A jelenlegi EU jelenlét Koszovóban 1999-re vezethető vissza, amikor a koszovói háborút követően a Biztonsági Tanács 1244 (1999)-es határozata (a továbbiakban: BT-határozat) létrehozta a koszovói ENSZ-közigazgatást (United Nation Mission in Kosovo, a továbbiakban: UNMIK).1 Bár az ENSZ ezzel a határozattal a nemzetközi jelenlétet a koszovói igazságszolgáltatásra eredetileg nem szándékozta kiterjeszteni, az UNMIK céljára és feladataira tekintettel az igazságügyi területre kiterjedő nemzetközi jelenlét minden további nélkül visszavezethető.2 A BT-határozat elismeri továbbá az Európai Uniónak a koszovói stabilizáció területén folytatott munkáját is. Fontos kiemelni, hogy a BT-határozat jelenleg is az egyetlen nemzetközi jogalapja a nemzetközi, és így az európai uniós jelenlétnek Koszovóban.3
Az ENSZ-közigazgatás létrehozatalakor az ENSZ a koszovói igazságszolgáltatásba nem kívánt nemzetközi bírákat és ügyészeket kinevezni.4 Ennek ellenére a pártatlan igazságszolgáltatás biztosítása miatt az ENSZ később változtatni kényszerült korábbi álláspontján. A következő állítás a szerzők álláspontja szerint jól szemlélteti ezt a helyzetet: "We do not believe each other. Therefore any interethnic or war crimes case cannot be handled by judges from either of these groups."5
A nemzetközi bírákat és ügyészeket az ENSZ-főtitkár különleges képviselője (a továbbiakban: SRSG) nevezte ki 6 hónapra.6 Az álláspályázatokat az UNMIK az ENSZ-en keresztül tette közzé, majd a jelentkezőknek interjún kellett rész venniük, melyen az UNMIK-bírák és -ügyészek tesztelték az aspiránsokat. A sikeres jelentkezők ezt követően az UNMIK-kel kerültek közvetlenül szolgálati viszonyba.7
A továbbiakban a tanulmány bemutatja azt a folyamatot, mellyel az UNMIK folyamatosan kiterjesztette hatáskörét a koszovói igazságszolgáltatásban. Első lépésként az UNMIK a 2000/6. sz. rendeletével nemzetközi ügyészek és nemzetközi bírák kinevezését tette lehetővé a Mitrovicai Körzeti Bíróságra.8 A nemzetközi bírák és ügyészek jelenléte a koszovói igazságszolgáltatásban azonban három szempontból meg volt kötve: kezdetben mindössze egy nemzetközi bíró és egy nemzetközi ügyész dolgozott a bíróságon, csak a Mitrovicai Körzeti Bíróságra és az ennek illetékességi területén lévő más bíróságokra lehetett kinevezni őket, hatáskörük kizárólag büntetőügyekre terjedt ki. A nemzetközi bírák és ügyészek jogosultak voltak mind új, mind már folyamatban lévő ügyben eljárni.9
A fenti rendelettel azonban az UNMIK nem volt képes önmagában a pártatlan koszovói igazságszolgáltatást megteremteni, hiszen a problémák nem kizárólag Mitrovica környékén voltak jelen.10 A második szakaszban ezért az UNMIK kiterjesztette a nemzetközi bírák és ügyészek kinevezésének lehetőségét valamennyi koszovói bíróságra, ideértve a legfelsőbb bíróságot is.11
A koszovói igazságszolgáltatásban azonban más problémák is akadtak. Bizonyos bűncselekmények12 esetén ugyanis a koszovói, illetve a jugoszláv büntető eljárásjog szerint öttagú bírói tanácsoknak kell eljárniuk. Ezen öttagú bírói tanácsokban csak két bíró volt hivatásos, a többi három nem jogász volt, és a hivatásos bírák sem voltak az esetek túlnyomó többségében nemzetközi bírák.13 Tehát a bírói tanácsban a nemzetközi bírák számarányuknál fogva nem tudtak meghatározó befolyást szerezni, így az igazságszolgáltatás pártatlanságát sem tudták biztosítani.14
A fenti probléma megoldásaként az UNMIK a 2000/64. sz. rendelettel létrehozta az ún. 64-es tanácsokat, melyek három tagból álltak, két nemzetközi bíró részvételével, melyek közül az egyik a tanácselnöki tisztét is betöltötte.15
