Pap András László[1]: Személyiségkép és alkotmányos identitás a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (II. rész)[2] (KJSZ, 2015/1., 1-11. o.)

4. A NER-ben a közhatalom ellenőrizhetősége alárendelt a személyiségvédelemhez képest

Az írás e legterjedelmesebb fejezete a NER-nek a személyiségvédelmi jog által artikulált személyiségképét vázolja fel.

4.1. Liberális eszköz illiberális célokhoz: személyiségvédelem a NER-ben

A NER személyiségmodelljének az a sajátossága, hogy - ellentmondva az egyébiránt meghatározó kollektivista elköteleződésnek - egy szabadságjog (a személyes adatok védelme) felülír közösségi célokat - ezáltal látszólag liberális elköteleződés tanúi lehetünk. A liberális eszköz azonban illiberális célt szolgál: a közhatalom ellenőrizhetőségének korlátozását. Meg kell jegyezni, hogy e jogalkotói és jogalkalmazói attitűd megelőzi a NER-t. Vélhetően a totalitárius rendszer, a diktatúra közelsége miatt az állami és civil jogvédő szervezetek a rendszerváltást követően egyaránt mindig is igen érzékenyek voltak az állam mindent látó és ellenőrző tekintetére. A személyes adatok védelme terén - legalábbis a legutóbbi időkig - Magyarország a világ élvonalába tartozott, mindössze két évvel a rendszerváltást követően elfogadott progresszív adatvédelmi törvénnyel,[1] 2012 januárjáig önálló és igen aktív specializált ombudsmannal, aki a magánszektor adatgyűjtőivel szemben is határozottan fellépett.[2] Ugyanakkor a közérdekű adatok nyilvánossága kezdettől fogva kisebb hangsúlyt kapott. Noha természetesen nem zéró összegű játékról van szó: egy társadalom lehet transzparens a közszféra tekintetében markáns adatvédelmi rezsim mellett is, de a közpolitikai diskurzus és a jogvédők prioritásai mégis többnyire valamelyik irányba hajlanak. Beszédes, hogy a 2012-ig önálló ombudsmanként működő adatvédelmi biztos a hatáskörét tekintve és a működésének tartalmi kereteit kijelölő jogszabály elnevezése alapján a személyes adatok védelme mellett a közérdekű adatok nyilvánosságának őrzője is volt. Az utolsó adatvédelmi ombudsman, Jóri András kifejezetten a szemléletváltás és új egyensúly szükségessége mellett foglalt állást a két védett jogi érdek közötti harmonikusabb aktivizmus terén.[3] (Az intézmény megszüntetésével mandátumát már nem tudta kitölteni.)

Amint majd az alábbiakban látni fogjuk, már a NER-t megelőzően előállt tehát az a helyzet, hogy a tévesen vagy túlságosan doktriner módon értelmezett privacy a közügyek nyilvános megvitatásának és a demokratikus társadalmakban létfontosságú transzparenciának a korlátjává vált.

Mindezzel együtt a NER meghatározó sajátossága, hogy a személyes adatok védelme előnyt élvez a közhatalom ellenőrizhetőségével és a közérdekű adatnyilvánossággal szemben, még akkor is, ha az illető közszereplő vagy közhatalmat gyakorol - hacsak kommunista nem volt. Az Alaptörvény Alapvetés fejezete U) cikk (4) bekezdése alapján "[a] kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat - a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével - tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók". A történelmi igazság nevében az Alaptörvény a nyilvánosságot és a kritikát kiemelten tűrni köteles kvázi-közszereplővé nyilvánította tehát a kommunista (és csak a kommunista totalitárius) hatalom egykori birtokosait. Az alkotmány hallgat ugyanakkor arról, hogy a többi közszereplő esetében is érvényesülne hasonló, a joggyakorlatban már a NER létrejöttét megelőzően is meglehetősen ellentmondásosan alkalmazott előírás. Amíg a legutóbbi időkig, a független adatvédelmi ombudsmani hivatalnak a NER által történt megszüntetéséig a személyes adatok védelme terén a hazai gyakorlat világviszonylatban is példamutató volt, a privacy szélesen értelmezett felfogása egyre gyakrabban a közügyek nyilvános megvitatásának és a demokratikus társadalmakban létfontosságú nyilvánosságnak az akadályává vált. A közhatalom ellenőrizhetősége rendszerszerűen alulmaradt a közszereplők[4] személyes adatainak védelmével szemben.

- 1/2 -

4.2. Közérdek és közszereplők a NER-ben

A privacy megítélésem szerint túlzottan erős védelmét hozta a több évtizedes kodifikációs előkészületeket követően elfogadott, és immár a NER képére igazított, 2014. március 15-én, többek között a sajtószabadság napján hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv egyik, jelentős kritikai visszhangot kiváltott, ugyancsak a kialakult joggyakorlatot törvénybe foglaló[5] rendelkezése is. A törvény 2:43. §-a szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése, és a képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához egyaránt az érintett személy hozzájárulása szükséges (kivéve a nyilvános közéleti szereplésről készült felvételt). A kialakult bírói gyakorlatra támaszkodva a törvény egyértelművé teszi, hogy már a képmás, a hangfelvétel hozzájárulás nélküli, illetve egyéb okból jogszerűtlen elkészítése is szankciót vonhat maga után, és nem csupán a nyilvánosságra hozatal az, ami az érintett engedélyét feltételezi. Az érintett hozzájárulásában megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független tehát a jog. A képmás, hangfelvétel elkészítése akkor jogszerű, ha az érintett hozzájárult, ám ez a hozzájárulás nincs alakisághoz kötve az új Ptk. szerint, történhet ráutaló magatartással is. Önmagában ugyanakkor a film, fotó, hangszalag készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.[6] A joggyakorlat jövője szempontjából az is fontos szempont, hogy az új kódex személyiségi jogokra vonatkozó részének szerzője Székely László, az alapvető jogok jelenlegi biztosa volt.

A rendelkezés emblematikus, és ebben a formájában hungarikumnak tekintető sajátossága a közhatalmat, az erőszak monopóliumát gyakorló rendőrök képmásának rögzítése tilalmát kimondó bírói gyakorlat kodifikálása. A rendőrökről felismerhető felvételt közlő sajtóorgánumok ellen erre szakosodott ügyvédi irodák által indított perekben a bíróságok általában százezer forintos nagyságrendű kártérítést ítéltek meg.[7] Az adatvédelmi biztos által is megerősített korábbi bírói gyakorlatot a Kúria 1/2012. BKMPJE számú határozata rögzítette, amelyet a Darák Péter elnök által vezetett héttagú jogegységi tanács hozott meg. Eszerint "a közterületen történő szolgálati kötelezettségteljesítés nem minősül nyilvános közszereplésnek, ezért a tevékenységét széles nyilvánosság előtt kifejtő rendőr, tűzoltó, börtönőr, postás, mentős, utcaseprő stb. képmása, hangfelvétele csak hozzájárulásával hozható nyilvánosságra". A határozat utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.364/2006/4. számú határozatára, amelyben megállapította, hogy az utcán járőröző rendőrről felvétel készítése és annak dokumentumfilmben való felhasználása sérti az adott rendőr személyhez fűződő jogát, ha az engedély nélkül készült felvétel a személyt egyénileg, egyediesítetten ábrázolja, így a közterületen tartózkodás még, ha az a szolgálati kötelezettségteljesítés miatt is történik, nem minősül nyilvános közszereplésnek. A határozat kitér a Pécsi Ítélőtábla ellenpéldaként hivatkozott Pf.I.20.360/2011/6. számú döntésére is, amely szerint bár a konkrét ügyben intézkedő rendőr, például igazoltatás során nem minősül közszereplőnek, de a sporteseményre kivezényelt rendőrök rendfenntartó tevékenysége, amennyiben a felvétel összhatásában örökíti meg az eseményeket, az ábrázolás módja nem volt egyéni nyilvános közszereplés, ezért képmásuk nyilvánosságra hozatalához engedélyükre nincs szükség. A Kúria (egyetértésben a legfőbb ügyésszel) megállapította, hogy "[a] szolgálati jogviszony vagy munkaviszony alapján a nyilvánosság előtt, közterületen tevékenykedő rendőrök, büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottai, továbbá mindazok a személyek, akik munkaviszonyon alapuló tevékenységüket közterületen, a nyilvánosság előtt végzik, nem önkéntes akaratelhatározás alapján, nem abból a célból tevékenykednek, hogy a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmi viszonyok alakításában szereplésükkel részt vegyenek, hanem törvényben meghatározott illetve munkaköri kötelezettségüknek tesznek eleget. Önmagában a közterületen tartózkodás, közfeladat ellátása, közhatalom gyakorlása - akár szolgálat teljesítése érdekében - vagy a munkaviszonyon alapuló munkavégzés nyilvánvalóan nem minősül szereplésnek, ezért attól függetlenül nem tekinthető a Ptk. [...] alá eső nyilvános közszereplésnek, hogy azt az adott személy esetleg a legszélesebb nyilvánosság előtt végzi. Ebből következően a közterületen, a nyilvánosság előtt munkáját végző, intézkedő rendőr nem tekinthető nyilvános közszereplőnek csupán amiatt, mert a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv alkalmazottja. A Ptk. [...] alkalmazása során a rendőri cselekvés jellegétől függően nem tehető különbség a közhatalmi tevékenységet gyakorló személy rendelkezési jogosultságának jogi megítélésében. A rendőrnek az a nyilvánosság előtt tanúsított magatartása, hogy valakit az utcán igazoltat, és a szintén közrendőri feladatnak számító, a tömegrendezvény rendfenntartásában való közreműködés egyaránt a közhatalom gyakorlásának egy meghatározott módja, és a fentiek alapján egyik tevékenység sem minősíthető nyilvános közszereplésnek."

