Írásomban a felszolgálási díj magyar állami szabályozásával fogyasztóvédelmi megközelítésben, polgári jogi, munkajogi, pénzügyi jogi és alkotmányjogi relevanciával foglalkozom. Ismertetve a regulációt rámutatok a felszolgálási díj dogmatikai ellentmondásaira és diszkriminatív jellegére, s konklúzióként a javaslatom sem marad el.
Magyarországon a felszolgálási díj alkalmazása 2005. október 1-től megengedett,[1] azelőtt tilos volt.[2] A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.), amely három §-ból áll, kétszer módosult. Az első alkalommal - 2008. december 28-i hatálybalépéssel[3] - az 1. § (3) bekezdése,[4] amely a második módosítással - 2009. október 19-től - hatálytalan,[5] az utóbbival - az alábbiak szerint - az 1. § (1)-(2) bekezdése,[6] és a 2. §[7] hatályát vesztette[8] (a 3. § a 2005. október 1-jei hatálybalépésről rendelkezik). E módosítások mögött - többek között - szabályozásbeli változások és pontatlan, illetve helytelen szövegezés miatti korrekciós igények álltak.[9]
Az R. jelenleg hatályos szabályai szerint a felszolgálási díj a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. §-ának 30. pontja szerinti vendéglátás[10] keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj,[11] amit havonta kell a vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködőknek kifizetni.[12] A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének - külön jogszabályokban meghatározott - adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával.[13] A felszolgálási díj közreműködők közötti felosztásának szabályairól, arányáról az üzemeltetőnek - ha a munkahelyen munkavállalói érdekképviseleti szervezet működik - az érdekképviseleti szervezettel kell írásban megállapodnia.[14] Ha a munkahelyen munkavállalói érdekképviseleti szervezet nem működik, a felszolgálási díj felosztásának arányáról az üzemeltetőnek a közreműködőkkel kell írásban megállapodni.[15] Az R. e rendelkezéseken kívül még azt tartalmazza, hogy a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán a felszolgálási díjat elkülönítetten kell feltüntetni.[16]
Az R. jelenleg hatályos szabályai alapján véleményem szerint továbbra is kérdés: az R.-ben a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködők" csak felszolgálók, vagy mások is, tehát kiknek jár a felszolgálási díj?[17]
Értelmezésemben az R. 1. § (1) bekezdése szerinti "közreműködéstől" "elválnak" az R. 1. § (4)-(5) bekezdése szerinti közreműködők, mivel a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködők" tágabb kört fog át, mint a "felszolgáló". A felszolgálási díjat csak a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért szabad felszámítani, de egyrészt a felszolgáló is csak közreműködik (más, a vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködők mellett) a kiszolgálásban, másrészt a felszámított felszolgálási díj havi kifizetése a vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködők körére terjed ki, márpedig a vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - nemcsak felszolgálók működnek közre (l. pl. üzletvezető, barman, vendéglátóipari eladó); vagyis az R. 1. § (4)-(5) bekezdése szerinti "közreműködők" nemcsak a felszolgálókra terjed ki.[18]
Összefoglalóan a feltett kérdés első felére a válasz véleményem szerint: az R. 1. §-ának jelenleg hatályos (1) bekezdése a "felszolgálóval" mindössze a közvetett kiszolgálást fejezi ki, amelyre kiterjed a felszolgálási díj, és az R. 1. § (4) bekezdésének első mondata mutatja meg, hogy kik részesülnek a felszolgálási díjból, akik azonban nemcsak a felszolgálók.[19]
Kérdés, hogy a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködők" köre kiterjed-e például az "üzletben" raktáros munkakört betöltő személyekre?
Az, hogy a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben -" az üzemeltető vendéglátása, vagyis nem Magyarország vendéglátása (vagy "a vendéglátás" mint olyan) szempontjából értendő, az R. 1. §-ának rendelkezéseiből értelmezésem szerint egyértelműen következik, ugyanis azok címzettje az "üzemeltető". Kérdés, hogy az "üzlet"
- 49/50 -
(a "munkahely") minden munkavállalója a "vendéglátásban közvetlenül közreműködők" körébe tartozik-e (az értelmezésre csak ráerősít-e a "- az üzletben -" szövegrész); vagyis arról van-e szó, hogy az "üzlet" minden munkavállalója az üzemeltető vendéglátásában közvetlenül közreműködő,[20] és például a taxis, aki a vendéget az üzlethez fuvarozza, a közvetetten közreműködő, vagy mind a közvetlenül, mind a közvetetten "közreműködők" az "üzleten" belül értelmezendők?
Ez utóbbi értelmezésen belül kérdés, hogy például a szakács, a cukrász - az R. szerint - közvetlenül vagy közvetetten közreműködőnek minősül-e? Amikor a szakács, a cukrász a vendég asztalánál készíti, tálalja az ételt (pl. valamilyen flambírozott különlegességet), akkor egyértelműen közvetlenül közreműködőnek (a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködőnek") tűnik, de amikor - mint általában - a konyhában tevékenykedik (süt, főz), vajon közvetlenül közreműködik, a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben -"? A Kertv. vendéglátás definíciója alapján - ez utóbbi értelmezés szerint is - mindkét esetben a válasz inkább igenlő.[21] Ezt alátámasztani látszik az is, hogy a Kertv. alkalmazásában "üzlet: kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak";[22] "árusítótér: az üzleten belül a termék vásárlóknak történő bemutatására és értékesítésére szolgáló terület";[23] továbbá a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 28. §-ának d) pontja szerint e rendelet alkalmazása szempontjából "melegkonyhás vendéglátóhely: meleg- és hideg ételeket, cukrászati készítményeket, sütő- és édesipari termékeket, kávét, szeszes italt és szeszmentes italokat forgalmazó üzlet, ahol az ételeket meghatározóan a helyszínen készítik"; vagyis az "üzlet" fogalmába nemcsak az "árusítótér" ("fogyasztótér", "vendégtér") értendő, hanem például a konyha és a raktár is.
Kérdés tehát ezek után, hogy hol a határ? Az utóbbi értelmezésen belül: vajon a "mosogató" munkakörben foglalkoztatott munkavállaló, amikor a drinkbár-pultban - akár a barmannel együtt - mosogatja a poharakat (vagy egyébként is), a "vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködő"? És a "takarító" munkakörben foglalkoztatott munkavállaló, amikor a vendégtérben a nyitvatartási idő alatt például a szőnyegre esett ételt összesöpri (vagy egyébként is), ilyennek minősül?
Az "üzlet" kapcsán az is kérdés, hogy "házon kívüli rendezvény" esetében, amikor noha van a vendéglátásban közvetlenül közreműködő, szabad-e alkalmazni a felszolgálási díjat? Ha az "üzlet" fogalmát szorosan vesszük, akkor nem szabad, de ha kiterjesztően (figyelemmel a felszolgálási díj céljára),[24] akkor fel szabad számítani azt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
