"Ami azt a kérdést illeti, hogy mennyiben kell egyedi jogi aktusokat is alávetni az alkotmánybíróság ítélkezésének, úgy a bírói aktusok eleve számításba sem jönnek."[1]Ezt a kategorikus álláspontot képviselte a neves jogfilozófus, Hans Kelsen, az európai alkotmánybíráskodás sajátos szervezeti megoldásának szellemi atyja.
Köztudott, hogy Kelsen modellje szinte egész Európát meghódította: ahol a kontinensen gyökeret eresztett az alkotmánybíráskodás, ott e funkciót - néhány történetileg determinált kivételtől eltekintve - az igazságszolgáltatás szervezetrendszerétől elkülönült bírói testületre bízták. Hasonlóan jól ismert alkotmánytörténeti tény, hogy e modell ausztriai útnak indításával látványos mozgásba lendült, és fejlődése során messze túllépett a jogtudós tanain.[2] Nemcsak részletkérdésekben, alapjaiban. Az alkotmánybíróságok felemelkedésével fokozatosan nyíltak meg a kelseni tanítás szerint nem járható ösvények. E fejlődéstörténet egyik leglátványosabb állomása a bírói döntések megsemmisítését indítványozó, ún. valódi alkotmányjogi panasz megjelenése. Jóllehet, Kelsen maga is csak kiindulópontként tekintett saját alkotmánybíróság-koncepciójára, hangsúlyozva, hogy e grémiumot mindenütt az alkotmány által kirajzolt politikai berendezkedés sajátosságainak megfelelően kell életre kelteni. Legalább ilyen szembetűnő azonban, amilyen körültekintéssel óva intette koncepciója követőit egyes, kimondottan nemkívánatos változtatásoktól. Olvasatomban ilyen "atyai" intelem az a tétele is, miszerint az alkotmánybírák általános, s nem egyedi jogi aktusok,[ ]kiváltképp nem bírói döntések alkotmányosságának bírái.
Ha ennek ismeretében szemléljük azt a tendenciát, hogy az európai alkotmánybíróságok egyre szélesebb köre bír felhatalmazással a bírói döntések felülvizsgálatára, úgy két kérdés rögtön tanulmányozásra kínálkozik. (1) Vajon az alkotmánybíráskodás európai útját kitaposó jogtudós milyen kivetnivalót talált az igazságszolgáltatás alkotmánybírósághoz vezető meghosszabbításában? (2) Minek a hatására íródhatott felül a kelseni koncepció szóban forgó részlete; milyen motívumhoz köthető a valódi alkotmányjogi panasz megjelenése és térnyerése?
E kérdések körbejárása nem egy kötelező tiszteletkör a tekintélyes jogtudós előtt. Meggyőződésem, hogy Kelsen perspektívája érdemi segítséget nyújt annak megértéséhez, hogy miért mozognak olyan titokzatos korlátok között, és miért találják olyan nehezen a helyüket azok az alkotmánybíróságok, amelyek számára a jogalkotó hatáskört formált az igazságszolgáltatás döntéseinek felülvizsgálatára.
Tankönyvi tétel, hogy az alkotmányjog, azon belül az alkotmánybíráskodás elméletét Kelsen saját jogelméleti rendszerére, a pályájának csúcspontjaként "Tiszta jogtanná" szerveződő, jogpozitivista elméleti munkájára építette. Feltehetőleg erre az összefüggésre alapoznak azok a szerzők, akik a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatának elutasítását Kelsen jogrendszerről alkotott elgondolásával magyarázzák. Ők úgy vélik, hogy Kelsen következetesen szorította ki a bírói aktusokat az alkotmánybíráskodás rendszeréből, a jogrend lépcsőzetes szerkezetű felfogásának talaján nem is tehetett másként.[3] Nézzük először ezt a teóriát!