Noha a Kúria figyelemmel volt arra, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény (a továbbiakban: Ügynöktörvény) 1. § (2) bekezdés 13. pontja meghatározza a közszereplő fogalmának személyi körét, és ez alapján az a személy minősül közszereplőnek, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította. Azonban megítélése szerint e fogalommeghatározás csak e törvény alkalmazása szempontjából irányadó, a közterületen szolgálati feladatát végző rendőr nem minősül e törvény hatálya alá eső személynek. Ugyancsak nem tartotta relevánsnak az 54/2000. (XII. 18.) AB határozatban kifejtetteket, miszerint az állampolgárok jogainak hatékony

- 2/3 -

védelme érdekében szükséges az, hogy az állam nevében közhatalmat gyakorlók személyének azonosítása, a vele szemben intézkedő hivatalos közeg "egyediesítése" az állampolgár által könnyen elvégezhető legyen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egyenruhát viselő hivatásos és szerződéses állomány tagjai tevékenységüket nem "arctalan tömegként", hanem közhatalom gyakorlására felruházott tisztségviselőként végzik, akiknek egyedi azonosíthatósága alapozza meg esetleges személyes felelősségre vonásuk lehetőségét. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés teljes időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő személyazonosságával, "egyediségével". A Kúria szerint ugyanis a "közhatalmi tevékenység ellenőrizhetőségéhez, az átláthatóság biztosításához az intézkedő rendőrök képmásának nyilvánosságra hozatala [...] nem szükséges, tevékenységük anélkül is bemutatható. A rendőri munkáról történő tájékoztatás az intézkedést végrehajtó személyek felismerhető, egyedileg beazonosítható képmásának bemutatása nélkül is megvalósítható. Az intézkedést foganatosító rendőr arcképe tehát nem tekinthető közérdekből nyilvános adatnak, ugyanis az nem tartozik a rendőri szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy közfeladatának ellátásával összefüggő egyéb személyes adata körébe. [...] A fentiekből következően az ismertetett jogszabályi rendelkezések tehát nem adnak felhatalmazást a közterületen, nyilvános helyen szolgálati feladatát teljesítő rendőrt illetve munkáját végző más személyt felismerhető módon ábrázoló képmása hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalára". (Érdemes megemlíteni, hogy a Főszerkesztők Fórumának sajtófotózással kapcsolatos rendezvényén Székely László elmondta: véleménye szerint az lenne a helyes, ha az intézkedő rendőrnek tűrnie kellene képmása közzétételét, hiszen az emberek többsége számára ő testesíti meg a közhatalmat. Továbbá a maga részéről azt is támogathatónak tartja, ha a súlyos, társadalmat felkavaró bűncselekmények elkövetőinek is kellene azzal számolniuk, hogy közszereplőkké válnak, és képmásukat sajtófotókon örökítik meg, teszik közzé.[8])

A gyakorló ügyvéd így ír erről:[9] "A helyzet abszurditása leginkább a tárgyalótermi tudósítások során készült felvételeknél csúcsosodott ki: amíg az eljáró bírót, ügyészt szabadon lehetett fotózni, addig a vádlottakat kísérő rendőrök vagy büntetés-végrehajtási dolgozók arcát ki kellett takarni.[10] [...] [E]gy tömegrendezvényről, koncertről, tüntetésről szinte lehetetlen úgy fényképet vagy egyéb felvételt készíteni, hogy véletlenül se legyen rajta egy odavezényelt rendőrjárőr. [...] Amennyiben mégis becsúszott valamelyik felvételre egy-egy arcról felismerhető rendőr, akkor majdnem biztos, hogy lecsaptak a lehetőségre. Vagyis nem is annyira a rendőrök, hanem sokkal inkább az ilyen ügyekre specializálódott, jó rendőrségi kapcsolattal rendelkező ügyvédi irodák úsztak rá erre az üzletágra. Valamilyen módon felkutatták a fotón megjelent rendőrt - aki talán azt sem tudta, hogy egyik vagy másik cikk illusztrációjaként egy fotógaléria, mondjuk, negyvenkettedik fényképének bal felső sarkában alig észrevehetően, de mégis látható az arca -, és a biztos nyerés tudatában felajánlották neki a peres képviseletet. Az eljáró bíróságok ugyanis az efféle esetekben a saját maguk által kialakított jogértelmezéshez görcsösen ragaszkodva automatikusan megállapították a személyhez fűtődő jog megsértését, és megítélték a - kezdetben igen magas, akár félmillió forint összegű - nem vagyoni kárt. Az új Ptk.-val bevezetett, ilyen ügyekre szabott sérelemdíjnál már nem kell a kárt bizonyítani, de a korábbi Ptk. szerinti, nem vagyoni kárigény összegszerűségét a felperesnek kellett igazolni. Kreatívnál kreatívabb indokokkal álltak elő a »sértett« rendőrök: például vidékről járnak fel dolgozni; otthon, még a szűkebb környezetükben sem tudták, hogy mi a munkájuk, és felismerték őket a kocsmában, vagy így veszélybe kerülhetnek a civil életben, mert bizonyos szubkultúrában köztudottan nem kedvelik a rendőrségi állományba tartozó egyéneket stb. Végül a sajtót képviselő ügyvédek - köztük én is - olyan abszurd esetekkel találkoztak, hogy a civil ruhás rendőr intézkedés során belevigyorog a kamerába, biccent az operatőrnek, és utána perel a képmás jogosulatlan felhasználásáért. Vagy a filmkockán egy másodpercre felvillanó rendőrképmás egy bírósági ítélet szerint 32 megjelenést jelent, ugyanis a mozgás folyamatosságának érzékeléséhez az emberi szemnek 32 képkocka szükséges egy másodperc alatt. [...] Azt a pozitívumot mindenképpen az eljáró bíróságok javára lehet felhozni, hogy a konferenciákon elismerték, a bírák is észlelik a megélhetés jellegű üzletszerű perléseket, és az ilyen pereskedők kedvét a kártérítések leszorításával próbálják elvenni. Ez meg is látszott az ítélkezési gyakorlaton, a megítélt nem vagyoni károk összege az utóbbi időben felperesenként már csak százezer forint környékén mozgott. [...] Mindeközben az Index sajátosan kezdte kifejezni a véleményét a marasztaló ítéletekkel kapcsolatban: minden rendőri képmást különböző troll grafikákkal kezdett kitakarni, olyanokkal, mint harcsa és gyíkemberfej. Ez persze a rendőröknél kiverte a biztosítékot, pert is indítottak, de szerencsére az eljáró bíró magáévá tette az Index érvelését: ez csak szerkesztőségi vélemény a kialakult joggyakorlatról, és mivel senki sem ismerhető fel a felvételeken, nem is sérthette meg senki személyiségi jogát. Ez már kicsi rést ütött a záródó rendszeren. [...] Közben megindult az Index ellen egy, az összes addigi pert felülmúló rendőrfotós eljárás. Az ügy alkalmasnak látszott a strasbourgi megmérettetésre, ugyanis a rendvédelmi dolgozók tüntetését biztosító rendőrökről készült fotókról szólt. Már eleve a tényállás is bemutatja az ilyen eljárások cinizmusát: a sajtó tudósít, hírt ad arról, hogy a rendvédelmi dolgozók jogsérelmet szenvedtek, és tüntetnek a kormány ellen, erre néhány rendvédelmi dolgozó beperli az újságot megjelent képmása miatt. Igaz, ők szolgálatban voltak. A kereset persze úgy ment át a bíróságokon, mint forró kés a vajon. A felpereseknek helyt adó ítéletek indoklásai a szokásosak voltak."[11]

