Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának indítványa nyomán 2012. december 20-án kelt határozatában megsemmisítette a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Csvt.) 7. és 8. §-át.
A Csvt. 7. §-ával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság áttekintette a tárgykörben hozott döntéseit, amelyekben elismerte a házasság kiemelt szerepe mellett más párkapcsolati formák oltalmának igényét, a szociológiai értelemben vett családi élet jelentőségét, illetve rögzítette, hogy bejegyzett élettársak kapcsolatát a jogalkotó nem a családalapítás lehetőségére tekintettel védi. E megállapításaira támaszkodva az aktuális ügyben kimondta, hogy a családokat megillető alaptörvényi védelem kiterjed minden tartós társkapcsolatra, amelyekből közös gyermek származik. Ennek indoka az Alaptörvény L) cikkének a "nemzet fennmaradásának alapjára" vonatkozó fordulata, az államnak az a kötelezettsége, hogy elősegítse a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását, továbbá az, hogy a család alkotmányos védelme a szociológiai értelemben vett családi életre is kiterjed. Közös gyermek születése esetén az állam az új életet hivatott védeni, attól függetlenül, hogy az milyen együttélési formából származik; pusztán arra tekintettel, hogy a nemzet fennmaradását, így az életet magát is védendő értéknek tekinti. A Csvt. 7. §-a ezért nem zárja ki a család fogalmából azokat a közös gyermekkel rendelkező különnemű párokat, akik nem házasságban élnek, ennyiben összhangban áll az Alaptörvény L) cikkével. Mindemellett az, hogy a Csvt. 7. §-a a bejegyzett élettársakra nem terjed ki, nem valósít meg diszkriminációt, az élet továbbadásának lehetősége ugyanis az azonos neműek kapcsolatában nem érvényesül.
Nem tekinthetünk azonban el attól, hogy a jogalkotónak lehetősége van a házasságon kívüli együttélési formákat is törvényi védelemben részesíteni, illetve attól sem, hogy az intézményvédelmi kötelezettség a demokratikus társadalomban nem lehet akadálya jogok kiterjesztésének. Ezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csvt. 7. §-a a család lehető legszűkebb törvényi fogalmát adja, és más elnevezéssel sem sorol fel olyan együttélési formákat, amelyeket a családdal azonos támogatás illetne meg. Ha a törvényhozó ki is emel egy életközösségi formát, intézményvédelmi kötelezettségéből fakadóan akkor is köteles a törvény által elismert egyéb együttélési formáknak is megegyező szintű védelmet garantálni. Az Alaptörvény L) cikkéből ugyanis nem következik az, hogy a szociológiai családfogalomba beletartozó életközösségekre (akár családnak nevezzük, akár nem) ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége. Az intézményvédelmi kötelezettségből és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogból emellett az is következik, hogy ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelességeket megállapítani, akkor adott társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti, a házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség pedig nem eredményezheti a gyermekek hátrányos megkülönböztetését azon az alapon, hogy szüleik házasságban, vagy más típusú életközösségben nevelik őket. Mindezt összegezve az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a Csvt. 7. §-ában foglalt családfogalom az Alaptörvény L) cikkével nem azonos, ahhoz képest leszűkítő definíciót ad, így nem képes eleget tenni az e cikkből fakadó állami intézményvédelmi kötelezettségnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
