A Kúria határozatában rögzítette, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során - amennyiben az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelt időben az ingatlan forgalmi értéke a felek magatartásától független, objektív okok miatt változott - a megváltási ár alapjául a felek egyező nyilatkozata hiányában az ítélet meghozatala előtti aktuális forgalmi érték szolgálhat.
Ügyszám: BH 2024.108. (Kúria Pfv.II.20.777/2023/6.)
Címszavak: házastársi közös vagyon; életközösség megszűnése; közös vagyon megosztása; ingatlanforgalmi érték; megváltási ár
A jogeset szerinti tényállásban a felek 1987. június 6-án kötöttek házasságot, amelyet a bíróság jogerős ítéletével felbontott. A felek házastársi életközössége 1987. június 6-tól 2019. szeptember 13-ig állt fenn. A per tárgyát a peres felek egymás között egyenlő tulajdoni arányban közös tulajdonában állt ingatlan képezte.
A felperes keresetében többek között kérte a bíróságot, hogy a házastársi közös vagyont ossza meg akként, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdont a házastársi közös vagyon megosztásával egyidejűleg szüntesse meg és az ingatlan alperesi tulajdoni hányada megváltására jogosítsa fel. Az alperes a közös tulajdon felperes által igényelt megszüntetési módját nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársak közös vagyonát megosztotta, az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, az ingatlan alperes nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett forgalmi érték meghatározásánál az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felek peren kívül közösen kértek fel egy ingatlanforgalmi szakértőt és 2022. február 10-én határozottan úgy nyilatkoztak, hogy a szakértői véleményben foglalt forgalmi értéket elfogadják, miszerint az aktuális forgalmi érték 30 200 000 forint.
Az elsőfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján a perbeli ingatlan értékét 30 200 000 forintban állapította meg, míg a felperes perelhúzó magatartására utalással nem fogadta el az általa a 2022. május 30-i tárgyaláson csatolt - 2022. április 1-jén kelt - 24 000 000 forint forgalmi értékre vonatkozó adó- és értékbizonyítványt.
A felperes és az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az ingatlan forgalmi értéke kapcsán kifejtette: a peres felek a 2023. február 7-én megtartott első fellebbviteli tárgyaláson egyezően adták elő, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt szakvéleményt nem tekintik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szerinti magánszakértői véleménynek. A peren kívül beszerzett szakértői véleménnyel az volt a céljuk, hogy az ingatlanok értékét egyezően jelentsék be a bíróságnak, ezért a másodfokú bíróság szerint ezt úgy kellett tekinteni, hogy a szakértői vélemény tartalmával a peres felek az ingatlan forgalmi értéke tekintetében egyező előadást tettek. Emiatt pedig az elsőfokú bíróság részéről nem volt szükség igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére.
A felperes vitatta a szakértő 30 200 000 forintos aktuális forgalmiérték-megjelölést és indítványozta igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelését. Ezzel összefüggésben azonban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes már korábban értesült az értékmegállapításról, ezzel szemben a Pp. 220. § (2) bekezdésében foglalt 15 napos határidőn túl - igazolási kérelem nélkül - terjesztette elő bizonyítási indítványát. A határidő elmulasztásának eljárásjogi jogkövetkezményét viselnie kell.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag az ingatlan értékmeghatározását sérelmezte, álláspontja alapján a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul. A felperes állítása szerint a felek nem közösen kérték fel a szakértőt és annak megállapításait a felperes nem fogadta el, ezért a szakvélemény nem minősül bizonyítéknak, ehelyett a Pp. 302. §-a alapján a magánszakértői bizonyítás szabályait kellett volna alkalmazni a perben. Mindezek alapján pedig a felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:60. § (1) bekezdése értelmében a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapotot kellett volna figyelembe vennie az értékkülönbözet összegének meghatározásakor.
- 555/556 -
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság a megváltási ár alapjául szolgáló értékmeghatározást jogszabálysértően vette-e figyelembe, illetve a házassági vagyonjogi perben a közös tulajdon megszüntetésénél az életközösség megszűnése, vagy a közös tulajdon megszüntetése időpontja az irányadó.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta annak téves érvelései miatt.
