Blutman László[1]: A bírói jogértelmezés alkotmányos követelményei (JK, 2022/12., 465-477. o.)

Jogértelmezési hiba és alapjogsérelem

A bírósági jogalkalmazás alkotmányos kontrolljának fontos eleme a bíróságokra vonatkozó, alkotmányi szintű jogértelmezési szabályrendszer, az Alaptörvény 28. cikkével a középpontban. A szabályokban megjelölt értelmezési támpontok többségének tartalma igen bizonytalan. Mivel az értelmezendő jogszabályok nagy részének több olvasata is lehet egy konkrét ügyben, az alapprobléma adott: a bizonytalan tartalmú, bizonytalan feltételekkel érvényesülő értelmezési szabályok alkalmazásával milyen mértékben lehet alkotmányos kontrollt gyakorolni. Az alapproblémára épülő további nehézségek is komplexek: nem látni a különböző értelmezési támpontok egymáshoz való viszonyát vagy a világos és módszeresen alkalmazható mércét, mely alapján egy jogértelmezési hibát értékelni lehet az eshetőleges alapjogsérelem szempontjából.

Summary - Constitutional Requirements of Judicial Interpretation: Error in Legal Interpretation Leading to Violation of Fundamental Rights

An important element of the constitutional control over the judicial application of law in Hungary is the system of interpretation rules applicable to the courts, with Article 28 of the Fundamental Law at the center. The content of most of the interpretation rules is uncertain. Since the majority of the legal provisions to be interpreted may have two or more readings in a specific case, the basic problem is given: are the rules of interpretation with uncertain content, which can be applied under uncertain conditions, able to exercise effective control. The additional difficulties are also complex: the relationship between the different constitutional rules of interpretation or the lack of clear and systematically applicable standard on the basis of which it is possible to assess whether an error in legal interpretation leads to a violation of fundamental rights.

Tárgyszavak: alkotmányi értelmezési támpontok, contra legem döntések, tisztességes eljárás, önkényesség, kirívó jogértelmezési hiba

A bíróságokra irányadó alkotmányos értelmezési követelmények témája szerteágazó, és számos vonatkozásáról születtek fontos munkák a magyar szakirodalomban. Így ez a tanulmány csak két általános kérdésben elemzi az alkotmánybírósági gyakorlatot. Egyrészt az alkotmányi értelmezési szabályok alkalmazhatóságának határán lévő contra legem döntésekkel kapcsolatban, másrészt arra nézve, hogy a téves bírói jogértelmezés milyen feltételek esetén eredményezhet alapjogsérelmet. Előtte azonban érdemes az alkotmányi értelmezési szabályok általános jellemzőit sorra venni, melyek az elemzés hátterét adják.

I.

Alkotmányi szintű értelmezési szabályok: tíz általános jellemző

A következőkben az alkotmányi szintű értelmezési szabályrendszer sajátosságait tíz pontban foglalom össze. Először is, általános és kifejezett értelmezési szabályokat az Alaptörvény következő részei tartalmaznak: az N) cikk (3) bekezdése, az R) cikk (3) bekezdése, a Q) cikk (2) bekezdése és a 28. cikk.

Több alkotmányi értelmezési szabály kifejezetten nem jelenik meg az alkotmányszövegben, hanem az Alkotmánybíróság vezeti le ezeket. Így a bírói contra legem döntések lehetőségének korlátozása az Alaptörvény jogállamisági klauzulájára vagy a tisztességes eljárás követelményeire alapítható. Az Alaptörvény E) cikke sem értelmezési szabály, az Alkotmánybíróság azonban ebből vezette le, hogy az Alaptörvényt és a jogszabályokat az uniós joggal összhangban kell értelmezni (kooperatív értelmezési kötelezettség).[1] Ez korábban is következett az uniós jogból (von Colson-doktrína),[2] de az Alkotmánybíróság ezt alkotmányi kötelezettséggé is tette.[3]

Másodszor, ezekre az értelmezési szabályokra jellemző, hogy nem annyira az értelmezés módszereit írják elő, hanem azokat az értelmezési támpontokat nevesítik, melyekre figyelemmel kell lenni (vagy támaszkodni kell) akkor, amikor a normahordozó jogszöveg és a konkrét tényállás alapján a vonatkozó normatartalmat az értelmező megállapítja.[4] Az egyes támpontok alkalmazására

- 465/466 -

nézve az alkotmánybírósági gyakorlat terjedelme igen különböző. Az alkotmánykonform (az Alaptörvénnyel összhangban álló) értelmezés követelménye érthetően a középpontban van,[5] de számos fontos megállapítás született a jogszabály céljának figyelembevételéről. Ugyanakkor, például az Alaptörvény N) cikk (3) bekezdésére nézve nincs alkotmányos gyakorlat.[6]

Harmadszor, az Alaptörvény következetesen elhatárolja magát a jogszabályoktól,[7] így megkülönböztethetők az alkotmányértelmezésre (az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésére), valamint a jogszabályok értelmezésére vonatkozó értelmezési szabályok. Ráadásul, az alkotmányi értelmező szabály állíthat kötelezettséget az Alkotmánybírósággal és a bíróságokkal szemben egyaránt (például az Alaptörvény 28. cikkének első két mondatának csak a bíróságok a címzettjei, és csak jogszabályok értelmezésére vonatkoznak, az alkotmányértelmezésre nem).

Negyedszer, a jogszabályok értelmezésére vonatkozó szabályokon kívül az alkotmányértelmezési szabályok vonatkoznak a bíróságokra is, mert azok is végeznek alkotmányértelmezést. Bizonyos típusú jogvitákban ügydöntő jelleggel, közvetlenül alkalmaznak alkotmányi szabályokat (pl. a Kúria a népszavazásra javasolt kérdések hitelesítésével kapcsolatban az Alaptörvény 8. cikkét. A bíróságok továbbá csak úgy tudnak megfelelni az alkotmánykonform jogszabály-értelmezés követelményének, ha tisztában vannak az érintett, vonatkoztatási pontként szereplő alkotmányi normák tartalmával. Erre következtethetnek az Alkotmánybíróság gyakorlatából. Azonban, ha ez a gyakorlat nem terjeszthető ki a konkrét értelmezési problémára, akkor a bíróság maga kénytelen értelmezni az adott (jellemzően valamilyen alapjogot biztosító) alkotmányi szabályt.

Ötödször, eltérő értelmezési zsinórmérték vonatkozik az Alkotmánybíróság és a bíróságok alkotmányértelmezésére és jogértelmezésére (jogszabályok értelmezésére).[8] Például, az Alaptörvény 28. cikk harmadik mondata alapján, a bíróságoknak az Alaptörvény értelmezése során (is) figyelemmel kell lenniük a józan észre, a közjóra, az erkölcsi és gazdaságossági célokra. A rendelkezés hatálya nem terjed ki magára az Alkotmánybíróságra.[9] Ez viszont azzal jár, hogy az Alkotmánybírósággal szemben nem kifejezett követelmény a szóban forgó négy értelmezési támpont használata az alkotmányértelmezés során - szemben a bíróságokkal. A kettős zsinórmértéknek eddig nem látható problémás következménye.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági felülvizsgálatok során elkerülhetetlenül állást foglal alkotmány alatti normák értelmezési kérdéseiben is, bár ennek határt is szab. Az Alaptörvényben azonban a jogértelmezési szabályok köre is eltérő az Alkotmánybíróság és a bíróságok viszonylatában. A jogszabály céljának figyelembevétele például kifejezett előírás a bíróságokkal szemben, az Alkotmánybírósággal szemben viszont csak részlegesen és közvetve. (Ezalatt azt értem, hogy egy bírói határozat alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság nem tekinthet el a bíróság azon alkotmányi kötelezettségétől, hogy egy jogszabályt a céljaival összhangban kell értelmeznie, noha őt magát a felülvizsgálat során adott jogértelmezésnél formailag nem köti ilyen szabály).[10] Az eltérő értelmezési támpontokat az 1. sz. táblázat foglalja össze.[11]

- 466/467 -

1. sz. táblázat

Alkotmányi - kifejezett és levezetett - értelmezési támpontok

A táblázat a szerző szerkesztése

Hatodszor, bizonytalan, hogy az alkotmányi értelmezési szabályokban előírt támpontok között van-e kifejezett alkalmazási hierarchia. A bizonytalanságot három tényező okozza. Egyrészt, az alkotmánykonform értelmezés követelményének sajátos, kettős szerepe van,[12] és kiemelt értelmezési támpontnak minősül a többivel szemben. Másrészt, az Alaptörvény 28. cikke alapján a jogszabályok értelmezésének "elsősorban" alkotmánykonformnak, valamint a jogszabály céljával összhangban állónak kell lennie. Nem világos, hogy ez mennyiben jelöl hierarchiát, és mely egyéb támpont használatával szemben.[13] Harmadrészt, az sem nyilvánvaló, hogy az egyes értelmezési támpontokkal összefüggésben használt viszonykifejezések eltérő tartalmat hordoznak-e (pl. ugyanazt jelenti-e, hogy az értelmezésnek valamivel "összhangban kell történnie" és az, hogy az értelmezés során "fel kell tételezni" - például - a jogszabály erkölcsi célját). Mindennek ellenére, gyakorlati szempontból nem látszik hierarchia az értelmezési támpontok használatában, kivéve az alkotmánykonform értelmezést, mely elsődleges szerepet tölt be.[14]

