A járvány az utóbbi években az életünk részévé vált, amelynek hatása a jog területén, így a munkajogban és a munkavédelemben is megmutatkozik. A munkáltatók részéről felmerült jogértelmezési problémák miatt nehézségeket okozott a fertőzés megelőzésére tett intézkedések megtétele és a munkavállalóik koronavírus-fertőzésének foglalkozási megbetegedésként való elismertetése.
Valamennyi munkáltató köteles a koronavírus-fertőzés megelőzése érdekében járványügyi intézkedéseket tenni, azonban azok tartalma a tevékenységi körüktől függően eltérő lehet. A munkáltató köteles biztosítani a munkavállaló egészségét és testi épségét nem veszélyeztető munkakörülményeket, amelyeket elsősorban a belső szabályozásával és annak betartatásával érhet el. A munkavédelmi szabályoknak megfelelő működés megkönnyítése érdekében az Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Főosztálya tájékoztatást,[1] majd az Európai Unió által elfogadott Vállalati Fehér Könyv alkalmazásához segítő útmutatót[2] jelentetett meg a koronavírussal kapcsolatos kötelező eljárásokról/teendőkről. Ezekből láthatóvá vált, hogy nem minden esetben kötelező a COVID-19-ről mint biológiai tényezőről kockázatértékelést készíteni, illetve kiegészíteni a meglévőt, kizárólag a kockázatbecslést kell elvégezni, amelynek alapján felmérhető a vírusfertőzés kockázata, és meghozhatók az annak kezelésére szolgáló járványügyi intézkedések. A jelen tanulmányomban igyekszem feltárni a munkáltató megelőzési kötelezettségeit, melyek azok a kollektív és egyéni intézkedések, amelyek bevezetésével megfelelő védelmet nyújthat a fertőzés ellen.
1. Bevezetés
2. A munkáltató kötelezettségei a koronavírus okozta tömeges munkahelyi megbetegedések megelőzése érdekében
3. A koronavírus hatása a munkabalesetekre
4. A koronavírus mint foglalkozási megbetegedés
5. A koronavírus mint foglalkozási megbetegedés elbírálásának "hagyományos" és egyszerűsített eljárása
6. Összefoglalás
A munkáltatók munkavédelmi intézkedéseinek fő célja a munkavállalóik egészségének védelme, azaz a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzése. A koronavírus mindkét területre gyakorolt hatását igyekszem bemutatni a tanulmányomban. A munkáltató munkavédelmi kötelezettségeinek ismertetése után a munkabalesetek alakulását vizsgálom a munkavédelmi hatóság által biztosított statisztikai adatok alapján, ezt követően pedig a foglalkozási megbetegedések előtérbe kerülésének okait.
Nemcsak a munkáltatók részéről merültek fel jogértelmezési problémák a járványügyi intézkedésekkel kapcsolatban, hanem a munkavállalók számára is gondot okozott a koronavírus-fertőzés gyanújának foglalkozási megbetegedésként való elismertetése. Különösen az egy légtérben, nagyobb számban dolgozók esetében (tipikusan gyártócsarnok, kereskedelem, pedagógusok) okozott problémát az, hogy nem állapították meg a betegség foglalkozási jellegét, illetve több esetben el sem indították az erre vonatkozó eljárást a negatív tapasztalatok miatt.
A felmerült nehézségek okán megvizsgáltam a folyamatot, amely egy munkavállaló egészségkárosodásának felmerülésével kezdődik és annak foglalkozási megbetegedésként történő elismertetésével zárul.
A kutatás során segítséget kaptam a Nemzeti Népegészségügyi Központtól (továbbiakban: NNK), ahonnan a statisztikákat és a bizonyos munkakörben foglalkoztatott koronavíru-
- 11/12 -
sos munkavállalók esetén alkalmazott egyszerűsített eljárást ismerhettem meg.
Az interjú elkészítése és a szakirodalom tanulmányozása során azonban a munkakörönként eltérő eljárásokon túl egyéb, a jövőre vonatkozó kérdések is felmerültek. A statisztikai adatok elemzése során jól láthatóvá vált, hogy a koronavírus-fertőzés jelentősen megnövelte a hatóságokhoz beérkező foglalkozási megbetegedés gyanúja iránti kérelmek számát, amely megterhelte az eljárás rendszerét, ezért bizonyult szükségesnek egy gyorsított eljárás bevezetése. A tanulmány ezen részében igyekszem feltárni az egyszerűsített eljárás menetét, illetve azt, hogy milyen munkakörök maradnak ki ebből az eljárásból, és számukra miért is nehéz elismertetni foglalkozási megbetegedésként a koronavírus-fertőzésüket.
