Az MTA Jogtudományi Intézete gondozásában, Szamel Katalin szerkesztésében ez év tavaszán megjelent tanulmánykötet a "Közigazgatás és közérdek" című OTKA által támogatott kutatás eredményeit tartalmazza. A kutatásban részt vevő szerzők tanulmányai a közérdek fogalmával, annak definiálásával, illetve a közérdek speciális megjelenési formáival is foglalkoznak. A közérdek fogalmának meghatározásával kapcsolatban - a szerkesztő szavaival élve - megállapítható, hogy nem létezik korokon átívelő közérdekfogalom, van viszont "egy társadalmilag változó (…) közérdek-érvényesítési törekvés, amely a közigazgatást is mozgásban tartja."
Szamel Katalin tanulmánya a közigazgatás közérdekűségének elvi jelentőségéről és gyakorlati használhatóságáról1 azt hangsúlyozza, hogy a magánszférába való beavatkozás alapideológiája minden esetben a köz érdekében való fellépés. A közérdek jövőbeli perspektíváival összefüggésben megállapítható, hogy a közérdek érvényesülésének demokratikus, jogállami dimenziói vannak, amelyek lényeges társadalmi mozgások keretéül szolgálnak. Nyitott társadalomban a közérdek "kielégítése mindig hiányos (…) ámde hiányosságai mindenkor korrigálhatók maradnak."
Bódig Mátyás írása2 szerint a közérdek fogalmának meghatározása általában azt a reakciót váltja ki a szakirodalom képviselőiből, hogy a közérdeket egyöntetűen homályos, nehezen tisztázható jogfogalomként határozzák meg. Szerző ezt cáfolni törekszik. A fogalom alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos nehézségek több szinten jelentkeznek: ide tartozik a közös jó és a közös érdek fogalmának a politikai közösségre vonatkoztatása, a közérdek fogalmának tartalommal megtöltése, valamint az ezekhez kapcsolódó gyakorlat kialakításának problémaköre.
Kiss Barnabás3 a felvetett kérdésre, miszerint van-e ideológiamentes közérdek? történeti aspektusú vizsgálódást követően törekszik választ adni. A (köz)érdek és a politika viszonyának vizsgálata alapján megállapítható, hogy a nyolcvanas évekre az érdekviszonyok differenciáltabbá válása és a politikai emancipációnak az államközpontú szocialista modellel való szembekerülése a jellemző. Az érdek és az ideológia témakörével kapcsolatban azok kettős kötődésű viszonya érdemel kiemelést, amely jelenti egyrészt az érdekek ütközése esetén indokolt választás ideológiai determináltságát, másrészt pedig azt a könnyen belátható tényt, hogy az ideológia is általában érdekek mentén kerül meghatározásra. Mindezek alapján adható meg a tanulmány címében feltett kérdésre a nemleges válasz.
Kántás Péter a közérdek fogalmának megjelenésével foglalkozik tanulmányában.4 A közigazgatásban nem kis nehézséget okoz az egységes jogalkalmazás elve által igényelt fogalomalkotás a közérdek körébe vonható érdekek ugyanis három csoportba sorolható. Indokolt megkülönböztetni a jóléti jellegű érdekeket, a méltóságot és szabadságot igénylő érdekeket, valamint az említett érvényesülését akadályozó, veszélyeztető magatartások elhárításában testet öltő közérdeket. Szerző a jogalkotásban és a jogalkalmazásban generálklauzulaként érvényesülő fogalomként határozza meg a közérdeket, majd részletesen utal az egységes fogalom hiánya által indokolttá lett szabad belátás mibenlétére, a jogszerű mérlegelés feltételeire, mint a közérdek körülhatárolásának lehetséges módozatára.
Ivancsics Imre a helyi közérdek, helyi közügy kérdéskörét teszi vizsgálat tárgyává.5 A közérdek témakörével kapcsolatban a közügy, lokális vonatkozásban a helyi közügy fogalmából indokolt kiindulni. A helyi érdek alapvetően települési, illetve településrészi érdekként ragadható meg. A közösségi érdekek érvényesítései módjai vonatkozásában a települési önkormányzatok, a civil szervezetek, a pártok és a különböző munkaszervezetek említhetők meg. Szerző a települési önkormányzatok e tárgykörben érintett feladatainak - így a helyi közszolgáltatások biztosítása, a közhatalom helyi gyakorlása és az ehhez kapcsolódó feltételek biztosítása - részletezését követően arra a következtetésre jut, hogy "a közérdek érvényesíthetőségének jogi keretei lényegében rendelkezésre állnak, s bár az érdekek (…) érvényesítése (…) nem konfliktusmentes, ámde lehetséges."
