A fogyasztóvédelem maga interdiszciplináris terület, az ennél szűkebb fogyasztóvédelmi jog pedig "egyfajta vegyes szakjog, amely a közjog és magánjog határán helyezkedik el. Számos szabályt tartalmaz a közigazgatási jog, a polgári jog, illetve a büntetőjog területén, anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat egyaránt."[1] A magánjogi jelleg Bencsik András szerint "az ún. fogyasztóvédelmi anyagi jog - így többek között a fogyasztói alapjogok és a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályok -, míg a közjogi vonás a fogyasztóvédelmi intézményrendszer tekintetében dominál".[2]
A sokirányú kapcsolódási pontokra vonatkozó megállapítások a pénzügyi fogyasztóvédelemként[3] aposztrofált joganyagra is igazak. Előrebocsátom, hogy az egyes jogágakkal való kapcsolati háló felrajzolása nem minden esetben problémamentes, hiszen számos kérdésnek több jogágat érintő vonatkozása is van, így a besorolás ezekben az esetekben esetleges. Egyetlen példával szemléltetve e nehézségeket: a szerződési szabadság tipikusan magánjogi alapelv, de sok esetben - más, alkotmányjogi problémákat feszegető indítványok elbírálása során - az Alkotmánybíróság (is) értelmezte. Jelen írás keretében - a fenti előfeltevések mellett - megkísérelem a pénzügyi fogyasztóvédelem legfontosabb alkotmányos alapjait és alkotmányjoggal való kapcsolódási pontjait feltárni.
Hatályos Alaptörvényünk M) cikk (2) bekezdése[5] immár kifejezetten említi a fogyasztóvédelmet, azonban az alkotmányjogi vonatkozások - mint az alkotmánybírósági joggyakorlatból is kitűnik - mind időben, mind tárgyában nyilvánvalóan tágabb kört ölelnek fel, mint az alaptörvényi szöveg, ezért röviden kitérek a kérdéskör tágabb vonatkozásaira is. Elöljáróban a tárgyi keretekkel kapcsolatban arra utalok, hogy Vértesy László szerint a magyar pénzpiac, hitelvilág és finanszírozás (ez természetesen áll a rájuk vonatkozó fogyasztóvédelmi előírásokra is) alkotmányos fogalmi keretei a jogállamiság és a szociális piacgazdaság,[6] így - bár értekezésben már Vértesy is elismeri, hogy alkotmányossági szempontból a szociális jelzőnek nincs jelentősége[7] - az e fogalmakat értelmező forrásoknak relevanciájuk van a témánk szempontjából.
- 41/42 -
Bár a korábbi Alkotmányunk expressis verbis nem tartalmazott a fogyasztóvédelemre vonatkozó utalást, a jogirodalomban ismertek olyan nézetek, miszerint egyes alapjogoknak (például Bencsik András[8] a gazdasági és szociális jogokat, az oktatáshoz, a tájékoztatáshoz és a jogorvoslathoz, jogvédelemhez való jogot említi) lehetnek fogyasztóvédelmi vonatkozásai. Így a gazdasági és szociális alapjogok kapcsán Bencsik szerint a "rászorulók" fogalmába elvileg a fogyasztók is beleérthetők (lennének), mint olyan személyek, akik a piaci versenyben - többek között az információhiány, a szolgáltatók erőfölénye és egyéb tényezők miatt - fokozott védelmet kell hogy élvezzenek.
Egyes szerzők szerint[9] a korábbi Alkotmány 17. §-ában említett szociális gondoskodáshoz való jogból, illetve annak értelmezése kapcsán levezethető volt a fogyasztóvédelem. Bencsik álláspontja értelmében viszont az Alkotmányban rögzített gazdasági és szociális alapjogok inkább "a szociális biztonság különböző alkotóelemeinek - így többek között a férfiak és nők egyenjogúságának, a munkához és az egészséges környezethez való jognak - alaptörvényi deklarációjaként foghatók fel."[10] Ez utóbbi értelmezés szerint tehát az említett normaszöveg alapján a fogyasztók "kimaradtak" az alkotmányos szintű védelem köréből.
