A kártérítési jog gyakorlata a jogalkalmazás egyik leginkább dinamikusan fejlődő, a mindennapi élethelyzetek és a gazdasági-társadalmi viszonyok kihívásaira hatékonyan reagálni képes, a modern jogrendszerek jogfejlesztő értelmezéseit is beépítő területe. Ennek egyik oka, hogy - helyesen - a jogalkotó nem terheli a polgári anyagi jog ezen részét kazuisztikus szabályokkal, a gyakorlat rugalmatlanságát előmozdító részletes definíciókkal, hanem a jogvitákat elbíráló bíróságokra bízza a jogalkotói üzeneteket megértő, de állandó változásra képes praktikus megoldások megtalálását. Mindez azt eredményezi, hogy talán itt érhető a leginkább tetten az a követendő bírói attitűd, hogy minden egyes jogvita más és más, a jogalkalmazónak a kártérítési jog elveinek, céljának, az absztrakt szabályok előírásainak az értő vizsgálatán keresztül kell a jogkereső felek érdekeire leginkább alkalmas válaszokat adni.
The practice of tort law is one of the most dynamically evolving areas of law enforcement. It is capable of reacting effectively to the challenges of everyday situations and economic and social conditions, while also incorporating the law-developing interpretations of modern legal systems. One reason for this is that, rightly so, the legislature does not burden this branch of civil substantive law with casuistic rules or detailed definitions that promote inflexibility in practice, but instead entrusts the courts adjudicating legal disputes with finding practical solutions that understand the legislature's intent while remaining capable of constant adaptation. All of this results in the fact that it is perhaps here that the judicial attitude to be followed is most clearly evident: every legal dispute is different, and the judge must provide the responses best suited to the interests of the parties seeking justice through a thorough examination of the principles and purpose of tort law and the requirements of abstract rules.
Die Praxis des Schadensersatzrechts ist einer der sich am dynamischsten entwickelnden Bereiche der Rechtsanwendung, der in der Lage ist, effektiv auf die Herausforderungen des Alltags und der wirtschaftlich-gesellschaftlichen Verhältnisse zu reagieren, und der auch die rechtsentwickelnden Auslegungen moderner Rechtssysteme einbezieht. Ein Grund dafür ist, dass der Gesetzgeber diesen Teil des zivilrechtlichen materiellen Rechts - zu Recht - nicht mit kasuistischen Regeln und detaillierten Definitionen belastet, die die Inflexibilität der Praxis fördern, sondern es den Gerichten, die Rechtsstreitigkeiten entscheiden, überlässt, praktische Lösungen zu finden, die die Absichten des Gesetzgebers verstehen, aber dennoch ständigen Veränderungen anpassungsfähig sind. All dies führt dazu, dass sich hier vielleicht am deutlichsten die anzustrebende richterliche Haltung zeigt, dass jeder einzelne Rechtsstreit anders ist und der Rechtsanwender durch eine verständnisvolle Prüfung der Grundsätze und Ziele des Schadensersatzrechts sowie der Vorgaben der abstrakten Regeln die Antworten geben muss, die den Interessen der Rechtssuchenden am besten entsprechen.
A 2014. március 15. napján hatályba lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a kártérítési jog területén a szabályozás tárgyára, céljára, a védelem alapvető elveire vonatkozóan nem eredményezett lényeges változtatást, inkább csak finomhangolást végzett, így szerencsére megmaradt a jogalkalmazás széles körű jogfejlesztő tevékenységének lehetősége. Kiemelkedő változás, hogy befejezte azt a történeti fejlődést, amely határozottan elválasztotta a vagyonban beállt károsodást a személyiségi jogsértéstől. A sérelemdíj intézményének a bevezetése sem jelentett azonban a bírói gyakorlatban jelentős törést, és bár a szubjektív személyiségi jogi szankciók magyarországi fejlődését részletesen kutató jogirodalom rendkívüli jelentőségűnek értékelte az akkor még csak tervezett törvényi változást, előrevetítve annak gyakorlati nehézségét azzal, hogy az átállás várhatóan nehéz lesz az akkori, még mindig hátrányközpontú ítélkezésről a sérelemdíj alkalmazására; mivel ebben az esetben is a jogfejlesztő értelmezés eredményeinek és a további helyes fejlődés előirányozására alkalmas új szabályok kodifikálására került sor, ezért is megmaradt a jogterület gyakorlatának hatékonysága.[2]
Mindez a gyakorlatias, a változó élethelyzetekhez alkalmazkodó ítélkezés a sportolót a sporttevékenység folytatása során ért károk (személyiségi jogsértések) tekintetében is egyértelműen jellemző.