Hetedszer, az lehet ugyan a látszat, hogy az alkotmányi értelmezési szabályok nagyobb száma megköti a bíróságok kezét a jogértelmezésnél, azonban éppen ellenkezőleg, növeli értelmezési szabadságukat. Ez három általános tényezőre vezethető vissza. Egyrészt az írott, alaptörvényi szabályok bővítették a használható értelmezési támpontok körét a jogértelmezés általános, íratlan szabályaihoz képest, a gazdaságosság szempontja például nem játszott észrevehető szerepet a korábbi bírósági joggyakorlatban. Másrészt az egyes értelmezési támpontok fogalmilag meghatározatlanok, tehát sokféle tartalom levezethető belőlük, ugyanakkor fölöttébb kérdéses, mi felel meg a józan észnek vagy a közjónak egy konkrét helyzetben. Végül, mivel a támpontok használhatósága tekintetében nincs gyakorlati hierarchia, ezek szerepe egymáshoz képest relatívvá válik. A bíróság viszonylag szabadon választhat közülük, vagy adhat súlyt az egyiknek a másik rovására, és igazolhatja ezzel az értelmezési probléma megoldásánál a sa-

- 467/468 -

ját maga által jónak tartott megközelítést. Úgy tűnik, hogy az alkotmányi értelmezési szabályok nem annyira determinálják a jogértelmezési döntést, hanem sok tekintetben annak igazolására használhatók.

Nyolcadszor, az alkotmányi jogértelmezési szabályok eljárási kötöttséggel is járnak a bíróságok számára. Amennyiben az alapeljárásban a fél a saját jogértelmezését valamely alkotmányi értelmezési támpontra alapozza, és a bíróság ezt nem fogadja el, akkor ennek okát részletesen indokolnia kell, egyébként megsérti a tisztességes eljárás követelményét.[15]

Kilencedszer, az alkotmányi értelmezési szabályok az alkotmányi normák közvetett joghatását alapozzák meg a bírói jogalkalmazásban. Abban az értelemben közvetett, hogy az alkotmányi normák csak a jogszabályok értelmezésének szabályozásával, az így értelmezett jogszabályok alkalmazásán keresztül járulnak hozzá a jogvita eldöntéséhez. Az alkotmányi értelmezési szabályok alapján a bíró az előtte fekvő jogvitában egyrészt nem vezethet le közvetlenül a felekre nézve alanyi jogot és kötelezettséget alkotmányi normákból, másrészt nem zárhatja ki alaptörvény-ellenes norma alkalmazását, hanem ekkor kell indítványoznia az egyedi normakontrollt.[16]

Tizedszer, jelenleg igen bizonytalan, hogy mi az alkotmányi értelmezési szabályok viszonya más, a jogértelmezésre egyébként irányadó szabályokhoz. Ezeknek többféle típusa is lehet: (i) az Alaptörvényből levezetett egyéb, értelmezést érintő szabályok (pl. alkotmányos elvárás a jogalkalmazás előreláthatósága és kiszámíthatósága);[17] (ii) az alkotmány alatti, jogszabályokban rögzített értelmezési szabályok; valamint(iii) a jogértelmezés íratlan, dogmatikai elvei (pl. logikai szabályok betartása vagy a noscitur a sociis maximája).

A következőkben két általános problémát elemzek: egyrészt az alkotmányi értelmezési szabályok alkalmazásának határait térképezem fel; másrészt megpróbálom kiszűrni, hogy az Alkotmánybíróság hol húzza meg az alapjogsérelem küszöbét a jogértelmezési hibák esetében.

II.

Az értelmezési szabályok alkalmazásának határai

A fentiekben felvázolt alkotmányi szabályok értelmezési szabályok. A bíróságok a jogszövegeket azonban nem csak értelmezhetik; egy jogvita megoldása során más jogalkalmazási műveletek is vannak, ezekre azonban aligha lehet az értelmezési szabályok hatályát kiterjeszteni. Két gyakorlati problémát érdemes itt megemlíteni. Az egyik, hogy az egyértelmű, világos jogszövegek esetében lehet-e bármilyen szerepük az értelmezési szabályoknak? Érvényesül-e az in claris non fit interpretatio elve? A másik a contra legem döntések problémája, ahol nem jogszöveg értelmezése áll a központban, hanem például egy olyan jogi rendelkezés nem alkalmazása, melyet alkalmazni kellett volna az ügyben. Értelmezési szabálynak tekinthető-e a contra legem döntések korlátozása, vagy ez már értelmezésen túli kérdés?

1. A jogértelmezés küszöbe: in claris non fit interpretatio?

Az in claris non fit interpretatio maximáját a következő gondolat alapozza meg. Amennyiben egy jogszöveg felfogása (megértése) és a konkrét tényállás nyelvi formájának alárendelése ezen jogszövegnek a bíró nyelvi képességei alapján automatikusan, nem tudatosan és minden utólagos kétség nélkül megtörténik, akkor nincs szükség értelmezésre (mint tudatos gondolati műveletek sorozatára), vagy nincs szükség további értelmezési műveletekre (attól függően, hogy az értelmezés fogalmi elemének vesszük-e a tudatosságot). Az, hogy ez a gondolat tartható-e, nyelvfilozófiai és szemiotikai viták tárgya, így itt számunkra érdektelen, csak arra szorítkozunk, hogy az alkotmányos gyakorlatban érvényesül-e a maxima, mely a jogértelmezés alkalmazási küszöbét határozhatja meg.

Az in claris non fit interpretatio maximát alátámasztja, hogy a jogértelmezésnél az értelmezés tárgya a jogszöveg, így a norma megállapításának kiindulópontja is csak a jogszöveg lehet. A jogszöveg nem értelmezési támpont, hanem értelmezési tárgy. Ennek alkotmányi alapja az Alaptörvény 28. cikk első mondata.

A maxima alkalmazhatósága tekintetében az alkotmányos gyakorlatból a következő, az Alkotmánybíróság megközelítését jól példázó esetet érdemes kiemelni.[18] Az indítványozó 2019-ben részt vett a felsőoktatási felvételi eljárásban, ahol kérte a nyolc évvel korábban teljesített, "rajz és vizuális kultúra" érettségi tárgy eredményének beszámítását a pontszámába. Mivel jogszabályi változás miatt 2017. december 15-i hatállyal ezt a tárgyat a beszámítható tárgyak körében felváltotta a "vizuális kultúra" tárgy, az Oktatási Hivatal a pontszámításnál nem számí-

- 468/469 -

totta be a régi tárgy teljesítését. A határozatot felülvizsgáló bíróság ezt helybenhagyta, mert nem látott jogsértést, az új jogszabály nem szólt a korábbi tárgy beszámításáról. Van tehát egy egyértelmű, világos szabály, mely méltánytalan helyzethez vezetett az indítványozó esetében. De van-e mindennek alkotmányi relevanciája?

Az Alkotmánybíróság szerint igen. Nem felel meg ugyanis a józan ész követelményének, ha ilyen esetben egy korábban teljesített érettségi tárgyat nem számítanak be, az új és régi tárgy követelményeinek vizsgálata és érdemi összehasonlítása nélkül.[19] Márpedig a józan ész követelményének megsértése az eljárás tisztességtelenségét vonja maga után, azaz sérti az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjogát.

A közigazgatási perben a bíróság abból indult ki, hogy a jogszabály egyértelmű és világos, és nincs értelmezési kérdés. Emögött egy súlyos érv állt. Amennyiben a szóban forgó rendelet a régi tárgyat beszámíthatónak tartotta volna, akkor azt feltüntette volna a beszámítható tárgyak listájában. Ezt nem tette, és nem lehet jogalkalmazási eszközökkel utólag oda beilleszteni, még akkor sem, ha ez méltánytalan az indítványozóra nézve.

Az Alkotmánybíróság ellentétes megközelítése kétféleképpen rekonstruálható. Az egyik szerint van értelmezési kérdés, nevezetesen az, hogy a beszámítható tárgyak listájában szereplő "vizuális kultúra" tárgy magában foglalja-e a hasonló vagy azonos követelmények alapján korábban teljesített tárgyakat, függetlenül azok elnevezésétől. Ekkor az Alaptörvény 28. cikke működésbe hozható, és a józan észnek nem felel meg, ha az így felállított értelmezési kérdésre nemmel válaszolunk. A másik rekonstrukció szerint nincs ugyan értelmezési kérdés, mert egyértelmű a jogi rendelkezés, de amennyiben a jogi rendelkezés alkalmazása a józan ésszel ellentétes eredményre vezet, akkor el kell szakadni a jogszabályi szövegtől (ez lényegében contra legem méltányosságot jelent). Ekkor a józan ész követelménye már nem értelmezési szempont, hanem a jogalkalmazás általános elve, és elszakad az Alaptörvény 28. cikkétől.[20] Mivel a probléma értelmezési kérdésként történő rekonstruálása erőltetett, az utóbbi változatot tartom valószínűnek: amennyiben egy jogi rendelkezés alkalmazása a józan ésszel ellentétes (azaz abszurd) eredményre vezet, akkor azt nem kell alkalmazni. Külön kérdés, hogy ez mire alapozható, mivel a 28. cikk értelmezési szabály, és nem terjeszthető ki a contra legem méltányosság esetére, bár az Alkotmánybíróság lényegében ezt tette.[21]

A két alternatíva egy örök jogalkalmazási problémára mutat rá, mégpedig arra, hogy egy jogszöveget szétfeszítő, annak szokásos értelmétől lassan elszakadó megközelítést meddig lehet még értelmezésnek tekinteni, és mettől lesz contra legem döntés.[22] Bárhogy legyen is, a fentiek alapján az Alkotmánybíróság határozatából a következő szűrhető le arra a helyzetre nézve, ha egy világos, egyértelmű jogi rendelkezés alkalmazása abszurd, a józan ésszel ellentétes eredményre vezetne. Az Alkotmánybíróság vagy azt mondta, hogy ekkor az in claris non fit interpretatio elve megtörik, és az Alaptörvény 28. cikke alapján "értelmezni" kell az egyértelmű jogi rendelkezést is; vagy azt mondta, hogy az elv ugyan érvényesül, és nem lehet a jogszöveget szétfeszíteni, de ekkor contra legem méltányosságot kell alkalmazni a józan ész nevében.

