esetleges jogösszehasonlításra.

3. Intézményi-verseny (fórum shopping) elméleti és reális lehetősége

A jogrendszerek közötti verseny utolsó pillérén[91] a nemzeti jogalkotók által kínált intézmények állnak, amelyek közül a polgárok, gazdasági szereplők közvetlenül, vagy az általuk választott termékek kapcsán, indirekt választhatnak (forum shopping). Annak ellenére, hogy az Európai Unióban egységes belső piacról beszélünk, az intézményvá-

- 81/82 -

lasztás szabadsága az európai magánjog csupán nagyon szűk területén lehetséges[92] és számos kutató valószínűtlennek is tartja az intézményi verseny további fokozását.[93] Az online vitarendezésről szóló 524/2013 (EU) rendelet és a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló 2013/11/EU irányelv azonban ad némi lehetőséget a forum shoppingra, attól függően, hogy milyen alternatív vitarendező intézményrendszert építenek ki a tagállamok, illetve, hogy online vagy ún. off-line vitarendezésről van-e szó. Online vitarendezésről interneten lebonyolított vásárlások esetén beszélhetünk, amely magába foglalja a határon belüli és határon túli vásárlásokat is; off-line vitarendezésről pedig az üzlethelységben történő vásárlások kapcsán. A következőkben a vizsgálatot mindkét területen külön-külön el kell végeznünk.

3.1. Az intézmény verseny lehetősége az európai szabályozás szerint

3.1.1. A rendelet által deklarált forum shopping - online vásárlás esetén

Az online vitarendezésről szóló 524/2013 (EU) rendelet 5. cikk 4. bekezdésének c) pontja az online vitarendezési platform feladatának tekinti, hogy meghatározza, "melyek a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumok". A vitában álló felek választásának megfelelően a platform ahhoz a fórumhoz juttatja el a panaszt, amelyet a felek kiválasztottak. A szabályozás egyrészt deklarálja, hogy elméletileg több fórum is rendelkezhet hatáskörrel ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban, másrészt a választás jogát is biztosítja a feleknek. A szabályozás lehetőséget ad a forum shoppingra, feltéve, ha több hatáskörrel rendelkező vitarendező fórum is létezik a tagállamban, a vitával érintett ügylet jellegétől függően. Határon átnyúló kereskedelem esetén további forum shopping lehetőség - pl. külföldi pénzügyi intézmény által kiadott értékpapírt vásárol a fogyasztó -, hogy a felek a fogyasztó lakóhelye szerinti, vagy a kibocsájtó pénzügyi intézmény székhelye szerinti békéltető fórumot is választhatnak, így a különböző tagállamok intézményei között is elképzelhető a forum shopping.

A vitapartnerek választási joga a rendelet 9. cikk 3. bekezdésének c) és d) pontja értelmében attól függ, hogy a kereskedő köteles-e egy meghatározott vitarendezési fórumot igénybe venni. Amennyiben igen, akkor ez a fórum illetékes; ha nem, akkor is a kereskedő választ, ugyanis az említett cikk d) pontja szerint a fogyasztó csupán felkéri a kereskedőt, hogy nevezze meg a platform által közölt listából azokat a fórumokat, amely(ek) előtt hajlandó lebonyolítani a vitát. A választás joga csak akkor illeti meg a fogyasztót, ha a kereskedő több fórum előtt is hajlandó vitát rendezni.

- 82/83 -

3.1.2. Az irányelv biztosította forum shopping lehetőségek

3.1.2.1. Az üzlethelységen belül lebonyolított vásárlások

Bolti - azaz off-line - fogyasztói vásárlás esetén az adott tagállam vitarendező fórumainak számától függ, hogy létezik-e valós választási lehetőség a fórumok között, illetve attól, hogy a kereskedő köteles-e bizonyos meghatározott fórumot igénybe venni a vitarendezésre. Az irányelv 13. cikkének 1) bekezdése értelmében a kereskedők kötelesek informálni a fogyasztót a jogvitára hatáskörrel rendelkező vitarendező fórumokról, "amennyiben a kereskedő vállalja, hogy ezekhez a szervekhez fordul, vagy köteles ezekhez a szervekhez fordulni". Ha a kereskedő több fórumot is megjelöl, akkor végre a fogyasztónak is lehetősége nyílik a választásra, ha nem, akkor az off-line kereskedelem esetén is a kereskedő választja ki a fórumot. A kereskedő el is utasíthatja az alternatív vitarendezés igénybevételét, a békéltető eljárásban való kötelező részvétel sem az irányelvből (ld. irányelv 13. cikk 1-2. bek.), sem a rendeletből (rendelet 9. cikk 3. bek. c) pont) nem vezethető le.

Az intézmény-verseny lehetőségének rögzítése a rendeletben és irányelvben értékelendő; kérdés, hogy hány tagállamban van reális lehetőség az intézmény-versenyre.[94] Az ADR-országtanulmányokból[95] kitűnik, hogy Németországon[96] kívül kevés olyan tagállam van, ahol ugyanabban a szektorban többféle párhuzamos békéltető fórum működne. Vannak olyan tagállamok is, mint pl. Lettország, Litvánia, Svéd- és Finnország, ahol a fogyasztói viták kezelésével egy intézményt bíztak meg valamennyi szektorban (egy-ablakos-rendszer, one-shop-stop).[97] Ezekben az országokban egyértelműen kizárt a forum shopping. A békéltető testületek létrehozásakor a tagállamok nagy része elsősorban arra törekszik, hogy valamennyi szektorban biztosítsanak békéltető fórumot, a szektoronként többféle fórum létrehozása nem kötelező tagállami feladat. Az uniós jogból nem vezethető le közvetlen motiváció a fórum shopping megteremtésére.

