Hazánkban is növekvőben van az a trend, hogy más tudományágak képviselői saját diszciplínáikat felhasználva kutatják a jog különböző manifesztációit. Talán a legtermékenyebbek ebből a szempontból a jogszociológiai kutatások, azonban a pszichológia és jog házasságának kezdete is már több mint száz évre tekint vissza, illetve a jogi nyelv, és a jog nyelvészeti kutatásai is egyre népszerűbbek. A társadalomtudományi elemzések és kutatások ilyen mértékű térnyerése a jog területén számos elvárt és nem várt következménnyel jár. Az elvárt következmények közé tartozik, hogy jobban megérthessük a jog keletkezésének, alkalmazásának és érvényesülésének törvényszerűségeit. A nem várt fejlemények közé sorolhatjuk a jog társadalomtudományosodását, vagyis azt a jelenséget, amikor a jogot kritikai szemlélettel és empirikus eszközökkel vizsgálják a kutatók. Az ilyen kutatások népszerű területe a bírói munka vizsgálata, melyre hazánkban sajnos csak korlátozott keretek között van lehetőség. Maga a bíró, bár személye és tevékenysége csak a jog alkalmazására hivatott, mégis elválaszthatatlan része a jognak. Jobban, mint más tudományok képviselői és alkalmazói, ugyanis bíró nélkül nem létezne jog vagy jogtudomány. Ennek folyományaként a bíró tevékenységének vizsgálatánál sem egyszerű szétválasztani, hogy vajon a vizsgálat tárgya maga a cselekvést végző ember vagy a jog egy entitásának működése.
Varga Marianna doktori kutatása és annak eredményeként 2020-ban elkészült disszertációja (rövid összefoglalását lásd: Varga 2021) a jogalkalmazás egyik területének nyelvészeti elemzésére vállalkozik. Azonban az értekezés a nyelvészeti elemzés mellett beemeli a hipotézisek bizonyítására a pszichológia egyes területeit is (emlékezés pszichológiája, társas befolyásolás, pszicholingvisztika), multidiszciplináris keretet biztosítva ez által a bírói munka elemzéséhez. A terület lehatárolása már a címadással elkezdődik - "büntetőperes bírósági kihallgatások" elemzése - melyet a Bevezetésben pontosít tovább a szerző, és kutatása tárgyának a bírói kérdezéstechnikák nyelvészeti elemzését jelöli meg. Az elemzés célja annak feltárása, hogy a kontinentális és ezen belül a magyar jogrendszerben megfigyelhetők-e bizonyos kérdezéstechnikák, "kérdésfeltevési mintázatok", melyek segítségével a kérdező célját elérheti. Ez azért is fontos téma, mert az angolszász gyakorlatról - ahol a tanúk és vádlottak kikérdezését alapvetően az ügyész és a jogi képviselő végzik - nagyszámban állnak rendelkezésre kutatások és tanulmányok, a kontinentális jogrendszereket azonban - ahol a tárgyalást vezető bíró feladata a tanúk és vádlottak kikérdezése - kevésbé vizsgálták.
