Hamza Gábor professzor, az ELTE ÁJK Római Jogi Tanszékének vezetője a Jogtudományi Közlöny áprilisi számában[1] észrevételeket fogalmaz meg a Bologna-folyamat ésszerűségéről és időszerűségéről a jogi felsőoktatásban, azon belül kiemelt figyelmet fordítva a római jog oktatásának helyzetére. Kémikusként a jogászképzés tartalmi kérdéseiben, hogy pl. mi a szerepe a római jognak a jogászképzésben, természetesen nem vagyok felkészült, bár annyit azért biztosan tudok, hogy az mindmáig fontos alapot és kiindulópontot jelent.
Amiért mégis "tollat ragadtam", az a Bologna-folyamat egésze ésszerűségének és időszerűségének interpretálása a cikkben.[2] A cikket elolvasva az az ember érzése, hogy a tényleges tartalmat tükröző cím az "ésszerűtlenség és időszerűtlenség" lett volna. Hamza Gábor ilyen alapállásból kezeli mind a Bologna-folyamat egészét, mind annak lehetőségét a jogi felsőoktatásban. Ezzel a minimum fenntartásos, de lényegében elutasító véleményével messze nincs egyedül sem a hazai, sem nemzetközi jogászkörökben. Ezért, bár nem lenne szükségszerű, de szinte kizárólag az ellenvéleményeket és kritikákat gyűjti csokorba, alapos utánajárással és természetesen szakértelemmel, s taktikusan későbbre odázza a pozitív tapasztalatok lehetőségének bemutatását.
Az egyrészt igaz, hogy a "Bologna-folyamat" többciklusú képzési formát jelent, de másrészt - és ez az, ami hiányzik a cikkből - ennél lényegesen többet. Aki csak a részt, és nem az egészet ismeri, abban kétségtelenül megjelennek a "fogalmi bizonytalanság, ambiguitás, ami a valódi tartalmat kifejezni nem képes dolgok, jelenségek, illetve elképzelések, elgondolások" problémái, és ebből már következően dominálnak "bizonyos kételyek" a folyamat hasznosságát, célszerűségét és időszerűségét illetően.
Ha tágabban tekintjük, lehet az Európai Unió hasznosságát, célszerűségét és időszerűségét is megkérdőjelezni. Ha viszont realitásnak, mi több hasznosnak, célszerűnek és időszerűnek, de még inkább a három (vagy lassan négy) pólusú világversenyben szükségszerűnek fogjuk fel, akkor mindenkinek gondolkodni kell az EU néhány elképzeléséről, kontinensünk közösen átgondolt ügyéről és jövőjéről (a négy szabadság elvéről, a munkaerő szabad vándorlásáról, az euróról vagy a vámmentes és szabadon átjárható határokról, a közös alapokról stb.). Így a felsőoktatás sem vonhatja ki magát ebből a közös gondolkodásból és cselekvésből. Ezért indult el a Bolognafolyamat, az Európai Rektorok Konferenciája és a (felső)oktatási miniszterek közös előkészítő munkája révén, egyetértésben hozott döntésükkel. Bizonyára van annak is üzenetértéke, és érdemes rá figyelni, hogy az eltelt néhány évben a 29 aláíró országhoz még további 17 csatlakozott - önként, nem is mindig az EU tagjaként. Emiatt még persze senki sem köteles meggyőződéses Bologna-hívő lenni. De vagyunk sokan, akik - miközben jó szándékkal segítjük - kritikával is illetjük megvalósításának egyik-másik elemét. A Bologna-folyamatban, annak, aki átgondolja és megérti, nincs fogalmi bizonytalanság, nincs ambiguitás. Van egy határozott, világos kiindulópont: az 1999-ben elfogadott Nyilatkozat alapgondolata, ami a kétévente megrendezett miniszteri találkozók során, a mindenkori tapasztalatokra, eredményekre és hiányosságra építve aktualizálódik, többnyire bővül és pontosabb lesz, egyik-másik eleme új hangsúlyt kap. Nem indokolt itt most ezeket a kétévenkénti fejleményeket végig követni, talán elég, ha jórészt a legutóbbi, a 2007-es Londoni Nyilatkozatra alapozva illusztráljuk, mennyivel több ez, mint maga a többciklusú képzési rendszer.