3.1.2.2. Határon átnyúló off-line jogviták

Határon átnyúló jogviták estén, amikor a fogyasztó egy másik tagállam üzlethelységében vásárol valamilyen terméket, más tagállamban letelepedett békéltető fórum igénybevételére is lehetőség van. Az irányelv 14. cikke rögzíti, hogy a fogyasztók a másik tagállamban működő alternatív vitarendező fórum igénybevételéhez lakóhelyük tagállamától is segítséget kapnak. Ezt a feladatot - az irányelv 14. cikk 2. bekezdése értelmében - a lakóhely szerinti tagállam átruházhatja a 2005 óta működő Európai Fogyasztói Központokra is. Mindez annyit jelent, hogy határon átnyúló vásárlás esetén a jogvita rendezésére ugyanazok a forum shopping lehetőségek állnak rendelkezésre,

- 83/84 -

mint az online kereskedelemnél. Összességében megállapíthatjuk, hogy az igénybe vehető fórumok száma a vásárló lakóhelyének, illetve a vásárlás országának alternatív vitarendező rendszer szerkezetétől függ.

3.2. Speciális fórum shopping lehetőségek az irányelvben

A forum shopping lehetőségekkel kapcsolatban még ki kell emelnünk két érdekességet. Egyrészt, hogy az irányelv értelmében bizonyos keretek között lehetőség nyílik a vitarendező fórumok más tagállamban történő outsourcingjére, másrészt pedig, hogy az Európai Fogyasztói Központok között megfigyelhető némi verseny, jóllehet a versenypotenciál jelentőségét az ADR-gyakorlat egyelőre nem hangsúlyozza.

3.2.1 A vitarendező fórum külföldi "outsourcing"-je

Az intézmény-verseny szempontjából érdekes lehetőséget vet fel a 2013/11/EU irányelv 5. cikke, amely megengedi, hogy a felek jogvitáikkal más tagállamban megtelepedett alternatív vitarendező fórumhoz forduljanak. Az irányelv 5. cikk 3. bekezdésének 2. mondata szerint a tagállamok az alternatív vitarendezési fórumokhoz való hozzáférést: "más tagállamban letelepedett, illetve regionális, transznacionális és páneurópai alternatív vitarendezési fórumok igénybevételével is teljesíthetik, amennyiben a különböző tagállamokban letelepedett kereskedők ugyanazon alternatív vitarendezési fórum alá tartoznak." Ha egy tagállamban letelepedett kereskedő tevékenységi köréből eredően egy másik tagállamban letelepedett alternatív vitarendező fórum hatáskörébe is tartozna, akkor a fogyasztói vitákat a külföldi intézmény előtt is lehet rendezni.

Az outsourcing megteremtését az irányelv tervezetek korábbi verziói is tartalmazták és számtalan szakértő[98] támogatta is az intézmény-verseny ilyen módú fokozásának ötletét. A rendelkezés eredeti célja az volt, hogy bizonyos szektoriális vitakérdéseket a békéltetésben tapasztalattal és kiemelkedő gyakorlattal rendelkező intézmények rendezhessék, mint pl. az Egyesült Királyság pénzügyi ombudsmanja (Financial Ombudsman Service), vagy a holland Békéltető Bizottság (Geschillencommisse Stichting). Az irányelv azonban meglehetősen szűk keretek között tartja az "outsourcing"-et és költségmegtakarítással sem jár ez a lehetőség, ugyanis az irányelv hangsúlyozza, hogy az outsourcing biztosítása esetén sem mentesül a tagállam valamennyi szektorra kiterjedő "Einrichtungspflicht" (intézmény létrehozási kötelezettség) alól. Az irányelv 5. cikk 3. bekezdésének 2. mondata ugyanis rögzíti, hogy a tagállamok csupán "a teljes földrajzi lefedettség és az alternatív vitarendezési fórumokhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó felelősségük sérelme nélkül" élhetnek ezzel a lehetőséggel.[99]

Az outsourcing gyakorlati megvalósításával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem nyújt megoldást olyan kisebb tagállamok számára sem, mint pl. Málta, amelyeknél még nem teljes lefedettségű, nem minden szektorban kiépített az alternatív vitarende-

- 84/85 -

zés, hiszen a teljes lefedettség megteremtése az irányelv 5. cikk 3. bekezdésének 2 mondata értelmében (az 5. cikk 1) bekezdésével összhangban) továbbra is tagállami kötelezettség. Reális lehetőségként olyan tagállamok esetén kerülhet sor outsourcingre, ahol nincsenek nyelvi akadályok, mint pl. BENELUX-államok és Franciaország között, vagy Németország és Ausztria között. A nyelvi akadályon kívül a másik ország intézményrendszerbe vetett bizalom és a jogi kultúra (jogrendszer) hasonlósága is jelentős kritérium lehet.

3.2.2. A versenylehetőség az Európai Fogyasztói Központok között

Korlátozottan forum shopping lehetőséget hordoz a határon átnyúló egyedi fogyasztói panaszok és jogviták rendezésének megkönnyítésére 2005-ben létrehozott Európai Fogyasztói Központok (European Consumer Centre, rövidítve: ECC) rendszere is. Igaz, hogy az intézményrendszer tulajdonképpen "online vitarendezési kapcsolattartó hálózatként" működik és a fogyasztók tájékoztatásán és a fogyasztói panaszoknak a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendező fórumhoz történő továbbításán túl konkrét békéltető szerepet nem tölt be; a Központok közvetetten mégis versengenek a fogyasztókért.

Azon túlmenően, hogy minden országban létezik egy ECC-központ, a fogyasztó választhat, hogy mely Központtal kívánja felvenni a kapcsolatot. A rendszerben rejlő versenypotenciált, illetve a fogyasztók választási jogának gyakorlását igazolja, hogy léteznek olyan Fogyasztói Központok, amelyekhez "indokolatlanul" nagy számú panasz érkezik. Ilyen kiemelten kedvelt Központnak számít az eredileg a német-francia határon átnyúló viták rendezésére 1993-ban létrehozott kehli ECC-Központ.[100] A kehli ECC központ a határon átnyúló összes uniós fogyasztóvédelmi viták mintegy egyharmadát[101] bonyolítja le és a Központ web-látogatottsága is igen magas.[102] A Központ székhelyén telepedett le 2009-ben - és ezzel közös platformot használ (synerga-effekt) - az Online-Schlichter.de[103] is, amely az online adásvételekből származó jogviták rendezésére specializálódott nemzeti vitarendező fórum. A kehli fejlődés nemcsak a rendszerben rejlő versenypotenciál bizonyítéka, hanem követendő példának is tekintendő a többi tagállami békéltető rendszerek kiépítése kapcsán.