- 3/4 -

Sajátos helyzetet teremtett az Alkotmánybíróság 2014. szeptember 23-án meghozott döntése,[12] amely érintetlenül hagyta a Kúria ítéletét és a jogegységi határozatot, ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítéletét alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette, kimondván, hogy "[h]a a rendőrnek nincs arca, elvész a közhatalom felelőssége és bizonytalanná válik személyes felelőssége. Ez a közlés, mint politikai beszéd is fokozott alkotmányos védelmet élvez. [...] [A] rendőr emberi méltóságának sérelmét mindig igazolni kell, az ilyen sérelem fennállása pedig csak esetről esetre dönthető el. Az alkotmányjogi panasz szerint ebben az ügyben ilyen körülmény nem merül fel.[13] [...] A jogállami intézmények tevékenységének ellenőrzése ugyanis a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A jogalkalmazóknak mindezek figyelembevételével kell eljárniuk akkor, amikor bizonyos esetekben, a közhatalom egyes gyakorlóinak hivatásából következő személyiségvédelmi korlátokat megállapítják. A szólás- és sajtószabadság abszolút határát azonban kizárólag az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusát érintő, azaz az emberi mivolt legbensőbb lényegét sértő közlések jelenthetik.[14] [...] Mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül. Rendőri bevetés demonstrációkon minden esetben a jelenkor eseményének minősül, még akkor is, ha a rendőrök nem igazi »résztvevői« a történésnek. Ezért az arról készült felvétel a képen lévők hozzájárulása nélkül közvetíthető a nyilvánosság felé, kivéve, ha ez a rendőr emberi méltóságának - mint az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelemnek - sérelmét jelenti; ilyen lehet például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása. A jelenkor történéseinek bemutatásához fűződő érdek, mint a fényképfelvétel engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának az alkotmányos alapja általában nem érvényesül akkor sem, amikor a képen csak egyetlen egy személy látható. Ilyenkor a sajtószabadság és a méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel kell feloldani, és azt kell vizsgálni, hogy a személy képmása, ennek a nyilvánosságra hozatala a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e."[15]

Dienes-Oehm Egon Balsai István által osztott különvéleménye szerint a döntés "megalapozatlanul részesíti előnyben a véleménynyilvánítás, a sajtó- és szólásszabadság jogát a személyes adatok védelmével szemben". Pokol Béla szerint pedig "a rendőrök egyszerű végrehajtói az állami-politikai hatalom intézkedéseinek, és így nem tekinthetők közszereplőnek. Az azonosító számuk elegendő ahhoz, hogy esetleges törvénytelenségükért felelősségre vonásuk biztosított legyen - és épp ezért a legnagyobb fegyelmi vétség ennek letakarása, vagy eltüntetése -, de arcképük nyilvánosságra hozatala a médiatudósításokban már a rendőri tevékenységük közben is megőrzött magánszférához való jogukat sérti".

A Kúria válaszára nem kellett sokat várni: kollégiumainak együttes ülésén jogegységi tanácsként eljárva[16] 2015. január 26-án hatályon kívül helyezte az 1/2012. BKMPJE határozatot. A határozat összességében ellentmondásos; indokolása elsősorban technikai, eljárásjogi természetű volt, tartalmi tekintetben pedig a korábbi, az Alkotmánybíróság döntésének fényében meghökkentően retrográd álláspont fenntartását hozta. A jogegységi tanács elnöke beszerezte a legfőbb ügyész nyilatkozatát, amelyben Polt Péter, bár eljárási okból szükségesnek ítélte a jogegységi határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, de azt hangsúlyozta, hogy "differenciáltabb megközelítést igényelne a szolgálatot teljesítő rendőr és más, nyilvános helyen munkát végzők megítélése", mondván, hogy "a nyilvánosság előtt folytatott munkavégzés önmagában nem minősül a régi Ptk. 80. § (2) bekezdése szerinti közszereplésnek. Ahhoz többlettényállási elemre, a közhatalmi tevékenység ellenőrizhetőségéhez fűződő érdek megállapíthatóságára van szükség. A közéletet befolyásoló és közérdeklődésre számot tartó események minősíthetők olyan többletelemnek, amelyek a konkrét esetekben indokolhatják a közhatalmat gyakorló személy kép- és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogainak korlátozhatóságát. [...] kitért arra is, hogy a közéleti szereplés, a közszereplő, a közhatalmat gyakorló személy törvényi meghatározásának hiánya számos jogértelmezési vitát vethet fel [...] ennek elkerülését szolgálná az új Ptk. megfelelő módosítása."

A jogegységi határozat utal arra, hogy beszerezte a "jogtudomány képviselőinek véleményét" (sic!) is. Noha az nem derül ki, hogy kik voltak ők, mindenestre "a rendőri képmás rögzítésének és nyilvánosságra hozatalának megítélését tényálláshoz kötötten javasolták elbírálni a konkrét ügyekben". Ugyancsak kitér a határozat a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének véleményére, aki szerint "a rendőr nyilvánosság előtti intézkedése nem tekinthető közszereplésnek. Következésképpen a róla készült képfelvétel adat, amelynek nyilvánosságra hozatalához - törvényi szabályozás hiányában - a rendőr hozzájárulása szükséges. A NAIH elnöke törvényi szinten is rögzítendőnek ítélte a közhatalmat gyakorló rendőr képmásának nyilvánosságra hozhatóságát."

- 4/5 -

A Kúria hangsúlyozta, hogy az Abh. ismeretében is helytállónak ítéli a jogegységi határozatnak azt a következtetését, hogy az autonóm döntésen alapuló, a politikai közösség érdekében való fellépés hiányában, a közhatalom birtokában történő feladatteljesítés önmagában nem teszi a rendőrt közszereplővé. Ugyanakkor rámutatott, hogy a jogegységi határozat "a közszereplő fogalom-meghatározására összpontosító indokolása nem vizsgálta a rendőr meghatározott helyzethez kötött intézkedésének, fellépésének hatását a rendőr képmáshoz fűződő személyiségi jogaira nézve és nem értékelte annak alkotmányos összefüggéseit sem. Amennyiben a közhatalmat gyakorló személy fellépésére a közéletet befolyásoló események során kerül sor, úgy a képmáshoz való személyiségi jogainak gyakorlása, azok korlátozhatósága az általános, azaz a közéleti eseményeken pusztán jelenlévő magánszemélyek jogvédelmének szabályaihoz képest eltérő megítélés alá eshet." A hatályon kívül helyezés indokát abban látta, hogy a jogegységi határozat a régi Ptk. rendelkezéseihez fűzött, az ott alkalmazott fogalmakhoz kötött magánjogi természetű értékelése és az Abh. helyzethez kötött, alapjogi megközelítése közötti ellentmondás önmagában a jogegységi határozat hatályon kívül helyezésével nem oldható fel, és a régi Ptk. hatályon kívül helyezése önmagában indokolja a jogegységi határozatban foglalt jogértelmezés fenntarthatóságának felülvizsgálatát.

A határozatról kiadott sajtóközlemény, amely elsiklik a döntés belső ellentmondásai felett, és egyszerűen arról számol be, hogy "[a] Kúria [...] fenntartotta a közszereplő fogalmával kapcsolatos korábbi álláspontját. A közügyek szabad vitathatóságának kitüntetett célja érdekében a közhatalom birtokában fellépő, szolgálatot teljesítő személy személyiségi jogvédelme mércéjének kimunkálásakor a bírói gyakorlat nem hagyhatja figyelmen kívül az AB határozatban rögzített alapjogi összefüggéseket."[17] Simonné Gombos Katalin, a Kúria polgári kollégiumának szóvivője ugyanakkor a sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy "[n]incs egyértelmű jogi helyzet az intézkedő rendőrök sajtófotózása ügyében [...] a Kúria úgy véli, amikor arról születik döntés, hogy fotózható-e egy intézkedő rendőr, nemcsak arra kell tekintettel lenni, hogy közfeladatot lát el, hanem »magánérdekekre« is [...] a rendőr, pusztán amiatt, hogy közterületen, nyilvános helyen intézkedik, még nem közszereplő, és ezután sem lesz az, de nem is magánszemély, hanem közfeladatot lát el, és az adott szituációtól függően, esetről esetre lehet majd mérlegelni, hogy közölhető-e róla felismerhető fotó, avagy sem."[18]

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elemzésében rámutat arra, hogy a Kúria sajtószóvivőjének nyilatkozata, amely szerint továbbra is ki kell takarni a rendőrök arcát, amennyiben nem nagy közérdeklődésre számot tartó rendezvényen teljesítenek szolgálatot, bár természetesen nem rendelkezik jogi kötelező erővel, de nagyon is lehet dermesztő hatása. "A szankció lehetősége, amit a nyilatkozat sugall, elriaszthatja az újságírókat a sajtószabadság gyakorlásától. A bizonytalan jogi helyzetben egy médiavállalkozás számára racionális magatartás a perek jelentette költségek minimalizálása, vagyis a veszélykerülés: a rendőrökről készült felvételek felismerhetetlenné tétele. Mindez tehát könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy az írott és az elektronikus sajtóban a »Jobb a békesség!« elve alapján továbbra sem közlik az állam nevében intézkedő, így közhatalmat gyakorló rendőrök arcképét."[19]

