A szerző a sportolói szerződéseket érintő jogviták magyarországi bírósági gyakorlatát dolgozza fel. Hangsúlyozza, hogy a vizsgálható jogesetek száma viszonylag kevés, a konfliktusok kisebb része jut el csak a bírósági szakaszba. Ezzel együtt a jogalkalmazás legfontosabb iránymutató döntéseiből a jogalkotás számára is hasznosítható következtetések vonhatók le. Kiemeli, hogy a sportolói jogállást érintő szerződések magánjogi szerződések, ebből következően a jogviták elbírálása során elsődlegesen a polgári jogi szerződések alapvető rendelkezéseire kell figyelemmel lenni, így a szerződéses szabadságra, a visszterhességre, az együttműködési kötelezettségre, valamint a pacta sunt servanda elvére.
The author elaborates the Hungarian case law regarding the legal disputes of the athlete contracts. To emphasize, the number of the cases to be examined is relatively low, a smaller rate of the conflicts gets to the court phase. Nevertheless, for the legislation also useful conclusions can be drawn from the most important guiding decisions of the judicature. The author stresses that the contracts concerning the athletes' legal status are civil law-contracts, therefore firstly the fundamental provisions of the civil law-contracts shall be taken into account during the course of adjudication: the autonomy of the parties to a contract, the reciprocity, the duty of cooperation, and the principle of pacta sunt servanda.
Der Autor arbeitet das ungarische Richterrecht der Rechtstreitigkeiten der Sportlerverträge aus. Es muss betont sein, dass die Zahl der prüfbaren Rechtssachen gering ist, ein weniger Teil der Streitereien kommt zum Gerichtsverfahren. Jedenfalls kann man aus dem wichtigsten richtunggebenden Entscheidungen der Rechtsanwendung für die Rechtsetzung auch nützliche Konsequenzen ziehen. Er betont, dass die Rechtstellung der Sportler betreffende Verträge zivilrechtliche Verträge sind, daher soll man während der Beurteilung der Rechtsstreitigkeiten zuallererst die grundlegenden Bestimmungen der zivilrechtlichen Verträge beachten: die Vertragsfreiheit, die Entgeltlichkeit, die Pflicht zur Zusammenarbeit und das Prinzip pacta sunt servanda.
A szerződéses jogviták - amennyiben kivételesen az egyik szerződő fél nem a közhatalmi jogosítványait gyakorolja a vele alárendeltségi viszonyban álló ügyféllel kötött közigazgatási szerződés által - a polgári anyagi jog, tágabb értelemben a magánjog területére tartoznak. A polgári jog az emberi életviszonyokból eredő, az életviszonyokat elsődlegesen saját döntéseik alapján, önálló akaratukkal alakító - az elfogadott jogirodalmi értelmezés szerint a római jogban kialakult bonus et diligens pater familias továbbélésével megjelenő normatív emberképből eredő[1] - idealizáltan döntéseikért felelősséggel tartozó jogalanyok magatartásait szabályozza, elsődlegesen diszpozitív, azaz eltérést engedő rendelkezések révén. Értelemszerűen mások az egyes életviszonyok, így valamilyen tekintetben mindegyik életviszony különleges is. A jogalkotás azonban egy absztrakt folyamat, az életviszonyokat modellezni kívánja, de előre nem tudja leképezni egy adott jogvita valamennyi speciális körülményét. A magánjog pedig különösen törekszik arra, hogy szabályai minél inkább elvont életviszonyokat jelenítsenek meg, lehetőség szerint úgy, hogy egy adott jogvita sajátosságait ne előre a jogszabályok, hanem a jogvitát elbíráló jogalkalmazó vegye figyelembe.
A sportolói jogállást érintő szerződések is magánjogi szerződések: a sportoló és a tevékenységét igénybe vevő, annak feltételeit részben biztosító sportszervezet közötti szerződés is polgári jogi (munkajogi) szerződés. A magánjogi jogviszonyoknak pedig az a jellemzőjük, hogy az egymással mellérendelt viszonyban álló, autonóm mozgástérrel rendelkező, a jogviszonyba jellemzően önkéntes döntéseik alapján belépő jogalanyok egyenjogúak, jogaik és kötelezettségeik egymásnak megfeleltethetők. A sportolói magánjogi jellegű szerződések is rendelkeznek mindazokkal az alapvető jellemzőkkel, amelyekkel akár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által szabályozott tipikus, akár a Ptk.-n kívüli nevesített atipikus vagy nevesítetlen szerződések bírnak. Így lényeges elemük a szerződéses szabadság, amely értelmében a felek szabadon köthetnek szerződést, szabadon választhatják meg a másik szerződő felet, szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát; a visszterhesség, amely szerint a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár; az együttműködési kötelezettség, amelyből az következik, hogy a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés
- 12/13 -
megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során is együttműködni; továbbá a pacta sunt servanda elve, amely szerint a szolgáltatást a szerződés tartalmának megfelelően kell teljesíteni.
Nyilvánvalóan a társadalmi-gazdasági fejlődés ezt a "tiszta" modellt már régen meghaladta: így különösen a szerződő felek erőpozícióinak eltérése miatt, a gyengébb fél (fogyasztó, munkavállaló) érdekében az anyagi jog a szerződés típusát, tartalmát, esetleg a szerződéskötés és a partnerválasztás szabadságát is érintő közjogi jellegű korlátozásokat is bevezethet, ennek a korlátozásnak azonban kivételesnek és indokoltnak kell lennie, ellenkező esetben a magánjogban az önálló döntéseiért felelősséggel tartozó emberkép értelme veszne el.
A sportoló és a sportolói szervezet közötti jogviszony a felek önkéntes döntése alapján jön létre, a sportoló a tevékenységét amatőrként vagy - régen szinte kizárólagosan, napjainkban kivételesen - profiként is a klasszikus polgári jog által szabályozott megbízási szerződés vagy a magánjog speciális területét képező munkajog által szabályozott munkaszerződés alapján végzi. Ennek alapján a sportolói szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálásának nem kellene alapjaiban eltérést mutatnia az egyéb szerződéses jogvitákhoz képest. A bírói gyakorlatnak azonban a sporthoz kötődő jogviszonyokat mégis sajátos megközelítésből kell értelmeznie.
A sport szerepe, célja, és jelentősége okán az egyébként magánjogi sportolói - a sportoló tevékenységét, mint különleges szolgáltatást meghatározó - szerződések olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek túlmutatnak a klasszikus szerződéses szabadság adta kereteken. Ezek a sajátosságok magából a sportoló által nyújtott szolgáltatás különlegességéből fakadnak, mi-után eredendően a sport az egészségmegőrzés eszköze, és csak társadalmi szerepéből adódó történeti fejlődése révén jutott el odáig, hogy annak vagyoni értéke egyáltalán felvethető legyen. Ezen túl is bonyolítja a sport különleges helyzetének megítélését az, hogy a sport fogalmi köre sem egyértelmű, abból a jogi szabályozás önkényesen hagy el a közfelfogás szerint sportnak minősülő tevékenységeket - vagy éppen abba önkényesen foglal bele az általános szemlélet szerint nem sportként meghatározható cselekvéseket. Mint ahogyan arra professzor Sárközy Tamás felhívta a figyelmet, nincs olyan magyar jogszabály, amely körülhatárolhatná a sporttevékenységek körét.[2] Ezzel összefügg az, hogy a sport lényegesen szélesebb körű fogalom, mint a versenysport, azonban a "sui generis" jellegű szabályozás, egyes meghatározások szerint a "lex sportiva" a versenyrendszer fejlődésére épült.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
