A különféle alapjogok találkozásának egyik nyilvánvaló tere az internet. A legegyszerűbb szavakkal:[2] a hálózat, és főként a hálózat útján kínált platformok, szolgáltatások[3] fizikai lehetőséget teremtenek a szerzői jog által védett tartalom engedély nélküli le- és feltöltésére, bárki számára hozzáférhetővé, letölthetővé tételére. Ennek két előfeltétele: a bármely tartalom, legyen az szöveg, kép, film, zene (szerzői jogiasan: irodalmi mű, vagy szoftver, vizuális, audiovizuális alkotás, zenemű és így tovább) digitalizálása, vagy, ahogy az iratok esetében hívják, elektronikus formába való átalakítása, és a központ nélkül létező és működő, nyílt világháló már régen létezik. Ugyanakkor, amint az írás 2. fejezete is illusztrálja, az alapjogok "szerzői jogi találkozása" egyáltalán nem az internet megjelenéséhez köthető, hanem a szerzői jog cenzúrával szemben történt megszületéséből fakad.
A digitalizálás, valamint a le- és feltöltés a szerzői jogban engedélyköteles magatartás, ún. többszörözés, a lehívásra, letöltésre hozzáférhetővé tétel pedig a szintén engedélyköteles ún. nyilvánossághoz közvetítés egyik esete. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének égisze alatt 1996-ban létrejött, 94 államot[4] átfogó Szerzői Jogi Egyezmény, a szintén 94 állam által elfogadott Előadóművészi és Hangfelvétel-előállítói Egyezmény[5] korai, kompromisszumos megoldása alapján az internetes felhasználáshoz szükséges, akár átmeneti, akár tartós többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés a jogosult kizárólagos engedélyezési jogába tartozik. A felhasználás sajátosságaihoz illeszkedő szabad felhasználások vezethetők be, a korábban már elfogadott szabad felhasználási esetek a digitális környezetben is tovább élnek (például az idézés), és a nyilvánossághoz közvetítéshez szükséges fizikai infrastruktúra biztosítása önmagában nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek. Az Európai Unió Infosoc irányelve[6] nyomán a magyar jog is ehhez igazította a szerzők és az ún. kapcsolódó jogi jogosultak (előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, filmelőállítók, műsorszolgáltatók, adatbázis-előállítók) megfelelő vagyoni jogait, és kivételt vezetett be a hálózati átvitelhez és jogszerű internetes felhasználáshoz műszakilag elengedhetetlen, átmeneti, önálló gazdasági jelentőséggel nem rendelkező, időleges többszörözési magatartásokra.[7]
A '90-es évek internete még statikus volt abban az értelemben, hogy a honlapokra feltöltött tartalmat látogatók azt érzékelni, és legfeljebb letölteni tudták, ha az utóbbit a tartalom jogosultja (tartalomszolgáltató) megengedte. Az internet kínálta szolgáltatások igénybevételéhez szükséges szolgáltatások a hozzáférés biztosítására (adatátvitel), tartalom tárolására, a hozzáférést gyorsító tárolásra, és böngészést segítő kereső szolgáltatás nyújtására irányultak. E tevékenységeket nevezték közvetítő szolgáltatásoknak.[8]
A hozzáférhetővé tett tartalomhoz a közvetítő szolgáltatók passzívan viszonyultak, azt nem ismerték, nem is kellett ismerniük. Itt elsősorban a tartalom által meghatározott személyiségi jogi és szellemi tulajdoni jogsértésekről lehet szó. A passzív szerep miatt érthető, hogy a könyv- vagy folyóirat-árusító kioszkokhoz hasonló lett a tartalomszolgáltató (az interneten bármely szolgáltatást kínáló) által elkövetett jogsértésért való közvetítő szolgáltatói felelősség. E felelősség szabályozásának (korlátozásának) a helye a különböző jogrendszerekben eltérő. Az USA-ban például külön szabályozzák az internetes "sajtó"[9] és a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmat közvetítő szolgáltató[10] felelősségkorlátozását, Európában