Nem a rendőrök közszereplői mivoltával kapcsolatos jogértelmezés a NER (még létrejöttét megelőzően kialakult joggyakorlatra épített) egyetlen figyelemre méltó sajátossága. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése alapján például esetenként a képviselő-testület ülésén vagy a sajtó nyilvánossága előtt rasszista kijelentéseket tevő polgármesterek nem tartoznak az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálya alá, ugyanis nem feltétlenül hivatalos minőségben nyilvánulnak meg, így nem feltétlenül minősülnek közszereplőnek.[20] A Fővárosi Bíróság hasonló érvelésre alapította egyik döntését, amely nem kevesebbet mondott ki, mint hogy Németh Miklós miniszterelnök állam- és kormányfőkkel folyatott hivatali levelezése nem közérdekű információ.[21] A Szekszárdi Városi Bíróság szerint nem tartozik az állami vagyon átláthatóságát biztosító jogszabályok hatálya alá a Paksi Atomerőmű.[22] 2014 szeptemberében Gulyás Gergely fideszes alelnök javaslatára az Alkotmánybíróság tagjait jelölő eseti bizottság zárt ülésen szavazott a jelöltekről: "a jelöltek személyes adatainak védelme érdekében".[23]

A Társaság a Szabadságjogokért az alkotmányosság legfőbb őrét, az Alkotmánybíróságot vitte perbe, egy alkotmánybírósági beadványt készítő országgyűlési képviselő személyazonosságának titkosítását sérelmezve. A Fővárosi Ítélőtábla döntése[24] is azt állapította meg, hogy az országgyűlési képviselő személyazonossága (még ha fejléces levélben is fordul egy másik állami hatósághoz) nem közérdekű információ, és az érintett nem minősül közszereplőnek. Később az Emberi Jogok Európai Bíróság a civil szervezetnek adott igazat a kérdésben.[25]

Gyakori, hogy közhivatalt betöltő személyek vagy közpénzek felhasználása kapcsán felmerülő ügyekben az érintettek egyszerűen kijelentik, hogy nem tekintik magukat közszereplőnek és elzárkóznak az információszolgáltatástól - megint csak: többnyire a média és a nyomozó hatóságok kritikátlan tudomásulvétele mellett. Ez az attitűd határozta meg például azokat a vitákat, amelyek Orbán Gáspárnak, a miniszterelnök fiának a 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokság döntőjén a VIP-páholyba szóló jegye költségei,[26] vagy Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó büntetőügyben történt elítélése kapcsán[27] folytak. Hasonlóan jelképes a több száz millió forintos sikkasztási ügybe keveredett Simon Gábor szocialista politikus ügye, aki - miután éppen emiatt mandátumáról lemondott - az újságírói megkeresések elől azzal a hivatkozással zárkózott el, és

- 5/6 -

helyezett kilátásba retorziókat, hogy ő most már pusztán magánember.[28]

Az Alkotmánybíróság egyik 2014-es határozatában[29] kimondta: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Ptk. a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát "méltányolható közérdek" igazolásához köti. A határozathoz ugyanakkor az Alaptörvényt elfogadó parlamenti többség által újonnan megválasztott legtöbb alkotmánybíró különvéleményt fűzött, akiknek érvelésében és attitűdjében egyértelműen a fenti preferencia tükröződik. Dienes-Oehm Egont idézve:[30] "Az Alaptörvénybe foglalt »Nemzeti hitvallás« tizenegyedik fordulata szerint »az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki«. Ezt a követelményt összevetve az alapjogokat szabályozó »Szabadság és Felelősség« rész címével, egyértelműen megállapítható az az alapvető, lényegi változás az Alaptörvényben a korábbi Alkotmányhoz képest, hogy az alkotmányozó túl kívánt lépni az egyes szabadságjogok korlátozhatóságának korábbiakban kialakult gyakorlatán. Levezethető ugyanis az itt hivatkozott értelmezési keretből az, hogy valamely alapjog gyakorlása felelősséggel jár, a visszaélésszerű joggyakorlás sértheti a köz érdekeit." Lenkovics Barnabás szerint pedig[31] "[...] egyre erősödik az a társadalmi [...] igény, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát éppen az állam, mint közhatalom védje meg a sajtó- és médiahatalmak befolyásával és uralmával szemben [...] egyre erősödő elvárás a joggal szemben, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága ne torzulhasson szabadosságba, ne fordulhasson a visszájára [...] minden alapvető szabadság és alapvető jog gyakorlása [...] felelősséggel jár, csak felelősséggel gyakorolható."

Az alfejezet tanulságait jó foglalja össze a Társaság a Szabadságjogokért szakértői által a személyiségi jog koronagyémántja, az új Ptk. kapcsán jegyzett vélemény,[32] amely szerint a NER-ben "az újságírónak, kritikusnak azt az abszurd konstrukciót kell majd bizonyítania, hogy közlése nemcsak azért nem jogsértő, mert akit bírál, az közéleti szereplő, hanem azt is, hogy amit mondott, egyébként nem is sérti az illető emberi méltóságát (és még azt is, hogy amit mond, az még szükséges és arányos is). Ezek a feltételek csak arra lesznek jók, hogy a jogalkalmazás során minél könnyebben lehessen majd a közéleti szereplő kritizálhatóságának csökkentésére és a szólásszabadság rovására felhasználni." A szabályozás legfontosabb hiányosságai az objektív felelősség kizárása, a tévedés jogának elismerése, a közhatalmat gyakorlók megkülönböztetése a közéleti szereplőktől. "A Ptk.-szöveg nem tartalmazza az újságíró objektív felelősségének kizárását. A bírói gyakorlatban megszilárdult híresztelés-felfogás ugyanis lehetővé teszi, hogy a sajtóorgánumokat személyiségi jogi sérelem miatt pereljék a nekik közlésre átadott nyilatkozatokért, vagy olyan tudósításokért, amelyek során változtatás nélkül, szöveghűen tájékoztatnak egy nyilvános rendezvényen elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével. Az új Ptk. továbbra sem mentesíti az újságírókat ilyen esetekben a felelősség alól. A sajtó objektív felelősségének fenntartása [...] kizárólag arra jó, hogy a szerkesztőségek mások közléseiért kénytelenek felelősséget vállalni, aminek az a következménye, hogy öncenzúrát kénytelenek gyakorolni. [...] Az elfogadott normaszöveg nem tartalmazza azt a kimentési lehetőséget sem az újságírók számára, hogy ha közéleti szereplők tevékenységével kapcsolatos cikkeiket támadják meg az érintettek személyiségi jogsértés címén, akkor az újságíró bizonyíthassa azt, hogy a jogsértés nem tudatos hazugság vagy a szakmájából adódó gondosság súlyos elmulasztásának a következménye. A »tévedés joga« (az ún. New York Times-szabály) a közügyek szabad vitatásához fűződő jog gyakorlásának elengedhetetlen eleme, aminek törvényi kimondása szintén elengedhetetlen lett volna. [...] Egy új Ptk. elfogadása nemcsak arra adhatott volna alkalmat, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogi védelmének alacsonyabb szintjét törvény mondja ki, hanem arra is, hogy világos különbséget tegyen a közéleti szereplők és a közhatalmat gyakorlók között, jogalkotással rendezve minden felelős közhatalmi döntéshozó bírálhatóságának kérdését is."[33]

Érdemes megjegyezni, hogy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által kiadott, az emberi jogi jogvédők védelméről szóló iránymutatás[34] szerint "[...] számos, az EBESZ-ben részes államban [...] tudósítások beszámoltak rágalmazásra vonatkozó, online megnyilvánulásokra is alkalmazott jogszabály, valamint a politikai vezetők becsületének és jó hírnevének védelmére szolgáló jogszabály visszaélésszerű alkalmazásáról a jogszerű véleménynyilvánítás elnyomására. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága joggyakorlatában rámutatott arra, hogy egy közéleti vita körülményei közepette a PPJNE által a korlátozás nélküli véleménynyilvánításnak tulajdonított értéke különösen magas - különösen a médiában, amikor közszereplőkről van szó.[35] [...] Az olyan jogszabályokat [...] meg kell semmisíteni, amelyek (...) kriminalizálják a kormány és a köztisztviselők bírálatát, illetve az ellenük tanúsított tiszteletlenséget, valamint az állami intézmények és jelképek elleni tiszteletlenséget is. [...] A beszéd által elkövetett jogsértésekre vonatkozó polgári törvények nem rendelkezhetnek aránytalan pénzbüntetésekről vagy más olyan túlzott követelményekről, amelyek öncenzúrához vezethetnek, veszélyeztethetik a működést, illetve anyagi összeomláshoz vezethetnek."[36]

4.3. Közhivatalok, szervezetek és kirekesztők személyiségi joga a NER-ben

Az alkotmánybírósági határozatban és a különvéleményekben felvetett kérdések korántsem pusztán elméleti jellegűek. Polt Péter legfőbb ügyész ilyen irányú perek tucatját kezdeményezte a szervezet és személye tevékenységét illető politikai és újságírói kritikákat, legin-

- 6/7 -

kább véleménynyilvánítást követően.[37] Fleck Zoltán szerint a joggal való visszaélés határait feszegeti, hogy az ügyészség sorozatosan perre megy, ha valaki a szervezet vagy vezetője tevékenységével összefüggésben kritikát fogalmaz meg - a Polgári Törvénykönyv a személyiségi jogok védelmével kapcsolatos rendelkezései ugyanis nem a közintézmények becsületét vagy emberi méltóságát hivatottak megvédeni.[38] Az az általános attitűd, hogy vita esetén nemcsak a természetes személyek, de a közintézmények és gazdasági szereplők személyiségi jogai is előbbre valóak a közösség információhoz fűződő jogánál.[39]

