A bírósági tolmácsolásnak, mint a szaktolmácsolás egyik ágának, mára gazdag irodalma van (Snell-Hornby 2006; Gamal 2009; Fowler 2016; Dueñas González, Vásquez, Mikkelson 1991). Ehhez képest újabb kutatási irányzatként jelent meg a humanitárius tolmácsolás, mely csak néhány évtizede került a tudományos érdeklődés homlokterébe (Ruiz Rosendo-Persaud 2016). A nemzetközi bírósági tolmácsolás pedig egyszerre fontos állomása a szinkrontolmácsolás eredettörténetének és egy eddig jobbára elhanyagolt területe a tolmácsoláskutatásnak. Felmerül a kérdés, hogy mi köti össze a tolmácsolásnak e három válfaját. Milyen közös elemekkel bírnak ezek a tolmácsolási események, illetve mely jellemzőik mentén határolhatjuk el egymástól? A nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás a bírósági tolmácsolás egyik fajtája vagy önálló kategória? Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a rendelkezésre álló hazai és idegen nyelvű szakirodalom alapján megválaszoljam ezeket a kérdéseket és elhatároljam egymástól a bírósági, humanitárius és a nemzetközi bírósági tolmácsolást.
Snell-Hornby The Turns of Translation Studies című munkájában a nyolcvanas évekre teszi a bírósági tolmácsolás mint kutatási terület megjelenését. Megjegyzi, hogy egyes országokban a bírósági tolmácsolást a közösségi (közigazgatási, bevándorlási, rendőrségi, bírósági) tolmácsolás részének tekintik, miközben a legtöbb európai országban azt egy különálló területként kezelik, saját szakmai szervezetekkel (Snell-Hornby 2006).
Gamal úgy határozza meg a bírósági tolmácsolást, mint a jogi tolmácsolás egyik formáját. A bírósági tolmácsolás az ügyfél számára a bíróságon nyújtott nyelvi közvetítés, szinkron-, liaison- vagy fülbesúgásos tolmácsolás keretében (Gamal 2009). Érdemes megemlíteni, hogy az államok rendes bíróságain a szinkrontolmácsolás nem jellemző (Fowler 2016), miközben a nemzetközi bíróságokon szinte kizárólag ezt a módszert alkalmazzák. A bírósági tolmácsolás fogalmát tovább szűkítve, Dueñas González és szerzőtársai a tárgyalóterem falain kívül zajló, de valamely jogi eljáráshoz kapcsolódó tolmácsolást kvázi-bírósági tolmácsolásként határozták meg (Dueñas González et al. 1991).
Fowler kutatása szerint a bírósági tolmácsolás rendszerint konszekutív vagy chuchotage (suttogó tolmácsolás) technikával történik, gyakran e két módszer váltogatásával: az ügyfél irányában a tolmács chuchotage módszerrel tolmácsol, az eljárás egyéb résztvevői irányában pedig konszekutív módszerrel (Fowler 2016, Stern 2004). Fowler felhívja a figyelmet arra, hogy e két technika váltogatása komoly szakmai tudást követel a tolmács részéről, hiszen a tolmács nem csupán a tolmácsolás hangerejét változtatja, hanem a konszekutív technikában követő, a chuchotage-ban pedig szimultán módszerrel dolgozik (Fowler 2016).
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 1950-es, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (PPJNE) 1966-os elfogadása óta eltelt több mint fél évszázad alatt a globalizáció, és vele együtt a kereskedelmi kapcsolatok és bevándorlás korábban elképzelhetetlen mértéket öltött. Mindezek következtében világszerte egyre gyakrabban van szükség a bíróságokon - akár kevésbé ismert nyelveken - történő tolmácsolásra. A bírósági tolmácsokat jellemzően eseti jelleggel kérik fel az ügyfelek, illetve szükség szerint a bíróságok tolmácsolni, hiszen a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárásokat rendszerint az állam (valamely) hivatalos nyelvén folytatják le és csak kivételesen van szükség tolmácsolásra, amikor az eljárás valamely résztvevője nem érti az eljárás nyelvét (Alsamara et al. 2021). Ennek megfelelően nem jellemző, hogy a bíróságokon tolmácsolási egység működjön, állandó munkatársakkal. Magyarországon például a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet végrehajtására kiadott 7/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-a elrendeli, hogy a budapesti székhelyű bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozó hatóságnál a tolmácsolást az OFFI biztosítja. A nem budapesti székhelyű bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál is az OFFI köteles a tolmácsolást biztosítani, ha ott a tolmácsolás szakképzett tolmács, vagy más alkalmas személy kirendelésével nem biztosítható. Az OFFI tolmácsokról vezetett jegyzéke nem nyilvános, illetve a nyelvi szolgáltatások minőség-
- 1/2 -
biztosításának rendszerét sem részletezik; honlapjuk csupán annyit közöl, hogy az intézmény minősített, professzionális tolmácsokkal működik, ritka nyelveken is.
A bírósági tolmácsolás következésképpen szabadúszó, többnyire képzett tolmácsok segítségével működik, akiket szerencsés esetben valamely szakmai szerv fog össze és garantálja a továbbképzésüket, illetve a minőségbiztosítást, a jogi tolmácsolásra irányadó ISO 20228/2019 szabvány alapján.
A bírósági tolmácsolási helyzetre a hatalmi aszimmetria jellemző, ahol az ügyfél rendszerint az intézményi hatalmat gyakorlókhoz képest kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen nem beszéli az eljárás nyelvét, nem szakértője az eljárás tárgyának és végül, az eljárásban a személyét vagy jogait érintő ügyben döntenek (Rudvin 2005, Csörgő 2013, Carstensen-Dahlberg 2017). E hatalmi aszimmetria megnyilvánul abban is, hogy "az idegen nyelvű személy soha nem tudja irányítani a kommunikációt, hiszen az meghatározott 'forgatókönyv' szerint és szinte kizárólag magyar nyelven megnyilatkozó kommunikációs partnerek részvételével zajlik" (Csörgő 2013: 54). Az eljárás menetét ehelyett általában a vonatkozó eljárási törvény, és különösen az eljárást vezető bíró határozza meg.
Rudvin szerint az említett intézményi hatalmat az intézményi diskurzus tartja fenn, mely a közösségi tolmácsolásban, így a bírósági tolmácsolásban is nyelvváltozati aszimmetriát szül (Rudvin 2005). A bírósági tárgyaláson részt vevők aszimmetrikus repertoárjára utalva Csörgő aláhúzza, hogy "a bírósági tolmácsoláson kívül kevés egyéb tolmácsolási feladat van, ahol a kommunikációban részt vevő felek anyanyelvi repertoárja ilyen nagymértékű eltérést mutat" (Csörgő 2020: 183). Bírósági tolmácsolás esetében gyakori, hogy a tolmácsolást igénybe vevő vádlott, tanú stb. nem jogász végzettségű, szemben az eljárás egyéb résztvevőivel (ügyvéd, ügyész, bíró), akik a jogi szakmai beszélőközösség tagjai. Ebből kifolyólag "nyelvváltozati aszimmetria alakulhat ki [...] az eljárásban részt vevő, nem jogász végzettségű személyek és a jogászok között, függetlenül attól, hogy azonos nyelven beszélnek-e (Csörgő 2013: 52). Az ünnepélyes, törvényileg kötött rendben bonyolódó eljárás során a felek "sztenderd szövegtípusokat [alkotnak], melyekben gyakoriak az ismétlődő és a tolmács számára könnyen anticipálható és automatizmusként előhívható kérdések és figyelmeztetések" (Csörgő 2013: 55).