az elektronikus kereskedelemről szóló, horizontális, 2000 óta változatlan irányelv határozza meg a felelősségkorlátozás határait. Amennyiben a könyvet vagy újságot a közönséghez eljuttató kereskedő sem felel az áru harmadik személy jogát sértő tartalmáért vagy jogsértő tulajdonságáért, úgy a közvetítő szolgáltató is mentesül a tartalomszolgáltató jogsértésével összefüggő felelősség alól. Ha azonban hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a tartalom jogsértő, akkor már az elvárhatósági körbe tartozik, hogy a "terjesztést" abbahagyja. Ezzel összhangban a bírósági, hatósági eltiltó határozatok hatálya kiterjedhet a közvetítőre is. Abból a célból, hogy az interneten, a hálózati jelleg miatt nyilvánvalóan széles körű jogsértés folytatása megakadályozható legyen, az USA joga a szerzői jogi törvényben formalizált értesítési-eltávolítási eljárást vezetett be,[11] az uniós jog pedig ezt a horizontális elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben ajánlja.[12] Ennek keretében[13] a jogosult megfelelő formájú és tartalmú értesítése nyomán a közvetítő (tipikusan a tárhelyet vagy hozzáférést biztosító) szolgáltatónak kell eljárnia. A jogsértésről szóló értesítést továbbítja a csak általa ismert tartalomszolgáltatónak. Ha ez utóbbi hallgat vagy nem tesz kifogást az értesítéssel szemben, a jogsértőnek állított tartalmat el kell távolítani. Vita esetén be kell várni a bíróság döntését. Az eljárással megelőzhető a közvetítő szolgáltatóra is kiterjedő hatályú eltiltás, de eredménye enyhén szólva is viszonylagos, csak az adott közvetítő szolgáltatót kötelezi. A jogsértő tartalom más helyen akár azonnal megjelenhet.
- 42/43 -
Már e kiinduló helyzet - a maihoz képest passzív közvetítő szolgáltatói magatartással - is számos alapjogi metszéspontot keletkeztetett. Az alapjogokat e konfliktusok úgy érintik, hogy egyfelől a jogsértő, a jogosult számára ismeretlen személyt a közvetítő szolgáltató köteles-e azonosítani, és milyen körben követelhető, hogy a jogsértő tartalmat a közvetítő szolgáltató eltávolítsa, továbbá az eltávolítási (szerzői jogi értelemben: abbahagyási, eltiltási) igény magában foglalja-e a "blokkolási", azaz szűrési kötelezettséget.
A metszéspontok száma úgy nőtt, és ha megengedhető ez a képzavar, a metszéspontok úgy "formálódtak", ahogy az internet fejlődése lehetővé tette a szolgáltatást igénybe vevő természetes személyek vagy szervezetek interaktív, tartalomszolgáltatói jellegű közreműködését. Az alább felhívott esetek remélhetőleg kibontják e kedvcsináló megállapítást, itt csak előre jelzem: a fájlcseréről, a videomegosztásról, a közösségi oldalak szolgáltatásairól, hiperlinkek bármely módon való elhelyezéséről, wifi hálózatok létrehozataláról lesz szó.
Az alapjogi mérlegelés szükségessége már az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv preambulumából világosan kitűnik: ahhoz, hogy az információs társadalommal összefüggő, adattárolásból álló szolgáltatás nyújtójának felelőssége korlátozott legyen, e szolgáltatónak, amint valamely jogellenes tevékenységről ténylegesen tudomást szerez, haladéktalanul intézkednie kell az adat eltávolítása, illetve az ahhoz való hozzáférés megszüntetése iránt; az eltávolítást, illetve a hozzáférés megszüntetését a véleménynyilvánítás szabadsága elvének és az e célból nemzeti szinten megállapított eljárásoknak a figyelembevételével kell elvégezni. Az irányelv nem érinti a tagállamok lehetőségét arra, hogy olyan különös követelményeket állapítsanak meg, amelyeknek az adat eltávolítását, illetve az ahhoz való hozzáférés megszüntetését megelőzően haladéktalanul meg kell felelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