A helyzet értékeléséhez tehát fontos rögzíteni, hogy a NER-Magyarországon a hatóságok, állami szervek hagyományosan idegenkednek a tevékenységük átláthatóvá tételétől. Újságírók és civil szervezetek, mint az atlatszo.hu vagy a Társaság a Szabadságjogokért, számos olyan ügyben volt kénytelen bírósághoz fordulni közérdekű adatigénylést kérvén, amelyet vélhetően a legtöbb liberális demokrácia hatóságai jogerős bírósági döntés hiányában is automatikusan megadtak volna. A Köztársasági Elnök Hivatala például titokban kívánta tartani, hogy Schmitt Pál milyen ügyekben adott kegyelmet,[40] de az is nehezen igazolható, amikor a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság arc- és testpakolások címkézését és összetételét vizsgálva ólomszennyezett terméket talál, de (vélhetően személyiségi jogi aggályok által vezérelve) közleményében nem nevesíti azt[41] - és, amint látjuk majd, a média is megelégszik a hír átvételével. Magyarországon a bíróságok tárgyalásairól is esetleges, nagy részben a tanács elnökének diszkrecionális döntése függvényében változóan alakul az, hogy mikor és hogyan számolhatnak be a sajtó vagy civil szerveztek munkatársai. A TASZ 2013 novemberében a kérdéssel megkereste az Országos Bírósági Hivatalt, amely elismerte a tárgyalótermi joggyakorlat egységének kialakítása iránti igény jogosságát, de konkrét lépések ezt nem követték.[42]

A TASZ, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország, valamit a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és annak fiókszervezete, a Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) véleménye szerint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény korlátozza a közérdekű adatok megismerésének lehetőségét, a kormány működésének átláthatóságát, és növeli a korrupció kockázatát.[43]

Figyelemre méltó az a gyakorlat is, amikor szélsőjobboldali közszereplők és szervezetek támadják meg személyiségi jogsértésre hivatkozva az őket ilyen minősükben ért kritikát. A legemlékezetesebb Karsai László történész esete, aki 2011. december 14-én, az ATV Start című reggeli műsorában neonácinak minősítette a Jobbikot. A párt jó hírnév megsértése miatt nyújtott be keresetet. A történész a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva: a per tárgya nem annak eldöntése, hogy a Jobbik neonáci vagy sem, hanem a tudományos szólásszabadság. Az alperes érdemi ellenkérelmében arra is hivatkozott, hogy a társadalomtudományi közvélemény, valamint magyar és nemzetközi média jelentős részében a Jobbik neonáci mivolta közhelyszámba menő evidencia, és mellékelt egy elemzést, továbbá véleményeket általa felkért történészektől, akik közül egyesek a felperest neonácinak tartották, míg mások szerint nemzetiszocialistákra illő jellemzőket mutat, olyan vélemény is akadt, amely szerint a párt nem neonáci, csak rasszista, homofób és soviniszta. A Fővárosi Törvényszék 2013. március 26-án meghozott ítéletében[44] megállapította a pártnak a jó hírneve (!) védelméhez fűződő joga megsértését, és a történésznek - az összesen 66 ezer forintot kitevő perköltség és illeték kifizetése mellett - "elégtétel gyanánt" tizenöt napon belül magánlevélben kellett kifejeznie sajnálkozását. Takács Péter Attila bíró szerint a kifogásolt jelző használata "teljesen öncélú és ezért indokolatlan" volt.[45] Az ítélet szerint: "a neonáci minősítés sértő [...], akit [...] a jelenkori plurális demokrácia kialakulása óta az elmúlt két évtizedben a politikai életben ezzel a jelzővel megbélyegeztek, az a szalonképes pártok klubjából kiiratkozhatott. Ha [...] az alperes célja kifejezetten erre irányult, akkor nem kérdés, hogy a használt kifejezés indokolatlanul sérelmes annak a felperesnek, aki demokratikus országgyűlési választások eredményeként került be a parlamentbe."[46] 2014 januárjában a Fővárosi Ítélőtábla ugyan megváltoztatta az első fokú ítéletet és elutasította a Jobbik keresetét, de a jogalkalmazók attitűdéjét és a szervezeti kultúrát jól szemlélteti az eset.[47]

Az attitűd és a gyakorlat azonban perzisztens: egy másik ügyben, ugyancsak az ATV ellen, megint a Jobbik nyert, ezúttal amiatt, mert szélsőjobboldalinak nevezték a pártot. A Médiahatóság, majd a Médiatanács is megállapította, hogy a csatorna megsértette a médiatörvényben foglalt, a politikai hírhez hírolvasói vélemény fűzésére vonatkozó tilalmat, ugyanis a Jobbik "értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, és nemzeti keresztény, de nem szélsőjobboldali" párt.[48] Első fokon a televízió nyert a médiahatóság ellen, de másodfokon a Kúria a párt javára ítélt, ugyanis a "szélsőjobboldali" jelző negatív hatást kelt a nézőkben, így az ATV megsértette a törvényt.[49]

Szigeti Tamás[50] így ír a jelenségről: "Nem ez az első eset, amikor szélsőjobboldali csoport kéri ki magának a fasiszta vagy neonáci megnevezést. Egy rádiós műsorvezető a szélsőjobboldali motoros társasággal szemben veszített pert, akiket lefasisztázott. Elfogadhatatlan az, hogy a bíróság szerint egy parlamenti pártnak ugyanolyan jogilag védendő a hírneve, mint egy magánszemélynek. Egy parlamenti párt csak a nyilvánosságban él, a választók szavazataiért küzd, nincs emberi méltósága (ami a jó hírnév alapja emberek esetén) vagy legitim anyagi érdekei (ami a cégek jó hírnevének védelmét - korlátozottan - megalapozza). Elfogadhatatlan az is, hogy a bíróság egy politikai pártról alkotott politikai vélemény igazságtartalmát vizsgálja. Értelmezhetetlen az a bírósági kérdés, hogy egy politikai véleménynyilvánítás »indokolt-e«, ahogyan az is, hogy egy pártról vé-

- 7/8 -

leményt alkotni »öncélú-e«. A szólásszabadság lényege, hogy nem kell indokolni azt, mi valaki véleménye, és mi a célja annak közlésével. [...] A sértődős közszereplő vagy a megbántott politikus a bíróságokon sokszor megértő fülekre talál. Ma ott tartunk, hogy a szólásszabadság védelme ahelyett, hogy még a nácikra is kiterjedne, inkább rájuk korlátozódik. A Karsai-ügy a maga furcsa módján szimbolizálja ezt az abszurditást. Az antiszemita pártot, motoroscsoportot vagy aktivistát nem lehet érzékenységében sérteni és annak nevezni, amit a kritikus gondol róla, de a szélsőjobboldaliak roma polgárok likvidálására való felszólítása elfogadható. Az az ügyészség, amely a melegfelvonulás fizikai megtámadására uszító szélsőjobboldali blogger ellen még eljárás megindítását is szükségtelennek tartja, az perli a filozófust, aki az ügyészség pártatlanságát megkérdőjelezi. [...] [A] magyar közéleti sajtópereskedés akkor is bénítólag hatna a sajtó- és szólásszabadság érvényesülésére, ha kevés ügyben veszítene a szólás - ugyanis önmagában a jogi eljárások is béklyót jelentenek. [...] Ma úgy állnak a dolgok nálunk, hogy csak a gyűlöletbeszédnek nincs »tranzakciós költsége«, és nincs kockázata. Ebből egyenesen következik, hogy egy ilyen közegben kinek a hangja erősödik fel. Az alkotmányjogban dermesztő hatásként (chilling effect) hívják azt a szóláskorlátozó hatást, amely a jogszabályok bizonytalan alkalmazásából ered. Ma Magyarországon egyedül az intoleráns szólás az, amelyet nem dermeszt semmi. És ez pont az ellentettje annak, amiért [...] az amerikai Legfelsőbb Bíróság és az első magyar AB szerint a szólásnak védettnek kell lennie."