A fogyasztóvédelem szempontjából is alapvető fontosságú jogok az oktatáshoz,[11] valamint a tájékoztatáshoz való jog. E jogok jelentősége fogyasztóvédelmi szempontból általánosan elfogadottnak tekinthető, hiszen éppen ezek a leginkább alkalmasak a fogyasztók hátrányára fennálló információs aszimmetria csökkentésére. A korábbi Alkotmány ugyanakkor ezeket a jogokat nem fogyasztóvédelmi kontextusban szabályozta, sőt a tájékoztatáshoz való jog kapcsán kifejezetten rögzítette, hogy azt a "demokratikus közvélemény kialakítása érdekében" biztosítja.[12]
Ami a jogvédelemhez, jogorvoslathoz való jogot illeti, egyetértek Bencsik Andrással abban, hogy ebben a körben szükség lenne a fogyasztókat terhelő eljárási költségek csökkentésére és az eljárás gyorsabbá tételére. Itt jegyezzük meg, hogy az alternatív vitarendezési fórumok, mindenekelőtt a békéltető testületek felállítása jó irányba tett lépésnek tekinthetők még akkor is, ha jelenleg e fórumok a szolgáltatók részéről szükséges alávetési nyilatkozat hiányában kötelezést tartalmazó döntést nem, csupán ajánlást hozhatnak.[13]
Álláspontom szerint a felsoroltak mellett a korábbi Alkotmány egyéb rendelkezései is tartalmaztak fogyasztóvédelmi vonatkozásokat. Így a 63. §, amely az egyesülési jogot deklarálta,[14] valamint a petíciós jogra vonatkozó 64. §.[15] Az egyesülési jog alapján lehetett ugyanis fogyasztóvédelmi szervezeteket létrehozni, míg a panaszjog adott esetben - egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában - végső hivatkozási alap lehetett a fogyasztók számára valamely sérelem kivizsgálásának kezdeményezése során.[16] Hajnal Zsolt pedig arra mutat rá, hogy az egészséghez való jog a fogyasztók egészséghez való jogát is magában kell hogy foglalja.[17]
A fogyasztóvédelem alkotmányos rangra emelését számos szerzővel együtt magam is üdvözlöm.[18] A továbbiakban azt vizsgálom, hogy mit is jelent, illetve milyen gyakorlati következményei lehetnek a fogyasztóvédelem Alaptörvényben történt nevesítésének.
Az Alaptörvény a tisztességes gazdasági versennyel egy cikkben említi a fogyasztóvédelmet. Ebből következhet olyan értelmezés, hogy a jogalkotó a tisztességes piaci verseny érdekében, illetve ahhoz kapcsolódóan kívánja biztosítani a fogyasztók védelmét. A magam részéről bízom benne, hogy a törvényhozó nem egy ilyen, a fogyasztóvédelmet szűkítő értelmezést tett magáévá. Bár elterjedt az a felfogás, miszerint a hatékony verseny szolgálja leginkább a fogyasztók érdekeit, a versenyjog és a fogyasztóvédelem elkülönítése érzékelteti, hogy a fogyasztóvédelem esetén ennél többről van szó. Szemléletesen mutat rá a különbségekre Fekete Orsolya, amikor kiemeli, hogy a versenyjog a verseny tisztaságán keresztül a fogyasztók közösségét, míg a fogyasztóvédelmi jog az egyes fogyasztókat védi; másrészt az általánosan elfogadott[19] öt fogyasztói alapjogból a Gazdasági Versenyhivatal tevékenysége a fogyasztók gazdasági érdekeit és a tájékoztatáshoz való jogot érintik.[20] Gyakran hangsúlyozzák, hogy kívánatos lett volna legalább felsorolásszerűen a védeni kívánt fogyasztói alapjogok nevesítése az Alaptörvényben.[21] Ennek Bencsik András szerint legalább két előnye is lenne:
1) egyrészt jobban orientálná az ágazati jogalkotást,
2) másrészt alkalmazhatók lennének az alapjogvédelem körébe tartozó intézmények.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