Végül, a bírósági tolmácsolás kontextusában felmerül az eljárás résztvevői, illetve az intézményi keretek által képviselt kultúrák közötti eltérés problémája (Morris 1999; Bassnett 2011). Az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevőinek kulturális háttere meghatározó az általuk választott kommunikáció módja és értelmezése szempontjából. De Jongh szerint minden nyelv valamely kulturális keretbe ágyazódik, az egyéni nyelvhasználat pedig e kulturális, illetve személyes tapasztalatokat tükrözi vissza. Az ügyfél vallomását, beszédstílusát, testbeszédét, az eljáráshoz és az eljárás résztvevőihez való hozzáállását, illetve ezeknek a bíróság által való értelmezését egyaránt e kulturális és személyes "szűrők" határozzák meg (De Jongh 1991).
Carstensen és Dahlberg arra hívják fel a figyelmet, hogy a tolmács akkor tudja elvégezni a feladatát, ha beleéli magát a tolmácsolt személy helyzetébe. Ez olykor erős érzelmi megterhelést jelent a tolmácsok számára. Habár a bíróságokon zajló eljárásokban nem kizárólag olyan ügyekben vesz részt tolmács, amelyek érzelmileg megterhelők, de pl. a gyermekelhelyezéssel, bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben lefolytatott eljárások a tolmácsokat is megviselik. Ilyenkor "válik nyilvánvalóvá, hogy sokszor nem lehetséges - sőt nem is kívánatos, hogy a tolmács távolságot tartson, semleges és tárgyilagos álláspontot foglaljon és 'csupán tolmácsoljon'" (Carstensen-Dahlberg 2017: 58).
Stern szerint "a tárgyalótermi kontextus, a szaknyelv, valamint az igazságügy elvárásai miatt a bírósági tolmácsolás olyan speciális terület, amely a tolmács kompetenciáját illetően magas elvárásokat támaszt" (Stern 2011: 22:1). A bírósági tolmácsnak ugyanis pontosan kell tolmácsolnia, komoly nyelvi és szakmai tudással kell rendelkeznie, ismernie kell a jogrendszereket, tudnia kell váltani az egyes tolmácsolási fajták között, illetve "tudatában kell lennie annak, hogy a nyelveket a tárgyalóteremben stratégiai célokkal használják, ami magas fokú szemantikai és pragmatikai kompetenciát feltételez a tolmács részéről" (Eades et al 1999: 2).
A bírósági tolmácsolás lényeges követelménye a szöveghűség, azaz a tolmácsnak a redundanciákat is át kell adnia. Ennek oka, hogy a bírónak a vádlott, tanú, egyéb szereplő lelki állapotát, szavahihetőségét is meg kell tudnia állapítani, melyet kizárólag az elhangzottak teljes körű és pontos közvetítése tesz lehetővé. A szöveghűség követelménye így magában foglalja a hibás indítások, ismétlések, rossz nyelvtani szerkezetek, intonáció, az el nem talált nyelvi regiszter stb. tolmácsolását (Gamal 2009; Hale 2007). Az eljárás résztvevőire jellemző nyelvváltozati aszimmetria tükrében azonban a szöveghűség követelményének maradéktalan betartása azzal is együtt járhat, hogy az ügyfél a számára tolmácsolt eljárási elemeket nem érti meg (Wang-Grant 2015). Ezzel pedig az ügyfél alábbiakban tárgyalt tisztességes eljáráshoz, azon belül is a tárgyaláson való tényleges részvételhez való joga sérülhet. Az ehhez kapcsolódó kérdés a tolmács kulturális közvetítői szerepe. Carstensen és Dahlberg hangsúlyozzák, hogy a bíróságok gyakorlata és a szakmai előírások arra utalnak, hogy a tolmácstól nem várják el a kulturális különbségek elmagyarázását (Carstensen-Dahlberg 2017). Ezzel azonban éppen az a kívánalom sérül, hogy a bíróság valós képet tudjon alkotni a tolmácsolt személyről. Morris ezt a helyzetet úgy írta le, hogy a tolmács a bíróságon "mindenképpen veszít" (Morris 1999). Ezen a ponton azt is érdemes megjegyezni, hogy a magas szakmai elvárások, azon belül is a szöveghűség kívánalma,
- 2/3 -
valamint a tisztességes eljáráshoz való jog garantálása között komoly feszültség keletkezhet, amennyiben az érintett olyan nyelvet beszél, melyre nézve nem érhető el képzett tolmács.
A bírósági tolmáccsal szemben megfogalmazott további fontos elvárás a pártatlanság, azaz a tolmács nem azonosulhat az eljárás valamely résztvevőjével, ideértve a bíróságot is (Németh 2017). Gamal kiemeli, hogy sok bíróság úgy igyekszik biztosítani a tolmács pártatlanságát, elfogulatlanságát, hogy nem biztosít számára hozzáférést az ügy irataihoz, ami a felkészülést nehezíti (Gamal 2009). Prunč és Setton szerint "a legszigorúbb pártatlansági szabályok a jogi tolmácsolással kapcsolatosak: szöveghűséget írnak elő és kizárnak olyan, egyéb kontextusokban elfogadott közvetítői tevékenységeket, mint amilyen a homályos vagy többértelmű kijelentések, kulturálisan kötött megnyilvánulások tisztázása vagy elmagyarázása, sőt megtiltják a felekkel való szükségtelen érintkezést az eljáráson kívül" (Prunč-Setton 2015: 274). Ennek ellenére Viljanmaa és Mäntynen kutatása alapján "egyes tolmácsok erősen azonosulnak az intézménnyel, annak intézményi kötöttségével, az éppen zajló bírósági eljárással, míg mások úgy tűnik, a vádlott oldalára állnak, olyan névmásokkal élve, mint a 'mi', illetve 'minket'. Ez pedig érdekes kérdéseket vet fel a tolmács semlegessége és pártatlansága kapcsán" (Viljanmaa-Mäntynen 2017: 170). A tolmács azonosulása valamely féllel a polgári peres eljárásokban szintén problémákat vet fel. Morris arra is rámutat, hogy sok esetben az ügyfél támaszkodik túlzottan, akár érzelmileg is a tolmácsra, hiszen az eljárás során ő az, aki érti a nyelvét és kulturális utalásait (Morris 1999).
Végül, a tolmács köteles a megbízás során elhangzottakat, illetve tudomására jutott információkat bizalmasan kezelni. Habár e kívánalom nem csupán a bírósági tolmácsolás keretei között merül fel, a tolmács pártatlanságának biztosítása, valamint éppen az eljárással összefüggő információk bizalmasságának megőrzése az oka annak a már említett gyakorlatnak, hogy rendszerint a tolmács részére nem biztosítanak előzetesen hozzáférést a periratokhoz (Gamal 2009).
Habár a bírósági tolmácsolás nem kizárólag büntetőeljárásokban jelenik meg, az érintett alapvető jogok jellege, valamint a fenyegető szankciók súlya folytán a büntetőeljárás az, melynek keretében speciális garanciák illetik meg a vádlottat. Ennek megfelelően, amennyiben a vádlott nem érti az eljárás nyelvét, a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogából fakadóan megilleti a tolmácsoláshoz való jog az anyanyelvén, vagy azon a nyelven, melyet megért. A tolmácsoláshoz való jog a tisztességes eljárás elemeként lehetővé teszi, hogy a vádlott megértse az ellene felhozott vádakat és felkészülhessen a védekezésre (Brown-Blake 2006). A PPJNE 14. cikk 3. bekezdésének (f) pontja előírja, hogy a büntetőeljárás vádlottjának joga van arra, hogy "díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem érti, vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet". Hasonlóképpen, az EJEE 6. cikk 3. bekezdésének e) pontja biztosítja, hogy a gyanúsított számára "ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti, vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet."