A harmadik lépés az UNMIK-közigazgatás alatt a 2001/2 sz. UNMIK rendelet volt, mely lehetővé tette az UNMIK-ügyészek számára, hogy a koszovói ügyészek által bármilyen okból megszüntetett ügyeket folytathassák.16
Az UNMKIK-bírák munkájával kapcsolatban sok probléma is felmerült:17
- az UNMIK-bíráknak nem volt korábbról tárgyalási tapasztalatuk, kiváltképp a súlyos bűncselekmények és a nemzetközi humanitárius jog területén,
- az UNMIK-bírák 6 hónapos mandátuma akadálya volt a munkájuknak és a megfelelő jelölt megtalálásának, illetve annak, hogy a nemzetközi bírák megismerhessék a koszovói jogot,
- egy per sem kezdődhetett és végződhetett az esetek többségében egyazon nemzetközi bíróval, tekintettel a perek átlagos időtartamára és a nemzetközi bírák mandátumának időtartamára,
- az UNMIK-bírák képességeit nem mérték a kinevezést megelőzően: semmilyen vizsgát, vagy kurzust koszovói büntetőjogból, illetve büntető eljárásjogból, vagy épp humanitárius jogból nem kellett letenniük,
- a felkészületlen tolmácsok ugyancsak nehezítették a tárgyalások menetét és minőségét,
- a koszovói és a nemzetközi bírák között kommunikációs nehézségek voltak a különböző nyelvből, jogi terminusokból és kultúrából adódóan,
- a nemzetközi és a koszovói bírák különböző épületekben dolgoztak,
- óriási volt az eltérés egy nemzetközi bíró és egy koszovói városi bíró keresete között.
A fenti körülmények pedig mind-mind nehezítették az igazságszolgáltatás munkáját, és növelték a feszültséget a koszovói bírák és a nemzetközi mandátummal rendelkező kollégájuk között. Ezen problémák az EULEX-bírák és a koszovói bírák együttműködését gátolják jelenleg.
2008-ban a koszovói helyzet a koszovói függetlenség deklarálásával teljesen megváltozott, Koszovó nem volt hajlandó az ENSZ hatalmát a továbbiakban elismerni.18 Az UNMIK-nek tehát változtatni kellett a szerepvállalásán. Az Európai Unió ugyanakkor már 2007. év végén jelezte abbéli szándékát, hogy egyre erőteljesebb szerepet játsszon Koszovóban.19 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a koszovói helyzet egyértelművé tétele, és az EULEX felhatalmazása helyett "csöndben maradt", határozatot nem hozott,20 viszont közvetve "jóváhagyta" az UNMIK-EU hatalomátvételt.21
Az EULEX missziót a Tanács 2008/124. sz. közös akciója (a továbbiakban: Közös Akció) hozta létre.22 A Közös Akció szerint23 az EULEX feladata - többek között - egy többnemzetiségű és független koszovói igazságszolgáltatás létrehozatala, és annak biztosítása, hogy a koszovói igazságszolgáltatás politikai részlehajlástól mentesen, az európai sztenderdek szerint működjön. Már a 2007-es Ahtisaari-terv (a továbbiakban: Javaslat) szerepet szánt az EU-nak a koszovói jogállamiság felépítésében és a koszovói igazságszolgáltatás munkájának segítésében. A Javaslat szerint az EU feladata annak biztosítása, hogy olyan súlyos bűncselekményeket, mint például a háborús bűntetteket, terrorizmust, szervezett bűnözést, korrupciót, valamint a vagyonjogi vitákat megfelelően felderítsék az igazságszolgáltatási szervek, a vádat megfelelően előkészítsék. Az ezt követően lefolytatandó bírósági eljárásban az EU köteles biztosítani a hatékony ítélkezést, amennyiben szükséges, nemzetközi bírákkal, majd ezt követően az ítélet végrehajtását is feladata felügyelni.24 A Közös Akció ugyanezen feladatokat írja elő az EULEX számára.25 A Közös Akció szerint a közbiztonság fenntartása is az EULEX feladata, melyet ha kell, az adott koszovói hatóság döntésének visszavonásával is biztosítani kell.26 A Közös Akció további feladat- és hatáskör-kiterjesztést is lehetővé tesz az EULEX számára.27
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
