Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 2001 tavaszán emlékkönyvet adott ki a nemzetközi magánjog világszerte elismert professzora, Dr. Mádl Ferenc 70. születésnapja tiszteletére. Az ajándékozó kollégák, barátok, tanítványok, az ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi - és Polgári Jogi Tanszékének egykori és jelenlegi munkatársai. A kötet tizenhét , mind stílusát, mind tárgyát tekintve különböző, a civi-lisztika szinte minden területét átfogó tanulmányt tartalmaz. A változatos témaválasztás az Ünnepelt széles körű tudományos tevékenységére is utal.
Mádl Ferenc életművében kiemelkedő szerepet játszik az Európai Unió jogának kutatása. Magyarországon a legelsők között ismerte fel a közösségi jog jogtudományi jelentőségét, és már 1974-ben jelentős monográfiát írt e témakörben (Mádl Ferenc: Az Európai Gazdasági Közösség Joga, Akadémiai Kiadó, Budapest 1978). A tanulmánykötet négy tanulmánya kifejezetten közösségi jogi témájú, de más tanulmányok is gyakran hivatkoznak közösségi jog vívmányaira vagy az uniós csatlakozással kapcsolatos, a magyar jogot érintő kihívásokra.
Berke Barna: Az európai közösségi jogrend strukturális elveiről (33-54 o.) írt tanulmányának célja, hogy az EK hatásköréről, a közösségi jog autonómiájáról és szupremációjáról kialakult tagállami és az EK Bírósága által képviselt álláspontok bemutatásával elméleti alapot nyújtson a hazánkkal kötendő csatlakozási szerződés és a magyar alkotmány úgynevezett "csatlakozási klauzulájának" megalkotásához.
A közösségi jog az EK Bírósága által alkotott koncepcióknak megfelelően sok szempontból úgy működik, mint az önálló jogrendszerű EK saját belső joga, amely önerejénél fogva jelenik meg a tagállami jogrendszerekben, és ott alkalmazási elsőbbséggel bír. E koncepciók azonban nem problémamentesek, ugyanis a ma irányadó levezetéssel nem határozható meg a tagállamoktól független össz-európai legitimációforrás, amely megalapozná a közösségi intézmények közhatalmi cselekvéseinek legitimitását, és ezzel a közösségi jog tagállamoktól független, autonóm érvényességét. A legtöbb tagállam parlamentje és alkotmánybírósága egyetért abban, hogy a közösségi jog nem önmaga erejénél fogva élvezi az érvényes jog státusát a tagállamokban, hanem azért, mert a tagállamok meghatározott hatásköreik gyakorlását a csatlakozási szerződéssel az Európai Közösségeknek engedték át. A legutoljára csatlakozó országok alkotmányai, valamint a Maastricht-i és Amszterdami Szerződés aláírását követő alkotmánymódosítások ezért nagy hangsúlyt fektettek az EK nemzetközi szerződésen alapuló nemzetközi szervezetként való bemutatására, és annak leírására, hogy a közösségi jogot az alkotmány felhatalmazása alapján kell érvényesnek tekinteni a tagállamokban.
Ha Magyarország elfogadja ezt a nézetet, akkor a csatlakozási szerződésben ki kell mondani , hogy a közösségi jog a megalkotásával (hatályba lépésével) a magyar jogban érvényesnek és a közösségi jogi paraméterek szerint alkalmazandónak tekintendő, egyértelművé téve azt, hogy a közösségi jogot az - EK Bíróság e tárgyban alkotott állásfoglalásával ellentétben - a magyar jogban is a kihirdető törvény erejénél fogva (végső soron az alkotmányi felhatalmazás alapján) kell érvényesnek tekinteni.
A hatáskör átengedésének végső terjedelmét és a közösségi jog nemzeti alkotmányi alapú kontrollját az alkotmány csatlakozási klauzulája tartalmazza. A csatlakozási klauzulának ezért az EK céljainak elfogadása és az EK-ban való részvétel deklarálása mellett egyértelművé kell tennie, melyek azok az alkotmányos elvek, amelyek figyelmen kívül hagyására nem adható felhatalmazás a csatlakozással sem.
