A disszertáció szerzőjével - a korkülönbség ellenére - szinte folyamatos szakmai, kollegiális kapcsolatban vagyok azóta, hogy a szegedi jogi karon megkezdte oktatási, kutatási tevékenységét. A nemzetközi magánjog, az EU-jog és újabban a választottbírósági eljárási jog tárgyai találhatóak elsősorban szakmai érdeklődésünk átfedő területein. A kartelljog rajtam álló okból nem.
Szerző eddigi szakmai tevékenységét nagyra értékelem. Roppant szorgalmas, igényes, életmódját is a munkára hangoló, sokra hivatott kollégának tartom. Korosztályában kiemelkedően gazdag tudománymetriai adatokkal rendelkezik. Életrajzának tényanyagát olvasva egy felülmúlhatatlan teljesítményt nyújtó "szuper szakember" képe villan fel.
Pályafutása során PhD-dolgozatának a védésénél is és a habilitációs pályázatának elbírálásánál is szerepet kaptam. Eddigi munkásságára megfelelő rálátásom van, annak elkészült és megjelent anyagait nagyrészt ismerem. Egyszer, évekkel ezelőtt egy társasági alkalommal az addigi munkájával kapcsolatos elismerő véleményem hangsúlyozása mellett ajánlottam, hogy próbáljon a forrásanyagok tömege fölé emelkedő szemlélettel is vizsgálódni. Nem akarom eltúlozni e hajdani beszélgetés jelentőségét - lehet, hogy disszertáns nem is emlékszik erre -, de én érzem disszertációjának anyagán egyes jeleit az "emelkedettebb szemléletnek".
Nagy Csongor István aktív résztvevője a jogtudományos közéletnek is. Sikeres szervező, pályázó, tanítványai számára iskolateremtő. A szegedi jogi kar szerencsés pozicionáltságát ügyesen hasznosította tanítványai és a maga javára.
Előrebocsátom azt is, hogy úgy vállaltam el az opponensi feladatot, hogy nem vagyok versenyjogi specialista. A versenyjog szabályozásának problémáival viszont gyakran találkoztam abban az időben, amikor az 1990-es évek első felében az Igazságügyi Minisztériumban dolgoztam, a versenyjogi jogalkotás is munkaköri-hatásköri listámon szerepelt. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény tervezete előkészítésének az Igazságügyi Minisztérium részéről felelőse voltam. Jó érzéssel őrzöm az akkori munka emlékeit. A Versenyhivatal szakembereivel, így Vissi Ferenc elnök úrral és Boytha Györgyné elnökhelyettes asszonnyal tanulságos és örömteli volt együtt dolgozni. Akadt persze gondunk, problémánk e munka során, nem is kevés. Leginkább az, hogy abban az időben, az 1980-as évek végére és az 1990-es évek elejére vonatkozóan nem állt rendelkezésünkre részletes, megbízható leírás az akkori gazdaságunk szerkezetéről, alanyi viszonyairól. Irányadó forrásként a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen akkor tanító gyakorlott gazdasági vezetőnek, Horváth Lászlónak a tanulmányait használtuk. Az ő írásai tűntek autentikusnak abban az időben. Könnyebb helyzetben voltunk az Igazságügyi Minisztériumban a médiatörvény előkészítésénél. Akkor úgy kaptunk a kiinduláshoz reális képet a korabeli magyar médiahelyzetről, a szerkezet és az érdekviszonyok tényeiről, hogy néhány alkalommal beszélgetni hívtuk a korszak médiavilágának kiváló szereplőjét és ismerőjét Baló Györgyöt. Régebbre nyúló emlékeim is vannak. Előttem van még annak a rendezvénynek a képe is, amelyen a néhai Sárándi Imre professzor a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvényt és a Polgári Törvénykönyvet módosító 1977. évi IV. törvényt akként kritizálta, hogy azok olyan megoldást hoztak, mint a szemétdomb és a fölé húzott pagodatető tárgyi együttese. Arra utalt, hogy a törvény szabályozási körébe tartozó tényállásokat tisztítani kellett volna az általános szabály megfogalmazása előtt.