A Kúria indokolásában rámutatott, hogy a felperes által a szakvélemény magánszakértői jellegével kapcsolatban hivatkozott jogszabályhely (Pp. 302. §) az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény benyújtásának módját, az ellenérdekű fél általi eljárási lehetőségeket szabályozza, nem terjed ki azonban a közösen felkért magánszakértőre, illetve nem tartalmaz előírást arra, ha a felek a magánszakértői véleményben foglaltakat elfogadták. Ezzel szemben a Pp. 266. § (1) bekezdése rendezi azt a helyzetet, amikor az egyik fél tényállítását a másik fél nem vitatja vagy a felek egy tényállítást egyezően adnak elő. Ez utóbbi esetnek is egyetlen korlátja van, a bíróság kételye, jelen ügyben azonban ilyen kételyre a peradatok szerint nem merült fel és a felperes sem hivatkozott rá.
Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a felek a forgalmi értékre egyező nyilatkozatot tettek, azt nem kellett bizonyítani, így annak sem volt jelentősége, hogy a felek a nyilatkozatukat a peren kívül beszerzett szakvéleményre vagy másra alapították.
A Kúria kiemelte, az egyező nyilatkozat alapján a bizonyítás nélkül megállapítható tényállítást később vitató félnek az utólagos bizonyítás szabályai szerint kellett volna eljárnia. A felperes azonban a Pp. 220. § (2) bekezdése szerinti határidőt elmulasztotta és igazolási kérelemmel sem élt, így a saját nyilatkozatával szemben utólagos bizonyítással nem élhet.
A Kúria a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy a jogszabály kógens szabályként rendelkezik a házastársat a közös vagyonból megillető vagyon elemeiről és értékéről. E jogszabályhely szerint a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot az életközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti bekövetkezett értékváltozást (akár értékemelkedés akár értékcsökkenés) viszont figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának a következménye. Jelen ügyben az értékváltozás nem volt kétséges, az alperes magatartására pedig a felperes nem hivatkozott, míg az értékváltozás mértékének alapjául a felek egyező nyilatkozata szolgált.
A Kúria indokolásában végezetül rámutatott arra is, hogy a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés a polgári jogi közös tulajdon megszüntetése iránti perek ítélkezési gyakorlatának a házastársi közös vagyon megosztásánál is irányadó volta miatt tartalmazza az értékváltozás figyelembevételét. Ennek kapcsán a Kúria rögzítette: az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény 7. pontja szerint általánosan érvényesülő szabály, hogy a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ingatlannak az ítélet meghozatalakori forgalmi értéke szolgál. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelt időben az ingatlan forgalmi értéke a felek magatartásától független, objektív okok miatt változott, a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ítélet meghozatala előtti (általában hat hónapon belüli) aktuális forgalmi érték szolgálhat.
A jelenleg hatályos polgári jogi szabályozás - a felek magánautonómiájának tiszteletben tartása érdekében - biztosítja a házasulók és a házastársak számára a lehetőséget, hogy házassági életközösségük időtartamára az egymás közti vagyoni viszonyaikat házassági vagyonjogi szerződéssel rendezzék. Abban az esetben, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben eltérően nem rendelkeznek, közöttük életközösségük időtartama alatt házassági vagyonközösség, más néven törvényes vagyonjogi rendszer jön létre.[1] Fontos kiemelni, hogy a Ptk. a házassági vagyonjogi szerződésre formakényszert ír elő, így az érvényesen csak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan jöhet létre.
Abban az esetben, ha a házastársak között a házassági vagyonközösség megszűnik, a feleknek igényük nyílik a meglévő közös vagyonuk megosztására. Megjegyzendő, hogy a közös vagyon megosztására irányuló igény a házastárs halála esetén az örökösét is megilleti, amely igény - tulajdoni jellegéből fakadóan - nem évül el.[2]
A vagyonmegosztás történhet a felek megállapodása alapján, vagy bírói úton is. A házassági vagyonjogi szerződésre irányadó alaki szabályok a házastársi közös vagyon megosztása során is irányadók, így amennyiben a megosztásra szerződéssel kerül sor, ezt a feleknek szintén közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglaltatni. Ez alól a szabály alól a Ptk. 4:57. § (2) bekezdése alapján egyetlen kivétel van: ha ingók megosztásáról van szó és a felek a megosztást már végrehajtották.
