A házastársak egymás közötti jogügyleteire irányadó szabályozást a 2014. március 15-én hatályba lépett 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik Könyve, továbbá - háttérjogszabályként - a Ptk. dologi vagy kötelmi jogra vonatkozó könyvei tartalmazzák. (Megjegyzendő, hogy házastársak mellett a 2009. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Bét.) 3. §-a utaló szabálya alapján a bejegyzett élettársakra - ha a törvény másként nem rendelkezik - a házastársakra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.)
A Ptk. az 1952. évi IV. törvénynél (a továbbiakban: Csjt.) szélesebb körben hatalmazza fel a házastársakat jogviszonyaik szerződéses rendezésére. A személyes autonómiát kiterjesztő anyagi jogi szabályozás a szerződést elsődlegesnek tekinti, a törvény rendelkezése csak a szerződéses rendezés hiányában alkalmazható.
A szerződések két nagy csoportba oszthatóak (további alcsoportokra tagolás mellett): a vagyoni viszonyokat, illetve az egyéb családjogi (személyi) jogviszonyokat érintő szerződésekre.
A házastársak vagyoni viszonyaikra vonatkozó szerződések tartalmazhatnak:
a) a Ptk. 4:41. § szerinti polgári jogi jogviszonyt (adásvétel, csere, ajándék, kölcsön, tartozáselismerés stb.) és/vagy
b) a házasság tényére figyelemmel, azzal összefüggő jogviszonyt (a Ptk. 4:63-75. §-aiban szabályozott házassági vagyonjogi szerződés, a Ptk. 4:57. § (2) bekezdése alapján házastársi közös vagyont megosztó szerződés, a Ptk. 4:78-80. §-ainak megfelelő, a házastársak lakáshasználatát rendező szerződés).
A másik nagy csoport a házastársak személyi viszonyait rendező szerződések: a házastársaknak, mint szülőknek a közös gyermekkel kapcsolatos, valamint a házastársak egymással szembeni tartási jogviszonyai:
a) a szülői felügyelet rendezése,
b) a kapcsolattartás szabályozása,
c) a tartási mértékének, időtartamának, módjának a meghatározása, amely vonatkozhat
• az egyik házastársra
• a házastársak közös nagykorú, továbbtanuló vagy kiskorú gyermekének tartására.
- 17/18 -
A vagyoni viszonyokkal kapcsolatos szerződés formájára a törvény minősített alakiságot ír elő, azt csak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban lehet rögzíteni. A szigorú formai előírás két esetben nem érvényesül: a házastársak az életközösség megszűnése után a foganatba ment ingóvagyonuk megosztásáról, illetve az életközösség megszűnése után az utolsó közös lakás használatáról formakényszer nélkül (szóban vagy ráutaló magatartással is) rendelkezhetnek. Ezzel szemben a személyi viszonyokat rendező szerződések esetén a minősített formakényszer előírása kivételes (tartás egy vagyontárggyal történő megváltása), a felek között a szerződés szóban, írásban és ráutaló magatartással is létrejöhet.
A szerződések tartalmára a Negyedik Könyv minimális előírást tartalmaz. Általánosan megállapítható, hogy a házastársak - a kötelmi jog általános szabályai szerint - az egymás közötti szerződéseik tartalmát szabadon határozhatják meg.
A törvény a jogkövetkezményeket illetően - szoros összefüggésben a kötelező formai előírással - különbséget tesz a vagyonjogi szerződések és az egyéb, tartós jogviszonyokat szabályozó szerződések között.
A vagyoni viszonyokat rendező szerződések kötik a házastársakat: az érvényesen létrejött szerződés jogkövetkezménye, hogy attól egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el, az abban foglaltakat vitássá nem teheti. A közös vagyont (részben vagy egészében) megosztó szerződés az adott vagyonelemet illetően a bírósági megosztást kizárja, a házassági vagyonjogi szerződés szerinti - a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérő - gazdálkodási rendszer nem vitatható. A vagyoni viszonyok újrarendezésére - a szerződésben foglaltaktól való eltérésre - tehát csak akkor van lehetőség, ha a szerződést a bíróság részben vagy egészben érvénytelennek nyilvánítja (illetve a felek a szerződést a vitatott részben közösen módosítják, vagy megszüntetik).
