"A muzsika hirtelen elhallgatott. És nem maradt egyéb, csak a tű karcolása a forgó lemezen."
(Aldous Huxley)
Ismét meghatározó alakját veszítette el a magyar magánjogtudomány. Életének 86. évében, 2022. augusztus 30-án elhunyt Harmathy Attila akadémikus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egykori dékánja, professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia egykori alelnöke, volt alkotmánybíró.
Harmathy Attilát a megemlékezések sokoldalú, kivételes műveltségű, igazi reneszánsz emberként írják le, ami minden elemében igaz. Alakja különleges, finoman elegáns úriemberként él azokban, akik ismerték. És sokan ismerték. Közel fél évszázadot töltött a kutatásban és az ELTE jogi karának katedráján. Az egyetemi szférában éppen úgy, mint a szakmai tudományos közélet hazai és nemzetközi fórumain is, kiemelkedő szerepet játszott. Pályaívében az egyetemi, akadémiai szál a meghatározó - mintegy 30 évet töltött a Jogtudományi Intézet kutatójaként, 1993-95 között az MTA főtitkár-helyettese, majd 1999-ig annak alelnöke volt -, de Alkotmánybíróként, és kodifikátorként is tevékenykedett (az 1959-es Ptk. '77-es novellájának megalkotásakor, majd a 2013-as új Ptk. előkészítése során is). Életművét a legrangosabb kitüntetések kísérték külföldön, és itthon; Széchényi Díja (2012.) mellett a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége által odaítélt Akadémiai Aranyérem (2019.) és a Jogtudományi Intézet Életmű Díja (2022.) is jól példázza ezt.
Az alkotás és a tanítás "Harmathy-féle" stílusa, tempója szokatlan manapság. A visszaemlékezések alapján a "Harmathy évfolyamokat" a professzor mindig személyesen, többnyire egyedül vizsgáztatta, és valódi érdeklődéssel fordult a hallgatói felé. Egykori tanszékvezetője, baráti pályatársa, Vékás Lajos szerint - a szó valódi (harcos) értelmében - szinte lehetetlen volt vele vitatkozni. A véleményeltérésből fakadó diskurzusokban ugyanis nagyon határozottan, de mindig szelíd pragmatizmussal képviselte az álláspontját. Nem a mennyiségi, hanem a minőségi alkotást tartotta fontosnak, életműve mégis egyszerű statisztikai mutatókkal mérve is impozáns. Több mint 350 tudományos közleményt jegyez, melyeknek közel fele idegen nyelven íródott. Megkerülhetetlent, maradandót alkotott az összehasonlító magánjog területén. Generációján belül kivételes nyelvi adottságokkal, tudással rendelkezett. Előadóképes volt franciául, angolul, németül, sőt oroszul is[1]. Meghívott kutató volt Cambridge-ben a Clare College-ban, a hamburgi Max-Planck-Intézetben, és több külföldi egyetemen tanított vendégprofesszorként: University of California Law School, Berkeley (1988), Université Aix-en-Provence-Marseille (1993, 1996), Université Pantheon-Assas, Paris II (2002), University of Iowa (2003), Louisiana State University (2007)[2].
Az megemlékezés mottójául választott mondat Aldous Huxley Pont és ellenpont című regényéből[3] származik. Harmathy Attila kedvelt idézete volt. Az állam gazdasági szerepváltozásának jogi tükröződése címmel, 1997-ben megjelent akadémiai székfoglalójának[4] zárásaként is ezt választotta, ahogyan a Gazdaság és Jog őszi számának hasábjain neki szentelt tanulmány[5] szerzője, Leszkoven László is ezzel zárja írását.
A Harmathy asszociáció, ami a Huxley-idézetet annak idején "felhívta" a professzorban, így hangzik: "[a]z emberben benne él a gondolat és akár tudatosan, akár nem, mindig foglalkoztatja. Aztán egyszer abba kell hagyni a munkát, akkor is ha úgy érzi, még nem fejezte be, és a terméktől eltávolodva áttekinti a fő vonalakat, felméri a részleteket, és rájön arra, hogy milyen távol áll a megvalósult valami attól, ami a gondolataiban élt, amit magában hallott, mennyire nem sikerült megvalósítani az elképzelést."[6]
A mottó és az idézet szimbolikája több ponton is illeszkedik, finoman simul a közös emlékezésbe. Az "elképzelt szépség" és a "megvalósult töredék" szembesítése Harmathy Attila elegáns és puritán - és alaptalanul szigorú - önreflexiója: a méltán elismert reneszánsz alkotó örök elégedetlensége, ami művei élvezetében valójában nem befolyásolja - soha nem is befolyásolta - a közönségét. A zenemű bizony "összeállt", sokunk gyönyörűségére.
A Gazdaság és Jog szerkesztőbizottsága tisztelettel hajt fejet Harmathy Attila emléke előtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