Azok, akik az alkotmánybíróság elzárását a bírói döntésektől a tiszta jogtannak tudják be, alapvetően arra az állításra fűzik fel érvelésüket, hogy e jogfelfogás értelmében a jogrendszerben nem létezhet közvetlenül alkotmánysértő bírói ítélet. A Kelsen-Merkl-féle joglépcsőelmélet zárt elméleti rendszerében ugyanis közvetlenül csak az alkotmány alatt álló törvények lehetnek alkotmánysértők; az alacsonyabb szintű normák, köztük a közigazgatás és a jogszolgáltatás aktusai legfeljebb csak közvetve alkotmányellenesek: vagy azért, mert (i) egy alkotmánysértő törvényt hajtanak végre, vagy azért, mert (ii) törvénybe ütköznek. Egy konkrét jogi aktus példáján bemutatva: egy büntetőítélet két esetkörben lehet alkotmánysértő: (i) akkor és attól, ha az a büntető törvénykönyvi szabály, amelyet végrehajt, alkotmányellenes, vagy (ii) akkor és attól, ha az ítélet a büntető törvénykönyvnek ellentmond, vagyis törvénysértő. Mindkét esetkörről elmondható, hogy maga a bírói ítélet csak áttételesen sérti az alkotmány valamely szabályát, ezáltal pedig nem szolgáltat kellő okot arra, hogy az alkotmánybíróság elé kerüljön. Ha ugyanis az alkotmánysértés forrása a büntető törvénykönyv valamely szabálya, akkor nincs ok a "hibátlan" bírói döntésre csapást mérni. Ha pedig az ítélet törvénysértő, akkor ezt a törvénysértést kell kiküszöbölni; ez viszont nem az alkotmány mércéjével munkálkodó alkotmánybíróságok feladata. Összegezve, e jogtudományi álláspont szerint a valódi alkotmányjogi panasz jogintézménye olyan tényállást feltételez, ami a kelseni jogfelfogás szerint nem állhat elő a jogrendben: azt, hogy egy bírói döntés képes legyen - törvénysértés vagy alkotmánysértő norma közbejötte nélkül - egyedi alapjogsérelmet okozni. Márpedig, ha ilyen eshetőségre a jogrendszer nem ad
- 35/36 -
módot, nincs ok arra sem, hogy a bírói döntések az érdekelt polgárok panaszai alapján az alkotmánybíróság asztalára kerüljenek.
Bár a fenti okfejtés logikája meggyőzően hat, Kelsen normarendszere túl hézagosnak tűnik ahhoz, hogy az alapján konkluzív módon kiszorítsuk a bírói döntéseket az alkotmánybíráskodás hatóköréből. Állításom alátámasztására a következőekben négy olyan részelemét ragadom meg a kelseni normatannak, amelyek - akár külön-külön is, de leginkább együttvéve - a bírói aktusok alkotmánybírósági felülvizsgálhatósága mellett szóló érvrendszert gazdagíthatják.
(1) Először is, a tiszta jogtan szerint maga a bírói ítélet is a jogrendszer részét képező norma (ti. az általános jogi normákat konkretizáló, egyedi jogi norma).[4] Ezek az individuális normák pedig "pontosan ugyanolyan értelemben minősülnek jognak, mint azok az általános normák, amelyek alapján kibocsájtásra kerültek", különbségként csupán érvényességi körük szűkebb voltát említi Kelsen.[5] Mint a jogrend részét képező normáknak, nyilvánvaló, hogy a bírói ítéleteknek is illeszkedniük kell a jogrend egységébe, nem mondhatnak ellent az alkotmánynak. Akkor miért is ne vizsgálhatná az alkotmánybíróság ezeknek az állami aktusoknak az alkotmányos érvényességét?[6] (2) Tegyük ehhez hozzá, hogy Kelsen nem zárta el az alkotmánybíróságot valamennyi egyedi jogi aktus felülvizsgálatától. Rendszerében a törvényi formát öltött egyedi jogi normák - mint pl. a költségvetés - alkotmánybíráskodás tárgyát képezik.[7] Ezzel a kivételezéssel Kelsen elvágta azt az utat, hogy az aktusok általános-egyedi osztályozása mentén magyarázhassuk - minden további nélkül - a bírói aktusok kivonását az alkotmánybíróság hatásköréből. (3) Mindemellett Kelsen az egyedi jogi aktusokat is - meglehetősen nagyvonalúan - jogalkotásnak tekintette. Elmélete szerint a jogrendszer egységes egész, amelyben minden jogalkalmazás egyúttal jogalkotás is (és fordítva, szinte minden jogalkotás értelmezhető egyúttal jogalkalmazásként is).[8] Ezen a ponton a tiszta jogtan elvágja azt az utat is, hogy pusztán a jogalkalmazás-jogalkotás dichotómia mentén azonosítsuk az alkotmánybíráskodás tárgyát képező normákat. (4) Végezetül pedig, ami azt a kérdést illeti, hogy a bírói aktusok csak közvetetten lehetnek alkotmánysértők, közvetlenül legfeljebb csak törvénysértők: nos, ennek a tételnek az érvényét történetesen Kelsen saját maga relativizálta. Kifejtette ugyanis, hogy a jogrendben léteznek közvetlenül alkotmányellenes egyedi jogi normák is; ilyennek minősülnek a törvényes jogalapot nélkülöző, vagyis hatáskör hiányában született egyedi normák. Az a bírói ítélet, amelyik törvény felhatalmazása nélkül született, fogalmilag nem lehet törvénysértő, hiszen jogszerűsége nem mérhető törvényhez, csak az alkotmányhoz - szól az érvelés.[9] Ebből pedig logikusan következik, hogy a törvényes jogalapot nélkülöző bírói döntéseknek igenis utat kell nyitni az alkotmánybírósághoz, hacsak más megfontolás azt ki nem zárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