Ennek megfelelően a bíróságok a tolmácsoláshoz való jog megtagadását a tisztességes eljárás sérelmének tekintik (Brown-Blake 2006). Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) idevágó esetjogában az EJEE 6. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jogosultságot bontja tovább. A Kamasinski v. Austria esetben az EJEB kimondta: ahhoz, hogy az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésében foglalt jogok "érvényesüljenek és hatékonyak legyenek, az eljáró hatóságok kötelezettsége nem csupán egy tolmács kijelölésére korlátozódik, hanem, amennyiben azt az ügy sajátos körülményei indokolják, ellenőrizhetik a tolmácsolás megfelelőségét is" (EJEB 19 December 1989, Kamasinski v. Ausztria, No. 9783/82, 74. pont). A Kamasinski-határozat szerint tehát a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadóan az államok kötelesek biztosítani, hogy a büntetőeljárásokba bevont tolmácsok megfelelő szolgáltatást nyújtsanak a vádlott számára. Ennek célja, hogy a vádlott a tárgyaláson "nyelvileg jelen lehessen", azaz a tárgyaláson ténylegesen, érdemben vehessen részt. Chang és Araujo szavaival "a vádlott fizikai jelenléte nem elégséges; a jogi jelenlét azt is megkívánja, hogy a vádlott értse is az eljárást és képes legyen kommunikálni" (Chang-Araujo 1975).
Az állam tolmácsolás biztosításával kapcsolatos kötelezettségét jól példázza a Cuscani v. Egyesült Királyság eset, ahol az eljáró bíró nyilvánvalóan tudatában volt annak a ténynek, hogy a vádlottnak nehézséget okoz az eljárás megértése, valamint a védőjével való konzultáció. Ennek ellenére, amikor a kijelölt tolmács nem jelent meg, a bíró tovább folytatta az eljárást. Az EJEB ítélete szerint az eljáró bíró kötelezettsége biztosítani, hogy a vádlott nyelvileg is jelen legyen az eljárás során (EJEB 24 September 2002, Cuscani v. The United Kingdom, No. 32771/96). A Luedicke, Belkacem és Koç v. Németország esetben az EJEB megerősítette, hogy az államoknak az Egyezmény 6. cikk 3. bekezdés e) pontja szerinti kötelezettsége magában foglalja a tolmácsolás ingyenes biztosítását a vádlott számára, hogy a vádlott megérthesse az ellene felhozott vádakat, ideértve a szóbeli és írásos közléseket a tárgyalás előkészítése, valamint a tárgyaláson során (EJEB 28 November 1978, Luedicke, Belkacem és Koç v. Németország, No. 6210/73; 6877/75; 7132/75). Ennek megfelelően, szélesebb értelmében a bírósági tolmácsolás a tárgyalótermi tolmácsolás alatt, illetve mellett magában foglalja a periratok blattolását, videófelvételek, telefonhívások és egyéb anyagok mint bizonyítékok tolmácsolását is (Gamal 2009).
Érdemes megjegyezni, hogy a tisztességes eljárás keretében olyan további nyelvi kívánalmak is felmerülhetnek, amelyeket a nemzetközi források nem tartalmaznak. Miként arra Dingfelder Stone rámutat, "elképzelhető olyan helyzet, amelyben a [PPJNE] 14. cikk 3. bekezdés f) pontja nem garantálja automatikusan a tolmácsot, azonban a tolmács jelenléte mégis szükséges a tisztességes eljáráshoz való jog maradéktalan biztosításához. Ilyen például, amikor a vádlott egy idegen nyelvű tanú beidézését indítványozza; az Egyezmény 14. cikk 3. be-
- 3/4 -
kezdés f) pontja szerinti, erre vonatkozó jogosultsága akár egy bírósági tolmács kijelölését is megkívánhatja" (Dingfelder Stone 2018: 10). Ennek megfelelően a bírósági tolmácsolás nem kizárólag a vádlott részére, hanem akár a vádlott érdekében történő tolmácsolást is magában foglalja.[1]
Ami a tisztességes eljáráshoz való jog mint eljárásjogi alapelv jogforrási jellegét illeti, a tisztességes eljáráshoz való jog a nemzetközi jog általános jogelve,[2] melyet például a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának 67. cikke kifejezetten garantál (Clooney-Webb 2011). A nemzetközi bíróságokon a tolmácsoláshoz való jog garantálása mellett éppen az intézmény nemzetközi összetétele és funkciói miatt speciális nyelvi rezsimet is meg kell állapítani. Ugyanakkor e nyelvi rezsim kialakítása során is a tisztességes eljáráshoz való jog, továbbá az abból fakadó nyelvi követelmények állnak a középpontban. Miként azt a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) bírája, Kovács Péter megállapítja: "a nemzetközi bíróságokat létrehozó nemzetközi szervezetek a nyelvhasználat szabályozását (pl. hivatalos nyelvet, a szervekben, illetve tevékenységeikben megjelenő nyelvi paritást) hagyományosan a vádlott jogaiból, illetve a tisztességes eljárás egyéb szempontjaiból kiindulva rendezik - különösen akkor, ha ezek a bíróságok nem vagy nem csupán államközi jogvitákkal foglalkoznak, hanem az egyén büntetőjogi felelősségének elbírálására is hatáskörrel rendelkeznek" (Kovács 2019: 146). Az alábbiakban a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás jellemzőit veszem számba.
A nemzetközi büntetőbíróságokat a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására hozták létre. Céljuk a népirtással, agresszióval, háborús bűncselekményekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt személyek elleni eljárás lefolytatása. Sántha a Volt Jugoszláv Területeken Elkövetett Bűncselekmények Nemzetközi Törvényszékének (ICTY) Erdemovic-ügyben hozott ítélete alapján a következőképpen foglalta össze a háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket: "míg a háborús bűncselekmények alapvetően a hadviselés törvényeinek és szokásainak a megsértését kimerítő magatartásokat jelentenek, addig az emberiesség elleni bűncselekmények a humanitás, az alapvető emberi értékek eltiprását, az emberi méltóság kiemelkedően súlyos megsértését valósítják meg. Az ICTY gyakorlata szerint az emberiesség elleni bűncselekmények olyan súlyos, erőszakos cselekmények, amelyek az által okoznak sérelmet az emberi lényeknek, hogy azt támadják, ami számukra a legfontosabb: az életüket, a szabadságukat, a fizikai jólétüket, az egészségüket és méltóságukat. Olyan deliktumok, amelyek az egész nemzetközi közösséget és az emberiséget támadják" (Sántha 2008: 52).
E bűncselekmények kapcsán sok nemzeti jog rögzíti az univerzális joghatóságot, vagyis e bűncselekményekkel kapcsolatban elkövetésük helyére, illetve a gyanúsított vagy áldozat illetőségére tekintet nélkül eljárhat valamely nemzeti bíróság (ld. még: Princetoni alapelvek az univerzális joghatóságról). Ugyanakkor az elkövetőket sokszor éppen egy, a globális szolidaritáson alapuló nemzetközi bíróság tudja objektíven és a leghatékonyabban felelősségre vonni (Karton 2008), hiszen az elkövető állama gyakran nem érdekelt a felelősségre vonásban (ld. a szerb Radovan Karadžić kiadását a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak háborús bűncselekményekért), illetve az áldozatok állama részéről kevésbé várható a pártatlan megítélés (ld. Ion Iliescu romániai felelősségre vonását emberiesség elleni bűncselekményekért). A nemzetközi büntetőbíróságok előtt tárgyalt ügyeknek óriási társadalmi jelentősége van, hiszen éppen ezek az eljárások szolgálják az elkövetők felelősségre vonását, a társadalmi igazságérzet helyreállítását és a megbékélést.