- 85/86 -

3.3. Forum shopping lehetőségek a cseh és a magyar békéltető rendszerben

3.3.1. A cseh alternatív vitarendezés 2016-tól

Csehországban egyelőre még nem zárult le az irányelv implementációjával kapcsolatos jogalkotási folyamat,[104] de a törvénytervezetből egyértelműen megállapítható,[105] hogy az új szabályozás még a jelenlegi csekély forum shopping lehetőséget is megszünteti. A korábbi gyakorlatban ugyanis a szektoriális közigazgatási békéltetés mellett (pénzügyi ombudsman, Cseh Energetikai Hivatal, és Cseh Telekommunikációs Hivatal) a kereskedelem többi területén mediátorok, ügyvédek és fogyasztóvédelmi egyesületek is végezhettek piaci alapú békéltetést. A fogyasztóvédelmi egyesületek[106] általában ingyenesen biztosították tagjaiknak ezt a szolgáltatást. Az implementáció előtti rendszerben tehát - ha korlátozottan is - de lehetőség nyílt forum shoppingra a határon belüli kereskedelem esetén.

A 2015-ös 445. törvénytervezet 20.d §-a[107] ezzel szemben teljességében kizárja a forum shopping lehetőségét, és megszünteti a mediátorok, ügyvédek és fogyasztóvédelmi egyesületek békéltető tevékenységét. A szektoriális törvények által eddig nem lefedett szektorokban 2016-tól a Cseh Kereskedelmi Felügyelet[108] fogja ellátni a vitarendezés feladatát is, tehát a cseh jogalkotó egy újabb közigazgatási intézményt bíz meg az intézmény gyakorlatától meglehetősen távol álló békéltetéssel. A cseh mediátor és fogyasztóvédelmi egyesületi lobbi, illetve a jogtudomány kritikája ellenére[109] a jogalkotó sajnos ezt a megoldást látta a leghatékonyabbnak és legkifizetődőbbnek.

Ez nemcsak arról árulkodik, hogy a cseh jogalkotó bizalmatlan a több évtizedes tapasztalattal rendelkező privát-vitarendezők tevékenységével kapcsolatban, és biztosítottabbnak látja közigazgatási intézményekkel elvégeztetni az alternatív vitarendezéssel felmerülő feladatokat. Az is elképzelhető, hogy a jogalkotó úgy gondolja, hogy az irányelv 18-20. cikkében megfogalmazott tagállamra háruló ellenőrizési és monitoring feladatokat könnyebben el tudja látni egy közigazgatási intézménynél. Ennek a feltételezésnek kevés racionalitása van, nem is beszélve arról, hogy közigazgatási szankciók kilátásba helyezése (bírság, tevékenységi kör megvonása stb.) egy privát intézménnyel szemben hatásosabban tudja biztosítani a jogkövető működést. Egy közigazgatási szervnél legfeljebb munkaerő-elbocsájtást eszközölhet az állami munkáltató. A cseh jogalkotó által választott megoldás nemcsak a privát szféra szolgáltatási körét szűkíti, hanem

- 86/87 -

a fogyasztóvédelmi egyesületek jelentős tevékenységi körét is 'államosítja', gyengítve ezzel a Közép-Kelet-Európában egyébként sem túl erős szervezetek presztizsét.

Ami a határon átnyúló és online kereskedelemmel kapcsolatos forum shopping lehetőségeket illeti, ezekből a jövőben is profitálhat a cseh fogyasztó.

3.3.2. Hiányzó forum shopping a magyar békéltető rendszerben

A jelenlegi, kétpilléres (általános és pénzügyi) magyar békéltető rendszer nem hagy lehetőséget fórum shoppingra. Igaz, hogy a rendszer teljes lefedettséget biztosít valamennyi szektorban és viszonylag áttekinthető, mind a fogyasztók, mind a kereskedők részéről, de a fórumok közötti versengés lehetőségét maximálisan kizárja. Ezen a szerkezeten a jogalkotó az irányelv-implementáció kapcsán sem kívánt változtatni. Úgy tűnik, hogy sem a mediátorok, sem az ügyvédek, sem pedig fogyasztóvédelmi egyesületek nem kívánnak ezen a területen aktívak lenni, elképzelhető, hogy az ügyek alacsony jövedelmezősége miatt. A vidéki kamarák egyedül az online vitarendezés területén szerettek volna aktívabbak lenni, de a jogalkotó elutasította a vidéki kamarák igényét és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 18. § (5) bekezdése értelmében[110] kizárólag a Budapesti Iparkamara békéltető testületét bízta meg a határon átnyúló online vitarendezés ellátásával: "Online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén az eljárásra kizárólag a fővárosi kereskedelmi és iparkamara mellett működő békéltető testület illetékes." A magyar jogalkotó ugyan ezzel a megoldással is eleget tesz az irányelv elvárásainak, de egyértelműen kerüli a versenytámogató megoldásokat.

Ami a határon átnyúló és online kereskedelemmel kapcsolatos forum shopping lehetőségét illeti, azokból a magyar fogyasztók csak akkor profitálhatnak, ha más tagállambeli üzlethelységben vásárolták a vitával kapcsolatos terméket vagy szolgáltatást. Határon belüli online kereskedelemnél - a kétpillérű magyar békéltető rendszer szerkezetének megfelelően - vagy az általános vagy a pénzügyi békéltető testületek rendelkeznek hatáskörrel.

4. Összefoglalás

A kisebb követelésekre irányuló jogviták megoldására hivatott out-of-court alternatív vitarendezés nagyon változatos, mondhatni kaotikus képet mutat az uniós tagállamokban. Az Európában működő alternatív vitarendező fórumok (ADR-ek) szerkezetüket, lefedettségüket, a fórumok által nyújtott vitarendezési megoldást illetően is nagyon eltérőek, sok esetben még tagállamon belül sem létezik egységes modell. A békéltető fórumok száma általánosságban magas, de még mindig vannak olyan tagállamok, amelyek nem rendelkeznek működő vitarendező testülettel.