A jogszabály egy kivételt tesz: a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel a Ptk. 4:79. § (2) bekezdése feljogosítja a bíróságot arra, hogy a lakáshasználat szerződésben foglalt rendezésétől - amennyiben a rendezés a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát súlyosan sérti - eltérhet. Ez akkor valósul meg, ha a gyermeklényegesen rosszabb élet és lakáskörülmények közé kényszerülne, vagy a biztonságos lakhatása megoldatlanná válna (például a gondozó szülő lakhatási lehetőséggel nem rendelkezik és anyagi lehetősége sincs annak megoldására). Ha pedig a házastársak az utolsó közös lakás használati módját az életközösség megszűnése után szerződéssel rendezték, annak (bármelyik házastárs által igényelt) újrarendezésére nem a Negyedik Könyv, hanem a kötelmi jog (Ptk. 6:192. §-a) az irányadó.
A Ptk. a házassági vagyonjogi viszonyok törvényi szabályozását kifejezetten diszpozitív jellegűnek tekinti és a szerződéses rendezés elsődlegességét deklarálja (Ptk. 4:34 § (1) és
- 18/19 -
(2) bekezdés). A norma az önkéntes és szabad párválasztás elvéből kiindulva a vagyonjogi viszonyok rendezésének szerződéses szabadságát biztosítja. Ez azonban nem jelent korlátok nélküli érvényesítést: a vagyoni viszonyokra vonatkozó szerződésnek meg kell felelnie a kötelmi jog általános szabályainak (Ptk. 6:59.§) és nem sérthet alapvető családvédelmi érdeket; nem vezethet a másik fél kisemmizéséhez vagy valamelyik házastárs hitelezőjének megkárosításához sem.
A fentiekkel szemben az egyéb családjogi viszonyok (szülői felügyelet, tartás stb.) esetében a szerződéses rendezés törvényileg deklarált elsődlegessége mellett - az alapelvekben rögzített kiskorú gyermek érdeke (Ptk. 4:2. § (1) bekezdés) és a gyengébb fél védelmének (Ptk. 4:4. §) érvényesülése, illetve a jogviszony tartós jellege miatt - az érvényes szerződéshez való kötöttség eltérően érvényesül.
Az érvényesen létrejött szerződés ugyan köti a feleket, de az abban foglaltaktól eltérő rendezésnek nincs akadálya: a bíróságtól a szülői felügyelet újrarendezését igényelhetik (EBH 2000.1.), a tartás mértékének, módjának megváltoztatására keresetet terjeszthetnek elő (vagy a bontóperi eljárás során a szerződésben foglaltaktól eltérően nyilatkozhatnak). A bíróság a perben - az érvénytelenség bírósági megállapítása nélkül - a szerződés módosítására (megszüntetésére) érdemi bizonyítást folytat le. A jogkövetkezmény az eljárás bizonyítási protokolljának az eltérése: a bizonyítás kötelezettsége miden esetben a szerződéstől eltérni szándékozó felet terheli. Kivétel a házastársi tartás egy vagyontárggyal történő megváltása: az érvényesen létrejött szerződés ténye az újabb tartási követelést kizárja (Ptk. 4:32. §).
A Ptk. 4:165. § (1) bekezdése feljogosítja a szülőket, hogy a közös gyermekeiket illetően a szülői felügyelettel kapcsolatos jogok és kötelezettségek megosztásáról, annak az egyik szülő általi gyakorlásáról megállapodjanak. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve: az a szülők között írásban, szóban, vagy akár ráutaló magatartással is létrejöhet (például amennyiben a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul az egyik szülő háztartásában él és nevelkedik). A bíróság a (2) bekezdés szerint a gyermek érdekét mérlegelve a szülők peren kívüli szerződését egyezségben (perbeli szerződésben) jóváhagyja vagy az ítéletben dönt. A jogszabály a szerződéstől való eltérés jogkövetkezményeként a bizonyítási terhet a megváltoztatást kérő szülőre telepíti: a Ptk. 4: 170. § (1) bekezdésében előírt kettős (konjuktív) feltételt kell bizonyítania (a körülmények lényeges változása folytán a szülői felügyelet újrarendezése a gyermek érdekében áll).
A közös gyermek tartására vonatkozó megállapodástól való eltérés ugyancsak a fenti elvek szerint került szabályozásra. A gyermek tartása mértékére, módjára (időtartamára) elsődlegesen a szülők megállapodása az irányadó (Ptk. 4:217. § (1) bekezdés), a szerződés vitatása esetén a szülőt a Ptk. 4: 213. § alapján alkalmazandó Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglalt feltételek együttes bizonyítási kötelezettsége terheli a körülmények lényeges változása következményeként a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
A folyamatosan teljesítendő - tartós jogviszonyt létrehozó - házastársi tartás esetén a rokontartás általános szabályai az irányadóak (Ptk. 4:33. §), azaz nincs akadálya a szerződés bírósági módosításának, a tartási kötelezettség megszüntetésének.
