Még 2005. november 1-je, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) hatálybalépése előtt eljárás indult az Alkotmánybíróságon a jegyző előtti birtokvédelmi eljárást követően igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek kapcsán. Az indítványozó a jogállamiság alkotmányos követelményének sérelmére való hivatkozással kérte a Ptk. azon rendelkezésének megsemmisítését, amely szerint a birtokvédelmi eljárás során hozott jegyzői határozat ellen államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak [Ptk. 191. § (4) bekezdés]. A beadványozó úgy vélte, hogy a jegyzői határozat törvényességi felülvizsgálatának kizárása sérti a jogorvoslathoz való jog alkotmányos elvét. Szerinte az Alkotmányba ütközik a Ptk. azon rendelkezése is, amely alapján a békés birtoklásban megzavart fél birtoklási jogosultságát vélelmezni kell [Ptk. 192. § (3) bekezdés], így kérte ennek valamint a Ptké. fenti rendelkezésekhez kapcsolódó egyes szabályainak [Ptké. 26. § (2) bekezdés és Ptké. 28. § (2) bekezdés] megsemmisítését.
Az indítványozó azért tartotta alkotmányossági szempontból aggályosnak a fenti rendelkezéseket, mert a Ptk. alapján kizárt a törvénysértő jegyzői határozat államigazgatási felülvizsgálata, és így nincs lehetőség annak megsemmisítésére sem. Az indítványozó szerint szükség lenne egy olyan felülvizsgálati fórum biztosítására, amely a jegyző eljárásának és határozatának törvényességét vizsgálná, azaz az alkotmányos állapot helyreállítása érdekében - a fellebbezés kivételével - biztosítani kellene a közigazgatási felügyeleti intézkedések igénybevételének lehetőségét a birtokvédelmi eljárásban hozott határozatok vonatkozásában. Az indítványozó kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is abból a célból, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót az államigazgatási úton igénybe vehető jogorvoslatok lehetővé tételére.
Az Alkotmánybíróság az indítványt, mint megalapozatlant 120/B/2001. számú határozatában 2007. március 27-én elutasította. Bár az indítvány még a Ket. hatálybalépése előtt született, mégis komoly jogalkalmazási nehézségekre és joghézagokra mutatott rá a Ket. és a Ptk. együttes alkalmazása vonatkozásában. E rövid írásban az Alkotmánybíróság határozatát, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának fenti kérdéssel kapcsolatos végzését és a Közigazgatási Kollégium szintén ide kapcsolódó véleményét veszem górcső alá. Felvázolom a kérdés jövőbeli szabályozásának egy lehetséges alternatíváját, és megkísérlek választ adni arra az - amint később látni fogjuk cseppet sem egyszerű - kérdésre, hogy mely szabályok alkalmazásával jár el jogszerűen a jegyző a mai jogi szabályozás mellett.
Az Alkotmánybíróság az indítványban megfogalmazott egyes felvetésekkel kapcsolatban helyesen állapította meg, hogy a szabályozás nem ütközik az Alkotmányba, más kérdések kapcsán viszont - véleményem szerint - helytelen kiindulópontból helytelen következtetéseket vont le, elmulasztotta a jogalkotót felhívni a fennálló joghézagok feloldására, és a szabályozás ellentmondásmentessé tételére. Az Alkotmánybíróság helyesen járt el, amikor elutasította az indítvány azon részét, ami a békés birtokos birtoklási jogosultságának vélelmezését előíró rendelkezés [Ptk. 192. § (3) bekezdés] alkotmányellenességének megállapítására irányult. A birtoklás tényén alapuló jegyzői jogvédelem, és a békés birtokos jogos birtoklási jogcímét vélelmező rendelkezés ugyanis azon alapszik, hogy a tényleges birtokhelyzet legtöbbször megfelel a jogi helyzetnek, vagyis általában a birtokos érvényes birtoklási jogcímmel is rendelkezik. Így tehát gazdaságosabb, és feltehetőleg nem is tévedünk, ha azt vélelmezzük, hogy a békés birtokos jogos birtokos is.