A nemzetközi büntetőbíráskodás kiindulópontja és egyben a szinkrontolmácsolás születésének apropója az 1945-ös nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék munkája volt. Ezt követően több ad hoc nemzetközi büntető törvényszéket is létrehoztak különböző nemzetközi bűncselekményekkel vádolt személyek felelősségre vonására, illetve vegyes, nemzetközi bírókkal kiegészített nemzeti bírói kamarákat is felállítottak (nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék, Tokiói Nemzetközi Törvényszék, Volt Jugoszláv Területeken Elkövetett Bűncselekmények Nemzetközi Törvényszéke (ICTY), Ruandai Nemzetközi Törvényszék (ICTR), Sierra Leone-i Különleges Törvényszék, Kambodzsai Bíróságok Különleges Kamarái, Libanoni Különleges Törvényszék, Koszovói Különleges Törvényszék, Hisszein Habré és társai ügyben eljáró Rendkívüli Afrikai Kamarák) (Kovács 2018). Éppen e törvényszékek igazságszolgáltatási szerepének társadalmi elfogadottsága alapozta meg azt az igényt, hogy a nemzetközi közösség egy állandó nemzetközi bíróságot hozzon létre a nemzetközi bűncselekmények számonkérésére (Karton 2008). A 2002-ben ebből a cél-
- 4/5 -
ból alapított, hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) ma már 123 részes állama van.[3]
Namakula megállapítja, hogy a nemzetközi büntetőbíróságok nemzetközi összetétele jól illusztrálja az egész emberiséget érintő bűncselekmények számonkérésével kapcsolatos globális elkötelezettséget, biztosítja a pártatlanságot és egyben az elszámoltatás következményeit is "kiteríti" a részes államok között. Ugyanakkor a nemzetközi büntetőeljárásokban részt vevő nemzetközi szakértői gárda a nyelvi kérdést is felnagyítja (Namakula 2014). Robert H. Jackson főügyész az 1945-1946-os nürnbergi nemzetközi büntetőeljárás kapcsán megjegyezte: "Azt hiszem egyetlen probléma sem okozott annyi gondot és bizonytalanságot, mint az, hogy négy nyelven próbálunk lefolytatni egy tárgyalást. A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy milyen benyomást tesz majd ez az eljárás a nyilvánosságra. Hacsak meg nem oldjuk ezt a problémát, a tárgyalás olyan bábeli zűrzavarba torkollik majd, hogy az egész nevetségessé válik..." Ennek ellenére a vádlottak tisztességes eljáráshoz fűződő jogából fakadóan, a bírók, nemzetközi szakértők hatékony perbeli részvétele érdekében, valamint a sajtó számára meg kellett oldani az eljárás tolmácsolását, egyszerre több nyelvre is (Bowen-Bowen 1985).
A nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolásnak egyelőre nagyon szerény tudományos irodalma van; a rendelkezésre álló források is elsősorban a nürnbergi eljárás során alkalmazott szinkrontolmácsolás történeti bemutatására koncentrálnak. A téma legátfogóbb feldolgozására Catherine Namakula vállalkozott, 2014-es Language and the Right to Fair Hearing in International Criminal Trials című munkájában. Emellett az intézmények ismertetői, honlapja, illetve néhány, elsősorban jogtudományi forrásból következtethetünk a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás jellemzőire és kihívásaira.
A nemzetközi büntetőbíróságok és törvényszékek valódi bíróságok, hiszen azok szabályozott, kontradiktórius eljárásban jogot alkalmaznak és kötelező döntést hoznak. Ennek megfelelően a nemzetközi büntetőbíróságokon zajló tolmácsolás is a bírósági tolmácsolás kategóriájába sorolható. A nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás jellemzői több szempontból is megfelelnek a bírósági tolmácsolás szempontjainak. Így a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás keretei között is megjelennek az ügyfél és az intézményi hatalmat gyakorlók közötti hatalmi aszimmetriából, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői között tátongó nyelvváltozati aszimmetriából és kulturális eltérésekből adódó kihívások. A tolmácsokkal szemben támasztott kívánalmak is megfeleltethetők a bírósági tolmácsokkal szemben megfogalmazott követelményeknek, így a magas szakmai tudás mellett a szöveghűség, pártatlanság és bizalmasság a nemzetközi büntetőbíróságokon is elvárás (Alsamara et al. 2021).
A bírósági tolmácsoláshoz képest a nemzetközi büntetőbíróságokon tovább bonyolítja a nyelvi közvetítést, hogy a bíróságnak rendszerint több munkanyelve van (Alsamara et al. 2021). Stern a volt jugoszláv törvényszék kapcsán megjegyzi, hogy már az angol és a francia munkanyelvek közötti közvetítés során is komoly problémák merültek fel, hiszen az angolszász, common law jogrendszeren alapuló angol jogi nyelv és a kontinentális francia jog szaknyelvének fogalmai között csak különböző fordítási stratégiák alkalmazásával lehetett megoldani a pontos tolmácsolást. A helyzetet a bosnyák, horvát és szerb nyelvekre történő tolmácsolás csak tovább árnyalta, hiszen ezzel újabb jogi kultúrákkal gazdagodott az eljárás (Stern 2004). Karton kiemeli, hogy már a ruandai nemzetközi törvényszék esetében is komoly kihívást jelentett a tolmácshoz való jog biztosítása. Mind az ICTR, mind pedig az ICTY eljárási szabályzata tartalmazta, hogy a vádlott mellett a tanúk, sőt, kérelemre az ügyvédek is eltérhettek a törvényszékek francia és angol munkanyelvétől és használhatták a vádlott anyanyelvét (Karton 2008). Az ICTR esetében további kihívást jelentett a helyi szokásjog, a Gacaca[4] megállapítása és fogalmainak más nyelvekre történő közvetítése. Ruandában a kinyarwanda mellett a francia és az angol egyaránt hivatalos nyelv, ugyanakkor - ahogyan arra Ngarambe könyvében rámutat - számos franciául és angolul is kifejezhető jogfogalomnak nincs kinyarwanda megfelelője (Ngarambe 2015).
Stern szerint ezek a kihívások, valamint a nemzetközi büntető törvényszékek anyagi forrásai lehetővé tették, hogy a nemzeti bíróságokhoz képest hatékony megoldásokat találjanak az érintettek tolmácsoláshoz való jogának biztosítására. Szemben a bírósági tolmácsolás általános gyakorlatával, a nemzetközi büntető törvényszékeken "képzett és/vagy nyelvi képzésben részesült szinkrontolmácsokat alkalmaznak (akik sok esetben a legnagyobb fordító és tolmácsképző egyetemek hallgatói), akik kiváló munkakörülmények között dolgozhatnak. A nemzeti bíróságokkal ellentétben, ahol a jogászok és az igazságügyi személyzet nem ismeri a tolmácsolás folyamatát, illetve a sikeres tolmácsolás előfeltételeit, az [ICTY] bírói és ügyvédjei tisztában vannak a tolmácsolási feladat összetettségével és kihívásaival" (Stern 2004: 64). Stern szerint a volt jugoszláv törvényszék által bevezetett rendszer a bírósági tolmácsolás megújításához szolgáltathat alapot. Ellentétben a különböző nemzeti bíróságokon rendszertelenül megbízásokat teljesítő kollégáikkal, az
- 5/6 -
ICTY tolmácsai tartósan a Törvényszék alkalmazásában álltak, hozzáfértek a peranyagokhoz és kapcsolatban álltak a törvényszéki fordítókkal, gyakorlatot szereztek a törvényszéki tolmácsolásban, valamint általában magasabb képzettséggel rendelkeztek (Stern 2004). Ezzel szemben a ruandai törvényszéken a különböző afrikai nyelvekkel dolgozó tolmácsok túlnyomóan nem részesültek formális tolmácsképzésben (Koomen 2013).