- 19/20 -
A Ptk. 4:217. § (2) bekezdés alapján a szülők a tartási kötelezettségnek megfelelő vagyontárgy (pl. ingatlan tulajdonjoga), illetve pénzösszeg juttatásában is megállapodhatnak. Az ilyen kötelezettségvállalás szerződéses rendezésének megváltoztatása - a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel - a (3) bekezdés konjuktív feltételeinek bizonyítottságán alapulhat.
A szerződés tartalmi szabadsága - főszabályként - a kötelmi jog alapelvén nyugszik: a szerződés tartalmát a felek szabadon határozzák meg (Ptk. 6:59. § (2) bekezdés), a speciális eltéréseket a Negyedik Könyv az egyes szerződéseknél, illetve jogviszonyoknál rendezi.
A kötelmi jog alapján a szerződés tartalmi szabadságának korlátját képezik a semmisségi okok (Ptk. 6:96. §., 6:95. §., 6:97. §., 6:92. §) és a kötelmi jog szabályai szerint van lehetőség a szerződés megtámadására is. Megjegyzendő, hogy a házastársak vagyoni viszonyait rendező szerződésben a Ptk. 6:98. §-a alapján a feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó megtámadási ok kizárható.(Ez a jogi lehetőség különösen a közös vagyon megosztásánál érvényesülhet).
A Negyedik Könyv ezt meghaladóan többletkorlátokat is tartalmaz: pl. a teljes vagyonelkülönítő szerződésben a költségek, kiadások fedezése alól nem lehet az egyik felet mentesíteni (Ptk. 4:73.§ (2) bekezdés); a házassági vagyonjogi szerződésnél a visszamenőleges rendelkezés tilalma (Ptk. 4:67. § (1) bekezdés); a közös vagyonnal való rendelkezési jog korlátozása (Ptk. 4:48. §); az életközösség megkezdése előtt, vagy annak időtartama alatt megkötött lakáshasználatra vonatkozó szerződésben a jövőbeli lakásra is kiterjesztés többletelőírása (Ptk. 4:78. §).
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény lehetőséget ad a házastársaknak (házasulóknak) arra is, hogy vagyoni viszonyaik körében vita esetére alkalmazandó jogot válasszanak és azt a házassági vagyonjogi szerződésükbe foglalják (Nmjtv. 9.§., 28.§., 36. §.).
A Ptk. fenti szakaszában feltüntetett jogügyletek felsorolása nem taxatív: a házastársak között létrejöhet bármilyen más egyéb, polgári jogi szerződés is (például bérlet).
A házastársak polgári jogi jogügyleteire a kötelmi jognak az általános és az adott jogügyletre vonatkozó speciális szabályai alkalmazandóak, a házastársak házastársi mivoltának (a családjogi aspektusnak) nincs jelentősége. Ebből következően viszont az ilyen szerződések tárgya - értelemszerűen - kizárólag csak valamelyik házastárs különvagyona lehet (Ptk. 4:38.-39. §-ai). Ez a szabály a szokásos mértékű ajándék (például születésnapi,
- 20/21 -
karácsonyi ajándék) esetén mereven nem értelmezhető: a házastársak az ilyen ajándékot általában nem a jogszabály szerint különvagyonnak minősített alvagyonból vásárolják. Ugyancsak többlettényállás szükséges a házastársak közötti tartási/életjáradéki szerződés megkötéséhez, a vállalt kötelezettségnek túl kell mutatnia a házastársak közötti kölcsönös támogatás elvárt mércéjén.
A házassági életközösség (és vele egybeolvadva a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat) időtartama alatt megszerzett vagyontárgy a vagyonközösség vélelme alá esik, azaz a házastársak osztatlan közös tulajdonát vélelmezni kell (Ptk. 4:40. §.). A törvényi vélelem alapján az életközösség alatt szerzett - a polgári jogi jogügylet tárgyát képező - vagyontárgy közös vagyonnak minősül, az azzal való rendelkezéshez a házastársak közös (egyező) akarata szükséges. A polgári jog alapján a tulajdonjog ingyenes vagy visszterhes átruházása feltételezi a tulajdonjoggal való rendelkezési jogot, a dolog feletti kizárólagos tulajdoni jogosítványok hiánya a jogügylet polgári jogi korlátja. A szerződés tárgya alvagyoni jellegének tisztázása nélkül tehát a polgári jogi jogügylethez szükséges önálló rendelkezés nem valósulhat meg.