A koronavírussal kapcsolatban a kutatók megállapították, hogy bizonyos esetekben post-COVID-, illetve long-COVID-tünetek léphetnek fel. Az akut COVID-19 megbetegedés két-négy hétig tart, azonban utána a négy-hat hét elteltével a post-COVID-, vagy tizenkét hét után long-COVID-tünetek jelenhetnek meg.[3] A kutatásom szempontjából jelentős kérdés annak megítélése, hogy a több napra vagy hétre munkaképtelenséget/keresőképtelenséget okozó ilyen tünetek foglalkozási megbetegedésnek minősíthetők-e, avagy sem. Véleményem szerint ezen belül két eltérő kategóriát is vizsgálni kell. Az első esetkör azon munkavállalók esetei, akiknél az "alap" megbetegedést foglalkozási megbetegedésnek minősítették. A másik csoport pedig azon munkavállalók, akiknek nincs elismert "alap" megbetegedésük, mert adott esetben a fertőzés enyhe lefolyása miatt tüneteket sem érzékeltek magukon, azonban a post-COVID vagy a long-COVID okoz keresőképtelenséggel járó egészségkárosodást. A tanulmányom utolsó részében ennek elemzésére térek ki.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles megteremteni az egészséget és biztonságot nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit, melyek elsősorban a belső szabályozással és azok betartását szolgáló járványügyi intézkedésekkel érhetők el. A belső szabályozás alapján kell a munkáltatónak a pandémiás helyzetre tekintettel személyi, tárgyi feltételeket érintő és szervezési intézkedéseket hoznia.
A munkáltatónak egy olyan járványügyi intézkedést, belső szabályozást kell létrehoznia, többek között az Mvt. és a Vállalati Fehér Könyv útmutatója alapján, amellyel megelőzhetővé teszi a fertőzés bekövetkeztét. A kockázatértékelés ilyen esetben nem kötelező, hiszen a munkahelyeken nem akkora a biológiai kockázat, azaz a fertőzés veszélye, mint például egy egészségügyi intézményben, azonban mégis köteles a munkáltató ennek a kezelésére és belső szabályozására. A munkáltató ennek alapján egy COVID-19 pandémiás felkészülést és tervezést koordináló munkacsoportot köteles létrehozni, amely végül kidolgozza és végrehajtja az intézkedési tervet, a kockázatértékelést, a megfelelő intézkedések bevezetését előkészíti, oktatásokat, felkészítéseket szervez, támogatja a megfelelő kommunikációt, tájékoztat és folyamatosan monitoroz. Egy ilyen szabályozás felállításakor szükséges meghatározni a szervezeten belüli felelősöket és határidőket a kivitelezés megvalósítása érdekében.
Az Mvt. 54. § (2) bekezdésének megfelelően kockázatértékelés készítésével kell felmérni azokat a veszélyeket, amelyek a munkavégzés során érhetik a munkavállalót. Ilyen veszély lehet egy munkakörnyezeti biológiai kóroki tényező is, mint például a koronavírus.
Egyéni szinten a koronavírus kockázatát a fertőzés bekövetkeztének valószínűsége és annak súlyos kimenetele határozza meg. A valószínűség szempontjából vizsgálva figyelembe kell venni, hogy a koronavírus terjedése hosszan tartó, kb. tizenöt perc, személyes/közvetlen kontaktus (másfél méter) során következik be. Bizonyos események, helyszínek esetén a terjedés valószínűsége magas kockázatot jelenthet, úgymint a zsúfolt helyiségek, magas zaj miatti kiabálás, vagy zárt térben végzett csoportos testmozgás. A betegség súlyossága egy személynél előre nem határozható meg, azonban bizonyos tényezők, például alapbetegségek növelhetik a súlyosság kockázatát.[4]
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Főosztálya tájékoztatót adott ki a munkáltatók számára a COVID-19 járvány miatti kockázatértékelés felülvizsgálatával kapcsolatban, melyben segítséget nyújt az egyes munkakörökre vonatkozó kockázatok értékeléséhez. Ezáltal a munkáltató magas kockázati szintet határozhat meg akkor, ha a munkavégzés zárt térben történik, ahol nem találhatók nyitható ablakok, alacsony a hőmérséklet vagy magas a páratartalom. Abban az esetben is megállapítható, ha zárt térben sok munkavállaló dolgozik egy műszakban, vagy személyes fizikai kontaktusban kell lenniük ügyfelekkel, harmadik személyekkel. További kockázatot jelent, amikor a munkavállalók munkavégzés közben szorosan egymás mellett helyezkednek el, és a fizikai elválasztás nem kivitelezhető.
