A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény indokolása szerint a jogalkotó nem kívánta feleslegesen bonyolítani a magánjogi szabályozást; azokban a kérdésekben hozott újításokat, amelyekre árnyaltabb dogmatikai szemlélettel helyesebb válaszok adhatók. Ilyen újítás a jogirodalomban sokak által már évtizedek óta támadott önellentmondásosnak, dogmatikailag megalapozatlannak ítélt nem vagyoni kártérítés helyébe lépett sérelemdíj intézménye. Ez az új jogintézmény már a törvény hatálybalépése előtt felvetett néhány kérdést mind a jogalkalmazók, mind az elméleti jogászok részéről: a jogsértés megállapítása önmagában automatikusan megalapozza-e a sérelemdíj iránti igényt; hogyan kezelhetők a bagatell sérelmekre alapított követelések; mennyiben tekinthető irányadónak a nem vagyoni kártérítés körében kialakult bírói gyakorlat? E kérdések megválaszolásában a jogirodalom a mai napig nem egységes. Sokan a jelenlegi szabályozást is ellentmondásosnak tekintik, a bírói gyakorlat viszont úgy tűnik, viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen megbirkózott az új szabályokkal, s bár a korábbiakhoz képest eltérő dogmatikai alapokon, de jelentős részben az új jogintézményre is alkalmazhatónak tartja a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos jogviták elbírálása során kialakított megoldásokat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a sérelemdíj megfizetésére irányuló igények elbírálása ne vetne fel kérdéseket a bírói jogalkalmazásban. A továbbiakban - elsősorban valós jogesetek alapján - megkísérelem felvázolni a leggyakrabban felmerülő kérdéseket és az azokra adható lehetséges válaszokat.
Az Alkotmánybíróság a sérelemdíj "jogelődjének", a nem vagyoni kártérítésnek a lényegét úgy határozta meg: "az intézmény a személyiséget ért sérelmek esetére rendelt polgári jogi jogvédelmi eszköz.... alkalmazásának feltétele, az erre vonatkozó igény jogalapja valamely személyiségi jog megsértése."[1]
Eltérően az 1959-es Ptk.-tól, amely a normatív szabályozás szintjén ezt az elvi tételt nem tükrözte (a 355. § (1) bekezdése a nem vagyoni kárt a vagyoni kár mellett a kár egyik fajtájának tekintette, és nem határozta meg sem a fogalmát, sem azokat az eseteket, amelyekben ilyen jellegű kár felmerülhet), az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy sérelemdíjat csak az követelhet, akit személyiségi jogában megsértenek [Ptk. 2:52. § (1) bek.]. A hatályos szabályozás tehát - az Alkotmánybíróság döntésében kifejtettekkel egyezően - a sérelemdíj jogalapjának a személyiségi jog megsértését tekinti, illetve magát a sérelemdíjat a személyiségi jog megsértése egyik lehetséges szankciójaként szabályozza. Ebből következően személyiségi jognak nem minősülő jog megsértésére alapítottan nem követelhető sérelemdíj. [Lassan "elfogyó" kivételt jelentenek ez alól az 1952. évi Pp. 2. § (3) bekezdése alapján érvényesített igények.] Ennek megfelelően a sérelemdíj iránti igények elbírálásakor a bíróságnak elsődlegesen azt célszerű vizsgálni, a sérelemdíj jogalapjaként megjelölt jogsértés valamely személyiségi jog megsértésének minősíthető-e. A kérdés megválaszolása elsősorban azokban az esetekben jelenthet problémát, amikor a fél által megsértettként megjelölt jog nem illeszthető be sem a Ptk. 2:43. §-ában példálózó jelleggel felsorolt nevesített személyiségi jogok körébe, sem a bírói gyakorlatban már kikristályosodott, általánosan elfogadott névvel illetett személyiségi jogok (pl. teljes és egészséges családban éléshez való jog) közé. Tovább nehezíti a kérdést, hogy sem a kiindulópontot jelentő "személyiségnek", sem a minden személységi jog "anyajogának" tekinthető emberi méltóságnak nincs törvényi definíciója, és akár a jog-, akár más tudományágban egységesen használt fogalma sem. Találkozhatunk viszont többé-kevésbé tartalmi egyezőséget mutató meghatározásokkal, így pl:
- Az általános személyiségi jog az ember értékminőségének a kifejeződése.[2]
- Az emberi méltóság a jog 'előtt' létező, a prioiri érték, amely az emberi személy immanens lényegi sajátja... Az emberi személy méltósága mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségeiből mennyit valósított meg, és miért annyit.[3]
- A személyiség meghatározott életminőséget jelent, nevezetesen azt, hogy az ember szabadon rendelkezik önmaga felől, továbbá megilletik az emberhez méltó életfeltételek.[4]
- Az emberi méltóságot sértik az olyan magatartások, amelyek megkérdőjelezik a jogosult emberi mivoltát, illetve elmulasztják, megtagadják azt a minimális és kötelező tiszteletet, amely az embert pusztán emberi minősége alapján megilleti.[5]
- A polgári jog által biztosított személyiségvédelem körében az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonságok és ismérvek összessége jelenti az emberi méltóságot és - külön nevesített személyiségi jogok hiányában - a személyiséget ebben a vonatkozásban ért támadás ad csak alapot az emberi méltóság sérelme miatti személyiségi jogvédelemre (BH 2008.12.).
- Az emberi méltóság az egyén önbecsülésében testesül
- 136/137 -
meg, amely az egyénnek azt az igényét fejezi ki, hogy kapcsolataiban, legalábbis a társadalom kulturális szintje szerint kialakult érintkezési formák minimális követelményeinek megfelelő elbánásban részesítsék. Ebből következik, hogy az emberi méltóság megsértése akkor valósul meg, ha a személyt emberi mivoltában megalázzák, méltatlan vagy hátrányos helyzetbe sodorják (EBH 1999.15.).
