A környezet védelme, a környezetszennyezések és a környezetveszélyeztetések megelőzése, kockázatának csökkentése napjaink egyik leggyakrabban felmerülő kérdése. Mind az Európai Unió (EU), mind az egyes tagállamok esetében együtt jelenik meg a versenyképesség növelése mellett a környezet állapota megőrzésének, védelmének, a biológiai sokféleség hanyatlása megelőzésének, a fenntartható fejlődés kialakításának igénye. A környezetvédelem területére fokozottan érvényes az a kijelentés, hogy az egyes állampolgárok, egyes országok egyedüli fellépése kevésbé hatékony eredményt biztosít, mint az országok összehangolt, együttes fellépése. Ennek felismerését bizonyítja egyrészt a környezetvédelem (és ezen belül is a környezeti felelősség) területén tetten érhető nemzetközi együttműködés elterjedtsége,[1] másrészt, hogy környezetvédelmi területen az EU a legnagyobb jogalkotó: az egyes tagállamok nemzeti jogszabályainak 70-90%-a uniós indíttatású.
A tanulmány célja, hogy a környezeti felelősség uniós irányelvének rövid bemutatását követően ismertesse a magyar környezetvédelmi szabályozás főbb pontjait, majd az irányelv uniós és hazai joggyakorlatát elemezze, végül e kettő összevetéséből áttekintést adjon a hazai jogalkalmazást foglalkoztató kérdésekről.
- 21/22 -
Az uniós környezetpolitika kialakulása, fejlődése során kiemelkedő jelentőséggel bírtak a közösségi környezetpolitika főbb irányvonalait meghatározó környezetvédelmi akcióprogramok, amelyek közül az első az 1973 és 1977 közötti időszakra vonatkozott.[2] Az Első Környezeti Akcióprogram alkotta meg az EU környezetvédelmének máig nagy jelentőséggel bíró alapelveit, amelyek aztán a Római Szerződés környezeti fejezetébe is bekerültek. Fontos azonban kiemelni, hogy a környezetszennyezések, környezetkárosítások, környezetveszélyeztetések határon átnyúló, globális hatásaiból fakadóan, az EU környezetvédelmi alapelvei mellett a nemzetközi jog további környezetvédelmi alapelveire is figyelemmel kell lenni.[3]
A környezetpolitika egyik legelemibb alapelve - a szennyező fizet elve - ennek megfelelően nemcsak az EU környezetvédelmi alapelvének, hanem a nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvének is tekintendő. A szennyező fizet alapelvét nemzetközi szinten elsőként az OECD fogalmazta meg a környezetvédelmi politika egyik alapelveként, azóta pedig ez az elv az EU jogában, illetve az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája által kiadott 1992-es Riói Nyilatkozatban is megfogalmazásra került.[4]
A szennyező fizet elvének, és ezen keresztül a környezeti felelősség kérdésének vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a környezeti és gazdasági integráció fejlődése folytán kialakult szabálytömeg több felelősségi rendelkezést is tartalmazott, amelyeknek a mai napig jelentős hatása van.[5] A környezeti károk miatti felelősség szabályozásának uniós gondolata azért merült fel, mert az EU korai szabályozása az egyes tagállamok saját felelősségi rendszereiben eltérő szabályozásokat, felelősségi rendszereket hozott létre, erre tekintettel azok nem egy irányba, nem egységes módon léptek fel, így szükséges volt a szabályozási struktúrák egységesítése.[6]
A környezeti felelősségről szóló irányelv megszületését hosszadalmas előkészítő munka előzte meg. Mivel e tanulmánynak nem célja az irányelv megalkotási folyamatának bemutatása, csak röviden utalok itt az 1993-ban megjelent Zöld Könyvre,[7] majd a hét évvel később, 2000-ben elfogadott Fehér Könyvre.[8]
A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvet (2004/35 irányelv) a Tanács és az Európai Parlament közösen alkotta meg 2004. április 21. napján, az 2004. április 30. napján lépett hatályba. A 2004/35 irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak 2007. április 30. napjáig kellett átültetniük nemzeti jogukba. A 2004/35 irányelvet az implementációs határidő lejárta előtt módosította a 2006/21/EK irányelv.[9] E módosítás az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetőinek környezetben okozott kárért való felelősségét rendezi, kiegészítve a 2004/35 irányelv alkalmazási körét.
A 2004/35 irányelv a jogirodalom megítélése szerint egy objektív jellegű, közvetett közigazgatási típusú felelősségi rendszert hozott létre.[10] Az irányelv egyik szerzője akként fogalmazta meg mindezt, hogy "… a javasolt módszer a magánjogi és közjogi elemek hibridje. Legjobban úgy jellemezhető, mint közjogi rezsim, kisebb magánjogi jellemzőkkel".[11] Egy másik szerző így írt a 2004/35 irányelvről: "Az irányelv felhatalmazásai, kötelezettségei és önmagukat érvényesítő rendelkezései, az egyéb jogérvényesítést szolgáló szabályokkal együtt megalkották az első »szennyező fizet« rezsimet az EK jogban […] A jelentős anyagi veszteségek lehetősége az irányelv alapján, az üzemeltetők számára nagy ösztönző annak érdekében, hogy a lehető legjobban minimalizálják tevékenységük környezeti kockázatának körét és gondoskodjanak arról, hogy az elkerülhetetlen veszteségek ellen biztosítva legyenek."[12]
Bándi szerint az "irányelv - nevével ellentétben - nem a kártérítési felelősséggel foglalkozik, hanem sokkal inkább közigazgatási típusú felelősségnek mondható, amelyben azonban számos olyan elem jelenik meg, amelyik hasznosítható más felelősségi területeken is."[13] Az irányelv ennek megfelelően deklarálja már a preambulumában,[14] hogy az nem alkalmazandó személyi sérülés, magántulajdonban keletkezett kár vagy gazdasági veszteség esetén, és nem érinti az ilyen típusú károkra vonatkozó jogokat.
Magyarországon az egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXIX. törvény valósította meg a 2004/35 irányelv jogharmonizációját, amely módosította a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.), a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, a ma már nem hatályos hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény egyes rendelkezéseit.
E törvény módosította többek között a Kvt. IX. fejezet (Felelősség a környezetért) "A jogi felelősség általános alanya" címet viselő, 101-102. §-ait is, és léptette hatályba 2007. április 30. napjától a jelenlegi rendelkezéseket.
A Kvt. IX., "Felelősség a környezetért" címet viselő fejezete a jogi felelősség általános alapjaként a környezethasználó általános felelősségét deklarálja, amely a közigazgatási szankciók alanyainak rendszerinti bizonytalanságával szemben vizsgálható alanyi kört jelöl.[15] A környezethasználó fogalmát a Kvt. kifejezetten nem fogalmazza meg, ez azonban nem eredményez bizonytalanságot. A Kvt. 2. § (2) bekezdés b) pontja ugyanis a törvény személyi hatályánál utal a környe-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
