Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 2020. január 10-én Jogalanyiság, cselekvőképesség címmel projektbemutató műhelyvitát rendeztek két újonnan indult - számos tekintetben egymáshoz kapcsolódó - kutatási projektről.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke 2019. november 14-ei döntésével két, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán működő tudományos műhely által benyújtott alapkutatási pályázatot is támogatásra érdemesnek ítélt. A rendezvényen ezekbe a nyertes projektekbe kaphatott betekintést a szakmai és tudományos közönség két egymást követő panelben. A rendezvényt Sonnevend Pál egyetemi tanár, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja nyitotta meg, aki üdvözölte az egyetem szakmai műhelyeinek sikerét, és kiemelte, hogy mindkét kutatási projekt hiánypótló a jogtudomány területén.
Az NKFIH a fiatal, új kutatócsoportot szervező kutatók támogatását szolgáló "OTKA FK" jelű pályázatok között Hoffman István, a Közigazgatási Jogi Tanszék egyetemi tanára vezetésével az Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke, Jog- és Társadalomelméleti Tanszéke, Polgári Jogi Tanszéke, Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszéke, továbbá az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet kutatóinak részvételével működő - interdiszciplináris jellegű - kutatócsoportot támogatta. A kutatócsoport tagjai Szatmári Andrea, Gulya Fruzsina, Kiss Valéria, Tóth Fruzsina Rozina, Tőkey Balázs, Gellérné Lukács Éva, Könczei György, Katona Vanda, Maléth Anett, Sándor Anikó és Légmán Anna. A kutatás címe: "A nagykorúak cselekvőképességének korlátozása Magyarországon" (azonosító jele: FK 132513). A kutatás időtartama 36 hónap.
Az intellektuális fogyatékosság, pszichés betegségek, demencia több százezer embert és családjukat érinti ma Magyarországon, kb. 60 000 felnőtt gondnokolt van. Ezeknek az embereknek a gondnokuk jóváhagyását kell kérniük egyes ügyletek megkötéséhez, teljesen korlátozó gondnokság esetén mindenféle szerződéskötéshez, kivéve a hétköznapi, kis jelentőségű ügyleteket (mint amilyen egy kisebb bevásárlás vagy a tömegközlekedési eszközök használata). Bármilyen nagyobb horderejű döntésben egy másik személy jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a saját személyes és vagyoni viszonyaikban döntéseket hozzanak. Teljesen korlátozó gondnokság esetén nem köthetnek érvényesen házasságot és nem tehetnek apai elismerő nyilatkozatot, mert erre csak személyesen van lehetőség (vagyis a gondnok útján nem). A pszichés és demens betegek, intellektuális fogyatékossággal élő emberek számára ez azt jelenti, hogy jogi értelemben nem kapnak másokkal azonos elismerést, ami súlyos igazságossági és emberi jogi probléma.
A kutatás középpontjában a cselekvőképesség hazai szabályozása, valamint a gondnokság alá helyezés és a támogatott döntéshozatal magyarországi működésének vizsgálata áll. A cselekvőképesség korlátozása a pszichoszociális és intellektuális fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak védelme körében az egyik legsúlyosabb kérdéseket felvető jogintézmény, ezért működésének átfogó vizsgálata indokolt. A támogatott döntéshozatal a cselekvőképesség részleges vagy teljes korlátozásához képest jogkorlátozás-mentes segítő megoldást jelenthet a belátási képesség kisebb mértékű csökkenésével élő személyek jogainak és érdekeinek védelmére. Az ENSZ fogyatékosjogi egyezményének (CRPD) ratifikációjával Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy egyenlő bánásmódot biztosít a fogyatékossággal élő személyeknek a törvény előtti egyenlőség tekintetében is, ami a CRPD Bizottság iránymutatása alapján a támogatott döntéshozatal előnyben részesítését jelentené a cselekvőképesség korlátozásával szemben. Magyarországon a gondnokoltak száma stabilan emelkedik, míg a támogatott döntéshozatal alig jelenik meg a gyakorlatban.
- 75/76 -
A januári workshopon Hoffman István ennek megfelelően a kutatás céljait az alábbiakban foglalta össze: a projekt három éve alatt sor kerül a hazai szabályozás átfogó elemzésére, összefüggéseinek feltárása, továbbá az intézményi (gyámhatósági és bírósági) gyakorlat részletes elemzésére, végül a gondnokság és támogatott döntéshozatal érintettek életére, életminőségére gyakorolt hatásának vizsgálatára.
A vezető kutató (FK 132513) beszámolója után először felkért hozzászólók (Bányai Borbála, Bacsák Dániel, Boros Ilona, Lovász Laura, Bacskay Adrienn és Czakó Tibor), majd a szakmai közönség tagjai közül Szemán Felicitász, Krémer Balázs és Fiala-Butora János osztotta meg gondolatait a kutatási programról.
A hozzászólók többsége üdvözölte a narratív interjú módszerének alkalmazását, amelyet a kutatócsoport tagjai a projekt második évében esettanulmányok elkészítéséhez kívánnak alkalmazni. Az interjú e speciális módszere segíthet megragadni a gondnokság alá kerülés tényezőit. Felhívták a figyelmet a gondnokság alá helyezés stigmatizáló hatására is, amely az érintettek diszkriminációjának egyik alapja. Felmerült továbbá, hogy a tartós bentlakásos intézmények működésének vizsgálata is fontos részterülete a kutatási témának, mert ezen kényszerközösségek működése jól ábrázolja a gondnokság intézményének valóságát.
A kutatás előkészítése során a kutatócsoport tagjai már szembesültek azzal, hogy Magyarországon nagyon kevés kvantitatív adat áll rendelkezésre a cselekvőképesség korlátozásával kapcsolatban. Az adathiányt a beszélgetés során több résztvevő megerősítette és problematikusnak találta. Ugyanakkor felmerült az adatok szubjektivitásának kérdése és a referenciacsoport nehézsége is.
A beszélgetés során elhangzott, hogy a bíróságok a gondokság alá helyezésről való döntést gyakran a szakértőkre bízzák, azonban nincs egységes - és hatályos - módszertan a vizsgálathoz. A szakértők szerint elkerülhetetlen lenne olyan modern és multidiszciplináris módszertan kidolgozása, amely meghaladja a korábbi években kialakult gyakorlatot, és nem hagyja figyelmen kívül, hogy a gondokság alá helyezés nem csupán jogi kérdés, emberi sorsok felett dönt a bíróság.
Felvetődött a kérdés, mely szerint mit értünk ma fogyatékosság alatt, milyen függő helyzetet jelent mindez, illetve hol húzódnak a határok egészségesség és fogyatékosság között. Sokszor éppen a jog határozza meg ezeket a fogalmakat és kategóriákat, a jogalkotó húzza meg a határokat olyan individualizált kontextust teremtve, amely figyelmen kívül hagyja a társadalmi összefüggéseket.
Az elhangzottak alapján a kutatás megvalósítása során érdemes lesz figyelmet fordítani arra, hogy a kutatócsoport ne válassza szét a jogalkotási és jogalkalmazási problémákat, mivel ez a megközelítés téves útra vihet: a jogalkalmazási nehézségek egy része ugyanis jogalkotói probléma, és fordítva, egy-egy jogintézmény működésének akadálya valójában nem a jogalkalmazásban keresendő, hanem a jogalkotásban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