Az egyes ágazatokra lebontva is megtalálhatjuk a főbb kockázati tényezőket, így a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállalók esetében kockázatnak minősül a vásárlókkal való szoros kontaktus, illetve a közös zárt térben végzett munka, legyen az akár az eladótér helyisége, akár az adminisztrációra használt iroda. Az építőiparban dolgozók számára a kézmosási lehetőségek hiánya vagy a közös közlekedésieszköz-használat, a vendégmunkások számára pedig a nyelvi nehézség okoz nagyobb kockázatot a fertőzés terjedése szempontjából.[5]
A kockázatok felmérését követően intézkedési tervet készít a munkáltató, melyben meghatározza azokat a rendelkezéseket, melyekkel a munkavégzés során történő megbetegedés vagy munkabaleset megelőzhető. Ennek során figyelembe kell vennie azt a három tényezőt, amelyek a fertőzés kialakulásához vezetnek, azaz a fertőzőforrást, a fertőzést közvetítő tényezőt és a fertőzésre fogékony emberi szervezetet.[6]
- 12/13 -
A munkavédelem egyik alapelve szerint elsősorban a kollektív védelemre kell törekedni, azt követően kerül sor az egyéni védelemre, ezért ebben az esetben is elsősorban azokat az intézkedéseket javasolt bevezetni, amelyek a távolságtartást, kontaktus csökkentését teszik lehetővé. Ezek lehetnek a koronavírus terjedésének megállítása érdekében a munkarendet befolyásoló intézkedések, úgymint a "home office" bevezetése, illetve a munkavállalók fizikai elválasztása, a gyakoribb fertőtlenítés, a szellőztetés és a külső személyekkel való érintkezés korlátozása. Célszerű lehet kontaktbuborékok bevezetése is, azaz a munkavállalók maximum tízfős csoportokba osztása. Az egy buborékban lévők kerülhetnek kontaktba egymással, de a más buboréktagokkal nem, ezzel is kontroll alatt tartva a vírus terjedését.[7]
Az egyes munkavállalók védelme érdekében bevezethető a kötelező maszkhasználat. A munkáltató a kockázatértékelés eredménye alapján rendelheti el az egyéni védőeszközök alkalmazását is,[8] ilyen eszköznek minősül például a koronavírus ellen gyakran használt és a munkavállalóktól leginkább megkövetelt FFP2D maszk is. Az orvosi maszk nem minősül egyéni védőeszköznek, ugyanis nem nyújt teljes körű légzésvédelmet. A munkáltató autonóm jogkörébe tartozik az alkalmazásának elrendelése a kockázatértékelés eredményei alapján, ugyanis egyik veszélyhelyzetet szabályozó rendelet sem teszi kötelezővé.
Az elrendeléséhez szükséges továbbá a munkavállalók tájékoztatása is a kockázatértékelés eredményéről és a maszkviselés pontos szabályairól.
Amennyiben a munkáltató biztosít a munkavállalói számára maszkokat, úgy külön gondoskodnia kell a használt eszközök tárolásáról és elszállításáról is. Az egyéni védőeszköznek minősülő, szűrővel ellátott maszkok, mint például az FFP2D esetén ügyelnie kell a munkáltatónak arra, hogy a kezelésére a veszélyes hulladékkal kapcsolatos egyes tevékenységek részletes szabályairól szóló 225/2015. (VIII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 225/2015. Korm. rendelet) szabályai vonatkoznak. Ennek értelmében külön tárolóhelyet köteles biztosítani a munkahelyen, amely alkalmas az egészség megőrzésére és a kóroki tényező terjedésének megakadályozására,[9] valamint a 225/2015. Korm. rendelet 4. alcímében található előírások alapján köteles elszállíttatni.
Egyéni szintű védelmet jelent a munkavállalók védőoltásra kötelezése is, amelynek nem teljesítése esetén egy rövid ideig a munkáltató meghatározott szankciókat is meghozhatott. Ez a megoldás a negatív társadalmi hozzáállás ellenére nem újdonság, hiszen korábban is kötelező volt például a Hepatitis A védőoltás az olyan munkavállalók esetében, akik szennyvízzel dolgoznak. A jogalkotó a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: 61/1999. EüM rendelet) értelmében a meghatározott munkakörök esetén a 3. számú mellékletében felsorolt védőoltások beadására kötelezheti a munkavállalókat. Ehhez hasonlóan a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 9. §-a is előírja, hogy köteles felmérni a munkáltató az expozíció mértékét és megfelelő intézkedéseket meghozni.
Egy rövid ideig hatályban lévő, a munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet is biztosította a munkáltatók számára szankciók kilátásba helyezésével a koronavírus elleni védőoltásra kötelezést. Azóta hatálytalanná vált a rendelet, azonban a munkáltató még mindig jogosult előírni a koronavírus elleni védőoltás beadását. Erre a kockázatbecslés és -értékelés eredménye alapján válik jogosulttá. Amennyiben a kapott értékek alapján az látható, hogy az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés teljesítéséhez elengedhetetlen ez az egyéni védelemként szolgáló intézkedés, úgy a munkáltató a munkavégzés feltételeként előírhatja a védőoltás felvételét.[10]
Az egészségügyi és az egészségügyben dolgozók számára a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet írta elő az oltási kötelezettséget, majd az azóta hatálytalanná vált, az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X. 28.) Korm. rendeletben kötelezte az állami és önkormányzati intézményeknél dolgozó munkavállalókat a koronavírus elleni védőoltás felvételére. Jelenleg ez a kötelezettség nem áll fenn, azonban a fentiekben ismertetett kockázatértékelési eljárás alapján is elrendelheti a munkáltató.