4.4. Nyilvánosság a bírósági eljárásban a NER-ben

Külön érdemes kitérni a nyilvánosság és a felelősség a bírósági eljárásokban megjelenő kérdésre. Az utóbbi években sokat javult a bírósági határozatok elektronikus adatbázisokon keresztül történő elérhetősége, de ügyszám (!) ismerete nélkül még így is nagyon nehéz ítéleteket megtalálni. Leginkább azért, mert a nyilvántartásokban, a személyes adatok védelmére hivatkozva szinte mindent anonimizálnak. A fent említett sajtóperekben a médiumok mellett a kormánypárt nevét, de a legfőbb ügyész személyazonosságát is védi a bíróság az illetéktelennek ítélt beazonosíthatóságtól. Amikor a sajtóhíreket követve a szakszerű hivatkozások biztosítása céljából elkezdtem keresni az adatbázisban, ilyenekre bukkantam például az Élet és Irodalom említett ügyében: "az »É...I...« című közéleti és irodalmi hetilapban [...] cikksorozatot tettek közzé az akkor folyamatban lévő alkotmányozásról [...] »A...? III.« cím alatt [...] A szerző [...] azt a következtetést vonja le, hogy »amíg a F...-pártszövetség kormányon van, gyakorlatilag kivonja a kormányzó többséget az elkülönült hatalmi ágak kontrollja alól«." Ezáltal "II. rendű felperesre és személyén keresztül az egész ügyészi szervezetre valótlan és sértő kifejezéseket használ".[51] Egy másik, a Fővárosi Bíróság által hozott, láthatóan nem a közérthetőséget és a történet megismerését priorizáló módon szövegezett ítélet szerint pedig "[a] bíróság megállapítja, hogy a II. r. alperes megsértette a II. r. felperes jó hírneve védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett www.1-es honlap neve honlapon 2010. június 14. napján »cikk címe« címmel megjelent írás illusztrációjaként II. r. felperest (II. r. felperes neve legfőbb ügyész helyettest) és az I. r. felperes (Legfőbb Ügyészség) akkori vezetőjét (1-es személyt) ábrázoló képaláírásban (»felirat« felirattal) valótlanul állította, hogy a II. r. felperes (II. r. felperes neve) a cikkben utalt korrupt ügyész."[52]

Fontos megjegyezni, hogy a gyakorlat retrogádabb a jogszabálynál is. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 166. §-a alapján "(1) A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatban szereplő személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. Egyebekben a határozatban szereplő egyes személyeket az eljárásban betöltött szerepüknek megfelelően kell megjelölni. (2) A közzétett határozatban - ha törvény másként nem rendelkezik - nem kell törölni a) az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és [...] az e minőségében eljáró személy családi és utónevét, illetve [...] beosztását, ha az adott személy az eljárásban közfeladatának ellátásával összefüggésben vett részt, [...] c) az alperesként pervesztes természetes személy nevét, továbbá jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevét és székhelyét, ha a határozatot olyan ügyben hozták, amelyben jogszabály alapján közérdekű igényérvényesítésnek helye van, d) az egyesület vagy alapítvány nevét, székhelyét és képviselőjének nevét, e) a közérdekből nyilvános adatot."

Ennek ellenére a Fővárosi Ítélőtábla honlapján 2014 szeptemberében is "G. P. polgármesterről" olvashatunk.[53] A személyes adatok kezelésének doktriner, és nem is a törvény által megkövetelt felfogására különösen szép példa a Csongrád Megyei Bíróság, Pap János bíró által jegyzett ekként anonimizált ítélete:[54] "Ezt megelőzte az az esemény, hogy a felperes a polgármesterrel szemben büntető feljelentést tett abból az okból, hogy Nobel-díjas magyar író Sorstalanság című könyvének a középiskolások részére történő ajándékozását rendelte el a képviselőtestület a polgármester javaslatára." A "titkosítás" azért is abszurd, mert a kitakart információk sok esetben de facto nyilvánosak, és egy egyszerű Google-keresés révén hozzáférhetőek.

4.5. Médiafelelősség a NER-ben

A közszféra transzparenciája, és ezáltal a demokratikus kontroll tekintetében további lényeges jelenség az, hogy Magyarországon a média és az állami hírügynökség beszédmódja is követi a jogalkalmazók és az állami hatóságok megközelítését - holott akár társadalmi fele-

- 8/9 -

lősségvállalásból vagy az egyébként hivatalosan vallott szakmai elvek alapján (adott esetben a polgári engedetlenséget követő szankciók felvállalásával vagy stratégiai perekhez vezető) eltérő gyakorlatot is követhetnének. Így vezető közéleti napilapokban, hírportálokon olvashatunk a "H. György VII. kerületi polgármester", vagy "K. Zoltán szegedi sztárügyvéd"[55] ellen folyó büntető eljárásokról, vagy a Honvédelmi Minisztérium vesztegetési botrányával kapcsolatban "O. János dandártábornok"-ról,[56] Dr. B. Krisztiánról, egy budai kórház főigazgatójáról, aki durván bántalmazott, majd savval leöntött egy nőt,[57] vagy a hivatalos eljárásban történt bántalmazás miatt elítélt K. Péter törzszászlósról és B. Krisztián rendőr törzsőrmesterről.[58] Egy bolti lopáson ért (fogkefét, parfümöt, körömlakkot eltulajdonító, és mellesleg az egyik legnagyobb sajtónyilvánosságot kapott romagyilkosságokat tárgyaló) bíró[59] mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló, számtalan hírportált és sajtóterméket bejáró hír tudósítói közül egynek sem jutott eszébe, hogy releváns lehet az érintett neve. Ahogyan egy 2014-ben komoly társadalmi vitát és hivatalos vizsgálatot is kiváltó pedofil széles körben ismert pedagógus és televíziós szerkesztő esetét vélhetően kifejezetten e célból nyilvánosságra hozó (egyébként több szakmai díj birtokosaként országosan ismert) újságíró sem gondolt arra, hogy S. Pál nevét le lehetne és kellene írnia.[60]

A média kritikátlanul követi a jog hibás megoldásait: elfogadják, hogy a rendőr arcát kitakarják (esetleg vicces rajzfilmkarakterekkel helyettesítik),[61] ami már csak azért is visszás, mert 2012 januárjában a fontosabb médiumok vezetőit tömörítő Főszerkesztők Fóruma megalkotta az Önszabályozó Etikai Irányelvek elnevezésű normagyűjteményt, amely szerint: "Az újságíró közszereplőnek tekinti - a tevékenységével összefüggésben - a következő személyeket: a) minden választott tisztséget betöltő személyt, b) minden közhivatalt ellátó személyt, c) minden közfeladatot ellátó személyt, d) minden, munkáját a nyilvánosság előtt végző személyt (színészek, műsorok szereplői, zenészek, egyéb művészek, sportolók, egyházi vezetők, üzletemberek, újságírók, egyetemi oktatók, polgárőrök, közérdeklődésre számot tartó perekben szereplő ügyvédek, sportegyesületek vezetői stb.), e) minden, bármilyen mértékben közvetett vagy közvetlen állami tulajdonban lévő, illetve monopolhelyzetben lévő, avagy közbeszerzésben érdekelt cég tisztségviselőit, akik az adófizetők pénzével kapcsolatos tranzakciókban vesznek részt [...] Ha közszereplőt vádolnak bűncselekménnyel, az ártatlanság vélelme ugyanúgy megilleti, mint bárki mást, ugyanakkor indokolt és szükséges neve és funkciója közlése."[62]

E fejezet rámutatott arra, hogy a NER jogalkotási és jogalkalmazási sajátosságai gyakran nemcsak kontinuitást mutatnak korábbi, megítélésem szerint hibás és káros jogalkalmazói gyakorlattal, de néhány kritikus ponton e beidegződéseket az állami, közhatalmi szférán kívülről érkező ellenhatás sem gyengíti. ■

JEGYZETEK

[1] 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról.

[2] Csak egyetlen példa: Magyarország az olyan - egyébként kisebbségben lévő - európai országok közé tartozott, ahol az adatvédelmi biztos fellépésének köszönhetően a Google Street View csak szigorú feltételek között jelenhetett meg. L. Kulcsár Zoltán: Jóri zöld utat adott a Google Street View-nak. www.adatvedelmiszakerto.hu/2011/07/jori-zold-utat-adott-a-google-street-view-nak/ (2011.07.06.)

[3] "Figyelmeztető tény, hogy tárgyát tekintve rendre az ügyek kisebb hányada tartozik az információszabadság körébe. Adatvédelem és az adatnyilvánosság között az egyensúly részben jogalkotási, részben jogalkalmazási hibákból adódóan aránytalan: sok esetben az adatvédelem az adatnyilvánosság, a transzparencia kárára érvényesül; az átláthatóság megteremtését, közvetve fontos alkotmányos érdekek érvényre juttatását akadályoznak (sokszor vélt) adatvédelmi akadályok. Ugyanakkor nyilvánosságot kapnak olyan adatok, amelyek a magánszféra-védelem körében joggal védendők. Az adatvédelmi biztos ebben a helyzetben az adatvédelem és az adatnyilvánosság közötti egyensúly létrehozatalára kell, hogy törekedjen [...] Az egyensúly lényege, hogy az adatvédelem - a törvényhozó eredeti szándékának megfelelően - mindenkor mint a magánszféra-védelem fontos, az információs társadalom körülményei között hatékony eszköze érvényesüljön; ám ne váljon öncéllá, s különösen ne akadályozza az adatnyilvánossághoz fűződő legitim érdekeket." (Adatvédelmi Biztos Irodája: Információszabadság napja 2010: "Adatvédelem kontra adatnyilvánosság - új egyensúly?" 2010. szeptember 7. abi.atlatszo.hu/index.php?menu=0/Sajtokozlemenyek&dok=20100907_ABI_1)

