A Magyar Jog 2020. márciusi számában a Szegedi Ítélőtábla kollégiumvezetője a "Sérelemdíj - kérdések és a kezdeti tapasztalatok" című tanulmánya[1] 1.3. pontjában veti fel a sérelemdíj egy speciális alkalmazhatósági lehetőségének a kérdését. Szeghő az utazási szerződések megszegésének anyagi - és kisebb részben azok eljárási - jogi megoldásainak problematikáját ismerteti az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2302 irányelve (a továbbiakban: utazási irányelv) által biztosított "nem vagyoni kár" megtérítése és a magyar nemzeti jog sérelemdíj intézményének összeütközése folytán.
A szerző által felvetett valós probléma megoldásához - és a tanulmányban ismertetett három megoldási lehetőség közötti helyes választáshoz - az uniós jog értelmezési alapelveit és kollíziós szabályát vizsgálja meg a jelen írás. Jogforrás elméleti, dogmatikai és értelmezési kérdések áttekintése választ ad arra is, hogy a gyakorlatban a nemzeti bírónak hogyan kell, illetve lehet az irányelveket közvetlenül vagy közvetve alkalmazni egy előtte folyamatban lévő jogvita megoldása során.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint: az utazási irányelv - és azt a nemzeti jogba implementáló 472/2017. (XII.28.) Korm. rendelet - értelmezése alapján, az utazás értékének csökkenését eredményező szerződésszegés következményeként az utazó sérelemdíjra is jogosult az utazási élmény elmaradása (csalódás) miatti nem vagyoni hátrányai kompenzációjaként.
A tanulmányban bemutatott probléma alapja, hogy az utazási irányelv 14. cikk (2) bekezdése szerint az utazó megfelelő kártérítésre jogosult az utazásszervezőtől minden olyan kárért, amely az utazót a szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése miatt éri. Az utazás lényeges problémái miatti kártérítés fogalma alatt a vagyoni és a nem vagyoni károk is értendőek az irányelv (35) preambulumbekezdése szerint. Ez alapján utazásszervező nem szerződésszerű teljesítése esetén az utazás vagy üdülés élvezeti értékének csökkenésére miatt felmerülő kártérítésnek ki kell terjednie "a nem vagyoni kárra is".
Az uniós jogforrás preambulumának értelemző rendelkezése - szemben a magyar nemzeti jogban érvényesülő hatásával - az alkalmazást meghatározó, a normatív erővel azonos tartalommal rendelkezik.[2]
A közjogi és magánjogi jellegű normákat tartalmazó utazási irányelv magyar nemzeti jogba történő átültetése során a jogalkotó a magánjogi kódexbe az absztrakt megfogalmazású és időtálló magánjogi normáit implementálta, míg az e követelményeket ki nem elégítő irányelvi szabályok átültetése egy önálló kormányrendeletben került szabályozásra. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a szerződés tárgyát, a megrendelő elállási jogát és a szerződési pozíció átruházásának a lehetőségét szabályozza, valamint biztosítja e szabályok ún. féloldalú kógenciáját. Azonban a Ptk., a vállalkozási szerződéseket tartalmazó XXXVII. Fejezet 5. alcímében szabályozott utazási szerződés (6:254. §)szabályai között nem rendelkezik a szerződésszegés esetén az utazót megillető vagyoni károk, illetve nem vagyoni sérelmek érvényesíthetőségéről.
Az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet az utazási irányelvnek való megfelelést szolgáló (36. §) nemzeti szintű szabályozás. A Korm. rendelet (Korm.r.) "6. Kártérítés" alcímének 12. §-a az utazásszervező általános kárfelelősségét rögzíti; míg a 12. § (2) bekezdése szerint az utazó "az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés megszegésével kapcsolatos szavatossági, kártérítési, valamint sérelemdíj iránti igényét az utazásközvetítőnél is bejelentheti" - amennyiben az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződést utazásközvetítő útján kötötte. Ezen szabályozás közvetlen normatív tartalommal nem rendelkezik arról, hogy az utazó a személyiségijog-sértést nem eredményező nem vagyoni hátrányáért, nevezetesen az őt ért csalódásért, a várt élmény elmaradásáért vagy bosszúságáért sérelemdíjat követelhetne.
- 16/17 -
Szeghő szerint az irányelv és a nemzeti jog egymásnak meg nem felelő rendelkezései miatt a jogalkalmazó három, gyakorlatilag rossz, lehetőség közül választhat az utazás élvezeti értékének csökkenésre alapított követelés érdemi elbírálása körében. A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2020. évben magtartott országos tanácskozásán merült fel az alábbi táblázat 4. pontjában ismertetésre kerülő lehetőség.
További magyarázatra csak a 4. pontban említett vagylagos indokolás szorul, amelyet érvelést Szeghő külön alesetként nem hivatkozza, de az a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2020. évben magtartott tanácskozásán megoldási lehetőségként felmerült. A táblázat 4. érvelésének kiindulópontja az, hogy önmagában az utazási irányelv alapján a nemzeti jogban szabályozott sérelemdíj jogintézménye nem alkalmazható, csak akkor, ha olyan többlet tényállási elemet ad elő - és az ellenérdekű fél vitatása esetén bizonyít - az utazó fél, amely alapján a személyiségijog-sértés a szerződésszegéssel okozati összefüggésben megállapítható. Ilyen lehet például, ha a szállás nemcsupán eltérő az utazási szerződésben vállalthoz képest (nem tengerre néző ablakú a szoba például), hanem az olyan zajos vagy szennyezett (penészes), hogy az utazó pihenését akadályozta vagy, ami már sérti az utazó egészségét.
Nem érintve a kérdés valamennyi eljárásjogi vonatkozását, arra mindenképpen rá kell mutatnunk, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) alapján a keresetlevélben a fél által állított (érvényesített) jogot a jogalap útján kell megjelölni [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont; Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpont]. A Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja alapján a jogalap egyértelműen anyagi jogi jogszabályi rendelkezéshez kötődik.[3] A Pp. ezen formalistának szabályozási rendszerében az alanyi jogvédelmet egy konkrét tárgyi jogi szabály nyithatja csak meg. Ehhez kötődően individualizált kereseti tény- és jogállítást kell tennie a félnek, amelyhez a bíróság kötve van [Pp. 2. § (2) bekezdés].
Erre tekintettel a bíróságnak, az utazási szerződés megszegése miatt előterjesztett keresetlevél alapján, az alperes érdemi ellenkérelme után megnyíló anyagi pervezetése (Pp. 237. §) keretében kell odahatnia - az eljárás perfelvételi szakában -, hogy a fél tény és jogállítása kompatibilis legyen a kereseti kérelem (petitum) tükrében. Utalunk arra, hogy a fél jogállítása szükségszerűen egy logikai következtetés eredménye, az nem önmagában létezik, hanem szükségszerűen származékos jellegű.[4] Az absztrakt jogvédelmet jelentő jogszabály ezért sokkal inkább jogi minősítés, mint jogállítás, amely adott esetben az uniós irányelv és a nemzeti jog ennek megfelelő értelmezésre kell kiterjednie. A jogi érveléshez a bíróság nincs kötve, azonban a megjelölt tételes tárgyi joghoz igen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