Harmathy Attila: Jogrendszerünk átalakulása és az Európai Unió joga (125-134 o.) című írásában olyan kérdésekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel a jogharmonizáció során a csatlakozni kívánó országok jogalkotóinak mindenképpen szembe kell nézniük.
Annak ellenére, hogy a polgári törvénykönyvek klasszikus anyagára a legutóbbi időkig az uniós jogalkotás kevéssé terjedt ki, a jogközelítés jelentősen érinti polgári jogot is. Problémát jelenthet, hogy az átveendő jogszabályok tartalma tagállami érdekek egyeztetése során létrejövő kompromisszumokat tükröz, szerkesztésük az uniós jogalkotási gyakorlat sajátosságainak felel meg, amelyekre a csatlakozni kívánó országok nem tudnak hatást gyakorolni. Az átvevő országok számára mind a jogszabályi forma, mind a tartalom átültetése azzal a veszéllyel jár, hogy a hazai jogrendszertől idegen szigetek sora keletkezik, és ennek kapcsán a jogrendszer egységes működése válik veszélyeztetetté. A törvénykönyvek esetében ezek a problémák felnagyítva keletkeznek, mert az átveendő szabályok sokszor nehezen összeegyeztethetőek a hazai jogban is csak nagy fáradsággal kialakítható egységes elvekkel. A szerző szerint kívánatos lenne, ha a jogszabályok mechanikus átvétele helyett a jelenleginél nagyobb mértékben figyelembe vennék az átvevő országok jogrendszerének sajátosságait.
Király Miklós: A fogyasztóvédelmi irányelvek értelmezése az Európai Bíróság joggyakorlatában (135-149. o.) című művének központi gondolata, hogy az EK Bírósága nem rendezte megnyugtatóan a fogyasztói ügyletekkel kapcsolatos irányelvek átültetésének elmaradásával kapcsolatos problémákat.
Egy, a házaló kereskedést szabályozó irányelv (85/577 EGK) implementációjának hiányával kapcsolatos jogvitában az Európai Bíróság kitartott hagyományos álláspontja mellett, mely szerint át nem ültetett irányelvekre a jogbiztonság megőrzése érdekében nem lehet a tagállami bíróság előtt magánszemélyek közötti perben hivatkozni. E helyett a Bíróság - a fogyasztók érdekeinek védelmére tekintettel - ítéletében megerősítette az értelmezési alapelvet, amely szerint az eljáró nemzeti bíróság, a lehetséges mértékben köteles hazai jogát az irányelv szövegének és céljának tükrében értelmezni, hogy elérje az abban megfogalmazott eredményt. E megoldás azért problematikus, mert bár közvetett módon, de itt is egy ki nem hirdetett irányelv vezet az egyik fél pervesztességéhez, másrészt az irányelv szellemének érvényre juttatása jelentős mértékben függ az egyes tagállamok jogszabályainak rugalmasságától. Amennyiben az értelmezési alapelv nem kínál segítséget a hazai jog közösségi jog céljaihoz igazodó interpretációjára, akkor felmerül a tagállam kártérítési felelőssége azokért a károkért, amelyeket a magánszemélyeknek meghatározható, konkrét jogokat adó irányelv inkorporációjának elmulasztásával okoztak. Több ítéletre utalva a szerző megállapítja, hogy ez sem megfelelő eszköz, egyrészt mert a kártérítést hosszadalmas és költséges eljárás előzi meg, másrészt mert az irányelv átültetésének elmulasztásával okozott kár mértéke nehezen meghatározható.
Martonyi János: Globális jog, európai jog, magyar jog (189-205. o) című tanulmányában arra a kérdésre keres választ, milyen kihívásokkal néz szembe a magyar jog az ezredfordulón.
A globális jogfejlődésre a konvergencia, a verseny és az együttműködés egyaránt jellemző. A konvergencia különösen a környezetvédelem, az emberi jogok szabályozásában figyelhető meg: az előbbi terület esetében a globális kockázatok megjelenése feltétlenül szükségessé tette az egységes szabályozást, az utóbbi területen pedig elismerést nyert az a tétel, hogy az alapvető emberi jogok univerzális értékek, amelyek nem függhetnek a különböző kultúrák közötti eltérésektől vagy összeütközésektől. A jog egységesítése akkor pozitív folyamat, ha a létrejött szabályozás univerzális értékeket és globális érdekeket fejez ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