A fogyasztói jogviták rendezését harmonizáló 2013/11/EU irányelv és az egységes online vitarendezési platformot megteremtő 524/2013/EU rendelet egységesíteni kívánta a vitarendező fórumok működését és általánosan érvényes minőségi elvárá-

- 87/88 -

sokkal közelíteni kívánta a fórumok eljárását. A vitarendező fórumok sokszínűsége miatt a tagállami jogalkotók bátran meríthetnek ötleteket a szomszédos országok békéltető testületeinek működéséből az implementáció során, különös tekintettel azokra az országokra, ahol az implementációs határidőig egyáltalán nem működött alternatív vitarendezés. A fejezetben bemutatott változatos intézményi megoldások jó összehasonlítási és kiindulási alapot biztosítanak a jogalkotónak.

Az "ötlet-verseny" (circulation of legal ideas) - mint a jogrendszerek közötti verseny egyik pillérének megvalósítása - az európai jogalkotói munka szerves része. Kérdés, hogy az uniós tagállamok jogalkotási szabadsága mennyire korlátozott az érintett jogterületen. Az online vitarendezésről szóló 524/2013/EU rendelet egyáltalán nem érinti a tagállami alternatív békéltető testületek szabályozását, tehát teljességében szabad kezet enged a nemzeti jogalkotóknak arra, hogy kialakítsa saját békéltető modelljét. A tagállami békéltető modellek kialakításánál a nemzeti jogalkotók élhetnek az "ötletverseny" adta lehetőségekkel.

A fogyasztói alternatív vitarendezésről szóló 2013/11/EU irányelv minimális jogharmonizációs kötelezettséget ró a tagállamokra és bőven hagy lehetőséget arra, hogy a tagállami jogalkotók inspirálódjanak más tagállami megoldásokon. A vitarendezési fórumok minimális minőségi követelményeinek megvalósításán túl meglehetősen tág tér marad a tagállami alternatív vitarendező fórumok szervezeti megvalósítására nézve. Az ötlet-verseny alkalmazására elegendő motivációs forrás lehet, hogy a tagállami jogalkotói munkának hatékonynak kell lennie, hiszen mind a vitarendező rendszer finanszírozója, mind pedig a fórumok fogyasztói (a vitában álló kereskedő és a fogyasztó) elvárják a rendszer működőképességét. Ezen túl versenyhátrányban van az a kereskedő, aki nem tud hatékony vitarendezést igénybe venni, sőt mindez ahhoz is vezethet, hogy a kereskedő tartózkodik a vitarendező fórummal nem rendelkező tagállamba való beszállítástól.

A cseh szakirodalomban közzétett jogösszehasonlítások száma rendkívül csekély, minősége alacsony, a jogalkotó saját iniciatívából mélyreható jogösszehasonlításokat nem készít. A nemzetközi példákról az államigazgatási szakértők az uniós szakmai egyeztető bizottságok ülésein, és annak anyagaiból információdnak. Annak ellenére, hogy az "ötlet-verseny" lehetősége fennállt, és számtalan tagállami példából kiindulva válogathatott volna a jogalkotó a tagállami "best regulation" minták közül, a cseh jogalkotó egy sajátos, az adminisztratív jogérvényesítést erősítő megoldást választott békéltetési modellül, amelyet sem a cseh alternatív békéltetői modellt megteremtő 2008-2009-es kísérleti-projekt hagyományai, sem a feladatkör jellege nem indokolt.

Az alternatív vitarendezés rendszerének átdolgozása Magyarországon nem volt napirenden, a magyar jogalkotóra csak csekély mértékű implementációs kötelezettség hárult. A békéltetői rendszer néhány elemének finomítása miatt jogösszehasonlítás alkalmazásának csak meglehetősen szűk körben lett volna szüksége a magyar jogalkotónak. A "circulation of legal ideas" komolyabb igénye azonban nem merült fel a magyar jogharmonizáció kapcsán, így "ötlet-verseny" sem valósult meg.

A jogrendszerek közötti verseny utolsó pillérén a nemzeti jogalkotók által kínált intézmények állnak, amelyek közül a polgárok és gazdasági szereplők közvetlenül, vagy a választott termékek keresztül, közvetetten választhatnak (intézmény-verseny, forum

- 88/89 -

shopping). A rendelet és az irányelv több helyütt is lehetőséget teremt forum shoppingra és nagyon visszafogottan outsourcinget is engedélyez.

Amennyiben több illetékes vitarendező fórum létezik a tagállamon belül, online vásárlás esetén a felek - elsősorban a kereskedők - választhatnak a vitarendező fórumok között. Off-line fogyasztói vásárlás esetén is lehetőség nyílik a választásra, ha a kereskedő több hatáskörrel rendelkező fórumot is megjelölt web-oldalán. Az intézmény-verseny lehetőségének rögzítése mindenképpen értékelendő, kérdéses azonban, hogy hány tagállamban van reális lehetőség forum shoppingra.

Az irányelv arra is lehetőséget ad, hogy a felek jogvitáikkal más tagállamban megtelepedett alternatív vitarendező fórumhoz forduljanak. Outsourcingra, akkor van lehetőség, ha a más tagállamban letelepedett kereskedő a külföldi alternatív vitarendezési fórum hatáskörébe tartozna. Az outsourcing célja az volt, hogy bizonyos szektoriális vitakérdéseket a szektorban tapasztalattal és kiemelkedő gyakorlattal rendelkező intézmények rendezzenek, de az intézkedés nem jár tagállami költségmegtakarítással, mert a tagállamok az outsourcing biztosítása esetén sem mentesülnek az alternatív vitarendezési fórumok valamennyi szektorra kiterjedő "intézmény létrehozási kötelezettség" (Einrichtungspflicht) alól.