Az ICTY és az ICTR keretei között megvalósult nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás tapasztalataiból és rendszeréből már a később felállított Nemzetközi Büntetőbíróság is meríthetett. Az ICC Statútumának (alapokmány) 67. cikk (1) bekezdés f) pontja szerint a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogának részeként joga van ingyenes tolmácsolást igénybe venni, amennyiben az eljárás vagy a bemutatott dokumentumok nem a vádlott által értett és beszélt nyelven zajlanak, illetve készültek. Az ICC Eljárási Szabályzatának 42. rendelkezése hajtja végre a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó nyelvhasználati követelményeket és egy fordítási és tolmácsolási szolgálat felállítását írja elő. Az Eljárási Szabályzat 6. rendelkezése szerint a tolmács, illetve fordító a feladata ellátása előtt a következő fogadalmat teszi: "Ünnepélyesen kijelentem, hogy feladataimat szöveghűen, pártatlanul és titoktartási kötelezettségem teljes körű tiszteletben tartásával látom el". Kovács aláhúzza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon "a tolmácsok és fordítók hatékony és pontos munkája kiemelkedő jelentőséggel bír a tisztességes eljárás, a vádlott jogai, valamint az áldozatok, tanúk és helyi közösségek információhoz való joga szempontjából, akik otthonról követik a bírósági eljárást" (Kovács 2019: 145).
Az ICC keretei között létrehozott Bírósági Tolmácsolási és Fordítási Egység (Section de traduction et d'interprétation de la Cour) a Bíróság elnöksége, tanácsai és hivatala számára a bírósági iratok fordítása, lektorálása és szerkesztése mellett konszekutív és szinkrontolmácsolást biztosít a bíróság tárgyalásain, ülésein, sajtótájékoztatóin, szemináriumain, beszámolóin. Az ICC hivatalának kiadványa szerint emellett az egység biztosítja, hogy "a felhasználók ismerjék a nyújtott nyelvi szolgáltatások valamennyi típusát, valamint a szóban forgó szakmák eljárásait és követelményeit", ami arra enged következtetni, hogy - szemben a bírósági tolmácsolás szakirodalmában gyakran felhozott kritikával -, a Nemzetközi Büntetőbíróságon kifejezett figyelmet fordítanak a tolmácsolás feltételeinek ismertetésére. Az ICC elé eddig kizárólag az afrikai kontinensen elkövetett nemzetközi bűncselekmények kerültek - ezért a vélt kettős mércéért rendszeresen érik kritikák a politikában és a jogirodalomban egyaránt (García Iommi 2020; Kaleck 2015). Az ICC feladatainak ellátása érdekében a bíróság koordinációs irodája a ritka, illetve kevésbé elterjedt afrikai nyelvek tolmácsai számára képzést biztosít, valamint terminológiai segítséget nyújt.
Habár a nemzetközi büntetőbíráskodás fejlődésével a bírósági tolmácsolás terén számos jó gyakorlat alakult ki, a nyelvi és kulturális különbségek valamennyi eljárásban újra és újra kihívást jelentenek. Kovács Péter szerint eljárásaikban az áldozatok és tanúk számos, "elsősorban helyi, olykor törzsi nyelvet használnak, melyek nem rendelkeznek a komplex jogi kérdések megvilágítására alkalmas szókinccsel, illetve a modern anyagi vagy eljárásjog fogalmainak és jelenségeinek leírására" (Kovács 2019: 145). A forrás- és célnyelv, valamint az alapul fekvő jogrendszerek eltéréséből adódó nehézségeken túl, a bírósági tolmácsoláshoz hasonló módon "a nemzetközi büntetőeljárásokat a résztvevők nyelvi és kulturális különbségeiből adódó félreértések ássák alá, ez pedig az eljárás tisztességére van kihatással. A nyelvhasználat körüli vita tehát túlmutat a fordítás problémáján, a multikulturalizmus és emberi jogok kérdéseit vetve fel" (Namakula 2014: 3).
A nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás az eljárás tárgyánál fogva minden esetben a legsúlyosabb bűncselekmények számonkérésével foglalkozik. A Ruandai Nemzetközi Törvényszék Akayesu-ügyben hozott ítélete szerint ezek "jellegüket és természetüket illetően embertelen cselekmények, amelyek a sértettnek nagyfokú szenvedést, illetve súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak" (Trial Chamber ICTR-96-4. 578). Az ilyen eljárások során tehát a vád bizonyítására a népirtást, agressziót, háborús bűncselekményeket vagy emberiesség elleni bűncselekményeket részletező vallomások hangzanak el, illetve felvételeket, dokumentumokat stb. nyújtanak be. Ezekben megjelenhet tömeges nemi erőszak, kínzás, azaz alapvető szükségletek megvonása, súlyos fizikai és lelki bántalmazás, "kiirtás", rabszolgasorba taszítás, deportálás, a polgári lakosság "élő pajzsként" való használata, települések megsemmisítése és más embertelen cselekedetek (Sántha 2008; Hoffmann 2017).
A ruandai törvényszéken tárgyalt népirtás bűncselekmények bizonyításához rögzített vallomásokkal, valamint a tárgyalás során elhangzottakkal kapcsolatban Koomen kiemeli, hogy a "tolmácsok a tanúk bonyolult, fájdalmas és olykor zavaros beszámolóit fordítják", ami szakmailag és érzelmileg is megterhelő a tolmácsok számára. A népirtás kategóriájába tartozó tömeges nemi erőszak leírása a tanúk számára kulturális, a tolmácsok számára érzelmi sokként hatott. Az ICTR egyik tolmácsa szerint "a mi kultúránkban nem használunk szavakat a nemi szervek megnevezésére. De a bíróságon muszáj. Ez sokkolóan hatott a tolmácsokra és a tanúkra egyaránt. A nemi erőszak képszerű leírása pedig borzasztó egy nő számára. És a tolmácsok egy része nő" (Koomen 2013: 265-266). Koomen kutatása szerint a ruandai törvényszék tolmácsai közül többen küzdöttek alvászavarral az eljárás ideje alatt, és bár az ICTR 2005-től kezdődően pszichológiai támogatást biztosított munkatársai számára, volt, akire tíz évvel később is hatottak a tárgyaláson tapasztaltak (Koomen 2013).
A nemzetközi büntetőbíróságokon ugyanakkor nem csak a súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékok és a jellemzően traumatizált tanúk tolmácsolása okoz kihívást. A tolmácsok ugyanis rendszerint a nemzetközi bűncselekményekkel valamilyen módon érintett közösség tagjai közül kerülnek ki: az áldozatok vagy el-
- 6/7 -
követők közösségének köréből. Koomen a ruandai törvényszék tolmácsainak példáját idézi: egyesek nem hitték el a tanúk beszámolóit, mások szégyenkeztek honfitársaik miatt. A népirtás áldozatainak és tanúinak beszámolói a tolmácsokra is kitérnek: "Kik ezek a tolmácsok? Felismertem néhányukat még Cyanguguból. Lehet, hogy ők semmit sem követtek el a népirtás során, de nekünk, túlélőknek jó okunk van kételkedni a fordításuk hitelességében" (Survivors... 2008: 59). Spiessens szerint ráadásul a nyelvi közvetítők a tanúvallomást rendszerint átkeretezik, hogy "elhatárolódjanak a gyilkos nézőpontjától, a saját hangjukat keverve bele a diskurzusba, ezzel is aktívan 'újrakeretezve' a narratívát" (Spiessens 2010: 319). Mindez felveti a pártatlanság problémáját, ami a bírósági, valamint a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás esetében egyaránt követelmény.
Habár a humanitárius tolmácsolás szakirodalma valamivel gazdagabb, mint a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolásé, a szerzők jellemzően csak a 21. században fordultak a terület felé, így annak fogalmait még nem övezi tudományos konszenzus.
Ait Ammour a humanitárius tolmácsolást olyan tevékenységként határozza meg, mint "amelyet humanitárius megbízással rendelkező szervezetekben dolgozó tolmácsok végeznek. Nehéz feladatuk van, munkájukra jellemző, hogy különböző helyzetekhez kell alkalmazkodniuk, a konfliktuszónáktól a menekülttáborokon át akár a terrorizmus-perekig" (Ait Ammour 2021: 382). Ait Ammour definíciója szerint tehát a humanitárius tolmácsolás azokat a konfliktuszónában, katasztrófák helyszínén, menekülteljárásban vagy bírósági eljárásban történő tolmácsolásokat fogja át, amelyeket a humanitárius szervezetek számára végeznek (Ait Ammour 2021). Habár a humanitárius tolmácsolásra bíróságon is sor kerülhet, a tárgyalótermi helyszín vagy a bírósági eljáráshoz kapcsolódó jelleg - szemben a bírósági vagy nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolással - nem feltétel.