2. A jogértelmezés külső határain: a contra legem bírói döntések

Az előző pontban a contra legem döntés az értelmezés ellenpontjaként, az értelmezés határain kívül eső jogalkalmazási kérdésként jelent meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja viszont e tekintetben nem egyértelmű. Vannak határozatok, melyekben valóban így fogja fel, és "contra legem jogalkalmazásról" szól: "egy szabályozás felülírása, kitágítása a bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási - tulajdonképpen jogalkotási - tevékenységet jelent, ami felveti a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét".[23] Máshol azonban a problémát értelmezési kérdésnek tekinti, és ennek megfelelően kifejezetten "contra legem jogértelmezést" említ.[24] Így akkor a contra legem ítélkezés alkotmányi korlátozása mindössze értelmezési szabály, vagy a jogalkalmazás általános szabálya?[25]

A két megközelítés között nem feltétlenül van ellentét. Az Alkotmánybíróság számos helyen használja a "contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás" kifejezést,[26] mely

- 469/470 -

arra utal, hogy egy contra legem döntés lehet értelmezési kérdés, és értelmezésen túlnyúló általános jogalkalmazási kérdés is. Ez viszont már határozottan definíciós problémát vet fel: mi az, ami egy bírói döntésnek kétféle contra legem jelleget adhat?

Van határozat, ahol a contra legem jogértelmezés az ügyben kötelezően alkalmazandó jogszabály alkalmazásának mellőzésével áll szemben (feltehetően ez utóbbi már a contra legem jogalkalmazáshoz tartozik).[27] Ebből alappal vonható le az, hogy egy alkalmazandó jogi rendelkezés nem alkalmazása, vagy egy nem alkalmazandó jogszabály alkalmazása a bírói döntéshozatal során contra legem jelleget ad a döntésnek - sőt e két esetet lehet általánosan contra legem jogalkalmazásnak nevezni. Ez tarthatónak tűnik, bár az Alkotmánybíróság ezt időnként cizellálja: van, ahol a contra legem döntés nem egyszerűen az alkalmazandó jogszabály mellőzését jelenti, hanem "önkényes félretételét",[28] azaz a contra legem jelleghez fogalmilag társulna az önkényesség - ez viszont nincs összhangban más megállapításokkal.

Ha a contra legem jogalkalmazáshoz egy alkalmazandó jogi rendelkezés mellőzése, félretétele kapcsolódik fogalmi elemként, ami már nem jogértelmezési kérdés, akkor mi ad contra legem jelleget a jogértelmezésnek, azaz mi lesz a contra legem jogértelmezés?

Ha a contra legem jogértelmezés fogalmából kizárjuk az alkalmazandó jogi rendelkezés mellőzését, ahogyan a fent idézett Vadkár2-határozat teszi, akkor nehéz megtalálni a jogértelmezésnek contra legem jelleget adó fogalmi elemet. Van olyan megállapítás, mely szerint a contra legem értelmezés "az alkalmazandó jogszabályokkal ellentétes jogértelmezés"..[29] Ez viszont nehezen értelmezhető, és nem világos, hogy mely jogszabályokkal áll fenn az ellentét: magával az értelmezett jogszabállyal (ez körkörös érveléshez vezetne); vagy a szóban forgó jogi rendelkezés értelmezését meghatározó alkotmány alatti értelmezési szabályokkal;[30] vagy az értelmezési folyamatban értelmezési támpontként szolgáló jogelvekkel, más jogi rendelkezésekkel - kontextuális értelmezés esetén. Van olyan gondolat is, hogy a contra legem jogértelmezés "a norma szövegével nyilvánvalóan szembemenő jogértelmezés".[31] Körülbelül ennek felel meg az is, hogy "az értelmezés nem vezethet [...] a jogszabály szövegének figyelmen kívül hagyására", mert az contra legem jogértelmezés lesz.[32] Mindennek a mércéjét körülbelül úgy adta meg az Alkotmánybíróság, hogy a bíróság a jogszabálynak nem tulajdoníthat olyan "contra legem értelmet", amely elszakad "a jogszabály eredeti jelentésétől",[33] sőt a "kétségtelenül alkalmazandó jelentésétől feltűnően elszakad".[34]

A jogi rendelkezés "eredeti jelentése" vagy a "kétségtelenül alkalmazandó jelentése" mérceként aligha használható megbízhatóan, mert bizonytalan, hogy mi az "eredeti" vagy "kétségtelenül alkalmazandó" jelentés. Az Alkotmánybíróság viszont a Vadkár2-határozatában mutatott egy elképzelést arról, hogy milyen módon értékelhető egy jogértelmezés contra legem jellege. A mérlegelés során (i) alkalmazni kell az alkotmányi értelmezési szabályokat (az Alaptörvény által meghatározott értelmezési tartomány körvonalazásához); (ii) figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt-e a szóban forgó jogi rendelkezés értelmezéséről; továbbá (iii) mérlegelni kell a megsértett jogszabály egyértelműségének és pontosságának fokát, az ítélkező bírót megillető, a jogszabály által engedett mérlegelési jogkör terjedelmét, valamint a bírói döntésben megjelenő indokolás minőségét.[35]

Összegezve, az Alkotmánybíróság álláspontja nagyjából úgy rekonstruálható, hogy contra legem jogértelmezés esetén a bíró elszakad a jogszöveg eredeti jelentésétől,[36] míg contra legem jogalkalmazás esetén (már a jogértelmezés határain túl) a bíró nem alkalmaz egy alkalmazandó jogi szabályt vagy alkalmaz egy nem alkalmazható jogi szabályt (az alkalmazandó jogi rendelkezés kiválasztásának egyértelmű hibája).[37] Az elhatárolás sikere persze azon múlik, hogy mi különbözteti meg a jogi rendelkezés nem alkalmazását attól, ha a jogi rendelkezés szövegétől a bíró elszakad vagy a szövegét "figyelmen kívül hagyja".

- 470/471 -

Az elhatárolás több okból sem egyszerű.[38] Például, ha a gyülekezéshez való jog alól kivételt jelentő tiltó okokhoz a bíróság konstruál még egyet, akkor ez contra legem jogalkalmazás lesz; ha ezt a kiegészítést valamely általános rendelkezésből vezeti le (helytelenül), akkor már contra legem értelmezésnek minősíthető.[39] Nemcsak gyakorlati, hanem elvi szempontból is nehéz az elhatárolás, mindkét irányból. Egyfelől a contra legem jogalkalmazás sokszor szorosan kötődik a jogértelmezéshez. Egy bírói döntés jellemzően nem indokolás nélkül mellőz egy alkalmazandó jogszabályt, annak hatályát valamilyen (helytelen) érveléssel kizárja az adott ügyben. Tehát egy jogszabály félretétele sokszor a hatályra vonatkozó értelmezés eredménye lehet, és ekkor az elhatárolás már bizonytalan. Másfelől a contra legem jogértelmezés is vezethet egy jogi rendelkezés nem alkalmazásához (ami a contra legem jogalkalmazás jellemzője). Kontextuális jogértelmezés folyamatában, amikor egyszerre több jogi rendelkezés együttes, egymásra tekintettel történő értelmezéséről van szó a tényállásra vonatkoztatva, a (helytelen) értelmezési eredmény lehet az egyik, így értelmezett jogi rendelkezés alkalmazásának mellőzése. A már idézett 3453/2021. AB határozatban (tartós ápolást végzők időskori támogatása) az Alkotmánybíróság egy ilyen helyzetet contra legem jogértelmezésnek minősített, noha a Kúria az értelmezési folyamat eredményeként egy alkalmazandó jogi rendelkezést (helytelenül) nem alkalmazott.