A fokozatok rendszere: általánosan elfogadottá vált a háromciklusú képzés, ami köztudottan európai dimenziójú áttekinthetőséget és elismerhetőséget jelent.[3] A harmadik ciklust egyre több országban strukturált doktori programokban, doktori iskolákban szervezik. A mobilitás, az akadémiai szféra sok évszáza-
- 75/76 -
dos hagyománya, jó fejlődési lehetőség a hallgatók és az oktatók számára is, erősíti az egyének és az intézmények közötti nemzetközi együttműködést, ezzel javítja a felsőoktatás és a kutatás minőségét. A széles körben elterjedt közös kreditrendszer (ECTS) könnyíti a mobilitást, míg bevándorlás és az elismerés megoldatlan kérdései, valamint az elégtelen pénzügyi ösztönzők még mindig hátráltatják. A végzettek foglalkoztathatósága egyre nagyobb hangsúlyt kap a képzések tartalmának és módszereinek kialakításában. A tudásgazdaság kiépülésével párhuzamosan mind fontosabb tényező lesz a felsőoktatásban szerzett ismeretek, kompetenciák, képesítések hatékony hasznosítása a társadalomban, a munka világában, prózaibban: a munkaerőpiacon.
A könnyen áttekinthető és összehasonlítható diplomák kölcsönös elismerése, az ezt segítő, részletes információkat tartalmazó diploma mellékletek kiadása elengedhetetlen feltételei a diplomások mobilitásának. Már 36 ország ratifikálta a kölcsönös elismerésekről szóló lisszaboni egyezményt. Egyre több ország alakít ki olyan képesítési keretrendszert, amely segíti a képesítések és végzettségek összehasonlíthatóságát és átláthatóságát. Ehhez is kapcsolódik a ma még alakulóban lévő, az egész életen át tartó tanulást támogató rendszerek, rugalmas tanulmányi útvonalak lassan alakuló fejlesztése. A minőségbiztosítás máris meghatározó közös európai elemévé vált a 2005-ben Bergenben elfogadott European Standards and Guidelines in Higher Education (ESG), valamint a minőségbiztosítási ügynökségek most létrehozott európai nyilvántartása (Register). Sok felsőoktatási intézmény működtet már eredményes belső minőségbiztosítási rendszert. A doktorjelöltek és pályakezdő kutatók helyzetének, karrierkilátásainak és pénzügyi támogatásának javítása elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy kontinensünk bővítse a kutatási kapacitásokat és fejlessze a felsőoktatás minőségét és versenyképességét. A jól működő doktori programok eredményesen kapcsolják össze az Európai Felsőoktatási Térséget és az Európai Kutatási Térséget (EKT). A Bologna-folyamatnak van szociális dimenziója is: a felsőoktatásnak fontos szerepe van a társadalmi kohézió elősegítésében, az egyenlőtlenségek csökkentésében, valamint a társadalom tudásszintjének, készségeinek és kompetenciáinak növelésében.
Az Európai Felsőoktatási Térség globális összefüggései arról szólnak hogy a világ sok részén a bolognai reformok figyelemre méltó érdeklődést váltottak ki és serkentően hatottak az európai és nemzetközi partnerek között egy sor kérdésben folyó eszmecserékre. Ezek, többek között, a képesítések elismerését, a partnerségen nyugvó együttműködés előnyeit, a kölcsönös bizalom és megértés kérdését és a Bolognafolyamat alapjául szolgáló értékek elfogadását foglalják magukban mind több kontinensen. A Nyilatkozat összességében így fogalmaz: "A gazdag és sokszínű európai kulturális örökségre építve kialakítunk egy, az intézményi autonómián, a tudományos szabadságon, az esélyegyenlőségen és a demokratikus elveken nyugvó Európai Felsőoktatási Térséget, amely segíti a mobilitást, növeli a foglalkoztathatóságot, valamint erősíti Európa vonzerejét és versenyképességét. Amikor előretekintünk, látjuk, hogy a változó világban folyamatosan szükséges felsőoktatási rendszereinket alkalmassá tenni arra, hogy hozzájáruljanak az EFT versenyképességéhez, és hatékony választ adhassanak a globalizáció kihívásaira. "
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