Gyakran előfordul, hogy az adott vagyontárgy az ingatlannyilvántartás szerint az egyik házastárs kizárólagos tulajdonaként van nyilvántartva, de a törvényi vélelem alapján a közös tulajdonuknak minősül (a másik házastárs a törvény erejénél fogva ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonos). Ha az ingatlan egészének tulajdonjoga átruházásra kerül (az ingatlannyilvántartásba be nem jegyzett tulajdonos lesz a kizárólagos tulajdonos), bár a felek a jogügyletet ajándékozásnak (adásvételnek vagy cserének) tüntetik fel, az ténylegesen először a közös tulajdon elismerését, majd a közös tulajdon megszüntetése folytán a tulajdonos házastársat illető tulajdoni hányad (általában 1/2) polgári jogi jogcímén történő átruházását jelenti. A vagyonközösségi vélelemből következően az ilyen átruházáshoz elengedhetetlen a vagyontárgy alvagyoni jellegének rendezése (különvagyonná nyilvánítása).
A jogi megoldás a szerződésben több jogviszony rendezését követeli meg. Először a tényleges tulajdoni helyzetet kell rendezni - a bejegyzett tulajdonos házastárs a másik tulajdoni hányadát elismeri - majd az ilyen módon létrejött osztatlan közös tulajdont megosztják (a létrejött - elismert - közös tulajdont megszüntetik, az a szerződéses nyilatkozat alapján különvagyonukká válik) és csak ezt követően lehetséges az immár különvagyoni tulajdoni hányad polgári jogi átruházása. Kétségtelen, hogy a fenti szerződés több jogügyletet foglal magában, viszont rendezi a közös vagyontárgy jogi helyzetét, alvagyoni jellegét. Nem mellőzhető a közös tulajdon szerződéses megosztása akkor sem, ha az ingatlannyilvántartásban mindkét házastárs bejegyzésre került. A közös vagyon megosztásának jogkövetkezménye a vagyontárgy alvagyoni jellegének megváltozása (osztatlan közös tulajdonból a felek különvagyona lesz) és a különvagyoni vagyontárggyal már bármelyik házastársak önállóan rendelkezhet (azaz elajándékozhatja, elcserélheti, eladhatja, megterhelheti stb.).
Ugyanez vonatkozik a kölcsönre és a tartáselismerésre is. A közös vagyonból az egyik házastárs részére adott kölcsön a vagyonközösség fennállása miatt nem értelmezhető. Az adós és a hitelező ugyanazon személynek minősül, a házastárs saját magának kölcsönt
- 21/22 -
nem adhat. A különvagyon esetén válik el a kölcsönadó és az adós személye, a kölcsön jogügylete tehát önmagában feltételezi a kölcsönösszeg különvagyoni jellegét. A tartozáselismerés esetén az egyoldalú jognyilatkozatnak tartalmaznia kell a kölcsön különvagyonából történő teljesítését és azt, hogy ennek tényét - a visszafizetés kötelezettsége mellett - az adós házastárs elismeri.
A fenti - bonyolultnak tűnő, de a tiszta jogi helyzet miatt elengedhetetlen - jogi rendezés szükségtelen, ha a házastársak között az életközösségük fennállása alatt a teljes vagyonelkülönítésre vagy az adott vagyontárgy részleges vagyonelkülönítésére vonatkozó házassági vagyonjogi szerződés jött létre. Ebben az esetben a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a szerződés az alvagyoni jelleget rendezte, azaz a felek a közös vagyon létrejöttét részben vagy egészben kizárták, közöttük családjogi értelemben vett közös vagyon nem jött létre. A házastársak pedig a saját vagyonukkal szabadon rendelkezhetnek, a másik házastársnak ajándékozhatnak, kölcsönt adhatnak stb. Ugyanez a helyzet az elismert különvagyon esetén (például az egyik házastárs által nem vitatottan ajándékba kapott, vagy örökölt vagyontárgynál).