A felsorolt intézkedéseken túl a működése folytonosságát is biztosítania kell a munkáltatónak, ezért a pandémiás terv részét képezi annak a meghatározása is, hogy milyen külső és belső folyamatokat szükséges újratervezni, ezenkívül az üzemfolytonosságot is biztosítania kell, függetlenül a külső gazdasági intézkedésektől.[11]
A járvány hatással volt a munkabalesetek alakulására is. Az elmúlt években nőtt a regisztrált munkabalesetek száma, így Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2009-ben 18 693, 2019-ben 24 055 munkabalesetet jelentettek be a munkáltatók. A 2020-as évben csökkenést tapasztalhattunk, "csak" 20 366 esetet regisztráltak.[12] Az Innovációs és Technológiai Minisztérium
- 13/14 -
Munkavédelmi Irányítási Főosztálya által kiadott tájékoztató alapján a bejelentett munkabalesetek száma 2021-ben 21 591 volt,[13] ami alapján látható, hogy a 2020-as munkáltatói és kormányzati járványügyi intézkedések, mint a home office bevezetése, kötelező távolságtartás stb. valóban visszavetette az ilyen jellegű egészségkárosodásokat. Sajnos a munkarend visszaállításával párhuzamosan megfigyelhető az esetszámok növekedése is, ráadásul a halálos balesetek száma meg is haladta a 2019-es adatokét.
A statisztika értékelése alapján megállapítható, hogy a munkáltatónak kiemelt figyelmet kell fordítania, nemcsak a járvány megelőzésére tett intézkedések meghozatalára és betartatására, hanem a munkavállalókat ért munkabalesetek megelőzésére is. Erre többek között alkalmas eszköz a munkavédelmi oktatás, amelynek során célszerű újból feleleveníteni a biztonságos munkavégzéshez szükséges olyan ismereteket és utasításokat, amelyek elsajátításával az egészségkárosodások bekövetkezése elkerülhető.[14]
Az utóbbi évben a távmunka és home office során a munkavállalót ért balesetek minősítésének kérdése merült fel problémaként szakmai körökben. A kiadott statisztika alapján nem lehet megállapítani, hogy történt-e ilyen baleset és mekkora számban fordult elő.
A foglalkozási megbetegedések csökkenő tendenciát mutattak a koronavírus előtti években az NNK nyilvántartásai alapján, ugyanis míg 2015-ben 277 foglalkozási megbetegedést és 67 foglalkozási expozíciót, addig 2018-ban 175, illetve 38 esetet jelentettek be.[15] A kutatásom során kapott ismeretanyag alapján azonban ezzel szemben 2021-ben, kizárólag a koronavírussal fertőzött munkavállalók esetében több mint 12 000 foglalkozási megbetegedés gyanúja iránti bejelentést tettek az orvosok. Az egyéb megbetegedések - mint például halláskárosodás, mozgásszervi megbetegedések - megállapítása iránti eljáráskezdeményezések sokkal kisebb arányban fordultak elő abban az évben, összesen 88 esetet regisztráltak, amelyből 45 minősült foglalkozási megbetegedésnek. A fenti adatok alapján felmerül annak a kérdésnek a vizsgálata, vajon mi lehet a bejelentések száma megnövekedésének az oka, hiszen az influenza vagy bármely más, felső légúti megbetegedést okozó vírus esetén ez nem jellemző.
A foglalkozási megbetegedés a munkavállalót ért olyan heveny vagy idült megbetegedés, amelyet a munkavégzés során előforduló valamilyen munkakörnyezeti kóroki - fizikai, biológiai, kémiai, ergonómiai, pszichoszociális - tényezőre vezethető vissza.[16]
Ahhoz, hogy egy vírusos megbetegedés foglalkozási eredetűnek minősüljön, a biológiai tényezők listájában szereplőnek kell lennie, amelyeket a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter a honlapján tesz közzé.[17] Ezen túl a 61/1999. EüM rendelet mellékletei is tartalmazzák az egyes vírusokat, gombákat és egyéb, megbetegedést okozó tényezőket. A biológiai kóroki tényező a 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján a mikroorganizmusok - beleértve a genetikailag módosított mikroorganizmusokat -, a sejttenyészetek és emberi belső élősdiek, amelyek fertőzést, allergiát vagy mérgezést okozhatnak, továbbá azon külső élősdiek, melyek képesek tartósan megtelepedni az emberi szervezeten.
