A munkajog története részben identitása megformálásának története. Ebben jelentős szerepet játszott a munkajog szociális oldalról történő, alapvetően jogpolitikai megközelítése. Talán ezért sem tudtak markáns jogdogmatikai rendszert kialakítani a munkajognak a magánjogtól való teljes elszakadását hirdető nézetek képviselői.[2] A tradicionális munkajog képlete az új munkavégzési formák megjelenésével napjainkban egyre elmosódottabbá válik, amelyre a munkajog adekvát megoldást egyelőre nem tudott kínálni. Sőt felerősödtek a munkajogviszonyt, illetve a munkavállaló jogállását körülíró tesztek, kritériumkatalógusok magyarázatai. Tükrözi ezt a platformmunkára vonatkozó korábbi európai uniós irányelvjavaslat.[3] Ez a megközelítés álláspontom szerint azért nem védhető, mert olyan jelenségeket kíván a hagyományos munkajog ismérveinek megfeleltetni, amelyek jószerével a munkajog keretein kívül vannak. Így alakult ki fokozatosan a vélelmezett munkajogviszony, és maga a vélelmezett munkajog. Még jó, hogy ez a vélelem néha megdönthető...
1. A más részére történő munkavégzés jogviszonyainak diverzitása
2. Az egységesítésre való törekvés és eredménye: a személyes munkavégzés jogi megjelenítésének duális (bináris) struktúrája
3. A munkajogviszony meghatározására tett kísérletek, a különféle tesztek
4. A munkajog teleologikus megközelítése, a vélelmek, a munkajog expanziója
5. Összefoglaló értékelés - a munkajog ambivalens expanziója
A más részére végzett munkatevékenység a maga valóságában rendkívül szerteágazó. Ez azonban önmagában még nem lenne oka az ilyen munkakapcsolatot kifejező szerződések, de különösen jogviszonyok különbözőségének. Pedig első megközelítésre úgy tűnik, hogy a locatio conductio egységének versus trichotómiájának vitája,[4] vagy a locatio és a mandatum megkülönböztetése mögött csupán ez húzódik meg. Habár a locatio conductio operis és az operarum alanyi pozícióinak felcserélődése,[5] valamint a mandatum tárgya az operae liberales már bizonyos társadalmi rétegződést tükröz.[6] A 18-19. századi angol jogban a servant, a labourer és az employee kifejezések is túlmutatnak a tevékenység diverzitásának puszta megjelenítésén. Kétségtelen ugyanis, hogy az egyes munkatípusok minden jogi képlet nélkül is tükrözik a társadalom rétegződését.[7]
Ez a rétegződés viszonylag egyszerűen jelent meg a feudális státusviszonyokban. Több országban - így hazánkban is - a kapitalista gazdaságra való átállás sokáig nem mellőzte ezeket a feudális elemeket, legfeljebb a felek kapcsolatát már szerződés alapozta meg, amelynek joghatása sokszor semmiben sem különbözött a hűbérúr-hűbéres státusz-viszonyától. Később azonban a piaci jogügyleti forgalom stabilitását
- 1/2 -
megteremtő polgári törvénykönyvek kötelmi rendszerének az alapja a szerződés lett. Ennek az általános képlete egyszerű - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) fogalmát idézve -, a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.[8] Ha megnézzük a nagy magánjogi kodifikáció viszonylag hosszúra nyúlt időszakában született kódexeket, de akár a korabeli magyar magánjogi törvénytervezeteket, a jogalkotó törekedett arra, hogy az egyes szerződések - így a más részére történő munkavégzést kifejező szerződések - ezen az általános kereten lehetőleg ne lépjenek túl. Ez ugyan nem minden esetben sikerült, de az átvett bérleti vagy a gyűjtőtípusként működő szolgálati szerződés[9] mellé alapvetően szociálpolitikai megfontolásból hosszú ideig nem sikerült a munkaszerződést önálló szerződésként beépíteni.[10]