A különböző kérdezési technikák vizsgálatának jogi területen is egyre nagyobb irodalma van. Loftus és Palmer (1974) - eredetileg az emlékezeti teljesítmény vizsgálatára kidolgozott, mára már klasszikussá vált - alapkísérlete óta tudjuk, hogy a kérdések általi befolyásoltság teljesen hétköznapi jelenségnek tekinthető. Aktuális gondolkodási sémáink emlékezetünket is befolyásolják, a sémák pedig nyelvi komponenseiken keresztül aktívan és passzívan is előhívhatóak. A jogérvényesítés vagy jogalkalmazás során alkalmazható és alkalmazandó kérdezéstechnikák több szempontból csoportosíthatóak, felhasználásuk pedig függ a kérdező céljától, pozíciójától és lehetőségeitől is. A már említett angolszász jogrendszerben a kérdezők célja - bár deklaráltan az igazság kiderítése - olykor homlokegyenest ellenkező lehet egymáshoz képest. Az ügyész a vádat képviseli, míg a védő az ügyfél érdekeit, így a kérdésfeltevések is ezen céloknak vannak alárendelve. A rendőrségi kihallgatások célja ugyancsak a tények kiderítése, azonban itt lehetőség nyílik időben elnyújtottan, többféle módszer bevetésére is. Amikor a történések felidézése kulcsfontosságú lehet a tények kiderítésében, a szakemberek olyan "emlékezetserkentő" kérdezéstechnikák alkalmazását szorgalmazzák, mint például a Geiselman és Fisher által 1992-ben kidolgozott kognitív interjútechnika. Ám ilyen, speciális környezetet és módszertant igénylő kikérdezésre például bírósági kihallgatások során nincs lehetőség. Ennek ellenére a bírói kikérdezésnek is szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Elfogulatlannak és befolyásolásmentesnek kell lennie annak érdekében, hogy a tények feltárása és az eljárás tisztasága ne sérüljön. A bírónak hozzá kell jutnia alapvető információkhoz a legkülönbözőbb nyelvi kódokat használó felektől is, miközben figyelemmel kell lennie a tárgyalás menetére és szabályszerűségére is. Mindezek rendkívül időszerűvé teszik, hogy a hazai gyakorlatot alapul véve, foglalkozzunk a bírói kérdésfeltevések tudományos vizsgálatával.
- 22/23 -
Varga Marianna értekezése öt jól elkülöníthető részből áll. A bevezető részben a szerző a disszertáció műfaji előírásainak megfelelően megjelölte a kutatás célját, relevanciáját, a kutatási kérdéseket és a kutatás hipotéziseit, majd az első részben a kutatás tágabb elméleti hátteréről kaphatunk képet.
A szerző empirikus kutatását öt hipotézis és két kiegészítő jellegű kutatási kérdés mentén építette föl. Abból indult ki, hogy egy kérdés nyelvi elemei a kérdező szándéka ellenére is eredményezhetik a válasz befolyásolását.[1] Mivel a bírók ennek többé-kevésbé tudatában vannak, ezért kikérdezéseik során a befolyásolás minimalizálására törekednek, mely törekvés "bizonyos nyelvi elemek használatában tetten érhető".[2] További hipotézise, hogy a bírói gyakorlat kialakíthat olyan diszpozíciókat az egyes bírókban, melynek segítségével "a puszta nyelvi jelentés a bírók számára tudatosan is elérhető lehet a bírósági kihallgatásokban".[3] Az utolsó két hipotézis vonatkozik a felek tudatos vagy félig tudatos befolyásolási kísérleteire. Ennek célja a bírók oldaláról a kihallgatott együttműködésének kialakítása és megőrzése, amire a tények minél pontosabb feltárása érdekében van szükség, és amit a bíró a kihallgatott felé irányuló pozitív attitűdjének kialakításával és fenntartásával próbál elérni.[4] Ezalatt a vádlottak - akik adott esetben a tények nem teljesen pontos feltárásában lehetnek érdekeltek - a bírói pozitív attitűd fenntartása mellett, a tanúkhoz képest több tudatos benyomáskeltéssel élhetnek a kihallgatás során.[5] A két kiegészítő kutatási kérdés a tanúvallomások és az emlékezet témakörével foglalkozik, de továbbra is a nyelv oldaláról. Bartlett (1932) sémaelmélete az emlékezet konstruktív jellegét is feltárja, melynek jogi területen való vizsgálata az utóbbi fél évszázad slágertémájává vált.[6] A disszertáció ezért kitér annak vizsgálatára is, hogy vajon "milyen hamis emlékeket okozó verbális hatások érhetik a tanúk emlékezetét a bírósági meghallgatásuk előtt, amelyek ezáltal képesek befolyásolni a bíróságon tett vallomásukat",[7] és alkalmaznak-e a bírók olyan tudatos stratégiákat, amelyekkel megpróbálják elkülöníteni a hamis emlékeket a valódi tényekre való emlékezéstől.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