[4] Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló 2003. évi III. törvény alapján közszereplőnek az a személy minősül: "aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve, aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította". Bővebben l. A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban. Médiakutató 2006. 3. sz. Bayer Judit így ír erről: "Az Alkotmánybíróság számos határozatában említi a »közszereplő politikus« fogalmát [...] A 36/1994. (VI. 24.) alkotmánybírósági határozat indokolásában így fogalmaz: »a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében«. Ebből nyelvtani értelmezés útján arra következtethetünk, hogy a közszereplő tágabb kategória, mint a politikusok és közhivatalnokok köre. Ugyanabban a bekezdésben pedig »közszereplést vállaló személyeknek« nevezi őket (II. 2.). De nevezi őket »közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló« személyeknek is, máshol pedig a »közélet szereplőinek« (III. 1.). [...] A Ptk. kommentárja szerint közszereplésnek az a megnyilvánulás minősül, amely befolyásolja a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását [...] Nyilvánvalóan nem csupán a közhatalmat birtokló, politikai közszereplőket tekinti ilyennek, mivel megemlíti a »művészi, tudományos, illetve irodalmi működés körén kívül eső, így tehát az 'egyébként' közszereplést vállaló személy« esetét is. Ebből arra következtethetünk, hogy a művész, az irodalmár stb. is közszereplőnek minősül, és ehhez képest vannak »egyéb« közszereplők." A közélet és a közszereplés fogalmának változásai a webes társadalomban. Médiakutató 2005. 3 sz.

[5] A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye: "Az új Ptk. kodifikálja azt a bírói gyakorlatot is, mely szerint nem csupán nyilvános közéleti szereplés, hanem tömegfelvétel készítése és nyilvánosságra hozatala, felhasználása is olyan magatartás, amelynek jogszerűsége nem feltételezi az érintettek hozzájárulását. A tömeg fogalmát az új Ptk. nem definiálja, a

- 9/10 -

bírói gyakorlat szerint tömegfelvételnek számít, ha az ábrázolás módja nem egyéni, az egyes résztvevők nem elkülönülten jelennek meg a felvételen, hanem tömegként. Nyilvános eseményről szóló vagy nyilvános helyen készült tudósítás kapcsán azonban a bírói gyakorlat értelmében sincs lehetőség arra, hogy a felvétel a tömegből külön is kiemelve, egyéniesítve mutasson be egy-egy résztvevőt a hozzájárulása nélkül. A fentiek alapján kijelenthető, hogy téves az az állítás, amely szerint »ha valaki belesétál a képünkbe, miközben fotózunk, akkor lényegében mi sértünk vele törvényt«, ugyanis az akaratlan, vétlen magatartást a polgári jog nem szankcionálja." www.mabie.hu/node/2231

[6] L. www.mabie.hu/node/2231, továbbá Janecskó Kata: Fotózzon ezentúl, aki mer. index.hu/belfold/2014/03/14/fotozzon_ezentul_aki_mer/ (2014.03.14.), Eötvös Károly Intézet: Ha a rendőrnek nincs arca, nincs felelőssége sem 2.0. - Az AB elé vittük az ügyet. www.ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=603

[7] Ki kell takarni a rendőrök arcát. index.hu/belfold/2012/11/26/ki_kell_takarni_a_rendorok_arcat/ (2012.11.26.)

[8] A rendőröknek mától nincs arcuk. hvg.hu/itthon/20140315_A_rendoroknek_matol_nincs_arcuk (2014.03.15.)

[9] Bodolai László: A jelenkor és a rendőr arca. Élet és Irodalom LVIII. évf. 40. sz. 2014. október 3.

[10] "Arra a kérdésre, hogy akkor a bírókat, ügyészeket miért szabad, a bírósági tárgyaláson részt vevő rendőröket viszont miért tilos fotózni, a bíróságok szerint a büntető eljárásjogi törvény vonatkozó szakasza adja meg a választ: »a bírósági tárgyalásról a nyilvánosság tájékoztatása érdekében hang- vagy képfelvételt a tanács elnöke engedélyével, a bírósági tárgyaláson jelenlévő személyről - a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészen és a védőn kívül - csak az érintett hozzájárulásával szabad készíteni.«" Uo.

[11] "Az Alkotmánybíróság határozatát pár nappal azután tette közzé, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága értesítette az Indexet az ügy befogadásáról." Uo.

[12] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, ABK 2014, 1288.

[13] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [2]

[14] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [36]

[15] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [44]

[16] 1/2015. számú BKMPJE határozat

[17] www.lb.hu/hu/sajto/sajtokozlemeny-kuria-12012-bkmpje-jogegysegi-hatarozatanak-hatalyon-kivul-helyezeserol

[18] www.hirado.hu/2015/01/26/ujra-lehet-mutatni-a-fotokon-az-intezkedo-rendorok-arcat/, Kúria: nincs egyértelmű jogi helyzet a rendőrök sajtófotózása ügyében, MTI (2015.01.26.)

[19] www.ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=771

[20] Kfv.III.39.302/2010/8. L. még Pap András László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséről. Zaklatásnak minősülhet-e egy polgármester rasszista megnyilatkozása? Jogesetek Magyarázata 2012. 1. sz. 91-100. o.

[21] Kende megint vesztett Németh Miklós ellen. index.hu/belfold/2010/09/28/kende_megint_vesztett_nemeth_miklos_ellen/ (2010.09.28.)

[22] A Tolna Megyei Bíróság másodfokú ítélete megváltoztatta a döntést, és kötelezte a Paksi Atomerőmű Zrt.-t dokumentumok nyilvánosságra hozatalára. L. pl. Energia Kontroll Program 2011; hvg.hu/itthon/20110208_paksi_atomeromu (2011.02.08.)

[23] Ők lehetnek az új AB-tagok. index.hu/belfold/2014/09/15/zart_ulesen_targyalnak_a_leendo_ab-tagokrol/ (2014.09.15.)

[24] Pf.20.304/2005/8.

[25] Társaság a Szabadságjogokért v. Hungary (37374/05) Judgement of 14 April 2009, ECtHR

[26] L. pl. 444.hu/2014/07/15/orban-gaspar-levelet-irt-a-444-nek-ne-kozoljenek-velem-foglalkozo-cikket/

[27] L. Hidvégi Fanny: Habonyodalom. ataszjelenti.blog.hu/2013/03/18/habonyodalom, Közszereplés: elkaptuk Habony Árpádot a parlamentben egy kamerával. hvg.hu/itthon/20130705_Video_Habony_Arpad_kozszereplo (2013.07.05.)

[28] L. pl. Korózs: Senkiháziaknak nincs helye közöttünk. www.hirado.hu/2014/02/14/korozs-senkihaziaknak-nincs-helye-kozottunk/ (2014.02.14.)

[29] 7/2014. (III. 7.) AB határozat, ABK 2014, 230.

[30] 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye [83]

[31] 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye [103], [105]

[32] Hegyi Szabolcs - Simon Éva: Szólásszabadság elleni fegyver lett belőle. ataszjelenti.blog.hu/2013/02/15/baj_van_az_uj_ptk-val_4_resz_szolasszabadsag_elleni_fegyver_lett_belole (2013.02.15.)

[33] Uo.

[34] OSCE/ODIHR Guidelines on the Protection of Human Rights Defenders, 2014

[35] OSCE/ODIHR Guidelines... Para 139.

[36] OSCE/ODIHR Guidelines... Para 43-44.