Koi Gyula a közérdek tételes jogi szabályozásával foglalkozó tanulmányában6 arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közérdek szolgálata áthatja nem csupán a közigazgatást, hanem az egész magyar jogrendszert. Amennyire nem találni absztrakt közérdek-fogalmat, konkrét vonatkozásokban olyan bőséges példát találunk az egyes jogágakban a jog fogalom definiálására. Szerző tanulmánya sorra veszi az egyes jogterületeken fellelhető "közérdek klauzulákat", értekezik a közigazgatási jog, a munkajog, a szövetkezeti jog, az európajog és a médiajog vonatkozó szakaszairól a közérdekre hivatkozás "a joggal való visszaélés határáig terjedhet mindaddig, amíg nem lesz közérdek definíció", amelynek megszületésére azonban éppen a közérdek magyar szabályozásának sokszínűsége és heterogén jellege miatt igen kevés esély mutatkozik.
Temesi István közérdek fogalma meghatározásával foglalkozó tanulmánya7 abból az elgondolásból indul ki, hogy a közigazgatással szemben megfogalmazott alapvető követelmény a közérdekűség szolgálata, a közérdek érvényre juttatása. E funkciók meghatározó jellegével szemben azonban a magyar jogszabályok és a szakirodalom sem határolja körül a közérdek fogalmát. Indokolt ennél fogva az irányadó külföldi szakirodalom vizsgálat tárgyává tétele. A spanyol jogirodalom és az angol bírói gyakorlat elemzését követően szerző részletesen kitér a francia és a skót gyakorlatra is, amelynek eredményeként arra a következtetésre jut, hogy a külföldi jogrendszerek sem a konkrét fogalomalkotás útját választották, a kellően körül nem határolt közérdek hipotetikus kereteit a jogalkalmazásnak kell megtöltenie tartalommal.
Majtényi László és Szabó Máté Dániel a közérdek és az alkotmány viszonyával8 kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közérdek alkotmányos értelmezése alapvetően az alapjogokkal összefüggésben végezhető el. A magyar Alkotmánybíróság azonban - a "nyomós közérdek" fogalmától egészen a "jelző nélküli" közérdek-felfogási - folyamatos változáson ment át az elmúlt majd két évtizedben a közérdekre hivatkozás vonatkozásában. Az alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése alapján megállapítható, hogy a közérdek annyiban az individuum jogának ellenpontjaként jelenik meg a testület felfogásában, amennyiben alapjog-korlátozási lehetőségként kerül értékelésre.
Tóth Judit a közérdek és az Európai Bíróság kapcsolatát firtató tanulmánya9 abból az elgondolásból indul ki, hogy a fogalmak meghatározatlansága és jelentéstartalmuk erős kapcsolatrendszere miatt indokolt elhatárolni egymástól a közpolitika, a közjó és a közérdek kifejezéseket. A közérdek objektív kategória, amely olyan közös javakat takar, "amelyek fennállása a feltételezések szerint független a tudatosulástól, a megvalósítási szándéktól és a definiálástól." A közjó az a cél, amelynek akarására a közpolitika irányul, ennél fogva inkább szubjektív kategóriát jelent, amelyet permanens változás jellemez. Az Európai Bíróság eljárásai és közérdek vonatkozásában külön kell szólni a közösségi érdekről és a tagállami érdekről. Előbbi egy absztraktabb, közjót biztosító közösségi normát jelent, utóbbi pedig konkretizálást, az adott tagállam szintjén megjelenő közérdekre utal. Szerző - egyes, a bíróság előtt folyt releváns ügyek kiemelésével - rámutat a közérdekűség eljárási megítélését jelentő arányosság kérdésére, amelyet döntően a mennyiségi kereskedelmi korlátozások, a versenyjog, az egyenlő bánásmód és a tulajdonhoz való jog probléma körét illetően tárgyalt a testület.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
