Praxisom utóbbi időszakának egyik legkevésbé logikus és leginkább érthetetlen szabályával foglalkozik ez a rövid írás. Gyakorló ügyvédként szándékosan nem kívánok tudományos(kodó) nyelvezetet használni, ehelyett arra törekszem, hogy felhívjam a szakma figyelmét egy olyan jelenségre, melynek az alkotmányosságáról egyáltalán nem vagyok meggyőződve és amely komoly problémákat okozhat még a gyakorlat számára. A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése érdekében az állami bíróság előtt indítható peres eljárásokról van szó.
A gazdasági joggal foglalkozó ügyvédek számára evidencia, hogy az üzleti élet szereplői az esetleges későbbi jogvitáik elintézésére, amikor azt célszerűnek látják, választottbíróság hatáskörét kötik ki. Ennek a döntésüknek számos előnye van, de a kockázatok sem lebecsülendők. A jól ismert előnyökről most nem, inkább a kockázatokról ejtek szót. A legnagyobb kockázatnak kétségkívül azt kell tekinteni, hogy a választottbírósági ítélettel szemben nincs helye jogorvoslatnak, az ügyfélre kedvezőtlen ítélet korrekciójára tehát a csekélynél is csekélyebb még az elvi lehetőség is. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 54. §-a szerint ugyanis a választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, csak az ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, méghozzá csakis az 55. §-ban taxatíve felsorolt okokból. E szakasz (1) bekezdése azt mondja, hogy a fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított 60 napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól. Cikkünk szempontjából közömbös, hogy az érvénytelenítést az érintett a Vbt. 55. § (1) bek. a)-e) pontjai vagy a (2) bekezdésében listázott milyen jogcímen kéri a bíróságtól, a hangsúly most csupán azon az egyszerű kérdésen van, hogy ezt a bizonyos 60 napos határidőt milyennek kell tekinteni és ebből következően az pontosan mikor jár le? A határidő utolsó napján 11 órakor, amikor a bírósági kezelőiroda bezár, vagy 16 órakor, amikor a bírósági épület bezárja kapuit vagy esetleg 21 órakor, amikor a néhány, későig nyitva tartó postahivatal is bezár? Ez ugyanis a gyakorló ügyvéd számára egyáltalán nem mindegy. Tényleg: nem mindegy? S ha nem, miért nem? Nos, erre a kérdésre keresi a választ ez a cikk.
E cikk írója - aki az érvénytelenítési keresetét a határidő utolsó napján 18.03 perckor ajánlott küldeményként adta postára - már tudja, hogy nem mindegy. De erről sem a törvényszék, sem az ítélőtábla elutasító határozatainak indokolásai nem győzték meg. Sőt kételyei csak erősödtek az indokolások olvastán. Minél többet gondolkodik rajta, annál inkább.
A törvényszék a joggyakorlatra[1] hivatkozott és idézte a 4/2003. Polgári Jogegységi Határozatot (a továbbiakban: PJE), amely szerint a keresetlevélnek a bírósághoz való benyújtása nem perbeli cselekmény, ezért a 60 napos határidő elmulasztása miatti "jogkövetkezmények alól nem mentesíti a feleket az a tény, hogy a keresetlevelet a határidő utolsó napján, könyvelt küldeményként postára adták". Ennek a mondatnak súlyos következményei lehetnek, tekintettel arra, hogy az így késedelmesen előterjesztettnek tekintett keresetlevelet a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
Legalább két komoly aggály merül itt fel. Egyrészt a jogirodalomban vitatott az a kérdés, hogy a Vbt. 55. § (2) bek. b) pontja alapján, a közrendbe ütközés címén indított érvénytelenítési keresetekre is alkalmazható-e a 60 napos jogvesztő határidő vagy sem? A vita alapja a Legfelsőbb Bíróságnak (LB) az EBH 2008.1796 szám alatt közzétett döntése, melyben kifejtette, hogy álláspontja szerint a 60 napos jogvesztő határidőt a közrendbe ütközésre tekintettel indított érvénytelenítési eljárásokra is alkalmazni kell, ugyanúgy, mint az 55. § (1) bekezdésben írott jogcímek esetén. "Ellenkező esetben ugyanis határidő nélkül, bármikor, esetleg évek múlva is lehetne érvénytelenítési pert indítani, ami nyilvánvalóan nem megengedhető." Ennek az álláspontnak a jogirodalomban is vannak támogatói.[2] Ellenkező álláspontot foglal el azonban a kérdésben, mások mellett, Kiss Gábor[3], aki úgy érvel, hogy az európai gyakorlatban az érvénytelenítési kereset általában nincs határidőhöz kötve és mindig a főszabályhoz képest mondják ki az egyes törvények - bizonyos érvénytelenségi okok kapcsán - az igényérvényesítés jogvesztő határidőhöz való kötését. A közrendbe ütközésre alapított érvénytelenítés azonban sehol sincs jogvesztő határidőhöz kötve.[4] Ez utóbbi álláspont szerint az LB érvelése az interpretatio grammatica szabályai szerint is megkérdőjelezhető, de emellett az 55. § (1) és (2) bekezdésekre alapozott érvénytelenítési okok egymástól dogmatikailag is különböznek. Az 55. § (1) bekezdés a)-h) pontjaiban foglalt érvénytelenítési okok ugyanis kizárólag a felek belső viszonyát érintő, ún. relatív érvénytelenítési okok, ezzel szemben a (2) bekezdésben meghatározott érvénytelenítési okok - köztük a b) pont szerinti közrendbe ütközés - a felek relatív jogviszonyán messze túlmutatóak, "...mivel ezekben az esetekben az állam a saját jogrendje védelmében zárkózik el attól, hogy a választottbíróság ítéletét érvényességgel ruházza föl." Itt ugyanis már nem az a kérdés, hogy a feleknek volt-e
- 177/178 -
perbeli cselekvőképessége, érvényes-e a választottbírósági klauzula, nem terjeszkedett-e túl a választottbíróság a kereseten, vagy szabályszerű volt-e a választottbíróság eljárása. Nem: a közrendbe ütközés miatt indított érvénytelenítési perekben ennél többről, sokkal súlyosabb kérdésről van szó. Arról kell dönteni, hogy annak az államnak az alapvető jogi, továbbá társadalmi, szociális és morális alapelveivel - egyszóval: közrendjével - összeegyeztethető-e a választottbíróság ítélete, ahol azt végre kell hajtani.
Ez a dogmatikai, de a mindennapi peres gyakorlatot is érintő vita máig nincs sem végérvényesen, sem szakmai szempontból meggyőzően eldöntve: Murányi Katalin volt legfelsőbb bírósági bíró hivatkozott cikkében erről így ír: "a Vbt.-nek egyértelmű megfogalmazást kellene tartalmaznia arról, - ami a törvény jelenlegi szövegének átszerkesztésével megoldható -, hogy a jogvesztő határidő a Vbt. 55. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaira is vonatkozik. Ha a jogalkotó úgy gondolja, hogy nem, akkor erről is egyértelmű rendelkezést kell tenni." Az idézetből a szerző számára két dolog világos: (i) Murányi Katalin arra a véleményre hajlik, hogy a jogvesztő határidő vonatkozzék a közrendbe ütközésre alapozott keresetekre is, (ii) de ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy a hatályos jogszabály nem egyértelmű és az eltérő álláspontok kialakítására, bizonytalanságra ad alapot. Ez pedig kerülendő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