Az új cseh szabályozás még a jelenlegi csekély forum shopping lehetőséget is megszünteti és a mediátorok, ügyvédek és fogyasztóvédelmi egyesületek békéltető tevékenysége helyett a jövőben a Cseh Kereskedelmi Felügyelet fogja ellátni a vitarendezést. A cseh jogalkotó bizalmatlan a privát-vitarendezőkkel szemben, és biztosítottabbnak látja közigazgatási intézményekkel elvégeztetni az alternatív vitarendezéssel felmerülő feladatokat. A cseh jogalkotó által választott megoldás nemcsak a privát szféra szolgáltatási körét szűkíti, hanem 'államosítja' a fogyasztóvédelmi egyesületek jelentős tevékenységi körét, gyengítve ezzel a egyébként sem túl erős szervezetek presztizsét. Ami a határon átnyúló és online kereskedelemmel kapcsolatos forum shopping lehetőségeket illeti, ezekből a jövőben is profitálhat a cseh fogyasztó.

A magyar jogalkotó egyértelműen kerüli a versenytámogató megoldásokat. Sem a jelenlegi, de az implementációt követő magyar békéltető rendszer nem teremt lehetőségét forum shoppingra. Sőt, a határon átnyúló online fogyasztói jogvitákra is kizárólagos illetékességet biztosít a szabályozó a Budapesti Iparkamara mellett működő békéltető testület számára, ami tovább szűkíti a vitában álló felek fórumválasztásának jogát. Az új szabályozás szerint csak akkor fordulhat más tagállambeli békéltető fórumhoz a magyar fogyasztó, ha más tagállam üzlethelységében vásárolta a vitával kapcsolatos terméket vagy szolgáltatást. ■

- 89 -

JEGYZETEK

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv), EUHL L 165 (2013. 06. 18.) 63-79.

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói online vitarendezési irányelv), EUHL L 165 (2013. 06. 18.) 1-11.

[3] Heiner Luck: Von Ombudsleuten, Mediatoren, Schlichtern und Sühneverträgen - Institutionen der Konflicktlösung ausserhalb des gerichtlichen Verfahrens im Mittelalter. In: Rüdriger Fikentscher -Angela Korb: Schlichtungskulturen in Europa. Halle, mdv aktuell, 2012. 85.

[4] Ld. Walther Gottwald: Alternative Streitbeilegung (Alternative Dispute Resolution, ADR) in deutschland - Wege, Umwege, Wegzeichen. Zeitschrift Familie Partnerschaft Recht, 2004. 163., vagy Caroline Meller-Hannich - Armin Hörland - Elisabeth Krausbeck: "ADR" und "ODR": Kreationen der europäischen Rechtspolitik. Eine kritische Würdigung. Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2014. 8.

[5] Ld. 524/2013/EU rendelet bevezető rendelkezések 26. pont; 2013/11/EU irányelv bevezető rendelkezések 45. Pont, 61. pont.

[6] Nem kötelező jellegű jogvita esetében. Ld. 2013/11/EU irányelv bevezető rendelkezések 45. pont.

[7] Meller-Hannich-Hörland-Krausbeck i. m. 16.

[8] Meller-Hannich-Hörland-Krausbeck i. m. 22.

[9] Ld. Norbert Reich - Hans-W. Micklitz - Peter Root - Klaus Tonner: European Consumer Law. Cambridge, Intersentia, 2014. 363.; erre a következtetésre jutott az Európai Bizottság 1984-es felmérése is, ld. KOM (84) 692., ld. hozzá még Consumer Conditions Scoreboard Consumers at home in the Single Market, 2015., letölthető: http://ec.europa.eu/consumers/consumer_evidence/consumer_scoreboards/11_edition/docs/ccs2015scoreboard_en.pdf

[10] Ugyanezeket az indokokat sorolja fel az 524/2013/Eu rendelet bevezető rendelkezéseinek 2. pontja és a 2013/11/EU irányelv bevezető rendelkezéseinek 4. pontja is.

[11] Az uniós fogyasztói jog a 80-as évek közepe óta a piaci alapszabadságok megvalósításának lett alárendelve. A kezdetekben még inkább szociálpolitikai domináltságú fogyasztóvédelmi politikát az Egységes Európai Aktával egy piaci szellemiségű fogyasztói jog váltotta fel. Ennek a pragmatikus fogyasztói politikának a középpontjában az egységes belső piac megvalósítása áll, amelyben a fogyasztóra a piaci (keresleti) funkció ellátása hárul elsődleges szerepként. Ehhez ld. Franz Jürgen Säcker (szerk.): Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch § vor 13, 14 Rn 67. München, Verlag C. H. Beck, 2001.[4]

[12] Ld. Az Európai Tanács memoranduma 1985. 04. 01. Az Európai Közösségek Hírlevele, 2/85, Luxemburg, 1985.

[13] De ezeket a területeket a cikk nem tárgyalja.

[14] A fogyasztó jogorvoslathoz való hozzáférése (Zöld Könyv) [Consumer access to justice (Green Paper)] COM (93) (1993. 11. 16.) 576.

[15] A Bizottság 98/257/EK ajánlása (1998. március 30.) a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli megoldásokért felelős testületekre alkalmazandó elvekről (98/257/EC: Commission Recommendation of 30 March 1998 on the principles applicable to the bodies responsible for out-of-court settlement of consumer disputes).

[16] A Bizottság 2001/310/EK ajánlása (2011. április 4.) a fogyasztói jogviták konszenzuális rendezésében részt vevő bíróságon kívüli testületekre alkalmazandó elvekről (2001/310/EC: Commission Recommendation of 4 April 2001 on the principles for out-of-court bodies involved in the consensual resolution of consumer disputes).

[17] A Tanács 2000/C 155/01 állásfoglalása (2000. május 25.) a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli megoldását végző nemzeti testületeinek a közösségi hálózatáról (2000/C 155/01 Council Resolution of 25 May 2000 on a Community-wide network of national bodies for the extra-judicial settlement of consumer disputes).

[18] IP/01/152 Brüsszel (2001. Február 1.) Pénzügyi szolgáltatások: A Bizottság bíróságon kívüli panasz hálózat létrehozását sürgeti a fogyasztói bizalom növelésére (IP/01/152 Brussels, 1. February 2001 Financial services: Commission launches out-of-court Complaints Network to improve consumer confidence).