Összefoglalva: a polgári jogi szerződésben szükséges annak rögzítése, hogy a szerződés tárgya a rendelkezni kívánó házastárs különvagyona (akár a szerződésben rendezve, akár annak külön okiratban foglalt kifejezett elismerése alapján).
A házastársak vagyonjogi szerződései (létrejötte, módosítása, megszűnése) esetén a törvény formakényszert ír elő, ez alól egy kivételt van: az életközösség megszűnését követően a közös ingóvagyon foganatba ment megosztása.
A szerződést a nagykorú és cselekvőképes házastárs személyesen kötheti meg, a házasságkötéssel nagykorúvá váló személy csak a gyámhivatal hozzájárulásával (Ptk. 4:9. §) tehet szerződéses nyilatkozatot.
A házassági vagyonjogi szerződés tartalmát a felek a törvényben előírt (korábban kifejtett) korlátok között szabadon határozzák meg. A felek széles körű tartalmi szabadsággal rendelkeznek: a vagyonjogi rendszereket vegyíthetik, vagyoni gazdálkodásuk körét, módját szerződési autonómiájuk alapján maguk alakíthatják ki.
Változatlanul nem minősül házassági vagyonjogi szerződésnek a felek különvagyonainak állapotrögzítése (csak a bizonyítási terhet fordítja meg: az azt vitató félnek a szerződéssel szemben kell bizonyítania). Megjegyzendő, hogy az állapotrögzítésre önmagában - önálló szerződéses megállapodás esetén - nincs előírt minősített alakiság (Ptk. 4:65. §), arról a felek egyszerű magánokiratban, illetve teljes bizonyító erejű - tanúkkal aláírt - okiratban is rendelkezhetnek.
A szerződés házassági vagyonjogi szerződésnek akkor tekinthető, ha a törvényes vagyonjogi rendszertől a felek jövőbeli gazdálkodását érintő - az életközösség időtartama alatti - eltérést foglalja magában. Ez az eltérés lehet részleges: egy vagyontárgyra (ingatlan, bankszámlán nyilvántartott készpénz, jelentős értékű ingóvagyon), speciális vagyontömegre (gazdasági társasági részesedés, részvények) vagy például a szerzésben való közremű-
- 22/23 -
ködés egyenlő arányú szerzésétől való eltérésre, az építkezés közös tulajdont keletkeztető jogkövetkezményének, a különvagyon haszna közös vagyoni jellegének kizárására vonatkozhat. Kiterjedhet a teljes vagyonelkülönítésre, amikor a házastársak között családjogi értelemben vagyonközösség nem jön létre (ami nem zárja ki az egyéb, polgári jogi jogcímen - például adásvétel, öröklés, ajándékozás, tartási, életjáradéki szerződés - alapján történő közös szerzést). A szerződésben nincs akadálya a törvény által előírt egyetemleges felelősség eltérő rendezésének sem. Ez különösen akkor merül fel, amikor az egyik házastárs üzletileg, pénzügyileg kockázatosnak minősített tevékenységet folytat vagy ilyen tevékenységbe kezd. Kérdésként merülhet viszont fel, hogy önmagában a közös felelősség kizárása nem minősül-e érvénytelenségi oknak (jóerkölcsbe ütközés), azaz az adott vagyontárgyra (vagyonelemre) vonatkozó vagyonelkülönítés nélkül is ki lehet-e kötni. (Az üzleti kockázat haszna ilyenkor ugyanis közös vagyonnak minősülne, a vesztesége viszont csak az egyik házastárs vagyoni jutóját terhelné).
A házastársak szerződéses rendelkezése hiányának jogkövetkezménye, hogy a nem rendezett körben automatikusan a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai lesznek az irányadóak. A szerződésben a visszamenőleges rendelkezés kizárt, az eltérő vagyonjogi rendszer szerinti gazdálkodás csak a szerződés megkötését követő, jövőbeli időtartamra vonatkozhat, azaz a házastársaknak (leendő házastársaknak) az a nyilatkozata, amely a szerződés létrejöttét (megkötését) megelőző időszaknak a törvényes vagyonjogi rendszertől történő eltérő vagyoni szabályozására vonatkozik, semmis.
A házastársak közös vagyon megosztására irányuló szerződése nem a vagyonközösség megszüntetése. A vagyonközösség megszűnése egy időpont, míg a közös vagyon megosztása a családjogi vagyoni helyzet rendezése, amely alapján a közös vagyon megszűnik és a vagyoni jutó a házastársak saját vagyonává válik.