Mindennek abban a tekintetben van jelentősége, hogy az alkotmányi értelmezési szabályok elvileg csak értelmezési kérdésekben alkalmazhatóak (pl. a józan ész vagy a közjó szempontja), azon túlnyúló contra legem jogalkalmazásnál már nem.[40] Ezt alátámasztja az a tétel, hogy az alkotmányi értelmezési szabályok nem hatalmazzák fel a bírót, hogy a jogalkotó vélt vagy valós hibáját contra legem korrigálja.[41] Másként, "az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságokat terhelő értelmezési kötelezettség nyilvánvalóan kizárólag az alkalmazott rendelkezés engedte értelmezési mozgástér keretein belül áll fenn, azon túl nem terjeszkedhet".[42]

3. Mikor lehet alkotmányos egy contra legem bírói döntés?

Egy contra legem bírói döntés alaptörvény-ellenességét nem nehéz megalapozni. Nem is az alkotmányi értelmezési szabályok, hanem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a C) cikk (1) bekezdésének,[43] az R) cikk (2) bekezdésének vagy a 26. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt. Talán az Alkotmánybíróság is ezt gondolta korábban,[44] de aztán kialakította azt a szilárd tételt, hogy "a contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás [...] önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet",[45] sőt csak "kivételesen, kellően súlyos esetekben" vezet ehhez,[46] vagy akkor, ha a bíró "alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot".[47]

Nem egyszerű kiszűrni az alkotmányos gyakorlatból az "alapos okokat" vagy a "kivételes, súlyos eseteket", mivel jellemzően az adott ügy sajátosságaihoz kötődnek, és több tényező kombinálódása vezethet alaptörvény-ellenességhez. Van azonban két jellemző, konkrét minta azon feltételekre, amelyek nyomán a contra legem döntés elérte az alaptörvény-ellenességet. Ezeket az Alkotmánybíróság két vadkárhatározatában írta le,[48] mely feltételekre majd alább, a III. pontban térek ki.

Egy contra legem döntés is lehet tehát alkotmánykonform. Az Alkotmánybíróság óvatosságára több érv is van. Először is láthattuk, hogy a contra legem döntések és a jogértelmezési hibák elhatárolása nem nyugszik biztos alapokon, mert számos határeset lehet. A konkrét körülményeknek, az ügyben alkalmazható ad hoc megközelítésnek nagy szerepe lehet abban, hogy miképp minősíthetünk egy jogalkalmazási hibát. Másodszor, az alkotmányjogi panaszoknál általánossá vált a hivatkozás a jogértelmezési hibákra, sőt a bírói döntések contra legem jellegére, melyeket erős kézzel szűrni kell.[49] Harmadszor, az Alkotmánybíróság láthatóan nem tartja feladatának, hogy a bíróságok jogértelmezését érdemben alkotmányossági vizsgálatnak vesse alá, sőt, van a testületen belül egy erőteljes áramlat, mely csak az eljárási jellegű hibákra akarja visszaszorítani az alkotmányossági felülvizsgálatot (pl. a tisztességes eljárás követelményeinél).[50] Negyedszer, a már idézett Vizuális kultúra határozatból arra

- 471/472 -

lehet következtetni, hogy a contra legem méltányosság gondolata nem idegen az Alkotmánybíróságtól.[51] Ötödször, lehet olyan contra legem döntés, ahol egyszerűen nem kerül az eljáró bíróság látókörébe egy egyébként alkalmazandó jogi norma. Az Alkotmánybíróság az ilyen esetet egyszerű jogalkalmazási hibának tekinti, és további "minősítő körülményeket" kíván hozzá, hogy elérje az alkotmányossági probléma szintjét.

III.

Az alapjogsérelem küszöbe

A bíróságokra vonatkozó alkotmányi jogértelmezési szabályokat az Alkotmánybíróság jellemzően az az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a alapján benyújtott, a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát kérő alkotmányjogi panaszok elbírálása során kéri számon.[52] Egy jogértelmezési (jogalkalmazási) hiba azonban csak akkor képes egy alkotmányjogi panaszt megfelelően alátámasztani, ha olyan jellegű, hogy alapjogsérelmet okoz.[53] Ez két alapkérdést vet fel: milyen alapjogok sérelméhez vezethet a hibás jogértelmezés; és milyen jellegű vagy súlyú jogalkalmazási hibák érik el az alapjogsérelem küszöbét.

1. Milyen alapjogsérelemhez vezethetnek jogértelmezési hibák?

Három alaphelyzetet érdemes elkülönítenünk. (1) Először is, egy-egy bírósági határozat - az ügy tényállásának függvényében - elvileg bármely alapjogot sérthet, ha az ügyben alkalmazott jogszabály értelmezése az alapjog alkotmányi tartalmával szembekerül (elsőfokú alaptörvény-ellenesség). A kérdés az, hogy emögött áll-e valamilyen jogértelmezési hiba.[54] Az Alaptörvény logikája szerint mindenképpen, hiszen az alapjogsérelem feltételezi, hogy a bíróság nem tett eleget az alkotmánykonform értelmezés követelményének, egy alkotmányi értelmezési szabálynak. Az alapjogsérelem elvileg egyben a 28. cikk sérelmét is jelenti. Korántsem biztos azonban, hogy ilyen esetekben a bíróság valamilyen értelmezési hibát vét: például gondos mérlegelés után, ésszerű indokokat adva, nem azt az értelmezési alternatívát választja, mint amit később az Alkotmánybíróság az alkotmányossági felülvizsgálat során. Dogmatikai értelemben hibátlan jogértelmezéssel is juthat a bíróság olyan eredményre, mely alaptörvény-ellenesnek bizonyul.

Úgy látom, ebben az alaphelyzetben szinte esetleges - és egyben mellékes is -, hogy az Alkotmánybíróság jogértelmezési hibára hivatkozik-e, felhozza-e az Alaptörvény 28. cikkének sérelmét vagy sem. A jogértelmezés kérdése elbújik a közvetlen alapjogsérelem mögött, vagy kap hangsúlyt, vagy nem. Ha az Alkotmánybíróság mégis előhozza, akkor olyan fordulatokkal él, hogy a bíróság nem ismerte fel az ügy alapjogi vonatkozásait, vagy nem tett eleget az alkotmánykonform értelmezés követelményének. A jogértelmezés kérdése igazán akkor válhat ebben a helyzetben érdekessé, ha a bíróság valóban valamilyen nevesíthető értelmezési szabály súlyosabb megsértése miatt jut alaptörvény-ellenes eredményre.

(2) A második alaphelyzet az, amikor a bíróság határozata olyan alkotmányi rendelkezést sért, mely nem foglal magában alapjogot (és nem is alkotmányi értelmezési szabály). Ilyen helyzet adódik, amikor például a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének felülvizsgálata során a Kúria tévesen értelmezi az Alaptörvény 8. cikkének valamely rendelkezését (tiltott népszavazási tárgykörök). Itt egyelőre nincs alapjogsérelem, és az alkotmányjogi panasznak éppen azt kell bemutatnia, hogy az alkotmányértelmezés során a Kúria olyan súlyú jogértelmezési hibát vétett, mely az elsőfokú, a 8. cikket érintő alaptörvény-ellenességen túl már valamelyik alapjogot is sérti (ez a gyakorlat szerint a tisztességes eljáráshoz való jog lehet - másodfokú alaptörvény-ellenesség). Mivel a jogértelmezési hiba vagy a jogértelmezési szabály megsértése itt szükséges az alapjogsérelem megállapításához, a jogértelmezési kérdések ebben a helyzetben előtérbe kerülnek.[55]

(3) A harmadik alaphelyzet, amikor a bíróság határozata közvetlenül nem sért ugyan alapjogot, sem más alkotmányi rendelkezést, de az ügyben elkövetett jogértelmezési hiba a jellege vagy súlyossága miatt alapjogsérelemhez vezethet. Ebben az alaphelyzetben mára már megszilárdult az az alkotmánybírósági gyakorlat, hogy a testület alkotmányjogi panaszokat vizsgálva, a felhozott bírói jogértelmezési hibákat a tisztességes eljárás követelményeinek tükrében

- 472/473 -

értékeli, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését alkalmazva.[56] Itt két jellemző minta adódik. Egyrészt lehetséges, hogy a jogértelmezési hiba egyben valamely alkotmányi értelmezési szabály (jellemzően a 28. cikk) sérelmét jelenti (elsőfokú alaptörvény-ellenesség). A 28. cikket sértő hiba - a jellege vagy súlyossága miatt - egyben a tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti (ekkor az alapjogsérelem másodfokú alaptörvény-ellenességet jelent).[57] Másrészt lehetséges, hogy a hiba nem sért alkotmányi értelmezési szabályt, de az olyan súlyos (pl. contra legem döntés), hogy alkotmányi értelmezési szabály sérelme nélkül is sértheti a tisztességes eljáráshoz való jogot (ekkor az alapjogsérelem elsőfokú alaptörvény-ellenességet jelent).[58]

Mivel a tisztességes eljáráshoz való jog az általános alkotmányi értékelési alap bírói jogalkalmazási és jogértelmezési hibák esetén, a következő kérdés az, hogy milyen típusú és milyen súlyosságú értelmezési hibák teszik az eljárást tisztességtelenné.