Fontos különbség a házassági vagyonjogi szerződés és a házastársak közös vagyon megosztására irányuló szerződése között, hogy míg az előbbi esetben a házastársak a házassági életközösségük időtartamára, a jövőre nézve hoznak létre egy vagyonjogi rendszert, addig az utóbbi esetben a házastársak az életközösségük megszűnése esetén az addig keletkezett közös vagyont osztják meg egymás között. A házastársaknak természetesen arra is van lehetőségük, hogy az életközösség fennállása alatt bármikor házassági vagyonjogi szerződésben rögzítsék az addig létrejött vagyoni állapotokat, rendelkezzenek az esetlegesen addig keletkezett közös vagyon megosztásá-
- 556/557 -
ról és ezt követően állapítsanak meg a jövőre nézve olyan vagyonjogi rendszert, ami akár a teljes vagyonra, akár egy vagy több meghatározott vagyontárgyra kiterjedhet.[3]
Kérdésként merülhet fel ugyanakkor, hogy van-e lehetősége a házastársaknak arra, hogy az életközösségük fennállása alatt megkötött házassági vagyonjogi szerződésben előre rendelkezzenek arról, ha köztük az életközösség megszűnne, akkor az addig keletkezett közös vagyont - és az esetlegesen a jövőben szerzett közös vagyont - miként osszák meg.[4] További kérdésként merül fel az is, amennyiben a felek ilyen rendelkezést tettek, később az életközösség megszűnése esetén a bíróságtól kérheti-e bármelyik fél a közös vagyon bírói úton történő megosztását, vagy erre nincs lehetőségük. Végül az is kérdés lehet e körben, hogy ha a felek ilyen rendelkezést tehetnek, meghatározhatják-e azt is előre, hogy az elszámolás közöttük utóbb milyen módon, illetve milyen értéken történjen.
Amennyiben a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni. Ezzel összefüggésben két dologra kell felhívni a figyelmet.
Egyrészt amennyiben a megosztás a Ptk. 4:57. § (2) bekezdésében foglalt feltételekkel peren kívül történt, később újabb perben nem követelhető ezeknek a vagyontárgyaknak a megosztása, mivel a Ptk. 4:57. § (3) bekezdése alapján csak a rendezetlenül maradt igények elbírálása kérhető.[5]
Másrészt azt is fontos kiemelni, hogy - a szerződéses szabadság elvéből következően - a bíróság nem hozhat létre a felek között szerződést. Ez vonatkozik a közös tulajdon megszüntetése esetére is. A házastársi közös vagyon bíróság általi megosztása során a bíróság továbbá nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.[6] Ugyanakkor ez nem akadálya annak, hogy a bíróság egyes vagyontárgyak természetbeni megosztása helyett - a vagyontárgy egészét vagy annak az egyik házastársra eső közös tulajdoni hányadát - az érintett házastárs erre irányuló kérelmének a hiányában, sőt kifejezett tiltakozása ellenére is - ún. "kényszerátruházással" a másik házastárs kizárólagos tulajdonába adja.[7]
Végezetül a jogeset kapcsán ki kell térni arra is, hogy a Kúria a házastársi közös vagyon megosztása körében a közös vagyon és a külön vagyon közötti megtérítési igények esetében is irányadónak tekinti a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésében foglalt szabályt. Ez alapján pedig a bíróság a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben sem hagyhatja figyelmen kívül, ha a kötelmi jogcímen elbírálandó követelés összege - az időközben bekövetkezett infláció miatt - nem azonos a házassági életközösség alatti pénzbeni ráfordítás mértékével.[8] ■
JEGYZETEK
[1] Ptk. 4:34. § (1)-(2) bekezdés.
[2] Kőrös András: Házassági vagyonjog. In: Kőrös András (szerk.): Az új Ptk. magyarázata III/VI., Polgári jog, Családjog, Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013. 110.
[3] Kövesné Kósa Zsuzsanna: A házastársak egymás közötti szerződései. Közjegyzők Közlönye, 2018/1. szám, 17-27.
[4] Hasonló kérdésben hozott döntést a Kúria a Pfv.II.20.001/2012. számú ügyében (BH 2013.190.)
[5] Lásd: a házastársi közös vagyon megosztásának egyes kérdéseiről szóló 1/2022. (V. 30.) PK vélemény indokolása.
[7] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.828/2010.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet.
Visszaugrás