Nincs jogi akadálya annak, hogy a közös vagyon megosztásáról a felek a házassági életközösség alatt is rendelkezzenek. Ez a helyzet általában akkor fordul elő, ha az egyik házastárs kockázatosnak ítélt üzleti vállalkozásba kezd vagy nem kiszámítható pénzügyi befektetést eszközöl és a másik házastárs az egyetemleges felelősség kizárása (illetve az őt illető vagyonrész biztosítása) miatt a felhalmozott közös vagyon megosztását igényli. A megosztás eredményeként a vagyoni jutó a fél házastárs különvagyonává válik, amellyel saját kockázatára rendelkezhet.
Az életközösség időtartama alatt kötött szerződés - általában - a közös vagyon megosztása mellett magában foglalja a vagyoni viszonyoknak a törvényes vagyonjogi rendszertől való jövőbeni eltérését (házassági vagyonjogi szerződés).
A szerződés tartalmát a jogszabály nem határozza meg, azt a felek szabadon határozzák meg: a célszerű rendezés érdekében a különvagyonaikat is bevonhatják (pl. a különvagyoni garzonlakás (vagy nyaraló) tulajdonjogának átruházása az osztatlan közös családi házas ingatlan közös tulajdonának megszüntetésénél a megváltási ár fizetése helyett). A felek a közös vagyont részletekben is megoszthatják, külön-külön szerződés rendel-
- 23/24 -
kezhet az ingatlanok tulajdoni helyzetéről, az üzleti célú vagyon megosztásáról. Ebben az esetben a szerződésből az erre irányuló akaratuknak ki kell tűnnie.
A közös vagyont képező aktívumok mellett - az egységes megosztás elve alapján - célszerű a közös vagyont terhelő passzívumok feltüntetése és a jövőbeli fizetésének meghatározása. A külső, harmadik személlyel szemben fennálló kötelem módosítása nem feltétele a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a további törlesztésről való rendelkezésnek (melyikük fizeti, ha közösen fizetik kit, milyen összeg terhel).
Nincs jogi akadálya a nem Magyarországon található ingatlan tulajdonjoga szerződéses rendezésének. A felek közötti vita esetén azonban a tulajdonjogot érintő kereset elbírálására (például teljesítésre kötelezés) a magyar bíróság joghatósággal nem rendelkezik (Nmjt. 89. § b) pont.), azt az ingatlan fekvése szerinti ország illetékes bíróságánál lehet kérni.
Kötelező tartalmi előírás hiányában nem szükséges a vagyonmérleg felállítása: a vagyontárgyak tételes feltüntetése, az érték és a birtokállapot megjelölése. A szerződés tartalmából azonban a megosztás módjának egyértelműen ki kell derülnie és végrehajthatónak lennie. Az úgynevezett globális elszámolás esetén a szerződés csak az elszámolás eredményét (melyik házastárs fizeti a meghatározott értékkiegyenlítést) tartalmazza. Ez a megoldás akkor célszerű, ha az ingatlan/ingatlanok tulajdonjogi helyzete az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez képest nem változik, az ingóságok (készpénz, bankszámla követelés, tárgyi ingóságok) természetben megosztásra kerültek és csak az értékkiegyenlítés összegének (fizetési módjának) feltüntetése szükséges. Megjegyzendő, hogy az ingatlannyilvántartástól eltérő tulajdoni hányadok megjelölése esetén (például a szerződésben az egyik házastárs elismeri, hogy a másik házastárs különvagyoni hozzájárulása miatt az ingatlannyilvántartási 1/2-1/2 bejegyzés nem a valós tulajdoni hányad: az ténylegesen 60%-40%-os aránynak felel meg) szükséges, hogy a szerződés - a későbbi viták elkerülése érdekében - az eltérés jogcímét (miért különvagyon: szülői ajándék, meglevő különvagyon értékesítése stb.) és a tényleges tulajdoni hányadok számításának levezetését tartalmazza.
A szerződés kihagyhatatlan (szükségképpeni kötelező) tartalmi eleme az életközösség kezdő és záró időpontjának rögzítése (az esetleges házasságkötés előtti élettársi kapcsolat kezdő és a házassági életközösség megszűnésének időpontja), továbbá a szerződés végén az arányosság, a méltányos és teljes körű megosztás elfogadásának feltüntetése.