2. A téves jogértelmezés és a tisztességes eljárás követelménye

Előre kell bocsátani, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatban jelenleg nincs olyan rendszeresen és módszeresen alkalmazott teszt, mely alapján megnyugtatóan lehetne szűrni, hogy milyen típusú és súlyosságú jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibák teszik az eljárást tisztességtelenné. Az Alkotmánybíróság néha ad hoc zsinórmértéket állít fel, mely például ilyen megállapításokat takar: ha "[...] a döntés összefügg alapvető joggal, és az adott bírósági ügyben lényeges jogi érvek tárgyilagos értékelésével semmilyen módon nem támasztható alá, a kétségtelenül alkalmazandó törvény jelentésétől feltűnően elszakad, észszerűtlen okfejtésen alapul, az elemi logika szabályait semmibe veszi, akkor a jogértelmezés lehet önmagában is alapjogsértő."[59] Ugyanakkor az itt alkalmazott ötelemű mércét az Alkotmánybíróság csak egy határozatban érvényesítette, tehát az ad hoc jellegű maradt.[60]

Az alkotmányos gyakorlatban van két fogalom, amely ismétlődően visszatér, és fontos szerepet tölt be annak leírásánál, hogy egy jogértelmezési hiba mikor éri el az alapjogsérelem szintjét. Ez az önkényesség, valamint a kirívó (alapjogi relevanciát elérő) jogértelmezési hiba. Az ad hoc mércéken túl, jelenleg két, e fogalmakra épülő teszt körvonalazódik az alkotmánybírósági gyakorlatban: az "önkényesség" tesztje és a "kirívó jogértelmezési hiba" tesztje. Kérdés, hogy mi e tesztek tartalma, és mi az egymáshoz való viszonyuk.[61]

Az önkényesség fogalma szilárdan beépült a jogalkalmazási és jogértelmezési hibák alkotmányossági értékelésébe. Az Alkotmánybíróság gyakran használja súlyosabb hibák minősítésére, mert a bírósági eljáráshoz fűződő alkotmányi (és nemzetközi emberi jogi, valamint uniós alapjogi) garanciák egyik fontos célja, hogy elejét vegyék az önkényes hatósági és bírósági döntéshozatalnak, alátámasztva a jogállamiság elvét.[62] Az önkényesség fogalma viszont meglehetősen homályos. Az Alkotmánybíróság időnként úgy utal erre, mint amikor a bíróság az Alaptörvény által előírt jogértelmezési keretből kilép.[63] A fogalom alkalmazásához - mely esetenként az alapjogsérelem tesztjét jelenti - azonban ennél konkrétabb jegyek azonosítása szükséges.[64]

3. Az önkényesség tesztje és az értelmezésen túlnyúló contra legem jogalkalmazás

A contra legem (értelmezésen túlnyúló) jogalkalmazás tekintetében láthattuk, hogy egy alkalmazandó jogszabály "önkényes félretétele" alkotmányossági problémát jelent.[65] A contra legem döntések alaptörvény-ellenességét megalapozó önkényesség tartalmára elsősorban - de nem kizárólagosan - a vadkárhatározatok szolgálnak értékes útmutatással.[66]

A gyakorlatot elemezve azt látjuk, hogy önkényes (és ennek következtében a tisztességes eljáráshoz való alapjogot sértő) az a contra legem bírói döntés, mely (i) alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogi sza-

- 473/474 -

bályt;[67] (ii) a nyilvánvalóan alkalmazandó jogi normát nem alkalmazza; (iii) a döntés már hatályon kívül lévő jogi rendelkezésre épülő bírósági gyakorlaton alapul;[68] nem jogi, hanem célszerűségi indokolást ad a jogszabály alkalmazásának mellőzésére;[69] (v) továbbá nem alkalmaz egy irányadó rendelkezést, mert az Alaptörvény 28. cikkét megsértve, a jogszabály célját nem veszi figyelembe.[70]

Máshol is vannak nevesítve olyan feltételek, melyek a fentieken mellett a contra legem döntések alapjogsérelméhez vezetnek, azonban ezeket az Alkotmánybíróság nem minősítette kifejezetten önkényesnek (bár tehette volna, és lehet, hogy a jövőben megteszi). Ezek a nem önkényes, de alapjogot sértő tényezők a következők: (i) a contra legem döntés (az irányadó jogszabály alkalmazásának mellőzése és nem alkalmazható jogszabály alkalmazása) indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság korábbi, vonatkozó állásfoglalását;[71] (ii) a bíróság nem indokolta, miért nem alkalmazott az ügyben egyébként irányadó normákat;[72] továbbá (iii) a contra legem döntés (az irányadó jogszabály pusztán formailag történő figyelembevétele, de tartalmilag mellőzése) indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság korábbi, vonatkozó állásfoglalását.[73]

4. Az önkényesség tesztje és a téves jogértelmezés

(1) A contra legem jogértelmezés és a nem contra legem, de hibás jogértelmezés elkülönítését nem egyszerű kiszűrni az alkotmányos gyakorlatból. Önmagában egyik sem alaptörvény-ellenes, viszont az alapjogsérelmet mindkettőnél megalapozza az önkényesség. Tehát a contra legem jogértelmezés önkényességére nézve alkalmazhatóak a nem contra legem, de hibás jogértelmezéssel kapcsolatban a későbbiekben elmondottak is.

Úgy tűnik, hogy a contra legem értelmezés általában véve akkor válik önkényessé, és egyben alaptörvény-ellenessé is, ha a bíróság túllépi az Alaptörvény által engedett értelmezési tartományt.[74] Van azonban számos eset, ami értelmezhető úgy, hogy a bíróság átlépte ezt a tartományt, ennek ellenére az önkényesség nem merült fel kifejezetten, de az alapjogsérelem igen. (Ilyen értelemben ad hoc mércéről van szó, mely alkalomadtán akár önkényesnek is minősülhet egy következő ügyben). Így a contra legem jellegűnek (de önkényesnek nem) minősített értelmezés alapjogsérelemhez vezet például, ha (i) kiüresíti egy alapjog lényegi tartalmát;[75] (ii) egy alkotmányi értelmezési szabályt is megsért, például az értelmezés a jogalkotói céllal ellentétes, illetve észszerűtlen;[76] (iii) illetve kirívó, alapjogi relevanciát elérő hibában szenved.[77]

(2) A (nem contra legem) jogértelmezési hibáknál az önkényesség tartalma - úgy tűnik -, főleg az alkotmányi értelmezési szabályokhoz kötődik. Egy népszavazási kérdés hitelesítését felülvizsgáló Fudan-határozat mutatott rá a következőkre: "[...] jogértelmezési hiba contra constitutionem akkor válik önkényessé, ha a bíróság az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyja [...]"[78] A "kifejezett figyelmen kívül hagyás" tételét az Alkotmánybíróság a 23/2018. (XII. 28.) AB határozatból vette, ahol az eljáró bíróság a jogszabály célját szándékosan és elismerten kizárta az értelmezés támpontjai közül, méghozzá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre (Ket.) alapozva. Ezzel sértette az Alaptörvény 28. cikkének azon szabályát, mely a jogszabály célját kötelezően beilleszti a jogértelmezés szempontjai közé.[79]

Megjegyzendő, egy másik határozat arra is rámutatott, hogy nemcsak a kifejezett figyelmen kívül hagyás alapozhat meg alapjogsérelmet, hanem az is, ha a bíróság a 28. cikkben foglalt követelményeket "nem veszi kellően figyelembe" (az ügyben a jogszabály céljának megfelelő ér-

- 474/475 -

telmezés követelményét).[80] Ezt viszont nem minősítette önkényesnek az Alkotmánybíróság, tehát az alapjogsérelmet itt sem csak az önkényesnek minősített jogértelmezési hiba alapozhatja meg.

Ugyanakkor meglepő, hogy a "kifejezett figyelmen kívül hagyás" feltételét az Alkotmánybíróság már a Fudan-határozatban sem alkalmazta. Köztudottan, az Alaptörvény 28. cikkében értelmezési követelmény az Alaptörvénnyel való összhang. Az Alkotmánybíróság a Fudan-határozat [62] pontjában arra jutott, hogy az alkotmánykonform értelmezés követelményének (egyszerű, azaz nem "kifejezett") figyelmen kívül hagyása is önkényes jogértelmezést jelent, és így sérti a tisztességes eljárás követelményét. Itt egyszerűen arról volt szó, hogy az eljáró bíróság az Alaptörvényt tévesen értelmezte. Az alkotmánykonformitás értelmezési követelményénél tehát az alapjogsérelemhez nem kell a "kifejezett figyelmen kívül hagyás".

Ebből a tételből az következik, hogy amely jogértelmezés nem felel meg az Alaptörvénynek, az egyben önkényes is (és sérti a tisztességes eljárás követelményét), tehát nem létezik olyan, "nem önkényes" bírósági jogértelmezés, mely ugyanakkor ne felelne meg az Alaptörvénynek. Azonban az, hogy az Alaptörvénynek mi felel meg és mi nem, sokszor komoly értelmezési folyamat alapján született következtetés lehet, így igen aggályos minden nem alkotmánykonform jogértelmezést egyben önkényesnek is tekinteni.[81]

Az önkényességet az alkotmánybírósági gyakorlat egészen más értelemben használja, vagy legalábbis használta eddig. A fogalom jellemzően az észszerű, kellő súlyú indokok hiányához,[82] vagy valamely tekintetben az indokolás hiányához,[83] a hatályos jogtól való szándékos eltéréshez,[84] a "normatív alapját vesztett" jogalkalmazói döntéshez,[85] a szubjektivitáshoz[86] kapcsolható. Egy nem alkotmánykonformnak bizonyuló jogértelmezés is alapulhat észszerű indokokon, okszerű érvelésen és számot vethet a megelőző alkotmánybírósági esetjoggal is. Így kétséges, hogy egy döntést általános értelemben önkényessé tenné, ha a bíróság alapos mérlegelés után nem a helyesnek bizonyuló értelmezési alternatívát választotta ki és alkalmazta.