Amíg a szerződés viszonylagos egysége napjainkban is kimutatható, ugyanez nem mondható el a szerződés joghatásáról, a jogviszonyról. A munkajogviszony tartalma ugyanis nem azonos a munkaszerződés tartalmával, mert számos olyan kógens szabályt tartalmaz, amely más szerződések joghatásából jószerével hiányzik. A munkaszerződés és a munkajogviszony tartalmi elkülönülése azonban mégis magában a szerződésben rejlik. Abban a szerződésben, amelyet a polgári jog egységesen igyekszik kezelni, hiszen elvei nem engedhetik meg már a szerződés szintjén történő differenciálást. A szerződés és a jogviszony tartalmi eltérésének sajátos visszhangja van például a common contract law világában. Az employment jogintézményével kapcsolatban élesen kettéválasztják a contract law és a statutory law szerepét. Az individual employment relationship egy rendkívül komplex ága a jognak, és összetettségét a munkaszerződéshez hozzátett jogi norma (statutory law), továbbá az értelmező jogalkalmazás (interpretative case law) adja. Ezek hatása olyan erős, hogy egy időben felmerült az a kérdés, hogy vajon az employment relationship valójában a contract egyenes következménye-e, vagy pedig inkább valamiféle státusz.[11]
Mi lehet az a sajátosság, amely miatt ilyen különleges tartalommal rendelkezik a munkajogviszony? Az, hogy a teljesítés módját nem a szolgáltatás nyújtója, hanem a szolgáltatás fogadója határozza meg. Ezt a sajátosságot a német jog a fremdbestimmte Arbeit terminussal illeti.[12] Az "idegen meghatározottság" absztrakt, nehezen megfogható kategóriája mintegy látható alakokat öltött, amelyek közül kettőt emelek ki. Az egyik a szolgáltatást nyújtó alárendeltsége, a másik egy idegen szervezetbe történő beilleszkedés. Ezt a két elemet az olasz jog la doppia alienazione del lavoratore (a munkás kettős elidegenülése) kifejezéssel illeti, utalva a termelőeszközöktől és a tevékenysége céljától történő leválasztódásra.[13] A technológia egy korábbi szintjén realizálódó munkaszerződések korában viszonylag egyszerű volt mind az alárendelődés, mind a beilleszkedés fogalmi kereteit tisztázni, az okokra viszont meglehetősen kétségbeesett magyarázatokat találunk. Milyen indokkal lehet ugyanis meggyőzően alátámasztani, hogy az egyik szerződésben annak - legtöbbször látens - tartalmi eleme a másik akaratának a dominanciája, és egy valamilyen idegen viszonyrendszerbe történő beilleszkedés (egyelőre maradjunk a szervezetnél), amikor ezek a más részére történő személyes munkavégzést kifejező többi szerződésnél hiányoznak. A magyarázatok azért mesterkéltek, mert kínosan kerülni akarták a jogon kívüli indokokat, amelyek esetleg kétségbe vonták volna a szerződés általános elveinek érvényesülését.[14]
A munkaszerződésben rejlő sajátosság tehát bizonyos feszültséget okozott a magánjogon belül, amelyet egy más kontextusban Világhy Miklós találóan ekképpen jellemzett: "»Egyenlőtlenség a tulajdonban - egyenlőség a szerződésben«, ezt az ellentmondást kell feloldania a burzsoá ideológiának."[15] Vékás Lajos érzékelteti azt a folyamatot, amely által a szociálpolitikai megfontolások a magánjog rendszerében is fokozatosan érvényesültek.[16] Lényeges, hogy ezek az intézmények ugyan bizonyos területeken korlátozzák a felek szerződési szabadságát, de céljuk éppen a magánautonómia egyik sarokkövének, a szerződési szabadságnak a megmentése. Vékás gondolatai összhangban vannak Otto Kahn-Freund megállapításával, aki hangsúlyozza, hogy a szociális megfontolásokból kialított védelmi jogok végeredményben a szerző-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