A Ptk. és a Ptké. birtokvédelemre vonatkozó előírásai szerint a jegyzői határozatot sérelmesnek tartó fél a másik féllel szemben előterjesztett keresettel kérheti a bíróságtól a határozat megváltoztatását. Az e kereset alapján indult polgári peres eljárás nem közigazgatási per, így az nem terjed ki a jegyzői határozat törvényességének vizsgálatára. Míg a jegyző a birtoklás jogcímétől függetlenül a tényleges birtokvédelmi helyzet alapján annak a félnek nyújt védelmet, amelyiket a békés birtoklásában megzavartak, addig a bíróság a birtoklási jogcím alapján dönt a felek birtokvitájában. Az indítványozó kifogásolta, hogy e per során a bíróság nem vizsgálja azt, hogy a jegyző birtoklás ténye alapján hozott határozata törvénysértő-e? Ha a bíróság jogcímek vizsgálata alapján hozott határozata megegyezik a jegyző döntésével, a jegyzői határozatot hatályban tartja, függetlenül attól, hogy a határozat egyébként jogszabálysértő-e, ha pedig a bírósági döntés ellentétes a jegyzőével, a bíróság megváltoztatja a határozatot akkor is, ha a jegyző a birtoklás tényét figyelembe véve a jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával meglapozott, mind alakilag mind anyagilag jogszerű határozatot hozott. Nagyon lényeges, hogy a jegyzői határozatot a bíróság nem törvénysértés esetén változtatja meg, hanem akkor, ha a jegyző - akár jogsértő, akár jogszerű módon - annak a félnek nyújtott birtokvédelmet, akinek nem volt jogcíme a birtoklásra.
Ezzel összefüggésben lehetősége van a bíróságnak az eljárás kezdetekor a jegyzői határozat végrehajtásának felfüggesztésére is, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. Ha a jegyzői határozat valamilyen okból törvénysértő, ám a perben bíróság előreláthatólag a határozattal azonos döntést fog hozni, nem kerül sor a felfüggesztésre. Ha a határozat nem törvénysértő, a jogcímek alapján viszont a bíróság úgy ítéli meg, hogy a jegyző határozatától eltérő döntés fog születni, felfüggeszti annak végrehajtását. A jegyző birtokvitában hozott érdemi határozata a polgári per során - amint arra az Alkotmánybíróság is utalt - törvényességi szempontból nem vizsgálható felül.
De indokolt-e egyáltalán e határozat törvényességi felülvizsgálata? Ha nem lenne kizárt az államigazgatási jogorvoslat, a határozatot sérelmesnek tartó fél bírósági felülvizsgálatot kérhetne. A bíróság ekkor a Pp. XX. fejezete alapján járna el, eljárása során azt vizsgálná, hogy a jegyző az anyagi és az eljárási szabályokat helyesen alkalmazta, vagyis a birtoklás ténye alapján jogszerűen határozott-e. Ha a birtoklás jogcíme vitás, a birtokon kívüli, de érvényes birtoklási jogcímmel rendelkező fél e pert követően kénytelen lenne újra bírósághoz fordulni, ezúttal a másik fél ellen előterjesztett keresettel. A határozat közigazgatási törvényességi felülvizsgálatának lehetősége, mint látható korlátozza a jegyzői birtokvédelmi eljárás egyik fontos céljának, az azonnali jogvédelem biztosításának érvényesülését, és felesleges bírósági eljáráshoz vezet.
Az Alkotmánybíróság alappal hivatkozott tehát arra, hogy a jegyzői határozat bírósági megváltoztatásának lehetősége megfelelő jogorvoslatot biztosít a határozatot sérelmesnek tartó, egyúttal birtoklási jogcímmel rendelkező fél számára. A birtokper - amely során a bíróság a birtoklási jogcímnek megfelelő végleges döntést hoz - a jegyző eljárását követően korlátozás nélkül nyitva áll mindkét fél számára, és az első fokon eljárt bíróság határozata ellen a Pp. alapján további jogorvoslatnak is helye van. Nem sérül tehát a jogorvoslathoz való jog alkotmányos elve, a bírósági jogorvoslati rendszer a jegyzői határozat törvényességének vizsgálata nélkül is biztosítja az ügyféli jogok érvényesülését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