A koronavírus, pontosabban a SARS-CoV19 korábban nem szerepelt a rendelet mellékleteiben, azonban 2020-ban, az Európai Bizottság 2020/739 irányelve[18] módosította a 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[19] III. mellékletét és biológiai kóroki tényezővé nyilvánította. A koronavírust a 3. csoportba sorolta, azaz olyan biológiai tényezőnek minősítette, amely súlyos emberi megbetegedést képes okozni, ezért komoly veszélyt jelenthet a munkavállaló számára, szétterjedésének kockázata az emberi közösségben fennállhat, de általában eredményesen megelőzhető, vagy a kezelése hatásos.[20]
Ezek az irányelvek és a biológiai kóroki tényezőkről szóló 61/1999. EüM rendelet is elsősorban azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek végzése során a munkavállaló ezekkel az anyagokkal kapcsolatba kerül. A 61/1999. EüM rendelet 1. számú melléklete alapján ezek az élelmiszer-előállító létesítményekben végzett munkák, a mezőgazdasági munkák, az olyan munkatevékenységek, amelyek állatokkal, állatok tetemeivel, illetve állati eredetű termékekkel való érintkezéssel járnak (például ún. állatifehérje-feldolgozás), az egészségügyi és szociális ellátásban, beleértve az elkülönítő, valamint a kórbonctani részlegeket, a klinikai, állatorvosi diagnosztikai laboratóriumokban végzett munkák a diagnosztikai mikrobiológiai laboratóriumok kivételével, a hulladékmegsemmisítő, -ártalmatlanító létesítmé-
- 14/15 -
nyekben és a szennyvíztisztító berendezésekben, járható szelvényű szennyvízelvezető művekben végzett munkák.
Az ilyen típusú munkavégzések esetén külön kockázatértékelési és expozícióbejelentési kötelezettsége van a munkáltatónak a munkavállalók egészségének védelme érdekében.[21]
Az Európai Unió tagállamai Magyarországhoz hasonlóan tágabban, az egészségügyi szférán kívül is elismerik foglalkozási megbetegedésként a koronavírus okozta fertőzést, így többnyire az oktatási és védelmi szolgáltatásokra, ügyfélszolgáltatásra és egyéb gazdasági ágazatokra is kiterjesztették az eljárást.[22]
A 27/1996. NM rendelet alapján a munkavállaló egészségi állapotának diagnosztizálása során a háziorvos, az üzemorvos, vagy bármely szakorvos bejelentést tehet a foglalkozási megbetegedés gyanúja kivizsgálására az illetékes munkavédelmi hatóság felé, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a munkavégzés vagy a munkakörülmények okozhatták a fennálló egészségügyi problémát, amely továbbítja a miniszter irányába.[23]
A körülmények kivizsgálásába a hatóság a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót és a munkavállalók érdekképviseletét bevonja, továbbá egyéb hatóságot, vagy intézményt is megkereshet. Ezenfelül a miniszter által vezetett minisztérium orvos végzettségű foglalkozás-orvostan, üzemorvostan, munkahigiéné, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan szakképesítéssel rendelkező kormánytisztviselőjét vagy ilyen szakképesítéssel rendelkező megbízott orvost is minden esetben be kell vonni.[24]
A koronavírus-megbetegedés vizsgálatánál a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal elemzi a benyújtott dokumentumok alapján a foglalkoztatással való összefüggést, ezt követően a szakvéleményt/vizsgálati lapot megküldik a munkavédelmi hatóság részére, amely a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv részére továbbítja (NNK).[25] Az elfogadott megbetegedésről szóló nyilatkozatot és a dokumentációkat öt napon belül továbbítja a munkavédelmi hatóságnak, amely értesíti a társadalombiztosítási kifizetési helyet a döntésről.[26] Az eljárás lefolytatására harmincnapos határidőket állapít meg a rendelet,[27] azonban a gyakorlatban egy-másfél évig is elhúzódhat egy megbetegedés vizsgálata, hiszen adott esetben külső szakértőket és további méréseket, vizsgálatokat kell elvégezni a pontos diagnózis és a foglalkozási eredet meghatározása érdekében.
A hatóságok 2020-ban már tapasztalták a koronavírus miatti nagyobb terhelést, hiszen 1400 koronavírusos foglalkozási megbetegedést regisztráltak. A fentiekben vázolt eljárási rend alkalmazhatatlan lett volna ekkora terhelés mellett, ezért úgy határoztak, hogy egy egyszerűsített eljárást vezetnek be a koronavírus-megbetegedések elbírálásával kapcsolatban.
Az eljárásban részt vevő intézmények és hatóságok szerepe és a határidők is változatlanok maradtak, azonban a munkavédelmi hatóság és az NNK is egyszerűsített nyomtatványokat készített, amelyeket a munkáltató a munkavállaló és a foglalkozás-egészségügyi szakorvos segítségével kitölt, továbbá egy vírusos fertőzést igazoló pozitív tesztet mellékelve visszajuttat a hatóságok részére.
A bejelentő orvos a hivatalos, Bejelentés foglalkozási megbetegedés gyanújáról elnevezésű formanyomtatványt alkalmazva jelzi a munkavédelmi hatóság felé a koronavírusos fertőzés munkavégzéssel összefüggő eredetét. A koronavírus kódolása C21-es jelzéssel történik, azaz egyéb biológiai kóroki tényezők kategóriába tartozik, nem kapott külön számot a bejelentőlapon, mint egyes más megbetegedések.