Hasonlóan széles humanitárius tolmácsolásfogalommal dolgoznak Moser-Mercer és szerzőtársai, akik ideértik a humanitárius segítségnyújtás során, konfliktuszónában, a konfliktus után, illetve újjáépítés előtti kontextusban, valamint az elhúzódó menekültügyi helyzetekben történő tolmácsolást is (Moser-Mercer et al. 2021). Mások a menekültügyi eljárásban történő tolmácsolást a hatósági tolmácsolás körébe tartozónak tekintik, mint olyan tolmácsolást, mely a közigazgatási szervek, rendvédelmi szervek, oktatási, egészségügyi intézményekben zajlik (Bancroft et al. 2013; Hale 2012; Beták 2004).
Allen a konfliktuszónában dolgozó tolmácsokat három csoportra osztja: a képzett katonai tolmácsokra, a helyi "szerződéses", rendszerint nem képzett, alkalom szülte tolmácsokra, valamint a humanitárius tolmácsokra, akik a humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szervezeteknek és hírügynökségek dolgozóinak tolmácsolnak (Allen 2012). Ruiz Rosendo és Persaud szerint azonban kétséges, hogy ilyen világosan elhatárolható kategóriái lennének a konfliktuszónákban tolmácsoló személyeknek (Ruiz Rosendo-Persaud 2016). De Ruiz Rosendo Ait Ammour definíciójával sem ért egyet: ahelyett, hogy a humanitárius tolmácsolást a humanitárius szervezetek számára végzett tolmácsolásra szűkítené le, beleérti a katonaság részére végzett tolmácsolást is, hiszen sok esetben éppen a konfliktuszónába vezényelt csapatok feladata a humanitárius segítségnyújtás (Ruiz Rosendo 2022).
A fentiekből világosan kitűnik, hogy a humanitárius tolmácsolás fogalmával kapcsolatban a szakirodalom még nem jutott konszenzusra. Történeti cikkükben Ruiz Rosendo és Persaud is arra a következtetésre jutottak, hogy a történelem során nem sikerült kialakítani a konfliktuszónákban történő tolmácsolás definícióját, illetve az ilyen kontextusokban dolgozó tolmácsok szerepét (Ruiz Rosendo-Persaud 2016). Egy, a tudományos közösség által általánosan elfogadott definícióra azonban már csak azért is szükség volna, mert a humanitárius tolmácsolás legszélesebb értelemben vett fogalma a bírósági, sőt, a nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolást is magában foglalja - ez a tolmácsolás azonban mind technikájában, mind nyelvi és szakmai követelményét tekintve eltér a konfliktuszónában vagy menekültügyi eljárásban történő tolmácsolástól.
A humanitárius tevékenységet sok esetben konfliktuszónákban, illetve katasztrófák helyszínén fejtik ki, következésképpen a humanitárius tolmácsoknak gyakran veszélyes, akár életveszélyes vagy fizikailag és érzelmileg megerőltető helytállni (Ruiz Rosendo 2022, Allen 2012). Miként Ait Ammour fogalmaz: "nehéz ilyen magas kockázatú körülmények között dolgozni és közvetíteni, miközben az ember ennyire ki van téve a támadásnak. Rendkívül nehéz megbirkózni a védelem hiányával, a stresszel, a fenyegetésekkel és az állandó halálfélelemmel. Az ilyen zónákban dolgozó tolmácsok folyamatosan kockára teszik az életüket, van, hogy elrabolják, megkínozzák vagy akár meg is ölik őket. Sokan közülük a konfliktus során látottak miatt traumával küzdenek" (Ait Ammour 2021: 385).
Hunt és szerzőtársai arra mutatnak rá, hogy a humanitárius tevékenységek kontextusában is megjelenik a hatalmi és nyelvi aszimmetria azok között, akik a humanitárius segítséget nyújtják, és azok között, akik erre rászorulnak. A szerzőtársak szerint privilegizált pozícióban vannak azok, akik a humanitárius segélyt koordináló nyelvet beszélik, így a humanitárius tolmácsolás segíthet a nyelvi akadályok lebontásában, az áldozatok döntéshozatalban való részvételében, illetve a helyi tudás felértékelésében (Hunt et al. 2019). A helyi közösségek tudása és részvétele a humanitárius tevékenységben különösen fontos annak sikere és legitimitása szempontjából, így Moser-Mercer és szerzőtársai szerint kívánatos volna, hogy helyben képezzenek ki humanitárius tolmácsokat (ún. "participatorikus humanitárius cselekvés", Moser-Mercer et al. 2021).
- 7/8 -
A humanitárius tolmácsok rendszerint nem képzett tolmácsok, hanem a megfelelő nyelvtudás alapján kiválasztott személyek, akik munka közben "tanulnak meg" tolmácsolni, illetve alakítják ki tolmácsolási stratégiáikat (Ruiz Rosendo 2022). Ruiz Rosendo kutatása során a spanyol csapatok afganisztáni misszióját vizsgálta, ahová olyan "civil tolmácsokat toborzott a katonaság, akik korábban nem részesültek tolmácsképzésben vagy katonai kiképzésben. Őket kizárólag az alapján választották ki, hogy ismerték a kérdéses munkanyelveket és kultúrákat; mindeközben semmit sem tudtak a tolmácsolás szakmai elvárásairól vagy kompetenciáiról" (Ruiz Rosendo 2022: 19). A Genfi Egyetem ezt az űrt kívánja betölteni a 2010-ben elindított, online képzésével. A világon egyedülálló, InZone elnevezéssel futó képzés a konfliktuszónákban dolgozó tolmácsokat célozza, elsősorban konszekutív tolmácsolási készségek fejlesztésével, valamint a tolmácsetika szabályaival kapcsolatos moduljaival. A képzés létrehozói is abból indultak ki, hogy a konfliktuszónákban dolgozó tolmácsok túlnyomórészt nem képzett, hivatásos tolmácsok, hanem a helyi közösség tagjai, esetleg menekültek, lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek (Hunt et al. 2019).[5]
Habár a humanitárius tolmácsok tartósan tolmácsolási feladatokat látnak el és tapasztalati úton sajátítják el a tolmácsolási készségeket, Ruiz Rosendo kutatása azt mutatta ki, hogy nem alakult ki tolmácsidentitásuk, nem azonosultak a szakmával és csupán anyagi okokból, egyéni érdekből vagy hazaszeretetből vállalták azt (Ruiz Rosendo 2022; Ruiz Rosendo-Persaud 2016).
Ait Ammour szerint a humanitárius tolmács meg kell, hogy feleljen a humanitárius szervezetek dolgozóival szemben támasztott humanitárius elveknek, melyek az emberiesség, pártatlanság, bizalmasság és mások kultúrájának, szokásainak tiszteletben tartása (Ait Ammour 2021). Moser-Mercer szerint azonban a humanitárius elvek közül csupán a semlegesség és pártatlanság követelményét tekinti a humanitárius tolmácsokra alkalmazandónak (Moser-Mercer 2015). Ait Ammour szerint egyaránt fontos, hogy a tolmács a saját szimpátiáját vagy előítéleteit ne vigye bele a tolmácsolásba és kellő távolságot tartva, ne adjon tanácsot, illetve erőltesse rá az ügyfélre saját elképzeléseit. Habár a tolmácsokkal szemben elvárás a pártatlanság, sok esetben a helyi közösségek a tolmácsot árulónak vagy ellenségnek tekintik (Ait Ammour 2021; Moser-Mercer 2015). A humanitárius tolmácsokkal szembeni elvárások tisztázására a Centre of Competence on Humanitarian Negotiation kiadott egy rövid, könnyen érthető iránymutatást a humanitárius tolmácsolásról, melyben a tolmács függetlenségét, pártatlanságát és titoktartási kötelezettségét hangsúlyozza.