[37] A Népszava a Fővárosi Törvényszék még a régi Ptk. alapján meghozott elsőfokú ítélete szerint megsértette a Legfőbb Ügyészség és annak vezetője, Polt Péter személyhez fűződő (jó hírnévhez fűződő) jogait és a két felperesnek egy-egymillió forint kártérítést, és ötszázezer forint közérdekű bírságot kellett fizetnie azért, mert a korábban fideszes parlamenti képviselő-jelölt legfőbb ügyészről azt írta, hogy az "ügyészséget kormánypárti politikus, Polt Péter vezeti, aki egymaga dönthet arról, hogy melyik vitatott ügy juthat el bírósági szakaszba és mely bíróságon". Jó hírét félti a legfőbb ügyész. nepszava.hu/cikk/657767-jo-hiret-felti-a-legfobb-ugyesz (2013.06.28.). Hasonló pert kezdeményezett a legfőbb ügyész az Élet és Irodalom, illetve Kis János filozófus ellen, egy 2011 áprilisában megjelent cikk kapcsán, amelyben az szerepelt, hogy "tavaly megválasztották a legfőbb ügyészt, ő 2019-ig tölti be ezt a tisztséget. Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be". Itt sem a Fővárosi Törvényszék, sem a Fővárosi Ítélőtábla nem adott igazat Poltnak, mert úgy látta, hogy Kis János politikai véleményt fogalmazott meg, és nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának határait, szó sem volt ugyanis arról, hogy becsmérlő vagy gyalázkodó, tehát kifejezetten sértő fordulatokat használt volna. ( Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.008/2013/6.) L. még Kovács Kriszta: A befejezett mondat. Szuverén 2011. december 19. www.szuveren.hu/archiv/jog/a-befejezett-mondat. Egy másik ügyben a Népszabadság a bíróság döntése szerint megsértette a főügyész jó hírnevét, és nyolcszázezer forint nem vagyoni kártérítést kellett fizetnie, miután cégek fantomizálásával az első Orbán-kormány idején hírbe hozott Kaya Ibrahim és Josip Tot kapcsán azt írta, hogy "Polt Péter a legsötétebb ügyekből is kimenti párttársait". Az ítélet indoklása szerint a "pártkomisszár" fordulat politikai tartalmú minősítés, értékítélet, így belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, amíg a Népszava esetében a sokkal enyhébb "kormánypárti politikus" jelzőt sem tartotta elfogadhatónak. "A Medgyessy-kormány idején kezdeményezett, majd utóbb az ügyészség utasítására lezárt nyomozásokra hivatkozva állította Kende Péter Az igazi Orbán című könyvében, hogy az »ügyészség blokkol«. Terjedelmes fejezetben elemezte, hogy ezeket az ügyeket milyen megfontolásokból nem akarták végigvinni. A szokásos két felperes csaknem ötven pontba szedte össze a kifogásokat, és ezek közül tizenháromnak a bíróság helyt adott, kimondva, hogy Kende az ügyészség tevékenységével kapcsolatban a szervezet jó hírnevét sértő valótlan tényállításokat tett, illetve hamis látszatot keltett. Miután másodfokon is hasonló ítélet született, a könyv szerzőjének egy-egymillió forint nem vagyoni kártérítést kellett megfizetnie. »Az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást különböző ügyekben« - jelentette ki a szocialista Kovács László még 2003 őszén. Ő szintén a szokatlan gyorsasággal lezárt nyomozásokra gondolhatott, és ebből is per lett. Első fokon a bíróság úgy látta, hogy a politikus erőteljesen, sarkítva fogalmazott, de mégis csak véleményt nyilvánított. A Fővárosi Ítélőtáblán másként látták: Kovács László »azt a hamis látszatot

- 10/11 -

keltette, hogy az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető határozatának meghozatalával bűnpártolást követett volna el« - derül ki a másodfokú ítélet indoklásából. Ezért a verdiktet megváltoztatták, és a politikusnak közleményben kellett elnézést kérnie az ügyészségtől." Lencsés Károly: A megsértett Polt Péter. Népszabadság 2013. június 26. nol.hu/belfold/20130626-a_megsertett_polt_peter-1396217 (Az ügyszámok és a döntések felkutatása sikertelen volt a nyilvánosan hozzáférhető bírósági adatbázisokban.)

[38] Fleck Zoltánnak a fent idézett interjúban megfogalmazott álláspontja, l. Lencsés Károly: A megsértett Polt Péter. Népszabadság 2013. június 26.

[39] Papcsák Ferenc kormánypárti parlamenti képviselő és zuglói polgármester minden médiumot feljelentett, amelyik idézte egy LMP-s önkormányzati képviselő Várnai László blogbejegyzését, ahol azt állította, hogy az általa vezetett önkormányzat tanácsadásért mintegy 80 millió forintot fizet ki rokonainak, sőt hogy Zugló polgármesterénél "az eddigi képviselők közül mindenki, szó szerint mindenki, aki most nem lett képviselő, az valamilyen állást, tanácsadói szerződést kapott a polgármestertől". A feljelentés azokra az orgánumokra is kiterjedt, amelyek közölték helyreigazítási kérelmét, sőt a kommentelőkre is. Példáját később Lázár János parlamenti frakcióvezető, államtitkár is követte. L. pl. Bánlaki D. Stella: Mi a közös bennük? index.hu/belfold/2013/08/08/kozszereplo_vagyok_mindent_szabad/ (2013.08.08.)

[40] tasz.hu/informacioszabadsag/schmitt-pal-kegyelmi-hatarozatai-titkosak; l. még tasz.hu/informacioszabadsag, atlatszo.hu/

[41] Ólomszennyezett arcpakolást találtak a fogyasztóvédők, MTI, 2011. július 21. csütörtök.

[42] Szabó Máté Dániel: Forgathat-e a TASZ a tárgyalóteremben? ataszjelenti.blog.hu/2014/01/28/forgathat-e_a_tasz_a_targyaloteremben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy a TASZ panasza nyomán született, nyilvánossággal kapcsolatos ítéletében (37374/05. sz. kérelem, 2009. április 14-én kelt ítélet) hangsúlyozta a civil társadalom közügyek megvitatásához nyújtott fontos hozzájárulását és azt, hogy ehhez szükséges a különböző információkhoz való széles körű hozzáférés.

[43] A magyar infotörvényt bírálja a Nemzetközi Sajtóintézet, 2013. június 27., www.emasa.hu/print.php?id=10837, www.freedominfo.org/2013/07/hungarian-ngos-call-foi-changes-as-unconstitutional/

[44] Fővárosi Törvényszék 19.P.22.708/2012/10.

[45] Neonácinak nevezte a Jobbikot: Karsai pert vesztett első fokon, 2013. március 23. MTI/Népszabadság

[46] Érdemes hozzátenni, hogy Zagyva György Gyula jobbikos parlamenti képviselő, a Vármegye Mozgalom tiszteletbeli elnöke később így nyilatkozott: "És mindig arra hivatkoznak, hogy ilyen demokrácia, és olyan demokrácia, aminek a védelmében minket meg kell fékezni, csak érdekes módon amikor az a marha nagy demokrácia éppen ránk vonatkozna, akkor nem érvényes! Akkor a fasisztákat el kell taposni, ugye? [...] Ha itt tárgyalás lett volna, biztos, hogy meg tudunk egyezni! Annyit kellett volna neki mondania a szép szájával, hogy KÉREM! Kérem szépen fasiszta bácsik-urak-nénik ne tüntessenek és akkor mi azt mondtuk volna, hogy nem tüntetünk. Most meg vannak sértődve, hogy ide jöttünk, hogy az alkotmányos alapjogainkért vagyunk itt és ez senkinek nem fáj". Harkai Péter: Oi korban élünk. www.commmunity.eu/2011/08/15/oi-korban-elunk/

[47] 2.Pf.20.695/2013/7. sz ítélet.

[48] A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 799/2013. (V. 8.) számú határozata, mediatanacs.hu/dokumentum/158523/m079920130508.pdf

[49] Kfv.III.37.033/2014/3.szám, l. még pl. Nem szélsőjobbozható a tévében a Jobbik. index.hu/kultur/2014/06/03/nem_szelsojobbozhato_a_teveben_a_jobbik/ (2014.06.03.) Jelentős sajtóvisszhangot kapott az az eset is, amikor Vona Gábor Balavány Györgyöt jelentette fel, mert a publicista náci- és nyilasszimpátiával vádolta meg a Jobbik elnökét. L. pl. Bánlaki D. Stella: Mi a közös bennük? index.hu/belfold/2013/08/08/kozszereplo_vagyok_mindent_szabad/ (2013.08.08.)

[50] Szigeti Tamás: A feje tetejére állított szólásszabadság. Szuverén 2013. március 26. www.szuveren.hu/jog/a-feje-tetejere-allitott-szolasszabadsag

[51] Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.008/2013/6.

[52] A Fővárosi Bíróság Bérces Renáta által Budapest, 2011. december 8-án hozott, az adatbázisban csak ekként nyilvántartott ...P..../2010/13.számú határozata.

[53] Kispesti önkormányzat: mégsem sértettek törvény Gajda-féle füzetcsomagok. Index (2014.09.25.)

[54] Csongrád Megyei Bíróság, 2.P.21.514/2008/4.

[55] MTI: Előzetesbe került egy szegedi sztárügyvéd. Index 2011.10.03.

[56] Index: Az ügyészségen már olvasták Budai beadványát Juhász Ferencről. (2011.02.21.)

[57] Egy budai kórház vezetője lehet az óbudai savas támadó. www.nepszava.hu/articles/article.php?id=631427 (2013.03.19.)

[58] Elengedték főnökük fiát a rendőrök, mégis rosszul jártak. hvg.hu/itthon/20140730_rendorseg_eljaras_bantalmazas_felmentes (2014.07.30.)

[59] Bolti lopáson érték a romagyilkosságokat tárgyaló bírónőt. hvg.hu/itthon/20140711_Bolti_lopason_ertek_a_romagyilkossagokat (2014.07.11.)

[60] Magyari Péter: Utána minden állat szomorú. 444.hu/2014/07/09/koitusz-utan-minden-allat-szomoru/

[61] Joób Sándor: A bíróság szerint is vicces, ha egy rendőrnek dinoszaurusz feje van. index.hu/kultur/media/2014/07/04/elso_fokon_nyertunk_lehet_trollarca_a_rendoroknek (2014.07.04.)

[62] Főszerkesztők Fóruma: Önszabályozó Etikai Irányelvek. Budapest, 2012. január 18. L. még Balogh Lídia: Etnikai adatok kezelése a magyarországi sajtóban. Föld-rész 2009. 3-4. sz. 81-91. o.

- 11 -