A munkáltató a Nyilatkozat a COVID-19 foglalkozási megbetegedés gyanú kivizsgálásához elnevezésű nyomtatványt a munkavédelmi hatóság részére kitöltve megküldi. Ebben köteles megjelölni többek között a munkavállaló megfertőződésének feltételezett útját és lehetséges okait, a bejelentett dolgozó vírusfertőzöttségi vizsgálatának indokát, a feltételezett fertőző forrást (amennyiben ismert), a munkáltató által meghatározott és biztosított egyéni védőeszközök felsorolását, a munkavállaló tüneteit stb. A nyomtatvány utolsó pontjában a foglalkozás-egészségügyi szakorvos kifejti a véleményét és csatolja a pozitivitásról szóló leletet is.
Az NNK fő szabály szerint háromfős orvosi konzíliumon dönt arról, hogy a megkapott dokumentációk alapján foglalkozási eredetűnek minősíthető-e, vagy sem az adott megbetegedés. A megemelkedett számú gyanúbejelentés miatt az egészségügyi és a szociális szférában dolgozók, továbbá a pedagógusok esetében elvetették a konzílium szükségességét és egy szakorvos bírálatával zajlik az eljárás. A többi munkakör/tevékenység esetében a hagyományos módon, három szakorvos véleménye alapján születik meg a szakvélemény.
Az interjú során kapott statisztikai adatok alapján 2021-ben az összesen több mint 12 000 koronavírusos bejelentésből az figyelhető meg, hogy az elbírált és foglalkozási eredetűnek vélt szakvélemény alapján - a foglalkozási eredetről végül az egészségbiztosítási szerv dönt - az ügyek 70 százaléka az egészségügyben dolgozók, 20 százaléka a pedagógusok és csupán 10 százaléka az egyéb tevékenységet végzők közül került ki. Az egészségügyi és szociális szférából érkező bejelentéseket formailag tekintik át, szinte minden beérkezőt elfogad az NNK. A pedagógusok esetében nagyjából egy ezrelék a visszautasítások aránya, hiszen náluk a formai követelményeken kívül a tartalmat is jobban figyelembe veszik. A visszautasítások általában olyan esetekben fordultak elő, amikor online oktatás ideje alatti megbetegedést szeretett volna a munkavállaló elismertetni, amit természetesen nem hagytak jóvá. Az egyéb kategóriába tartoztak például a közigazgatásban, biztonsági területen, szállítmányozásban foglalkoztatottak.
A biológiai kóroki tényezőket szabályozó rendeletben láthatók felsorolva azok a tevékenységek, amelyek végzé-
- 15/16 -
se során a munkavállalók nagy kockázatnak vannak kitéve az adott anyagok/tényezők hatásainak. Ilyen tipikusan az egészségügy is, hiszen a mentősök, orvosok és ápolók, illetve egyéb egyészségügyi dolgozók napi szinten, a munkaidejük jelentős részében ki vannak téve a koronavírus-fertőzés lehetőségének, ezért is vált formalizálttá esetükben ez az eljárás. Az Európai Unió Munkaügyi Bizottsága elfogadta azt a javaslatot, amely szerint az ebben a szférában dolgozók számára elismerik a koronavírus-fertőzést foglalkozási megbetegedésként.
A 61/1999. EüM rendelet azonban nem tért ki a pedagógusokra és az egyéb kategóriába tartozó munkavállalókra sem. A pedagógusok érdekképviseleti szerveinek eljárása tette lehetővé, hogy esetükben is könnyebben, az egyszerűsített eljárás alapján készüljön el a szakvélemény. Az oktatás során a (gyakran fertőzött) diákokkal való napi többórás személyes jelenlét, a tantermen belül sokszor betarthatatlan minimális távolság és az egyéb megelőző intézkedések kivitelezésének megvalósíthatatlan volta mind hozzájárulnak a munkavégzés körében történő megfertőződés lehetőségéhez.
A fenti feltételek azonban fennállnak többek között a nagyobb gyártócsarnokokban, üzemekben foglalkoztatottak esetében is. Több gyárban a munkavállalókat pozitív koronavírusteszt ellenére is kötelezték a munkavégzésre, ezzel jelentős fertőzésveszélynek kitéve a közvetlen környezetükben dolgozókat. Sok esetben a munkáltatók nem tettek eleget a megelőzési kötelezettségüknek, így a maszk és kézfertőtlenítő, illetve a biztonsági távolság használata sem volt biztosítva. A kereskedelemben dolgozó munkavállalók esetében is hasonló körülményekkel lehet találkozni, számukra a vásárlókkal meglévő folyamatos, személyes kontakt jelenthet veszélyt. A Vállalati Fehér Könyv meghatározza azokat az egyéb kockázati tényezőket, amelyek jelen lehetnek a munkakörnyezetben, amik alapján a felsoroltaknál lényegesen több munkakör esetében merülhet fel a koronavírus-fertőzés lehetősége. Azonban az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállalók a munkavégzés során közvetlenül nem találkozhatnak olyan módon a vírussal, mint egy egészségügyi dolgozó, ezért nehéz megállapítani, hogy a fertőzés forrása a munkahelyen vagy munkavégzést követően, egyéb tevékenység végzésénél található.