Összességében tehát az Alaptörvény 28. cikk első két mondatában foglalt két általános jogértelmezési követelmény esetében eltérő az önkényesség tartalma. A nem alkotmánykonform értelmezés mindig önkényes. A jogszabály céljának meg nem felelő értelmezés akkor önkényes, ha a bíróság a jogszabály célját "kifejezetten" hagyja figyelmen kívül.[87] Az eltérő mérce - melyhez indokul szolgálhat az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi kötelezettsége - így azonban ellentmondásos. A jogszabály célját "nem kifejezetten" figyelmen kívül hagyó jogértelmezés egyrészről így nem lesz tehát önkényes, másrészről - és más értelemben - viszont önkényes lesz, mint nem alkotmánykonform, azaz a 28. cikknek meg nem felelő jogértelmezés.

(3) Van-e olyan nem contra legem jogértelmezés, mely úgy lehet önkényes, hogy nem sérti az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabályokat?[88] Úgy tűnik, igen, mert itt alkalmazhatónak tűnik a már idézett 3095/2016. (V. 12.) AB végzés, amely szerint az általános, íratlan értelmezési szabályok megsértése (pl. az észszerűtlen okfejtés vagy a logika elemi szabályainak semmibevétele) megalapozhatja az önkényességet - esetleg további feltételek teljesülése esetén. Úgy tűnik tehát, hogy mind az alkotmányi értelmezési szabályok, mind az íratlan, dogmatikai értelmezési szabályok súlyos megsértése megalapozhatja az önkényességet, és ezáltal az alapjogsérelmet.

5. A kirívó jogértelmezési hiba és az önkényesség

A kirívó (alapjogi relevanciát elérő) jogértelmezési hiba ugyanúgy a tisztességes eljárás követelményének sérelméhez vezet, mint az önkényesség vagy az egyes ad hoc mércéknél meghatározott jogértelmezési hiányosságok. Ez egy önálló, az önkényességtől elkülönülő mérce.[89] A bírói jogértelmezés alkotmányos korlátját jelenti, hogy az kirívóan nem lehet téves.[90]

A vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatban van három zavarba ejtő körülmény. Először is, a két teszt érdemben, tartalmilag lényegében elkülöníthetetlen az alkotmánybírósági gyakorlatban. A jelenlegi gyakorlatot ké-

- 475/476 -

pező ügyekben az Alkotmánybíróság nagyjából ugyanazt érti önkényességen és kirívó (alapjogi relevanciát elérő) jogértelmezési hibán. Például utóbbi hibának számít, ha az ügyre nyilvánvalóan nem alkalmazható jogszabályt alkalmaz a bíróság és ezt nem indokolja, illetve az Alaptörvény 28. cikkének jogértelmezési elveit nem veszi figyelembe.[91] Láthattuk, ugyanezen hibák más ügyekben önkényesnek minősültek.

A második zavarba ejtő körülmény, hogy időnként az Alkotmánybíróság a kétféle mércét - különböző elnevezésük ellenére - keveri vagy azonosnak veszi.[92] A szokásos jelentésükből kiindulva ugyanakkor a kirívó értelmezési hiba és az önkényesség fogalmilag aligha ugyanazt takarja.

A harmadik zavarba ejtő körülmény, hogy - szemben az önkényességgel - a kirívó jogértelmezési hiba fogalmilag aligha fogja át az értelmezésen túlnyúló jogalkalmazási hibát. Tehát úgy tűnik, mintha a kirívó jogértelmezési hiba hatálya szűkebb lenne. Ez sem így van, mert volt, hogy az Alkotmánybíróság az irányadó jogszabály nem alkalmazását (ami contra legem jogalkalmazás), az indokolás elmaradásával kombinálva, kirívó jogértelmezési hibának minősítette.[93]

IV.

Záró megjegyzések

A tanulmányban vizsgált problémák esetében az alkotmánybírósági gyakorlat forrásban van, és ellentmondásos megállapításokkal is találkozhatunk. Nem látni még a contra legem és a nem contra legem döntések világos elhatárolását, a contra legem jogalkalmazás és a contra legem jogértelmezés megfelelő elkülönítését, az önkényesség és a kirívó jogértelmezési hiba következetes használatát, az alapjogsérelem küszöbének elvi meghatározását szolgáló teszt szilárd kialakulását.

A bizonytalanságok érzékeltetésére szolgál - egyfajta összefoglalásként - az alábbi, 2. sz. táblázat, amely elsősorban a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolva mutatja be az alapjogsérelemhez szükséges minősítő körülményeket, valamint a jogértelmezési hiba kifejezett minősítését az Alkotmánybíróság által.[94]

2. sz. táblázat

Mércék és minősítések - válogatás

- 476/477 -

A táblázat a szerző szerkesztése ■

JEGYZETEK

[1] 2/2019. (III. 5.) AB határozat (menedékjog), Indokolás [21] és 3328/2022. (VII. 21.) AB határozat (ügyvédi ellenjegyzés), Indokolás [37].

[2] 14/83 sz. Sabine von Colson és Elisabeth Kamann v Land Nordrhein-Westfalen ügyben hozott ítélet (1984. április 10.) ECLI:EU:C:1984:153, 26. pont.

[3] Vannak alkotmányi rendelkezések, melyeknek lehet szerepe a jogértelmezésben, de ezt még nehéz felmérni, pl. az Alaptörvény R) cikk (4) bekezdése (alkotmányos önazonosság és keresztény kultúra védelme).

[4] Ennek ellenére, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott értelmezési szabályokat általánosságban értelmezési "módszereknek" tekinti, pl. 2/2016. (II. 8.) AB határozat (3/2013. KJE határozat), Indokolás [77].

[5] Az alkotmánykonform értelmezés különböző vonatkozásaira lásd pl. Chronowski Nóra: Az alkotmánykonform értelmezés és az Alaptörvény. Közjogi Szemle. 2017/4. sz. 7-15; Fröhlich Johanna: Az Alkotmánybíróság és a Kúria alkotmányértelmezése: az Alaptörvény 28. és R) cikkei. In: Gábor Zsolt (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban. 3. kötet Budapest, HVG-ORAC, 2019. 342-364.

[6] Tilk Péter: A kormányzás feletti alkotmányjogi kontroll sajátosságai az Alaptörvény hatálybalépését követően. Budapest, Dialóg Campus, 2020. 24-25.

[7] Uo. 90.

[8] E formai különbség mellett sokkal fontosabb - de itt nem tárgyalható - kérdés, hogy a bíróságok alkotmányértelmezését jelentősen megkötheti a jogági dogmatika, és egyes esetekben rendkívüli nehézséget jelent az Alkotmánybíróság által nyújtott alkotmányértelmezés összeegyeztetése a jogági dogmatikai rendszerekkel, lásd erre Fröhlich: i. m., különösen 356-361.

[9] Pl. 2/2016. (II. 8.) AB határozat (3/2013. KJE határozat), Indokolás [77] vagy 33/2021. (XII. 22.) AB határozat (nemi átalakító kezelések), Indokolás [31] vagy 3328/2022. (VII. 21.) AB határozat (ügyvédi ellenjegyzés), Indokolás [32]; lásd még Tilk: i. m. 89.

[10] Ezzel szemben volt alkotmánybíró, aki szerint a 28. cikk az Alkotmánybíróságra is alkalmazandó, pl. 24/2017. (X. 10.) AB határozat (földszerzés örökléssel), Stumpf I. különvélemény [79] (kiemelve a józan észnek megfelelés követelményét).

[11] Az Alaptörvény 28. cikk harmadik mondatával összefüggésben megjelent olyan értelmezés, hogy a felsorolt négy értelmezési szempont (közjó, erkölcsös cél stb.) az értelmezett jogszabály céljának megállapítását, konkretizálását segíti elő (másodlagos értelmezési támpontként), 28/2013. (X. 9.) AB határozat (civil szervezetek végelszámolása), Pokol B. párhuzamos indokolás [49]. Erre jó példa a 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), ahol az Alkotmánybíróság a gazdaságosság és észszerűség szempontját alkalmazta a "hatáskörgyakorlás" és "kiadmányozás" fogalmának értelmezésénél, de a jogszabály céljának alárendelten, annak megállapításához, Indokolás [31]. Időközben azonban kiderült, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a támpontokat az értelmezés eredményére is alkalmazza független követelményként, elsődleges támpontként, pl. a józan ész tekintetében, lásd 3002/2021. (I. 14.) AB határozat (vizuális kultúra). Annak elméleti megalapozására, hogy az észszerűség (józan ész) a jogértelmezés önálló és szükségszerű mércéje, lásd pl. Bragyova András: A bírósági ítélet alkotmányellenessége. Alkotmánybíráskodás és rendes bíráskodás az alkotmányjogi panasz vizsgálatában. In: Gárdos-Orosz Fruzsina (szerk.): Normativitás és empíria. Budapest, TK Jogtudományi Intézet, 2020. 27-28. Az Alaptörvény 28. cikk harmadik mondatában megfogalmazott négy értelmezési támpontot, a jogszabály céljától elválasztva, ugyancsak önállónak fogja fel pl. Varga Zs. András: Törvényjavaslatok indokolása - az Alaptörvény hetedik módosításának 8. cikkéről. Pázmány Law Working Papers. 2018/13. sz. 3.