- A személyiségi jogok védelmének lényege az általános személyiségi jogból következően a személy autonómiájának, a személyiség szabad kibontakozásának védelme. A védelem elismerésének elsődleges követelménye az, hogy a védendő érték a személyiség megnyilvánulásaként legyen meghatározható, azaz a védendő jognak közvetlenül az emberi személyiségből kell fakadnia (BDT 2016.3520, BH 2008.12.)
Miután ezek a definíciók maguk is további értelmezést igényelhetnek, legtöbbször a bíróságra vár annak eldöntése, a hivatkozott sérelem tekinthető-e személyiségi jogsértésnek vagy nem. A kialakult gyakorlat szerint:
- A személyiségi jog és az alkotmányos alapjog nem egymás szinonimái. Minden személyiségi jog egyben alkotmányos alapjog, de nem minden alapjog egyben személyiségi jog is. Alkotmányos alapjog, de nem személyiségi jog pl. a tisztességes eljáráshoz való jog (ÍH 2015.97., BDT 2016.3507., BDT 2015.3337.), a bírósághoz fordulás joga (BDT 2017.3674.), a jogorvoslathoz való jog, a munkához való jog, a tanuláshoz, művelődéshez való jog (BDT 2018.3948.), a közérdekű adatok megismeréséhez való jog (BDT 2010.2171.)
- Nem személyiségi jogok továbbá a polgári jogi jogviszonyokból származó vagyoni jogok (BDT 2019.4030, BDT 2017.3692., Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.096/2017/4., Pf.II.20.854/2015/8.), valamint a munkaviszonyból és a társadalombiztosítási jogviszonyból fakadó jogok (ÍH 2012.71.).
"Az embernek vannak féltettebb javai, mint a vagyon, drágább kincsei, mint a pénz és drágaságok."[6] A mindennapi élet során az embert mások magatartására visszavezethetően számtalan olyan bosszúság, kellemetlenség éri, ami nem jár ugyan anyagi veszteséggel, kárral a számára, ugyanakkor azt az érintett komoly sérelemként, nem vagyoni hátrányként éli meg. Van olyan nézet, hogy "Az állampolgárok a társadalomban őket ért hátrányokat általában individuális személyiségként élik meg. Ennek következtében elvileg minden hátránynak lehet személyiségi jogi aspektusa, elvileg bármi lefordítható a személyiségi jogok nyelvére, elvileg bármilyen hátrány definiálható egyben személyiségi jogsértésként is."[7] A többséginek tekinthető álláspont szerint viszont a nem vagyoni sérelmek nem feltétlenül jelentik egyben a sérelmet szenvedett személyiségének a sérelmét is. Önmagában, a személyiséget hátrányosan érintő többletmagatartás hiányában nem tekinti a bírói gyakorlat személyiségi jogsértésnek a házassági életközösség megszakítását (ÍH 2012.68.), a házastársi hűtlenséget (BDT 2011.2554.), a szülő és a gyermeke közötti kapcsolattartás akadályozását (BH 2018.222.), a perindítást (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.019/2012.), a munkaviszony jogellenes megszüntetését (ÍH 2012.71.), az alaptalanul kezdeményezett végrehajtási eljárást (BDT 2011.2535.), a szerződésszegést (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.854/2015/8.). A hivatkozott jogesetekben született bírói döntésekből arra a következtetésre juthatunk, hogy bár ezek a magatartások köztudottan okozhatnak fájdalmat, szenvedést, szorongást, kényelmetlenséget, bosszúságot, azaz nem vagyoni hátrányt, de önmagukban nem érintik az ember értékminőségét, az emberi méltóságot, ezért sérelemdíj iránti igényt nem alapozhatnak meg. Kétségtelen, hogy ennek a megállapításnak a megkérdőjelezése a személyiségvédelemre alapot adó tényállások körét indokolatlanul kiszélesítené, ugyanakkor az ember vagyoni viszonyait, családi, baráti, munkatársi kapcsolatait sértő, azt hátrányosan megváltoztató magatartások vitathatatlanul sérthetik az érintett önbecsülését, negatív irányban befolyásolhatják a környezetében róla kialakult képet. Számos példa hozható fel arra, hogy valakit jelentős, de az egészségkárosodás szintjét nem elérő pszichés hátrány éri más személy olyan - adott esetben súlyosan felróható - magatartása miatt, amely magatartás személyiségi jogot nem sért ugyan, vagy az ilyen jellegű sérelem megállapítása vitatható, az általános társadalmi felfogás mégis "igazságosnak" érezné az okozott hátrány sérelemdíjjal való kompenzálását, illetve hogy a sérelmet szenvedett - egyéb megfelelő szankcionálási lehetőség hiányában - sérelemdíj megítélésével kapjon elégtételt, a jogsértő pedig egyfajta "büntetést". Az 1959-es Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben ezek az esetek elvileg kezelhetők voltak, a bíró szabadabban dönthetett a meggyőződése szerint, hiszen függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: "a nem vagyoni kártérítés alkalmazásának feltétele, az erre vonatkozó igény jogalapja valamely személyiségi jog megsértése" [34/1992. (VI. 1.) AB határozat], a törvény maga a nem vagyoni kár megtérítése iránti igény jogalapját nem szűkítette le a személyiségi jogok megsértésére. A hatályos Ptk. alapján viszont a sérelemdíj iránti perek elbírálásakor kikerülhetetlenül dönteni kell arról, a nem vagyoni hátrányt okozó magatartás sértett-e személyiségi jogot vagy nem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