Amennyiben egy irodai vagy kereskedelemben, üzemben dolgozó munkavállalónál felmerül a pozitív koronavírus teszt esetén a foglalkozási eredet, úgy az üzemorvos vagy a háziorvos természetesen megteheti a gyanú bejelentését a munkavédelmi hatóság felé. Az ilyen esetekben a hagyományos eljárás szerint történik a szakvélemény megalkotása az NNK részéről, azaz minden ügyet egyedileg konzílium vizsgál. A statisztika alapján, az összes elbírált esetnek megközelítőleg 10 százalékát teszik ki ezek az "egyéb" tevékenységet végző munkavállalók, látható, hogy bár csekély az esély a foglalkozási megbetegedés gyanújának pozitív elbírálására, azért bizonyos feltételek során kedvező döntés is születhet.
Véleményem szerint további problémákat fognak okozni a post-COVID- és a long-COVID-tünetek okozta megbetegedések. A kutatás során kapott információk alapján, akinek a koronavírus-fertőzését foglalkozási megbetegedésnek ismerték el, az az ilyen jellegű tünetek esetén újra be kell, hogy nyújtsa a dokumentumokat és az orvosi leleteket, azonban újra meg fogják állapítani a foglalkozási eredetet. Azonban annak a munkavállalónak az esete kérdéses, akinek a koronavírus-megbetegedését nem is ismerték el, vagy a fertőzése tünetmentesen zajlott le, viszont a post-COVID, vagy a long-COVID munkakieséssel járó egészségkárosodást/megbetegedést okoz.
A munkáltatónak számos kötelezettsége keletkezett a koronavírus megjelenését követően. Munkavédelmi szempontból elsődleges feladata a fertőzés megelőzése, azaz a munkavállalók egészségének a megőrzése. Az Európai Unió, az állami szervek és az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) is igyekeznek számos tájékoztatóval, útmutatóval segíteni a szükséges intézkedések bevezetését.
A járványügyi intézkedés megtétele minden munkáltató számára kötelező, így különösen fontos a megfelelő eljárásrend kialakítása, és ennek során érdemes figyelmet fordítani a munkahelyre visszatérő munkavállalókra, esetükben nemcsak a fertőzés, hanem a munkabalesetek megelőzésére is. Az eddigi munkavédelmi intézkedésekkel ellentétben újdonságot jelenthet a munkáltatónak a szabályozás és a működés során, hogy nemcsak a megelőzésre kell figyelmet fordítania, hanem a betegségből visszatérő munkavállalók részére is megfelelő szabályozást kell kialakítania.
A szabályozás során a munkáltatónak elsősorban a veszélyek feltárására kell törekednie, vagyis kockázatbecsléssel meg kell állapítania azokat a veszélyforrásokat, amelyek munkabalesethez vagy foglalkozási megbetegedés kialakulásához vezetnek. Ezután kockázatértékeléssel meghatározza a kockázatkezelési stratégiát, azaz, hogy szükséges-e esetleg egyéb intézkedések bevezetése a veszély kockázatának csökkentése érdekében. Ezt követően rendkívül fontos feladata a megfelelő kockázatkommunikáció megvalósítása, azaz a feltárt eredményekről és a bevezetett intézkedésekről való megfelelő és érthető tájékoztatás a munkavállalók és a partnerek, ügyfelek irányába. Az egyes feladatok elvégzésére kijelölt munkavállalók ellenőrzése és a rendszeres oktatás, képzés szintén elengedhetetlen a prevenciós célok eléréséhez.[28]
A járványügyi intézkedésekről szóló Vállalati Fehér Könyv és az Mvt. is tartalmazza az egészségkárosodás bekövetkezte
- 16/17 -
utáni munkáltatói kötelezettségeket, eljárásokat, így az ismételt oktatást stb. A koronavírussal összefüggésbe leginkább a foglalkozási megbetegedés hozható, ami a fentebb ismertettek alapján látható, hogy bizonyos munkakörök esetén könnyebben elismertethető foglalkozási megbetegedésként, különösen az egészségügyi és szociális ágazatban, illetve az oktatás területén dolgozó alkalmazottak körében.
A statisztikákból megfigyelhető, hogy az egyéb megbetegedések, illetve a COVID-19 előtti bejelentések száma jóval csekélyebb a jelenleginél. Ennek oka több szakember véleménye alapján is a kötelező karantén elrendelése lehet. A koronavírus fertőzés igazolása esetén a hatósági karantén időtartama az elmúlt évek során az ötnapostól a tizennégy napos intervallumig terjedt, melyet növelhetett az egyén betegsége okozta gyógyulási idő is. Ezalatt a munkavállalók többnyire táppénzt kaptak, azonban a foglalkozási megbetegedés megállapítása esetén baleseti ellátásra lesznek jogosultak.[29]
Hasonló anyagi okok miatt várható a post-COVID és a long-COVID miatti bejelentések számának emelkedése is. Az ilyen esetekben az alapfertőzés foglalkozási megbetegedésként történő elismerése esetén véleményem szerint az újbóli bejelentést követően megállapíthatják a foglalkozási eredetet.
