Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2023. november 16-án kelt ítélete a GTB kontra Spanyolország ügyben (3041/19. sz. kérelem)
Kulcsszavak: 8 cikk - tevőleges kötelezettségek - a hazai hatóságok nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy kellő szorgalommal segítséget nyújtsanak egy sérülékeny helyzetben lévő kiskorú születésének az elérhető szülője által el nem intézett anyakönyvezése, és ezt követően a személyazonosító okmányai beszerzésében - a családi élet tiszteletben tartásához való jog főszabályként magában foglalja a születés anyakönyvezéséhez, valamint az egyéb személyazonosító okmányokhoz történő hozzáféréshez való egyéni jogot - a születési anyakönyv fontossága a gyermek emberi jogai szempontjából - a születés anyakönyvezése során kockán forgó fontos közérdek indokolja a szigorú anyakönyvi eljárást, különösen az érintett állam területén kívüli születés esetén - a születési anyakönyvi kivonatért (illetve, ugyanezen az alapon, valamely más személyazonosító okmányért) folyamodó személyre irányadó anyagi és eljárásjogi követelmények tekintetében [a tagállamokat] széles mérlegelési jogkör [illeti meg] - a személyazonosító okmányok kiadására vonatkozó eljárások során rugalmasságra lehet szükség, ha ezt a körülmények indokolják - a gyermek érdekében eljárni köteles hatóságok feladata pótolni az anya mulasztásait, és megakadályozni, hogy [a gyermek] anyakönyvezetlenül maradjon - kétlépcsős teszt kialakítása: (i) Mikor mondható el, hogy a hatóságok kellően tudatában voltak a konkrét helyzetnek, és észszerűen elvárható volt tőlük, hogy tevőleges intézkedéseket tegyenek? (ii) A hatóságok szükséges mértékben megfelelő és időszerű intézkedéseket tettek-e annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a kérelmezőnek? - a kérelmezőnek való segítségnyújtásra irányuló tevőleges kötelezettség akkortól áll fenn, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy [a gyermek] egyedüli elérhető szülője nem fogja tudni felmutatni a többi okiratot - a hatóságok nem tették meg a szükséges mértékben megfelelő és időszerű intézkedéseket annak érdekében, hogy eleget tegyenek a kellő szorgalommal való eljárásra irányuló kötelezettségüknek, ami súlyos következményekkel járt a kérelmezőre nézve
A spanyol állampolgárságú kérelmező Mexikóban született; édesanyja azonban pár hónappal később, egy nagy erejű földrengést követően úgy döntött, hogy gyermekeivel együtt hazatér Spanyolországba. A kérelmezőt azonban az anya sem Mexikóban, sem Spanyolországban nem anyakönyveztette. A kérelmező Spanyolországban egyes időszakokban állami gondozás alatt állt: először az anya kérte - betegségére és rossz anyagi körülményeire hivatkozással - a gondozásba vételét, később pedig a kérelmező az általa fiatalkorúként, illetve fiatal felnőttként elkövetett bűncselekmények miatt javítóintézetbe került. A kérelmezővel kapcsolatba kerülő különböző hatóságokkal és intézményekkel az anya nemigen volt hajlandó együttműködni: gyakran sem írásban, sem telefonon, sem személyesen nem volt elérhető, és amikor a javítóintézet felajánlotta, hogy segít a kérelmező személyazonosító okmányainak beszerzésében, ezt visszautasította. Az anya először csak a kérelmező tizenkét éves korában tett kísérletet a kérelmező anyakönyvezésére, de nem járt sikerrel. Bár az ügyben eljáró helyi anyakönyvi hivatal megelégedett azzal, hogy az anya két tanú vallomásával megerősített nyilatkozatával a kérelmezőt elismerte a gyermekeként, a Spanyolország területén kívül született spanyol állampolgárok anyakönyvezésére hatáskörrel rendelkező központi anyakönyvi hivatal számos okirat bemutatását is szükségesnek tartotta, és mivel a