A házastársak a házassági életközösség megkezdése előtt, vagy időtartama alatt szerződéssel rendezhetik az utolsó közös lakásuk használatát (Ptk. 4:78. §), erre irányuló szándékukat a házassági vagyonjogi szerződésükben is kinyilváníthatják. Ez a nyilatkozat eltér az életközösség megszűnése utáni rendezéstől (Ptk. 4:80. §), amely esetben nincs formakényszer (a felek ráutaló magatartással is megállapodhatnak).
A szerződésben célszerű feltüntetni, hogy a lakáshasználat kit, milyen jogcímen illet (tulajdonos, haszonélvező), az ingatlan közös, vagy az egyik fél kizárólagos tulajdonát (és különvagyonát) képezi-e.
- 24/25 -
A tartalmi szabadság korlátja a kiskorú gyermek érdeke (Ptk. 4:79. §).
A szerződésben végrehajthatóan meg kell határozni, hogy az életközösség megszűnése esetén melyik házastárs és mikor (például 30.-60.-90. napon) költözik el, igényelhet-e cserelakást vagy lakáshasználati jog ellenértéket. Ha a felek ellenérték megfizetésében állapodnak meg, annak pontos mértéke általában még nem határozható meg (lehet, hogy soha nem is kerül rá sor), megoldásként felvetődik a lakás életközösség megszűnésekori aktuális forgalmi értékének, illetve a klasszikus bírósági gyakorlat alapján a beköltözhető és lakott forgalmi érték különbözetének meghatározott százaléka.
A szerződések általános jellemzője a kötelező - minősített - alaki előírás hiánya, továbbá a szerződéstől eltérő peres nyilatkozat jogkövetkezményeként a bizonyítási teher (lényeges körülményváltozás, jogi érdek, kiskorú gyermek érdeke) anyagi jog által meghatározott telepítése. Az ügyvédi ellenjegyzéssel, vagy közokiratban rögzített szerződés esetén célszerű a felek erről való tájékoztatása, tapasztalható ugyanis, hogy a szerződéshez ragaszkodó fél - amikor a perben szembesül a kötőerő hiányáról - úgy érzi becsapták, kijátszották.
A szülői felügyelet rendezésekor - értelemszerűen - meg kell határozni: melyik szülő kizárólagosan vagy a szülők közösen gyakorolják-e a szülői felügyeleti jogot. Amennyiben a szülők a felügyeleti jog közös gyakorlásában állapodnak meg, a gyermek lakcímét rögzíteni szükséges. Nem lehet olyan kompromisszumos megoldást alkalmazni, hogy a gyerek állandó lakcíme az egyik, tartózkodási helye a másik szülő címe, a Ptk. szerint egy lakcímet lehet feltüntetni.
Közös szülői felügyelet esetén nincs akadálya annak sem, hogy a szülők a közös gondoskodás tartalmát meghatározzák (sőt, ez igen kívánatos lenne!), vagy az egyik szülő kizárólagos szülői felügyelete mellett az egyes szülői felügyeleti jogokat megosszák (például a gyermek vagyonát a másik - ehhez értő - szülő kezeli), illetve azt közösen gyakorolják (például az egészségügyi hozzájárulás). A szülők előzetesen megegyezhetnek az egyik szülő külföldi munkavállalásakor a gyermek kiköltözéséhez való hozzájárulásról, a kapcsolattartás rendezésénél annak költségei (közös) viseléséről is.
A házastársi és gyermektartás mértékét, módját, időtartamát a felek szerződésben rendezhetik.
A házastársi tartás esetén a szerződés megkötésének nem feltétele a jogosult házastárs tényleges rászorultsága, a felek a szerződés tartamának kialakításakor dönthetnek úgy is, hogy az a jogosultat ettől függetlenül illeti meg. A tartás okát (a felek motivációját) célszerű a szerződésben rögzíteni (ez a jogosult jogait védi). Nincs akadálya annak, hogy a kötelezett később kérje a tartás megszüntetését, azonban a keresete megalapozásául előadottak körében a rászorultság hiányával való érvelése a szerződés megkötése óta bekövetkezett körülményváltozásként nehezen (lenne) értelmezhető.