[19] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK Irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (2009. 08. 14.) HL L 211/55, 3. cikk 13. bekezdése.

[20] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK Irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (2009. 08. 14.) HL L 211/94, 3. cikk 9. bekezdése.

[21] A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv 53. cikke, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv 83. cikke és a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv 24. cikke.

[22] Az Európai Unió Bíróság (negyedik tanács) 2010. március 18-i ítélete, Rosalba Alassini kontra Telecom Italia SpA (C-317/08), Filomena Califano kontra Wind SpA (C-318/08), Lucia Anna Giorgia Iacono kontra Telecom Italia SpA (C-319/08) és Multiservice Srl kontra Telecom Italia SpA (C-320/08).

[23] Internetprezentáció (5. cikk), szakmai elvárások a békéltetőktől (6. cikk), átláthatóság (7. cikk), effektivitás - 90 napos eljárási határidő (8. cikk), fairness (9. cikk)

[24] 2013/11/EK irányelv 5. cikk 1. Bekezdés, ld. Norbert Reich: Individueller und kollektíver Rechtsschutz im EU-Verbraucherrecht - von der "Nationalisierung" zur "Konstitutionalisierung" von Rechtsbefehlen. [Juristische Studiengesellschaft Band 51] Hannover, Nomos, 2012.

[25] A kereskedők kötelesek web-oldalukon tájékoztatni a fogyasztót az illetékes békéltető testület elérhetőségéről (13. cikk), illetve nyilatkozni arról, hogy igénybe fogja-e venni a testületet.

[26] A Cseh Köztársaságban 2008-2009 között ugyan megvalósult egy kísérleti alternatív vitarendező-projekt "A fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvek" Bizottság 98/257/EK (1998. március 30.) számú ajánlásának kivitelezésére. De a projekt sikere, illetve a folytatás mellett döntő kormánynyilatkozat (367. számú Kormánynyilatkozat 24. 05. 2010) ellenére - többnyire a hiányzó finanszírozás miatt - nem hosszabították meg a kereskedelmi kamarák mellett működő békéltető fórumok működtetését. Ld. Ministerstvo prumyslu a obchodu CR Mimosoudní reseni spotrebitelskych sporu, 2010., ld. http://www.mpo.cz/dokument79754.html

[27] Reich i. m. 46.

[28] Ld. http://ec.europa.eu/consumers/solving_consumer_disputes/non-judicial_redress/national-out-of-court-bodies/index_en.htm

[29] Hans-W. Micklitz: Brauchen Konsumenten und Unternehmen eine neue Architektur des Verbraucherrechts? Gutachten A zum 69. Deutschen Juristentag, München 2012. Band I.München, C. H. Beck, 62.

[30] Bejelentett alternatív vitarendező fórumok tagállamonként: http://ec.europa.eu/consumers/solving_consumer_disputes/non-judicial_redress/national-out-of-court-bodies/index_en.htm

[31] A Cseh Köztársaságnál felsorolt 20 intézményből pl. csupán 3 lát el napjainkban békéltető funkciót, a többi testület a 2008-2009-es kísérleti projekt után beszüntette a békéltetést.

[32] Az ábráknál a következő irodalom szolgált forrásul: Civic consulting: Study on the use of Alternative Dispute resulution in the European Union, Final report to DG SANCO, 2009. 148. , ld http://www.civicconsulting.de/reports/adr_study.pdf

[33] Financial Ombudsman: Annual review about consumer complaints. 2013/2014. 42. http://www.financial-ombudsman.org.uk/publications/ar14/ar14.pdf

[34] A hivatal 2009/2010 évi költségvetése elérte a 92 millió £-t. Ld. Civic Consulting i. m. 148.

[35] http://www.financial-ombudsman.org.uk/publications/ar14/dealt.html#caseadj

[36] Civic Consulting i. m. 38.

[37] Kötelező alávetéssel működik pl. a holland kamarák békéltetési csúcsszerveként működő Geschillencommissie Stichting, de a spanyol Juntas Arbit de consume is, vagy a Magyar Pénzügyi Felügyelet mellett működő (jelenleg MNB mellett) békéltető testület. Bővebben ld: Civic Consulting i. m. 164-402.; ld. az országtanulmányok összefoglalóit: Annex 1: ADR Schemes by member states, uo.

[38] A választottbíráskodás és békéltetés eredményei közötti különbségekről ld: Martin Zwickel: Alternative Streitbeilegung im Beschlussanfechtungsverfahren - Möglichkeiten und Grenzen der ADR (Alternative Dispute Resolution). Neue Zeitschrift für Miet- und Wohnungsrecht, 2014. 20.

[39] Civic Consulting i. m. 137.; és Meller-Hannich-Hörland-Krausbeck i. m. 22.

[40] Franciaország: Civic Consulting i. m. 129. ; és Meller-Hannich-Hörland-Krausbeck i. m. 22.

[41] Civic consulting i. m. 99.

[42] Ld. a Németországról szóló országtanulmányt: Civic consulting i. m. 200.

[43] A Békéltető testületeket az 1997. évi CLV. törvény hozta létre. A testületekről szóló éves jelentések letölthetők a http://www.mkik.hu/hu/magyar-kereskedelmi-es-iparkamara/bekelteto-testultek-1998

[44] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény.

[45] Ld. Szakmai beszámoló és elemzés a békéltető testületek 2012. évi munkájáról. 2012. 9., http://www.mkik.hu/upload/mkik/bekeltetes/bekelteto_2012_tanulmany.pdf

[46] A pénzügyi kontroll-orgán és vitarendezés 2013. 10. 1-jei átszervezését és MNB alá sorolását szakmai szempontokból nem tartjuk indokoltnak.

[47] A testületet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény hozta létre 2011. július 1-jén. Az éves jelentések letölthetők http://www.mnb.hu/bekeltetes/bemutatkozas/eves-jelenteseink

[48] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény, korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 103. §-a.

[49] 2013 első negyedévében mintegy 7,5 millió Ft értékben bírságolta meg a Felügyelet a pénzügyi szervezeteket nem megfelelő együttműködés miatt. Ld. Összefoglaló a Felügyelet fogyasztóvédelmi célú 2013. 1. Negyedéves hatósági tevékenységéről. http://www.pszaf.hu/data/cms2395410/fogyved_hatosagi_tev_2013Q1.pdf.

