Harmathy Attila emlékére
A jóhiszeműség és tisztesség követelménye nem egyszerű polgári jogi alapelv: kiemelkedik közülük, első az egyenlők között. A tanulmány számos példával igyekszik bizonyítani, hogy a kötelem tartalmának megfelelő magatartás, szolgáltatás csak a jóhiszeműség és tisztesség elvével összhangban képzelhető el. Mi több a polgári jog jogviszonyokban való jelenlét legfőbb szabályozója a Ptk. 1:3. §-ban kimondott normatív elvárás, mely természetes és magától értetődő kapcsolatban áll a joggal való visszaélés tilalmát kimondó szabállyal és az elvárható magatartás tanúsításának követelményével.
The requirement of good faith and fair dealing is not a simple principle of civil law: it is an outstanding one, the 'first among equals'. This paper seeks to demonstrate - by several examples - that the conduct and service in line with the content of the obligation can only be envisaged in accordance with to the principle of good faith and fair dealing. What is more, the normative requirement stated in Article 1:3 of the Hungarian Civil Code is the main regulator of behaviour in legal relations of civil law. It is naturally and evidently linked to the rule of prohibition of abuse of rights and the provision of good faith and fair dealing.
"[M]int a magánjogi törvénykönyv javaslatának indokolása is kiemeli, az egész magánjogi forgalomnak a jóhiszeműség és tisztesség (bona fides, Treu und Glauben) az alappillére. És valóban, nincsen olyan művelt jogrendszer, amely ezt a jogelvet Ulpianus nyomán szabályként ne vallaná..."[1] Dolgozatunkat Kelemen Lászlónak a jóhiszeműség és tisztesség magánjogi alapelvét feldolgozó kitűnő monográfiájának nyitó soraival indítjuk. A tanulmány címének első "félfordulata" azonban Szladits Károlytól származik. Ismeretes, hogy Grosschmid Béni Fejezetek Kötelmi jogunk köréből című monumentális, de igen nehéz nyelvezetű művéhez tanítványai - mind kiváló jogászok - "Glosszát" készítettek, melynek szerkesztését, a szerkesztőbizottság vezetését Szladits Károly látta el. A Fejezetek egyik legnagyszerűbb része a kötelem jogalkatával foglalkozott, amelyet Szladits glosszája tett fogyaszthatóvá. Ebben a körben a kötelem tárgyi kiterjedése is szóba került, ti. mi mindenre is vonatkozik az adós kötelezettsége a hitelező irányában.
Ezt a kérdést ma leginkább a szolgáltatás fogalmával járhatjuk körül, melynek vonatkozásban a tudományos bőbeszédűség szinte kötelező. A fogalom ugyanis tömör, a szolgáltatási kötelezettségnek ugyanakkor nagy a kiterjedése: a fő vonalak mellett a mellékkötelezettségek egész sorozata tárul elénk, ha a kötelem szövetén végig kívánunk simítani. A Ptk. 6:1. § (1) bekezdésének definíciója - mely szerint a kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére és amelyet a szerződés fogalmi sajátosságára tekintettel ismétel meg a 6:58. § rendelkezése is - csupán az alapokat határozza meg. A felépítmény tudottan sokkal összetettebb. A jóhiszeműség és tisztesség alapelve az elvárható magatartás követelményével karöltve általában, az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szabálya a szerződéses kötelmekre nézve támogatja és egészíti ki a feleket megillető jogok és kötelezettségek tárházát, kiegészíti, részletezi, pontosítja, egyértelműsíti és csinosítja a felépítményt, melyet összességében és nemes egyszerűséggel a - szerződéses - kötelem tartalma elnevezéssel illetünk. A szolgáltatás fogalom csak e járulékos tartalommal együtt lehet a kötelmi jog keretintézménye: hol nagyobb lépésekkel, hol pedig apróbb mozdulatokkal rajzolja meg, hogyan is kell a feleknek - a polgári jogviszony alanyainak - az adott helyzetben eljárniuk, milyen magatartást kell tanúsítaniuk. Ehhez párosul "a domború homorúja" vagyis a tartalom szerint azonos, de irányát tekintve ellentétes fogalom: a szerződésszegés intézménye, amely közismerten nem nélkülözheti az alapelvi támaszt.