A tartás egy vagyontárggyal való megváltása a házastársak (és élettársak) esetében speciális jogkövetkezményt von maga után, a szerződés köti a feleket. A jogalkotó a meg-
- 25/26 -
váltás esetén a jogviszony végleges lezárását feltételezte: annak utóbbi megváltoztatása
- havi tartásdíj megállapítása - csak a szerződés érvénytelenségének megállapításával lehetséges. Az érvényesen létrejött szerződés kizárja a tartás későbbi követelhetőségét, a jogszabály még rászorultság esetén sem teszi lehetővé a jogosulti igényérvényesítést. A vagyontárggyal történő megváltás csak meghatározott - minősített - alakiságú okiratba foglalható. Ingatlan esetén a szerződésnek meg kell felelnie az ingatlan átruházására vonatkozó előírásoknak is, a tulajdonjog változás jogcíme: házastársi tartás megváltása (Ptk. 4:32. §).
A tapasztalat azt mutatja, hogy a megváltás szorosan összekapcsolódik a házastársak közös vagyonának megosztásával. Hangsúlyozandó, hogy a tartás nem része a közös vagyonnak, az a kötelezett külön - saját vagyona terhére történő - vállalása alapján jár a jogosultnak, ebből következően vagyontételként nem számolható el. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg a megváltási ár teljesítése módjánál a házastársi tartás összegét beszámítsák. Ebben az esetben a szerződésnek tartalmaznia kell a tulajdoni hányad pontos megváltási árát, a házastársi tartás megváltási összegét és a kettő egybeszámításának végeredményét. Amennyiben a két kötelezettség mértéke azonos, szükséges annak feltüntetése is, hogy a felek egymással szemben teljesítést nem követelhetnek.
A kiskorú, illetve a nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására vonatkozó szerződés nincs formakényszerhez kötve és - az azt megalapozó bizonyítás eredményeként - mértéke megváltoztatható, a nagykorú gyermek esetén a szerződéses kötelezettség megszüntethető.
A szerződés tartalmi szabadsága alapján a szülők (különösen a szülői felügyelet közös gyakorlása esetén) - elvben - megállapodhatnak a gyermek természetbeni tartásáról is, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a konkrét összegben meghatározott tartásdíj hiánya később konfliktusok forrásává válik. Kivételesen - ha a szülők külön-külön nevelik a gyermekeiket - nyilatkozhatnak a tartásdíj különbözet megfizetésének mellőzéséről (pl. mindkét gyermek szükségletét és a teljesítőképességüket azonosnak tekintik), az egyik szülő kizárólagos szülői felügyelete esetén a jövőre nézve tisztább helyzetet teremt a tartás mértékének havonta fizetendő pénzbeli megállapítása.
A tartás mértékét a gyermek speciális szükségletei befolyásolhatják. Ha felmerül ilyen - jelentős mértékű - többletkiadás (sportolása finanszírozása, magániskolája tandíja, egészségügyi kiadásai stb.) a szerződésben rögzíthető, hogy azt a havi tartás mértékének meghatározásánál figyelembe vették vagy a kötelezett havonta (félévente) külön összeg juttatásával járul hozzá. Ez megelőzi a későbbi pereskedést, tisztázottá válik ugyanis, hogy a tartás mértékében a szülők a gyermek igényeinek megfelelő értékelésével (is) egyeztek meg.
A tartás egy vagyontárggyal történő megváltása a kiskorú gyermek esetén eltér a házastársi tartás szigorú jogkövetkezményétől. A jogszabály a szerződéses rendezésnél nem zárja ki a későbbi követelhetőséget (Ptk. 4:217. § (3) bekezdés) többletfeltételként írja elő a körülményváltozás előre nem láthatóságát. A feltétel jelentőséget azért kap, mert erősíti a szerződéses rendezés megfontoltságát, a jogosult szülőnek azon felelősségét,
- 26/27 -
hogy felmérje: a tartás megváltása esetén a gyermek folyamatos szükségleteit egymagának kell biztosítania. A szerződésben az erről való tájékoztatás (és annak tudomásul vétele) belefoglalható.
A törvény széles körű lehetőséget biztosít a házastársaknak arra, hogy vagyoni és személyes viszonyaikat elsősorban saját maguk, a körülményeik ismeretében a kötelezettség vállalásuk jövőbeni teljesítésének felmérésével, egymás és a gyermekük érdekének figyelembe vételével rendezzék. A szerződéses szabadság azonban felelősséget is ró a házastársakra: konszenzusuk a saját - és gyermekük életét - hosszú távon meghatározza. ■
JEGYZETEK
[1] A cikk a Budapesten, 2017. november 16-18. között megrendezett 29. Közép-Európai Közjegyzői Kollokvium plenáris ülésén elhangzott előadás szerző által szerkesztett változata.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Kúria.
Visszaugrás