[50] A Pénzügyi Jogok biztosa Hivatalát létrehozta a nemzetgazdasági miniszter 39/2012. (XII. 20.) NGM rendelete a Pénzügyi Jogok Biztosáról.

[51] A vitarendezést végző Fogyasztóvédelmi Egyesületek: dtest, Sdruzeny ceskych spotrebitelu és Spotrebitel net. Megtévesztő módon a Cseh Köztársaság ADR Listáján több, mint 20 viatarendező testület fel van tüntetve, de a nevesített testületek 87%-a nem végez békéltetést (!). http://ec.europa.eu/consumers/archive/redress_cons/ecc_czechrepublic_en.htm

[52] Ld. a minisztériumi értékelő összefoglalót: Ministerstvo prumyslu a obchodu CR: Mimosoudní resení spotrebitelskych sporu, 2010 siehe http://www.mpo.cz/dokument79754.html

[53] A Cseh Köztárság Kormányának 367. számú 2010. 05. 24-i nyilatkozata.

[54] Az ombudsman nem volt illetékes jelzálog-hitel ügyekben, és fogyasztói hitelek kapcsán is csak 1,8 millió CZK hitelkeretig. Ld. Zákon c. 229/2002 Sb. o financním arbitrovi, a Hivatal elérhető, http://www.finarbitr.cz/cs/

[55] Ld. zákon c. 180/2011 Sb. kterym se mení zákon c. 229/2002 Sb., o financním arbitrovi, ve znení pozdejsích predpisu, a dalsí související zákony.

[56] Cesky telekomunikacní úrad, siehe http://www.ctu.cz/

[57] Energeticky regulacní úrad, siehe http://www.eru.cz/cs/

[58] Eva-Maria Kieninger: Wettbewerb der Privatrechstordnungen im Europäischen Binnenmarkt. [74 Band] Thübingen,Mohr Siebeck, 2002. 18.

[59] Ezt a megnevezést használja: Ewoud Hondius: European Contract Law: The Contribution of the Dutch. In: Hans-Leo Weyers (szerk.) Europäisches Vertragsrecht. Baden-Baden, Nomos, 1997. 45.

[60] Jan Smits: A European private Law as a Mixed legal Systém. Maastricht Journal of European and Comparative Law, 1998. 328.

[61] Hans Schulte-Nolke - Christian Twigg-Flener - Martin Ebers: EG-Verbraucherrechtskompendium-Rechtsvergleichende Studie. 2007. letölthető http://www.eu-consumer-law.org/study4_de.pdf

[62] Ld. http://www.lawcom.gov.uk/

[63] Pl. Instituts für Sozialforschung und Gesellschaftspolitik: Ausgabenmonitoring und Expertisen zum Betreuungsrecht, az Expertise. A német Bundesministerium der Justiz megrendelésére készült 2010 októberében.

[64] Ilyen pl. A cseh Parlamentní institut, amely 1991 óta informálja a képviselőház és a szenátus tagjait, de a minisztériumokkal közvetlenül nem működik közre (!) ld. http://www.psp.cz/sqw/hp.sqw?k=2513

[65] Ld. pl. Antworten der Bundesregierung auf Schriftliche Anfragen von Budestagsabgeordneten in Kalenerwoche 18/2015 Antwort des Parlamentarischen Staatssekretärs Ulrich Kelber vom 24. April 2015.

[66] Ki kell emelni pl. Németországot és Ausztriát.

[67] Erre utalnak az ADR-szabályozással kapcsolatban a német, és osztrák szakértőkkel végzett mélyinterjúk válaszadásai. (2015 április-szeptember)

[68] Megjegyzés: ez a terület önálló kutatás tárgy lehetne..

[69] Nagyon jó összefoglalást található: Reich-Micklitz-Root-Tonner i. m. 40.

[70] Minimális fogyasztóvédelmi harmonizációt előíró irányelvek pl. az üzlethelységen kívül kötött üzletekről szóló 85/577/EGK irányelv; a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv; a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről 93/13/EGK irányelv; a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 99/44/EGK irányelv stb.

[71] Säcker (szerk.) i. m. § vor 13, 14, Rnr 72.

[72] A működtetésen, a fenntartáson, finanszírozáson és az adatbiztonságon túl a fordítási feladatok is beletartoznak. Az automatikus fordítási rendszerrel kapcsolatban eléggé szkeptikusak a szakemberek..

[73] Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata (ECC-hálózat), elérhető: http://ec.europa.eu/consumers/solving_consumer_disputes/non-judicial_redress/ecc-net/index_en.htm

[74] A szakirodalom ezt a kötelezettséget az alternatív vitarendezési fórumokhoz való hozzáférés általános biztosításának kötelezettségének nevezi (Einrichtungspflicht, establishment) ld. Norbert Reich: Individueller und kollektiver Rechtsschutz im EU-Verbraucherrecht - Von der "Nationalisierung" zur "Konstitutionalisierung" von Rechtsbefehlen. [Juristische Studiengesellschaft, Band 51], Hannover, Nomos, 2012. 48.; és Reich-Micklitz-Root-Tonner i. m. 368

[75] Reich-Micklitz-Root-Tonner i. m. 368.

[76] A kereskedők kötelesek web-oldaljaikon meghatározott információkat közölni az illetékes alternatív vitarendező fórumokról (irányelv 13. cikk).

[77] A fogyasztói jogérvényesítés hatékonyságáról és a normaszegő vállalatok szankcionálásáról ld. Rita Sik-Simon: Verwaltungsrechtliche Sanktionen der Verletzung der Verbraucherrechte in der Tschechischen Republik und Ungarn. Donau-Institut Working Paper 2014, No. 39., letölthető: http://www.andrassyuni.eu/publikationen/nr-39-sik-simon-rita-verwaltungsrechtliche-sanktionen-der-verletzung-der-verbraucherrechte-in-der-tschechischen-republik-und-ungarn.html

[78] Konrad Zweigert - Hein Kötz: Einführung in der Rechtsvergleichung- auf dem Gebiet des Privatrechts. Tübingen, Mohr Siebeck, 1996. 47.