A Glosszában A kötelem jogalkatához ezen belül is a kellő véghezvitel kérdéséhez ahogyan már említettük Szladits Károly fűzött magyarázó gondolatokat. Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat Magyarország Magánjogi Törvénykönyve (Mtj.) 1084. § szövegét felidézve - "[a]z adósnak úgy kell kötelezettségét teljesítenie, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja" - Szladits úgy
- 5/6 -
foglalt állást, hogy nem helyes a méltányosságot megtenni a kötelemteljesítés egyedüli zsinórmértékének. Hiányolta a szövegből a szerződés hű és igaz betöltésére intő irányadást. Mert - mint írja - "a magyar ember nem pusztán a méltányosság szerint, hanem 'becsülettel, emberséggel' (Arany János) teljesíti kötelességét."[2] Normaszöveg javaslatot is közölt, mely a következőképpen hangzott: "[a] kötelezettség teljesítésében az adósnak, a teljesítés átvételében a hitelezőnek becsülettel és emberséggel kell eljárnia, úgy amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a jóhiszeműség és a tisztesség megkívánja."[3]
Szladits a Glosszában (is) teljes egyetértéssel idézi és vallja Grosschmidnak a "törvénylátás" körében kifejtett tanítását, amely szerint az érdekeszme alkalmanként a törvény szabadabb magyarázatát követeli meg, mert az értelmes, gondolkodó engedelmesség tekinthető a parancs igazi megfogadásának.[4] "Az érdekszempont bevezetése nem kikezdése ekként a törvénynek kívülről, hanem: a törvény saját belülről jövő, csakhogy halkabb önszavának meghallása a lármásabb tételek mögül."[5]
Aligha van olyan elméleti vagy gyakorlati jogász, aki feledné vagy kétségbe vonná a jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi alapelvének jelentőségét és mély értéktartalmát. Az elv a magánautonómia széles körű elismerése és a jóhiszeműség és tisztesség elve összetartoznak és a Ptk. ikerpilléreit képezik.[6]
Sok igazság rejlik Vékás azon megjegyzésében is, hogy az elvi tétel bírói gyakorlata néhány évtized alatt nem fejlődhetett még ki igazán, nem tekinthető kialakultnak.[7] Ismert, hogy a Német Polgári Törvénykönyv, BGB 242. §-nak a magyarázata - természetesen a kapcsolódó normákkal együtt, például lehetetlenülés, clausula rebus sic stantibus elve stb.- a német jogi irodalomban egész kötetet tölt meg. A hatályos magyar polgári jogban az alapelv belső gazdagsága ugyancsak érezhető: a Ptk. 1:4. § (1) és (2) bekezdésében normatív alakba sűrített elv hasonlóan komoly figyelmet érdemel és gyakorlata sem kevésbé szerteágazó, mint a német példáé.
A törvényi palást azonban nem teljes öltözete az alapelvnek. A Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében megfogalmazott, szellemiségét tekintve magasra tekintő, egyszersmind azonban a jogviszonyok mélyére hatoló szabály a szó szoros értelmében behálózza a polgári jogot, jelen van mindenhol és mindenkor. Sokszor láthatatlanul, mint a felszín alatti vizek, hogy alkalmanként felbukkanva éreztesse hatását. A jóhiszeműség és tisztesség követelménye továbbra is a hatályos polgári jogba legmélyebben beágyazott alapelv a polgári jogviszonyokban követendő magatartás és eljárás tekintetében, valóban általános. Ennek alátámasztását célozza ez a tanulmány is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