[12] Amennyiben egy bíróság bármely alkotmányi értelmezési szabályt megsérti, akkor ezzel egyben az alkotmánykonform értelmezés követelményét is sérti.

[13] Az "elsősorban" szót az Alkotmánybíróság nem a hierarchia jeleként értelmezi, csak a figyelembevétel kötelezettségeként. Ugyanis a bíróság a jogszabály céljának vizsgálata után hozhat azzal ellentétes tartalmú (megindokolt) döntést, lásd 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), Indokolás [30].

[14] Így az alkotmánykonform értelmezés érvényesül a teleologikus értelmezés követelményével szemben, ha eltérő eredményre vezetnek, lásd Szigeti Krisztina: A bírói jogértelmezés és a hetedik alaptörvény-módosítás. Eljárásjogi Szemle. 2018/4. sz. 11.

[15] 3328/2022. (VII. 21.) AB határozat (ügyvédi ellenjegyzés), Indokolás [33]-[34] és [37].

[16] Ilyen értelemben a 28/2013. (X. 9.) AB határozat (civil szervezetek végelszámolása), Indokolás [30] vagy a 3/2015. (II. 2.) AB határozat (sajtótermék piacfelügyelete), Indokolás [20]. Hasonlóan közvetett hatásról ír Chronowski: i. m. 9. Hozzá kell fűzni, ettől teljesen különböző kérdés, hogy az értelmezési szabályokon kívüli alkotmányi normák (pl. alapjogok) milyen joghatást válthatnak ki a bírósági jogalkalmazásban (különösen magánjogi jogviszonyokban).

[17] Pl. 30/2014. (IX. 30.) AB határozat (versenyjog), Indokolás [106], (a jogállamisági klauzulából levezetve).

[18] 3002/2021. (I. 14.) AB határozat (vizuális kultúra).

[19] Az Alkotmánybíróság a józan ész követelményét gyakran azonosítja az észszerűséggel, pl. 3041/2021. (II. 19.) AB határozat (kirendelt védő díjazása), Indokolás [22].

[20] A 28. cikkben foglalt elvek (itt a józan ész feltevése) ugyanis a "lehetséges értelmezések" közötti választást befolyásolják, 9/2016. (IV. 6.) AB határozat (gyermekgondozási díj), Indokolás [37]. Ha egy lehetséges értelmezés van, akkor a 28. cikk nem alkalmazható.

[21] Vö. 8/2020. (V. 13.) AB határozat (falugondnoki szolgáltatás), Indokolás [92], mely szerint az anyagi igazságosságot az Alaptörvény nem tudja feltétlenül garantálni, de arra nem érzéketlen.

[22] Ezt a problémát veti fel egy másik AB-határozattal összefüggésben Bencze Mátyás - Kovács Ágnes: "Nem foghat helyt" - Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség teljesítéséről. MTA Law Working Papers. 2018/10. sz. 14.

[23] 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat (pénzügyi felügyelet), Indokolás [52].

[24] Pl. 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [32] és [41]; 4/2020. (I. 29.) AB határozat (vízitársulati hozzájárulás), Indokolás [31].

[25] A következőkben "contra legem jogalkalmazás" alatt mindig az értelmezésen túlnyúló jogalkalmazási műveletet értem, szembeállítva a "contra legem jogértelmezéssel".

[26] Pl. 3363/2022. (VII. 25.) AB végzés (nem bevett egyház kiegészítő támogatása), Indokolás [19].

[27] Pl. 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [32]; máshol a "normatartalom mellőzését" említi az Alkotmánybíróság, pl. 9/2016. (IV. 6.) AB határozat (gyermekgondozási díj), Indokolás [30] vagy 3031/2019. (II. 13.) AB határozat (telekadó), Indokolás [43].

[28] 3252/2017. (X. 10.) AB végzés (rokkantsági nyugdíj - állapotjavulás), Indokolás [14].

[29] 3252/2017. (X. 10.) AB végzés (rokkantsági nyugdíj - állapotjavulás), Indokolás [14] (kiemelés a szerzőtől).

[30] Az alkotmányi értelmezési szabályok megsértése nem contra legem, hanem contra constitutionem döntés lesz.

[31] 3031/2019. (II. 13.) AB határozat (telekadó) Dienes-Oehm E. különvélemény [68] (kiemelés a szerzőtől).

[32] 3453/2021. (XI. 3.) AB határozat (tartós ápolást végzők időskori támogatása), Indokolás [45].

[33] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [38].

[34] 3095/2016. (V. 12.) AB végzés (földgázkereskedelem különadó), Indokolás [11].

[35] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [29] - [30].

[36] Ennél sokkal lazább szakirodalmi felfogással is találkozunk, mely a contra legem jogértelmezést egyszerűen a hibás jogértelmezéssel azonosítja, lásd Hörcherné Marosi Ildikó - Kováts Beáta: Amikor a bíró visszaél a függetlenségével. Acta Humana. 2021/2. sz. 25. Ez viszont nem tükrözi az alkotmánybírósági megközelítést, és gondot okoz, ha azt kell magyarázni, hogy egy, az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabályt sértő, és így alaptörvény-ellenes döntés, mitől válik contra legem jellegűvé. Én a gyakorlatból azt szűrtem le, hogy a jogértelmezésbeli tévedés (hibás jogértelmezés) úgy is lehet alaptörvény-ellenes, hogy nem contra legem.

[37] Pl. 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat (öröklési szerződés), Indokolás [38]; 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [32]. Ugyanakkor van, ahol az Alkotmánybíróság értelmezésnek tekinti, ha a bíróság nem indokolja egy irányadó norma alkalmazásának mellőzését, 24/2020. (X. 15.) AB határozat (rokkantsági ellátás), Indokolás [29].

[38] Az elhatárolástól feltűnően tartózkodik pl. Hörcherné Marosi- Kováts: i. m. 26-31.

[39] 14/2016. (VII. 18.) AB határozat (gyülekezéshez való jog), Indokolás [50]; itt az Alkotmánybíróság ezt contra legem értelmezésnek minősítette.

[40] Az Alkotmánybíróság a contra legem jogértelmezésnek minősített esetekben alkalmazza is, pl. 3453/2021. (XI. 3.) AB határozat (tartós ápolást végzők időskori támogatása), Indokolás [46].

[41] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [38].

[42] 3020/2018. (I. 26.) AB határozat (büntetés kiszabása), Indokolás [48].

[43] 11/2015. (V. 14.) AB határozat (devizahitel), Indokolás [30]-[31].

[44] Pl. 2/2016. (II. 8.) AB határozat (3/2013. KJE határozat), Indokolás [46].

[45] Pl. 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), Indokolás [25]-[28]; 3280/2017. (XI. 2.) AB határozat, Indokolás [38]; 3280/2017. (XI. 2.) AB határozat (illetékmentesség - termőföld), Indokolás [32].

[46] Legutóbb pl. 5/2022. (IV. 14.) AB határozat (környezetszennyezés miatti kártérítés), Indokolás [65].

[47] 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Indokolás [18], (kiemelés a szerzőtől).

[48] 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Indokolás [29]; 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [35] és [40].

[49] 33/2021. (XII. 22.) AB határozat (nemi átalakító kezelések), Czine Á. párhuzamos indokolás [61].

[50] Egyértelműen idesorolható Salamon L. alkotmánybíró, de valószínűleg idetartozik Dienes-Oehm E., Hörcherné Marosi I., illetve Czine Á. alkotmánybíró is, lásd pl. 33/2021. (XII. 22.) AB határozat (nemi átalakító kezelések), Salamon L. különvélemény [81], Czine Á. párhuzamos indokolás [58]; 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Hörcherné Marosi I. különvélemény [43]-[44]; 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Dienes-Oehm E. különvélemény [68].

[51] Varga Zs. A. alkotmánybíró extra judicium utalt is arra, hogy a jogszabályok szövegétől az értelmezés kivételesen, az Alaptörvénnyel való összhang érdekében elszakadhat. Varga Zs.: i. m. 5.

[52] Sőt ez az alkotmányjogi panasz egyenesen az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését biztosító eljárás, 3/2015. (II. 2.) AB határozat (sajtópiaci bírság), Indokolás [18]. Természetesen ez nem kizárólagos eljárási lehetőség, a testület bírói indítvány vizsgálatakor is tett már fontos megállapításokat jogalkalmazási kérdésekben, pl. 11/2020. (VI. 3.) AB határozat (használati jogok törlése), különösen Indokolás [58]-[61] pont.

[53] Valószínűleg az Alaptörvénybe foglalt értelmezési szabályok megjelenése után már nem tartható az a megállapítás, hogy az Alkotmánybíróság nem a bírósági jogértelmezés alkotmányosságát, hanem a bírósági ítéletben megjelenő eseti jogtétel alkotmányosságát vizsgálja. Lásd Bragyova: i. m. 29. Erre tekintettel jelenthető ki, hogy jogértelmezési hiba vezethet alapjogsérelemhez.