1992-ben, amikor is az európai integrálódási előkészületek keretében Balsai István igazságügy-miniszterrel protokolláris látogatást tettünk Luxemburgban, az akkori Európai Közösségek Bíróságán, a szívélyes fogadtatás mellett a bírók megemlítették, hogy a "hatáselmélet" működése miatt várhatóan versenyjogi ügyekben találhatják legkorábban magukat ezen a bíróságon a magyar ügyfelek.
Nagy Csongor István az időközben végbement fejlődést észlelve és érzékelve optimistább, mint annak idején Sárándi Imre professzor volt. Érthetően nála már nem alkalmazott és nem is alkalmazható a Sárándi Imre által használt minősítés, hanem elvi éllel azt emeli ki, hogy "dualitás" szövi át a versenyjog magyar joggyakorlatát. (Lásd: Disszertáció 17. old. és 17-20. old.)
- 24/25 -
A dualitás jelenségét később aztán írásában részletesen ki is fejti. Összességében azért ő is erősen kritikus a hatályos magyar versenyjogi szabályozással kapcsolatban. Kritikáinak a dimenziója nagyban különbözik a Sárándi-féle kritikától.
Nagy Csongor István 239 oldal terjedelmű értekezést nyújtott be, amely a 121 tételből álló 8 oldalas "Felhasznált irodalom" jegyzéket is magába foglalja. 26 oldalas téziseket is csatolt, ami tartalmilag főként a disszertáció anyagából átvett részeket tartalmaz.
A disszertációt olvasva könnyű elveszni a részletekben. A téziseket olvasva már egyszerűbb képet alkotni a műről. A füzetformában nyomtatott tézisek viszont a nagyon kis méretű betűk miatt csak nehezen olvashatóak. Az MTA adminisztrációjától kérném is, hogy írjon elő megfelelő betűméret-minimumot a dolgozatokra és tézisekre egyaránt. Fontosnak tartom, hogy a jövőben is ragaszkodjunk ahhoz, hogy a művek és a tézisek kinyomtatva is olvasható formában legyenek hozzáférhetőek az érdeklődők és a hivatalosak számára.
A disszertációban egymást váltogató módon jelennek meg az EU-jogi és a magyar jogi vizsgálati szempontok. Magyarországon az EU-joggal foglalkozó jogi szakirodalom nagy terjedelművé vált, sok szerző munkája révén jelentősen kibővült. Elméleti szempontból viszont sajnálatos módon szétfolyt és továbbra is szétfolyóban van. Az egyes résztémakörökkel foglalkozó szerzők munkájuk során gyakran még csak azt sem kísérelik meg, hogy legalább témakörük magyar nyelvű hazai jogirodalmát felmérjék, áttekintsék és ennek alapján törekedjenek az egyes fogalmak, jogintézmények elméleti szempontból igényes, tiszta rendszert tükröző használatára, a nagy anyag strukturálására. Ez az EU-joggal foglalkozó magyar jogirodalom konzisztenciahiányának egyik fontos oka. Disszertáns nem esett bele ebbe a csapdába, érthetően, hiszen gyakorlott, képzett kutató és jogtanár.
Általánosságban megállapítható, hogy disszertáns a vonatkozó joggyakorlatot gazdagon tálalja, a jogirodalmat viszont csak kismértékben.
A szerző elméleti tartalmú megállapításait az Európai Unió Bizottsága és Bírósága joggyakorlatához, valamint a Magyar Gazdasági Versenyhivatal és a magyar bíróságok határozataihoz fűzve teszi meg. Ezekből a részelemekből áll össze a dolgozat jelentős része. Ehhez a pointisztikus, mozaikszerű megközelítéshez képest esetenként némileg váratlanul, nem is mindig alaposan előkészített módon, elméletileg izgalmasnak tűnő alcímek és alfejezetek jelennek meg az anyagban.
A disszertációt a magyar versenyjog rövid történetének felvillantásával indítja a szerző:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