Az általános kártérítési felelősség valamennyi feltételét a polgári anyagi jogszabályi rendelkezések határozzák meg: 1. kár bekövetkezése (Ptk. 6:522. §), 2. jogellenes
- 1/2 -
károkozó magatartás (Ptk. 6:518. és 6:520. §), 3. felróható károkozó magatartás (Ptk. 6:519. és 1:4. §), 4. okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése között, valamint az annak részét képező előreláthatóság (Ptk. 6:521.§). A felelősség értékelésénél figyelembe vehető egyéb szempontok, így károsulti közrehatás (Ptk. 6:525. §), többes károkozás (Ptk. 6:524. §), a kár megtérítésének módja (Ptk. 6:527. §), a kártérítési követelés esedékessége (Ptk. 6:532. §) - ugyancsak a polgári anyagi jogszabályok alapján meghatározott. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének utaló szabálya értelmében - a szerződésen kívül okozott általános személyiségi jogsértések esetében - a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire is ezeket a szabályokat kell alkalmazni. A sport területén a Ptk.-ban speciális, a felelősség eltérő értékelésére vonatkozó szabály nincs. A következetes bírói gyakorlat szerint a kártérítési perekben a károsult érdeke a kár bekövetkezésének és mértékének, valamint a károkozó magatartása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggésnek a bizonyítása, és ehhez képest mentheti ki magát a felelősség alól a károkozó annak a bizonyításával, hogy a károkozás nem volt jogellenes vagy nem volt felróható. Ennek a mérlegelésnek pedig az a lényeges kiindulópontja, hogy minden kár- okozó magatartás jogellenes és felróható, és ennek ellenkezőjét a károkozónak kell igazolnia.
Az első ránézésre ugyan károkozópártinak látszó bizonyítási kötelezettség a kártérítési jog azon alapelvéből következően, amely szerint mindenki köteles tartózkodni a jogellenes károkozástól, ténylegesen a bizonyítás fő súlyát a felelősség alóli kimentés felé irányítja. A teljes kártérítés követelményéből az következik, hogy a károsultat olyan - vagy azzal egyenértékű - helyzetbe kell hozni, mintha a kár nem következett volna be; figyelemmel azonban a káronszerzés tilalmára, amely szerint a károsult akár a károkozó, akár más terhére nem juthat a kárt meghaladó előnyhöz. A kártérítési felelősség lényegét megjelenítő exkulpációs rendszer szerint ugyanis a károkozó magatartás jogellenességét és felróhatóságát vélelmezni kell, a helyes kiindulópont az, hogy minden károkozó magatartás jogellenes és felróható, és ennek ellenkezőjét a károkozónak kell bizonyítania. Mint ahogy Petrik Ferenc fogalmaz: "A polgári jogi kártérítő felelősség sajátossága: az eredményből következtet vissza, hogy a kárral összefüggésben a jogellenesség megvalósult-e."[3] Ugyanez a fő szabály a speciális kártérítési felelősségi alakzatok kimentési okainál is - így a károkozó köteles azt bizonyítani a kimentése érdekében a veszélyes üzem körében bekövetkezett káresemény esetén, hogy a kár bekövetkezése a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