[54] Ide tartozik az is, amikor a bíróság helytelen jogértelmezéssel visszamenőleges hatályt tulajdonított az ügyben alkalmazott jogszabálynak, és ekkor a B) cikk (1) bekezdésének sérelme megalapozta az alkotmányjogi panaszt, lásd 3043/2021. (II. 19.) AB határozat (takarékszövetkezeti tagság), Indokolás [49]-[50].

[55] Erre az alaphelyzetre jó példa a 10/2022. (VI. 2.) AB határozat (Fudan-népszavazás).

[56] Pl. 12/2021. (IV. 14.) AB határozat (pénzügyi szolgáltatás), Indokolás [22].

[57] Az Alkotmánybíróság általános tétele, hogy a XXVIII. cikk (1) bekezdése és a 28. cikk "természetes fogalmi egységet" alkot, pl. 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (felügyeleti bírság), Indokolás [26].

[58] Pl. 3095/2016. (V. 12.) AB végzés (földgázkereskedelem különadó), Indokolás [11].

[59] Uo.

[60] Ugyanilyen egyedi, ad hoc mérce jelent meg a már idézett Vizuális kultúra-határozatban, ahol a józan ész követelményébe ütközés önmagában megalapozta az eljárás tisztességtelenségét, minden további feltétel nélkül; lásd erre Hörcherné Marosi - Kováts: i. m. 33.

[61] Ugyanakkor annak nincs jelentősége, hogy a jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibát lehet-e egyéb jogorvoslati eszközzel orvosolni az alkotmányjogi panaszon kívül, pl. 3128/2019. (VI. 5.) AB határozat (adóbírság), Indokolás [24].

[62] 3026/2015. (II. 9.) AB határozat (közérdekű adatok), Indokolás [27]; 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat (pénzügyi felügyelet), Indokolás [50] és [52].

[63] 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), Indokolás [28].

[64] Az önkényességnek egészen laza definíciójával is találkozunk az irodalomban ("a jogalkalmazói [jogértelmezési] kötelezettség szándékos, a bírósági döntés indokolásából kimutatható megszegése") lásd Hörcherné Marosi-Kováts: i. m. 32. Ez a mai gyakorlat alapján már aligha tartható.

[65] 3252/2017. (X. 10.) AB végzés (rokkantsági nyugdíj - állapotjavulás), Indokolás [14].

[66] A Vadkár2 határozatot e tekintetben is kritikai elemzésnek veti alá Tahin Szabolcs: Az Alkotmánybíróság határozata a Budapest Környéki Törvényszék és a Váci Járásbíróság vad és személygépkocsi összeütközése tárgyában hozott ítéleteiről. Jogesetek Magyarázata. 2022/1. sz. 19-27.

[67] 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Indokolás [23], [28], [29], az (i)-(iii) feltételre. E határozat értelmezésénél két kulcsprobléma van. Az egyik, hogy az Indokolás [29] pontjában adott felsorolás elemei egyenként megalapozhatják-e az önkényességet, vagy csak együttesen; a 3364/2022. (VII. 25.) AB végzés (nem bevett egyház támogatása) azt mondja, hogy csak együttesen, Indokolás [20]. Ez viszont szinte lehetetlenné teszi a jövőbeni alkalmazást, mert a feltételeket sajátságos körülményekre szabták. A másik probléma, hogy az önkényesség elszakítható-e a tisztességes eljáráshoz való jog egyik szokásos és hagyományos követelményétől, az indokolás kötelezettségétől vagy sem. Bár a [29] pontban szerepel az indokolási kötelezettség, úgy látom, hogy az Indokolás [23], [28] és [29] pontjai alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem feltétlenül szükséges az önkényességhez. A 23/2018. (XII. 28.) AB határozatnál már egyértelmű, hogy ebben az összefüggésben az indokolási kötelezettség megsértése nélkül is bekövetkezhet a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), Indokolás [28].

[68] Ez kiegészítendő azzal, hogy egy hatályon kívül helyezett jogszabályra épülő, korábban hatályos jogegységi határozat érveinek átvétele önmagában nem contra legem, önkényes értelmezés, mert az új jogszabály értelmezésénél ezek az érvek továbbra is érvényesek lehetnek, lásd erre a 3088/2019. (IV. 26.) AB határozatot (közbeszerzési eljárásból kizárás), Indokolás [28].

[69] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [32].

[70] 23/2018. (XII. 28.) AB határozat (MNB felügyeleti bírság), Indokolás [28]-[29].

[71] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [34]-[35]; ez a hiba önmagában is alapjogsérelmet jelent.

[72] 24/2020. (X. 15.) AB határozat (rokkantsági ellátás), Indokolás [34]-[35].

[73] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Indokolás [40].

[74] Pl. 3178/2022. (IV. 22.) AB határozat (erdővédelmi bírság), Indokolás [32].

[75] Amikor a Kúria kizárta a környezetszennyezésért való felelősséget a mulasztásos magatartásoknál, 5/2022. (IV. 14.) AB határozat (környezetszennyezés miatti kártérítés), Indokolás [89].

[76] 3453/2021. (XI. 3.) AB határozat (tartós ápolást végzők időskori támogatása), Indokolás [46].

[77] 13/2021. (IV. 14.) AB határozat (bírói pályázat), Indokolás [86].

[78] 10/2022. (VI. 2.) AB határozat (Fudan-népszavazás), Indokolás [28].

[79] Ettől eltérően, máshol a küszöb a 28. cikk szerinti értelmezési elvek (egyszerű) figyelmen kívül hagyása, lásd 11/2022. (VI. 2.) AB határozat (álláskeresési járadék), Indokolás [23] és [25].

[80] 3328/2022. (VII. 21.) AB határozat (ügyvédi ellenjegyzés), Indokolás [38], ugyanakkor itt az alapjogsérelem más tényezőkkel is kombinálódott.

[81] Már a 28/2015. (IX. 24.) AB határozat (egyenlő nyugdíjkorhatár) is abban látta az indítványozó alapjogának sérelmét, hogy a Kúria határozata egyszerűen alaptörvény-ellenesen értelmezte a 8. cikk (3) bekezdés b) pontját, Indokolás [29]-[34].

[82] Pl. 3031/2019. (II. 13.) AB határozat (telekadó), Indokolás [30] vagy 9/2016. (IV. 6.) AB határozat (gyermekgondozási díj), Indokolás [22].

[83] Pl. 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Dienes-Oehm E. különvélemény [35] vagy Salamon L. különvélemény [50].

[84] Pl. 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (vadkár1), Hörcherné Marosi I. különvélemény [42].

[85] 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (vadkár2), Hörcherné Marosi I. különvélemény [73].

[86] Pl. 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat (öröklési szerződés), Indokolás [37].

[87] Erre már Czine Á. alkotmánybíró is rámutatott egyik párhuzamos indokolásában, 33/2021. (XII. 22.) AB határozat (nemi átalakító kezelések), Czine Á. párhuzamos indokolás [65].

[88] L. erre a helyzetre 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat (pénzügyi felügyelet), Indokolás [45].

[89] Pl. 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat (pénzügyi felügyelet), Indokolás [52]; 3128/2019. (VI. 5.) AB határozat (adóbírság), Indokolás [24]. Van olyan álláspont, hogy pusztán a "kirívó jogértelmezési hiba" nem alaptörvény-ellenes, kell hozzá az "alapjogi relevanciára" vonatkozó szűkítés, Hörcherné Marosi - Kováts: i. m. 28.

[90] 25/2016. (XII. 21.) AB határozat (álláskeresési ellátás), Indokolás [34].

[91] 3130/2022. (IV. 1.) AB határozat (tiltott kampánytevékenység), Indokolás [47]; 24/2020. (X. 15.) AB határozat (rokkantsági ellátás), Indokolás [29].

[92] Pl. 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat (pénzügyi felügyelet), Indokolás [52] vagy 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat (öröklési szerződés), Indokolás [38]. Czine Á. alkotmánybíró következetesen azonosnak tekinti a kettőt, és láthatóan az önkényesség tesztjét ezzel váltaná ki, pl. 33/2021. (XII. 22.) AB határozat (nemi átalakító kezelések), Czine Á. párhuzamos indokolás [62]. Hasonlóan, csak önkényességi tesztet ismer, és az alapjogi relevanciájú, kirívó jogértelmezési hibát az önkényesség egy fajtájának tekinti Hörcherné Marosi-Kováts: i. m. 27. Az Alkotmánybíróság viszont többször is hivatkozott ilyen hibára anélkül, hogy önkényesnek minősítette volna a jogértelmezést.

[93] 24/2020. (X. 15.) AB határozat (rokkantsági ellátás), Indokolás [29]. Hasonlóan, a Vadkár1határozatban a három feltétellel leírt alaptörvény-ellenes contra legem jogalkalmazást az Alkotmánybíróság utólag kirívó jogértelmezési hibának értelmezte, 3364/2022. (VII. 25.) AB végzés (nem bevett egyház támogatása), Indokolás [20].

[94] A táblázat az alkotmánybírósági határozatokban kifejezetten megnevezett, a hibához kapcsolt minősítésekkel számol. A felsorolt ügyekben nem minden bírósági határozat bizonyult alaptörvény-ellenesnek, de az Alkotmánybíróság ezekben is utalt (általánosan) bizonyos jogértelmezési hibákra és az értékelés mércéjére.