kérelmező mexikói hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonatát az anya nem tudta csatolni, a kérelmet elutasította. Néhány évvel később az anya ismét kérte a kérelmező anyakönyvezését. Mivel a mexikói születési anyakönyvi kivonat csatolására való ismételt felhívásra akként nyilatkozott, hogy az megsemmisült a földrengésben, a spanyol központi anyakönyvi hivatal igyekezett azt a mexikói hatóságoktól beszerezni, ez azonban szintén nem vezetett sikerre. Az anya többször is kifogásolta az eljárás elhúzódását, és ismételten rámutatott, hogy a rendelkezésére álló valamennyi iratot benyújtotta. Mindezekre figyelemmel a központi anyakönyvi hivatal végül megelégedett azzal, hogy az anya egy újabb, bíró előtt tett nyilatkozatával elismerte a kérelmezőt a gyermekeként, az anya-gyermek kapcsolatot a kérelmező testvére is megerősítette, továbbá az elismeréshez és az anyakönyvezéshez a kérelmező is hozzájárult, a kérelmező életkorát pedig igazságügyi szakértő igazolta. A kérelmező huszonegy éves
- 39/40 -
volt, mire az anyakönyvezésére sor került, és személyi igazolványát is kézhez vehette. A személyazonosító okmányok hiánya mind a tanulmányai folytatása, mind a munkavállalás terén számos jelentős nehézséget okozott számára, ezért állandó szorongással és számos pszichés betegséggel - többek között paranoid skizofréniával és poszttraumás stressz szindrómával - küzdött.
A kérelmező az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE)[1] 8. cikkére hivatkozással sérelmezte egyrészt, hogy a spanyol hatóságok, bár tudtak arról, hogy nem rendelkezik személyazonosító okmányokkal, mégsem kezdeményezték az anyakönyvezését, noha kiskorú volt és egyes időszakokban gyermekvédelmi gondoskodás alatt is állt. Másrészt pedig kifogásolta, hogy az anya által megindított anyakönyvi eljárás kilenc évig húzódott amiatt, hogy a hatóságok a tudottan rendelkezésre nem álló iratok és információk megkövetelésével folyamatosan és szükségtelenül akadályozták az eljárás előrehaladását. Állítása szerint számos pszichés problémáját a személyazonosító okmányok hiánya okozta, mivel mind a gyakori iskolaváltások, mind a szorongás, mind pedig a későbbi bűnelkövetések is erre vezethetők vissza. Emellett személyi igazolvány nélkül a munkaerőpiaci elhelyezkedés során is jelentős nehézségekbe ütközött, ezáltal pedig akadályoztatva volt az életcéljai elérésében.
Ezzel szemben a spanyol kormány rámutatott: a kérelmező személyazonosító okmányainak kibocsátásához először a kérelmező születésének anyakönyvezéséről kellett gondoskodni. Ezt az anya - aki a gyermek feletti szülői felügyeletet mindvégig gyakorolta - sokáig nem tette meg, a kérelmező tizennegyedik életévének betöltésekor pedig - amikortól a spanyol jogszabályok értelmében a személyi igazolvány kötelező - az anyakönyvi eljárás már folyamatban volt, így a hatóságok nem voltak kötelesek az anya által elmulasztott anyakönyvezés pótlására. Ami pedig az anyakönyvi eljárás elhúzódását illeti, a spanyol hatóságok a hatályos jogszabályoknak megfelelően jártak el, amelyek bizonyos követelményeket írnak elő annak érdekében, hogy garantálni lehessen: a születési anyakönyv a valós helyzetet tükrözi. A gondatlan születési anyakönyvezés ugyanis gyermekkereskedelemhez vagy más, súlyos következményekkel járó problémákhoz vezethet. Puszta állítások alapján, okirati vagy más bizonyíték nélkül tehát nem lehet valakit valaki gyermekének tekinteni, ezért gondosan meg kellett vizsgálni, hogy a kérelmező valóban az-e, akinek az anya állítja. Az eljárás jellegéből és az anya magatartásából eredő késedelem pedig nem róható fel a hatóságoknak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
