2012-ben a Jegyző és Közigazgatás című folyóiratban már foglalkoztunk a helyi egyházak és az önkormányzatok együttműködésének fontosságával és a kooperatív együttműködés egyik lehetséges módjának bemutatásával. A fakultatív hit- és vallásoktatásra vonatkozó jogszabályi változások, a helyi egyházakkal való partnerségi együttműködési megállapodás címen (XIV. évfolyam, 4. lapszám, 27-29. oldal). A 2012. január 1-jén hatályba lépett - a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt váltó - a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) alapjaiban változtatta meg a korábbi szabályozást. Az eltelt időben is folyamatosan tapasztalhatjuk az egyházak szerepének növekedését mind a kultúra, a közművelődés, mind a nevelés-oktatás, mind pedig a szociális és karitatív, valamint az értékek megőrzése terén.
Ahogyan azt a korábbi írásban is jeleztük, az egyházakra vonatkozó jogi szabályozás voltaképpen kettős és az együttműködés során nem csupán az állami egyházjogra kell figyelemmel lenni, hanem az egyházak jogalkotó szervei által alkotott belső jogszabályokat is fontos tiszteletben tartani. Állami egyházjog alatt azokat a jogszabályokat értjük, amelyek az állam és az egyház kapcsolatára általában vonatkoznak. Ennek jogforrásai egyfelől az állami jogszabályok (így például az Ehtv.), másfelől pedig az egyházakkal kötött megállapodások (az Apostoli Szentszék és az állam, valamint a Kormány és az egyes vallási közösségek között kötött megállapodások). Az Apostoli Szentszék az egyes államokkal különböző megállapodásokat köthet. Így míg az ún. konkordátum ünnepélyes keretek között és teljes egészében rendezi az egyház és az állam közötti kapcsolatot, úgy az ún. modus vivendi csak ideiglenesen. Az ún. részleges megállapodás pedig a kapcsolatok csak egy bizonyos részével foglalkozik. Magyarország és az Apostoli Szentszék között négy államközi megállapodás van életben:
- a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló, 1990. február 9-én megkötött megállapodás [közzétéve a Magyar Közlöny 1990/35. (IV. 23.) számában];
- a Katonai Ordinariátus felállításáról szóló, 1994. január 10-én kötött megállapodás [lásd az egyfelől a Magyar Köztársaság, másfelől az Apostoli Szentszék között a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálat tárgyában 1994. január 10-én aláírt megállapodás, valamint az egyfelől a Magyar Köztársaság, másfelől az Apostoli Szentszék között a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálat tárgyában 1994. január 10-én aláírt megállapodás értelmezését célzó memorandum egységes szerkezetbe foglalt kihirdetéséről szóló 290/2008. (XII. 9.) Korm. rendeletet];
- az egyház közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, illetve egyes vagyonjogi kérdésekről szóló, 1997. június 20-án aláírt megállapodás [kihirdette a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 1999. évi LXX. törvény];
- a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdés módosításáról szóló, 2013. október 21-én kötött megállapodás [kihirdette az egyfelől Magyarország, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló 1997. június 20-án aláírt Megállapodás módosításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 2013. évi CCIX. törvény].
Az állami jogtól megkülönböztetve, az egyházra vonatkozó, egyházi jogalkotó által megalkotott külön jogrendszert nevezzük egyházjognak, felekezeti jognak. Amikor tehát valamely egyházi fenntartású intézmény jogi szabályozásáról beszélünk, az nem csupán az állami jogszabály-együttest jelenti, hanem az egyház belső jogrendszerét is értjük alatta.
Az állam és egyház kapcsolata végigkíséri a történelmet és országonként változó lehet, amely nagymértékben meghatározza a két jogrend közötti kapcsolatot is. Az életnek vannak azonban olyan területei (pl. családjog, végrendelkezés, házasság, oktatás stb.), amelyek mindkét jogrendet érintették. Esetenként ezek a világi és egyházi jogszabályok egymás mellett élnek és párhuzamosan szabályozzák az adott jogterületet (így például a hitoktatás, a köznevelés, felsőoktatás stb.). A Katolikus Egyházban a II. Vatikáni Zsinaton fogalmazódott meg az állami jogszabályok elfogadásának szignifikáns elvárása azzal, hogy a püspökök fel-
- 26/27 -
adatává tette az igazságos világi törvények betartásának előmozdítását a krisztushívők között, továbbá a közjó érdekét szolgáló törvények betartását az állampolgárok kötelességeként említi. A zsinati elvek nyomán zajló kodifikáció következményeként megalkotott, a Katolikus Egyház jogát szabályozó új egyházi törvénykönyv 1983 adventjének első vasárnapján lépett hatályba (Codex Iuris Canonici).
Az egyházi jogalkotó a kodifikációs munka során a két jogrend közötti feszültségek csökkentésére és az állami törvények figyelembevételére különösen fókuszált, ezért az új Egyházi Törvénykönyv a két jogrend érintkezésére különböző előírásokat ad. Így például azokon a területeken, amelyek kevésbé érintik az egyház feladatát, a világi törvények teljes joghatással való átvételét teszi lehetővé, amelyet canonisatio-nak nevezünk. Ettől eltérően nem jelent teljes joghatással történő átvételt az ún. utalás, amikor is az egyházi jogalkotó csak utal a világi törvényekre vagy más esetekben figyelmeztet a világi jog előírásainak betartására. Természetesen vannak olyan területek, amikor az egyházi jogalkotó úgy rendelkezik, hogy azokban a világi jogalkotónak nincs kompetenciája és az egyházi szabályozást kell irányadónak tekinteni.
Hazánkban különösen szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi és nevelési-oktatási területen figyelhető meg az egyházak kiemelt szerepvállalása. Ahogyan az A köznevelés finanszírozása: hogyan tovább? című tanulmányban is megjelenik, az intézmények egyházaknak történő átadása eltérő indokokkal történik az általános iskolák és a középiskolák körében. Az Ehtv. 9. § (1) bekezdése értelmében a jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet önmaga vagy intézménye útján ellátó vallási közösséggel - működése biztosítása érdekében - a Kormány megállapodást köthet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