Azok a munkavállalók, akiknek a koronavírus-fertőzésüket foglalkozási megbetegedésnek minősítették, nemcsak a baleseti ellátásra és járadékra válnak jogosulttá, hanem a munkajogi kártérítési igény érvényesítésére is. Ezért az olyan munkakörökben foglalkoztatottak, akiknél nem állapítható meg a fertőzés esetén a foglalkozási eredet, elesnek a felsorolt szociális és munkajogi garanciáktól. ■
JEGYZETEK
[1] Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Főosztályának tájékoztatása a COVID-19 járvány idején a kockázatértékelés aktualizálásáról. 2020. november 6. www.ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=577 (2022. augusztus 5.).
[2] Vállalati Fehér Könyv. Gyakorlati útmutató a vállalati pandémiás terv elkészítéséhez és végrehajtásához. Innovációs és Technológiai Minisztérium Járványmatematikai modellező és epidemiológiai projektje, Budapest, 2020. szeptember 2. www.ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=172&hir_reszlet=760 (2022. augusztus 5.). (a továbbiakban: Vállalati Fehér Könyv).
[3] Ld. https://www.who.int/southeastasia/outbreaks-and-emergencies/covid-19/questions/post-covid-19-q-a (2022. augusztus 5.).
[4] Vállalati Fehér Könyv. 11-13. o.
[5] Uo. 7. o.
[6] Dudás Katalin - Horváth István: Egy védelem - több változata. A veszélyhelyzetre alkalmazandó - nemcsak a különleges jogrendbe tartozó jogszabályokról. Munkaügyi Szemle, 2021/december, 11. o. https://drive.google.com/file/d/1d4KfIyyBlyIWXQWu4-Vh6bNXS2yAQb-q/view (2022. augusztus 5.).
[7] Vállalati Fehér Könyv. 22. o.
[8] A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 3. § (1)-(3) bekezdés.
[9] 225/2015. Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés.
[10] Kozma Anna - Pál Lajos: A védőoltásra kötelezés feltételei a munkajogviszonyban. Munkajog, 2021/4. szám, 17-25. o.
[11] Vállalati Fehér Könyv. 14. o.
[12] Munkabalesetek, otthoni balesetek, tűzesetek. Központi Statisztikai Hivatal https://www.ksh.hu/stadat_files/ege/hu/ege0042.html (2022. augusztus 5.).
[13] Tájékoztató a munkabalesetek alakulásáról a feldolgozott munkabaleseti jegyzőkönyvek alapján. 2021. év. Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Irányítási Főosztálya, 2022. március, 6. o. www.ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=223 (2022. augusztus 5.).
[14] Dudás Katalin - Koch Mária - Spiegel István: Munkavédelmi jog és eljárások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2018. https://mersz.hu/hivatkozas/m398mjee_72_p4#m398mjee_72_p4 (2022. augusztus 5.).
[15] A 2019. évi foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek szakmai értékelése. Nemzeti Népegészségügyi Központ, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály, 2019. http://www.mutt.hu/anyagok/Foglalkozasi_megbetegedesek_2019.pdf (2022. augusztus 8.).
[16] A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (a továbbiakban: 27/1996. NM rendelet) 2. § a) pont.
[17] Ld. http://www.ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=573 (2022. augusztus 5.).
[18] A Bizottság 2020. június 3-i (EU) 2020/739 irányelve a 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének a SARS-CoV-2 vírusnak az emberek számára tudvalevőleg fertőző betegségeket okozó biológiai anyagok listájára való felvétele tekintetében történő módosításáról és az (EU) 2019/1833 bizottsági irányelv módosításáról.
[19] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/54/EK irányelve (2000. szeptember 18.) a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről.
[20] 61/1999. EüM rendelet 2. § (2) bekezdés c) pont.
[21] 61/1999. EüM rendelet 3. §.
[22] Erősné Bereczki Edit A COVID-19 betegség elfogadása foglalkozási megbetegedésként és/vagy munkabalesetként címmel tartott előadása 2022. április 28-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, Munkavédelmi szakirányú továbbképzés).
[23] 27/1996. NM rendelet 5. § (1) bekezdés.
[24] 27/1996. NM rendelet 5. § (2) bekezdés.
[25] 27/1996. NM rendelet 5. § (7) bekezdés.
[26] 27/1996. NM rendelet 5. § (9) és (9a) bekezdés.
[27] 27/1996. NM rendelet 5. § (8) bekezdés.
[28] Ld. Erősné Bereczki Edit A COVID-19 betegség elfogadása foglalkozási megbetegedésként és/vagy munkabalesetként címmel 2022. április 28-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartott, korábban hivatkozott előadását.
[29] A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 51. § (1) bekezdés, 57. §.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék.
Visszaugrás