[79] Az irányelv bevezető rendelkezéseinek 54. pontja.

[80] Ld. országtanulmányok civic consulting i. m. 166. oldaltól, illetve a tanulmány 4. ábráját.

[81] A központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény XVII. NFM fejezet 20. cím fejezeti kezelésű előirányzatok 38. alcím, 14. jogcímcsoport "Megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek támogatása" című előirányzata 2015-re mintegy 360 millió forintot biztosított a békéltető testületek működésére.

[82] A parlament számára benyújtott és a pillanatnyilag a szenátus jóváhagyására váró T/445/0 számú törvényjavaslat indokló része mintegy 41,3 millió ck-t szán a vitarendezés intézményrendszerének kiépítésére 2016-ban. Ld. törvényjavaslat 33. old. Letölthető: http://www.psp.cz/sqw/text/tiskt.sqw?O=7&CT=445&CT1=0

[83] Az ország gazdasági stabilitása és a költségvetési fenntarthatóságának biztosítása a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény célja.

[84] A jogalkotó csupán a cseh polgári PTK elődjének számító 1937-es cseh PTK-ból indult ki és az akkori joghagyományoknak megfelelően az akkori osztrák jogon inspirálódott. A 21. Sz-i modern PTK kodifikációk (német, holland, quebeci stb.) sajnos nem hatottak a jogalkotóra. Kritikát ld. Lubos Tichy -Rita Sik-Simon: A Cseh Köztársaság új Polgári Törvénykönyve - kritikus vázlat. Magyar Jog, 2013/12. 748-753.

[85] Az interjú az ADR-szabályozásért felelős Ipari és kereskedelmi Minisztérium (ld.: http://www.mpo.cz/) munkatársaival készült, 2015 április és szeptember között.

[86] Az implementáció még mindig nem zárult le, a törvényjavaslatot 2015. 12. 09-én fogadta el a szenátus, és 12. 11-én fel is terjesztették aláírásra a köztársasági elnökhöz. Snemovní tisk 445 Novela zákon o ochrane spotrebitele od 31. 03. 2015 [Parlamentabdruck Nr. 445 Novelle zum Gesetz über Verbraucherschutz von 31. 03. 2015.] http://www.psp.cz/sqw/text/tiskt.sqw?O=7&CT=445&CT1=0

[87] Ld. Zmena zákona o Ceské obchodní inspekci Zákon c. 64/1986 Sb., o Ceské obchodní inspekci; a felügyelet elérhető: http://www.coi.cz/

[88] A pénzügyi ombudsman 2013-ban az ügyek kb. 1/3-át utasította el kompetenciahiány miatt. Ld.: e Vyrocní zpráva o cinnosti financního arbitra za rok. 2013. 19. http://www.finarbitr.cz/galerie/tinymce/kestazeni/vyrocni_zprava_2013.pdf

[89] Az információk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az MKIK békéltetéssel foglalkozó szakembereivel készített interjúkból származnak, 2015 május.

[90] T/4820. számú törvényjavaslat a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosításáról.

[91] Kieninger i. m. 381.

[92] Intézményi verseny fokozására tesz kísérletet a a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelv (kartellkárosultakról szóló irányelv).

[93] Kieninger i. m. 11.

[94] Kieninger i. m. 75.

[95] ] Civic Consulting i. m. országtanulmányok 164. oldaltól.

[96] Pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos jogvita estén pl. Németországban a fogyasztók egyesületekhez, ún. pénzügyi ombudsmanokhoz, vagy a BAFin-hoz is fordulhatnak.

[97] Civic Consulting i. m. országtanulmányok 164. oldaltól.

[98] Ld Christoper Hodges - Naomi Creutzfeldt: Implementing the EU Consumer ADR Directive - Policy Brief. 6., letölthető: http://www.csls.ox.ac.uk/documents/FLJSCDRPolicybrief2013.pdf

[99] Ld. kontkrétabban az irányelv bevezető rendelkezéseinek 26. pontját.

[100] Ld. http://www.cec-zev.eu/landingpage/

[101] Az össz-európai hálózathoz benyújtott 40 ezer éves fogyasztóvédelmi panaszból több, mint 12 ezer landol a kehli ECC-Központban. Ld. http://ec.europa.eu/consumers/solving_consumer_disputes/non-judicial_redress/ecc-net/docs/ecc_net_-_anniversary_report_2015_en.pdf8. ; és http://www.cec-zev.eu/uploads/tx_sbdownloader/Jahresbericht2014_web.pdf 7.

[102] 2,8 millió látogató informálódik a központ web-oldalán http://www.cec-zev.eu/uploads/tx_sbdownloader/Jahresbericht2014_web.pdf 7.

[103] https://www.online-schlichter.de/ueber-uns/der-online-schlichter-ist-ein-projekt-des-zentrums-fuer-europaeischen-verbraucherschutz-ev

[104] 2015. 12. 09-én a szenátus is elfogadta a javaslatot, és 12. 11-én fel is terjesztették aláírásra a köztársasági elnökhöz.

[105] Snemovní tisk 445 Novela zákon o ochranë spotrebitele od 31. 03. 2015.

[106] A legjelentősebb három egyesület, amely békéltető tevékenységet végez: dTest, Sdruzení ceskych spotfebitelu und Spotfebitel net.

[107] Snemovní tisk 445 Novela zákon o ochrane spotrebitele od 31. 03. 2015.

[108] Ceská obchodní inspekce, siehe http://www.coi.cz/

[109] Rita Sik-Simon: Mimosoudní vyrovnání - levnejsí a rychlejsí resení spotrebitelskych sporu? 19. 12. 2014., letölthető: http://www.epravo.cz/top/clanky/mimosoudni-vyrovnani-levnejsi-a-rychlejsi-reseni-spotrebitelskych-sporu-96427.html

[110] Beiktatta a 2015. évi CXXXVII. törvény 3. § (2) bek., hatályos 2015. 09. 11-től.