Tekintettel arra, hogy a humanitárius tolmácsolás helyszíne, kontextusa és témája nagyon változatos lehet, a humanitárius tolmács irányában fontos elvárás, hogy az aktuális tolmácsolási helyzethez rugalmasan tudjon alkalmazkodni (Ait Ammour 2021). A tolmácsolási helyzetekhez történő rugalmas alkalmazkodást azonban megnehezítheti a tolmács szerepével kapcsolatos tudatosság hiánya, és a tolmács olyan feladatok elvégzésére is kényszerülhet, melyek összeegyeztethetetlenek a tolmács funkciójával.
Mivel a humanitárius tolmácsolás során a helyi kultúra megfelelő ismerete az egyik legfontosabb tényező, a humanitárius tolmácsok kiválasztásának fő feltétele a helyi nyelv és kultúra beható ismerete. Szemben tehát a bírósági és nemzetközi büntetőbírósági tolmácsokkal, a humanitárius tolmácsok fontos feladata a helyi kultúrával kapcsolatos ismeretek becsatornázása a tolmácsolásba, a kommunikációs helyzet értékelése és kiegészítő magyarázatok megadása, az ügyfelek hangulatának elemzése. Ruis Rosendo kutatásából az is kiderül, hogy a humanitárius tolmácsok hatékony munkavégzése szempontjából szükséges a helyi közösség, valamint a katonaság bizalmának elnyerése (Ruis Rosendo 2022). Ait Ammour szerint azonban e kulturális közvetítői szerepből, valamint a képzettség hiányából adódóan számos hátrány is érheti a humanitárius tolmács ügyfeleit. Így például a menekültügyi eljárásban a tolmács félreérthető, hiányos vagy elfogult közvetítése miatt hozhatnak megalapozatlan döntést a hatóságok (Ait Ammour 2021).
Moser-Mercer szerint a hatékony és pártatlan tolmácsolást számos olyan tényező akadályozhatja, amely a humanitárius tolmácsolás strukturális velejárója, így például az, hogy a tolmácsok "mint helyiek esetleg maguk is átélték a veréseket, kínzásokat, nemi erőszakot és tömeggyilkosságokat, melyekkel kapcsolatban rendszeresen tolmácsolniuk kell; a terepen a férfi tolmácsok száma rendszerint meghaladja a női tolmácsokét, pedig sok a női áldozat és figyelembe véve a tolmácsolt témákat, e nemi egyenlőtlenség alááshatja a nyelvek és kultúrák közötti közvetítést. További kihívást jelent a képzettség és tapasztalat hiánya, az alacsony nyelvtudás, a kulturális és vallási különbségekből álló akadályok, valamint a tolmács szerepével kapcsolatos tudatosság hiánya" (Moser-Mercer 2015: 83).
- 8/9 -
| Bírósági tolmácsolás | Nemzetközi büntetőbírósági tolmácsolás | Humanitárius tolmácsolás | ||
| Általánosan elfogadott definíció | x | |||
| Tolmácsoláshoz való jog | x | x | - | |
| Hatalmi és nyelvi aszimmetria | x | x | x | |
| Szabályozott eljárásrend | x | x | - | |
| Nyelvi rezsim | 2 nyelv | komplex nyelvi rezsim | 2 nyelv | |
| Technikája | konszekutív tolmácsolás, chuchotage | szinkrontolmácsolás | konszekutív tolmácsolás, chuchotage | |
| Tolmács megbízása | eseti | tartós/állandó | ||
| Tolmács képzése | konferenciatolmács képzés, bírósági tolmácsképzés | nemzetközi büntetőbíróság által biztosított felkészítés | ||
| Felkészülés a megbízásra | - | x | - | |
| Követelmények | pártatlanság | x | x | tartós |
| titoktartás | x | x | x | |
| szöveghűség | x | x | - | |
| kultúrák közötti közvetítés | - | - | x | |
| Veszélyes munkakörülmények | - | - | x | |
| Traumatizáló, érzelmileg megterhelő munka | - | x | x | |
Allen, K. (2012) Interpreting in Conflict Zones. NAJIT. https://najit.org/interpreting-in-conflict-zones/
Alsamara, T. - Abbaci, A. - Farouk, G. (2021) The translation before the International Criminal Justice between right and obligation. Psychology and Education Vol. 58. No. 5., 1551-1557.
Ait Ammour, H. (2021) The Humanitarian Interpreter Mediation Role. Cahiers de Traduction. Vol. 24. No. 1., 382-389.
Bancroft, M. A. - Bendana, L. - Bruggeman, J. - Feuerle, L. (2013) Interpreting in the Gray Zone: Where Community and Legal Interpreting Intersect. Translation & Interpreting Vol. 5 No. 1. 94-113.
Bassnett, S. (2011) The Translator as Cross-Cultural Mediator. Malmkjær, K. - Windl, K. (eds.) The Oxford Handbook of Translation Studies. Oxford: Oxford University Press.
Beták P. (2014) Közösségi tolmácsolás: szociális és hatósági tolmácsolás. Porta Lingua. 49-57.
Bowen, D. - Bowen, M. (1985) The Nuremberg Trials: Communication through translation. Meta Vol. 30 No. 1, 74-77.
Brown-Blake, C. (2006) Fair Trial, Language and the Right to Interpretation. International Journal on Minority and Group Rights Vol 13. No. 4, 391-412.
Carstensen, G. - Dahlberg, L. (2017) Court Interpreting as Emotional Work: A pilot study in Swedish law courts. NoFo Vol. 14, 45-64.
Clooney, A. - Webb, P. (2011) The Right to a Fair Trial in International Law. Oxford: Oxford University Press.
Csörgő Z. (2013) Kihez és mihez legyen lojális a bírósági tolmács? Fordítástudomány XV. évf. 2. szám, 51-71.
Csörgő Z. (2020) A bírósági tolmács kompetenciái és azok fejlesztési lehetőségei. Szabó Cs. - Bakti M. (szerk.) Iránytű a tolmácsolás oktatásához. A kompetenciafejlesztés új fókuszai. Szeged: Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.
Dingfelder Stone, J. H. (2018) Court interpreters and fair trials. Cham: Palgrave Macmillan.
Dueñas González, R. - Vásquez, V. Mikkelson, H. (1991) Fundamentals of Court Interpretation: Theory, Policy, and Practice. Durham: Carolina Academic Press.
De Jongh, E. M. (1991) Foreign Language Interpreters in the Courtroom: The Case for Linguistic and Cultural Proficiency. The Modern Language Journal Vol. 75. No. iii., 285-295.
Eades, D. - Hale, S. - Cooke, M. (1999) ‘Introduction'. Forensic Linguistics Vol. 6. No.1., 1-5.
Fowler, Y. (2016) Court Interpreting in England: what works? (and for whom)? Language and Law / Linguagem e Direito Vol. 3. No. 2., 135-168.
Gamal, M. (2009) Court Interpreting. Baker, M. - Saldanha, G. (eds.) Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge.
- 9/10 -
García Iommi, L. (2020) Whose justice? The ICC ‘Africa problem'. International Relations, Vol. 34 No. 1., 105-129.
Hale, S. (2007) The challenges of court interpreting: Intricacies, responsibilities and ramifications. Alternative Law Journal Vol. 32. No. 4., 198-202.
Hale, S. (2012) Public Service Interpreting. The Oxford Handbook of Translation Studies. Edited by Malmkjær, K. and Windle, K. Oxford: Oxford University Press (online edition).
Hati Cs. (2018) A right to fair trial. Evaluation of personal evidence obtained by the help of an interpreter. Comparative Legilinguistics Vol. 28., 25-42.
Hoffmann T. (2017) Az emberiesség elleni bűncselekmények nemzetközi és magyar jogi szabályozása. Állam- és Jogtudomány. LVIII. évf. 1. szám., 29-55.
House, J. (2014) Introduction. House, J. (ed.). Translation: A Multidisciplinary Approach. Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Hunt, M. - O'Brien, S. - Cadwell, P. - O'Mathúna, D. P. (2019) Ethics at the Intersection of Crisis Translation and Humanitarian Innovation. Journal of Humanitarian Affairs Vol. 1. No. 3., 23-32.
Kaleck, W. (2015) Double Standards: International Criminal Law and the West. Brussels: Torkel Opsahl Academic EPublisher.
Karton, J. (2008) Lost in Translation: International Criminal Tribunals and the Legal Implications of Interpreted Testimony, Vanderbilt Law Review Vol. 41. No. 1., 1-54.
Koomen, J. (2013) "Without These Women, the Tribunal Cannot Do Anything": The Politics of Witness Testimony on Sexual Violence at the International Criminal Tribunal for Rwanda. Signs: Journal of Women in Culture and Society Vol. 38, No. 2., 253-277.
Kovács P. (2018) Nemzetközi büntetőbíráskodás. Jakab. A. - Fekete, B. (szerk.) Internetes Jogtudományi Enciklopédia. http://ijoten.hu/szocikk/nemzetkozi-buntetobiraskodas.
Kovács P. (2019) Languages and Linguistic Issues before the International Criminal Court. Hungarian Yearbook of International Law and European Law 2019:1., 145-158.
Morris, R. (1999) The gum syndrome: Predicaments in court interpreting. Forensic Linguistics Vol. 6. No. 1., 6-29.
Moser-Mercer, B. (2015) Franz Pöchhacker (ed.) Routledge Encyclopedia of Interpreting Studies. New York: Routledge.
Moser-Mercer, B. - Qudah, S. - Nabeel, M. - Malkawi, A. - Mutiga J. (2021) Beyond aid: Sustainable responses to meeting language communication needs in humanitarian contexts. Interpreting and Society Vol. 1. No. 1, 5-27.
Namakula, C. (2014) Language and the Right to Fair Hearing in International Criminal Trials. Cham: Springer.
Németh G. (2017) Igazságügyi etikai dilemmák és összefüggések a bírósági tolmácsolásban. Horváth I. (szerk.) Tolmácsolás a bíróságon. Esettanulmányok a bírósági tolmácsolás gyakorlatából. Budapest: HVG-ORAC.
Ngarambe, T. (2015) Practical Challenges in Customary Law Translation. The Case of Rwanda's Gacaca Law. Addis Abeba: Organisation for Social Science Research in Eastern and Southern Africa.
Puklus M. (2021) Mi változott a bírósági tolmácsolásban a koronavírusjárvány hatására? Magyar Jogi Nyelv 5. évf. 2. szám, 34-39.
Rudvin, M. (2005) Power behind discourse and power in discourse in community interpreting: The effect of institutional power asymmetry on interpreter strategies. Revista Canaria de Estudios Ingleses. No. 51. 159-179.
Ruiz Rosendo, L. - Persaud, C. (2016) Interpreting in conflict zones throughout history. Linguistica Antverpiensia, Vol. 15., 1-35.
Ruiz Rosendo, L. (2022) Interpreting for the military: Creating communities of practice. The Journal of Specialised Translation, Issue 37.
Sántha F. (2008) Az emberiesség elleni bűncselekmények. Miskolci Jogi Szemle 3. évf. 1. szám, 50-69.
Setton, R. - Prunč, E. (2015) Ethics. Franz Pöchhacker (ed.) Routledge Encyclopedia of Interpreting Studies. New York: Routledge.
Snell-Hornby, M. (2006) The Turns of Translation Studies: New paradigms or shifting viewpoints? Amsterdam: John Benjamins.
Stern, L. (2004) Interpreting Legal Language at the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia: overcoming the lack of lexical equivalents. JoSTrans 2004:2, 63-75.
Stern, L. (2011) Courtroom Interpreting. Malmkjær, K. - Windl, K. (eds.) The Oxford Handbook of Translation Studies. Oxford: Oxford University Press.
Viljanmaa, A. - Mäntynen, A. (2017) "This is the way I have to act": In search of court interpreters' ethics and role understanding. Liimatainen, A. - Nurmi, A. - Kivilehto, M. - Salmi, L. - Viljanmaa, A. - Wallace, M. (eds.) Legal translation and court interpreting: Ethical Values, Quality, Competence Training. Berlin: Frank & Timme.
Vogiatzis, N. (2022) Interpreting the Right to Interpretation under Article 6(3)(e) ECHR: A Cautious Evolution in the Jurisprudence of the European Court of Human Rights? Human Rights Law Review Vol. 22. No.1., 1-25.
Wang, D. - Grant, L. E. (2015) Challenges of Court Interpreting: Implications for Interpreter Education. International Journal of Interpreter Education Vol. 7. No. 1., 51-64.
Williamson B. C. - Araujo, M. U. (1975) Interpreters for the Defense: Due Process for the Non-English Speaking Defendant. California Law Review Vol. 63. No 3., 801-823.
Survivors and post-genocide justice in Rwanda. Their Experiences, Perspectives and Hopes Published by African Rights and REDRESS. November 2008.
The Centre of Humanitarian Competence on Humanitarian Negotiation. Interpreting in humanitarian negotiations A guide for humanitarian negotiators and interpreters (Online kiadvány, dátum nélkül) https://frontline-negotiations.org/wp-content/uploads/2021/12/2021-Interpreting-in-humanitarian-negotiations-A-guide-for-humanitarian-negotiators-and-interpreters.pdf ■
JEGYZETEK
[1] Nem csupán a nemzetközi jog, de az uniós és a nemzeti jog is garantálja a tolmácsoláshoz való jogot a büntetőeljárásokban. Az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-i 2001/220/IB sz. kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 5. cikkében arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő jogszabályt a büntetőeljárásban igénybe vett és a tagállam által fedezett tolmácsolással, fordítással összefüggésben. Az idevágó uniós jogalkotás legújabb eleme az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU sz. irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, amely úgy rendelkezik, hogy a tagállamok vezessenek be eljárást vagy mechanizmust annak megállapítására, hogy a gyanúsított vagy vádlott érti-e a büntetőeljárás nyelvét, s szüksége van-e tolmács közreműködésére az anyanyelvén vagy más, általa beszélt nyelven (Sellier-Weyembergh 2018). Magyarországon a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 8. § (1)-(3) bekezdése írja elő, hogy a büntetőeljárások nyelve magyar, azonban mindenkinek joga van az anyanyelve használatára az eljárás során és senki sem szenvedhet hátrányt, mert nem beszéli a magyar nyelvet. Említést érdemel, hogy a 2010/64/EU sz. irányelvet átültető 2013. évi CCXL. törvény 12. § (2) bekezdése szerint a végrehajtásért felelős szerv "kellő nyelvismerettel" rendelkező tagja eseti tolmácsként eljárhat a fogvatartással kapcsolatos ügyben.
[2] Yearbook of the International Law Commission, 1950, vol. II.
[3] Hazánk diplomáciai sikereként könyvelhető el, hogy a 18 fős bíróság egyik tagja jelenleg Kovács Péter nemzetközi jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának egyetemi tanára.
[4] A ruandai szokásjog kinyarwanda elnevezése, szó szerinti jelentése: tisztás. A szó eredetét Ngarambe úgy magyarázza, hogy a közösség tagjai a gacacán gyűltek össze jogvitáik elrendezésére (Ngarambe 2015).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ELTE Fordítástudományi Doktori Program
Visszaugrás
