Hírek (IJ, 2009/5. (34.), 215-216. o.)

Október 1-jén lépett hatályba a 2009. LX. törvény az elektronikus közszolgáltatásról. Szolgáltató állam, elektronikus ügyintézés, ügyfélközpontú közigazgatás, gyorsabb, hatékonyabb eljárás - ezek azok a fogalmak, melyek az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény általános céljaként megemlíthetők. A 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (a "Ket.") eredeti szövege is nagy lendületet adott a közigazgatás megreformálásának és az elektronikus ügyintézésnek. Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény - bevezetőjéből is kiolvasható - célja, információs közszolgáltatással ellátni a gazdasági élet, a civil társadalom szereplőit. Gyorsítani kívánja és hatékonyabbá teszi a hatósági ügyintézést, szélesíti a nyilvánosság és a társadalmi kontroll szerepét. A törvény első paragrafusa felvázolja a szabályozás irányát, célját. Ez az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának technikai és fizikai feltételeinek meghatározásából, valamint a szolgáltatást nyújtók és az azt igénybe vevők jogainak és kötelezettségeinek leírásából áll. A törvény értelmében az elektronikus közszolgáltatás ingyenes és mindenki számára hozzáférhető kell, hogy legyen. A jogszabály részletezi az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának szabályait, meghatározza azon szervek körét, melyek elektronikus közszolgáltatás nyújtására kötelezettek. Az elektronikus közszolgáltatások jellemzően bárki által igénybe vehető szolgáltatások, bizonyos feltételek esetén pedig a szolgáltatások igénybevétele törvényben szabályozott módon kötelező is lehet. Az igénybevevő esetében fontos kritérium annak ingyenessége, valamint az igénybe vevő azonosíthatósága. Ennek a jogszabályban különböző biztonsági szintjei, fokozatai vannak. Az elektronikus közszolgáltatások nyújtására központi informatikai és kommunikációs rendszerek állnak rendelkezésre, ennek elemeit a jogszabály részletesen felsorolja. Külön jogszabályban kerül megállapításra a rendszerek egységes működését biztosító és biztonságát garantáló feltételrendszer. A megalkotásra váró részletszabályok rendelkeznek majd a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével végzett azonosításról, az elektronikus közszolgáltatások biztonságáról, az elektronikus közszolgáltatások működtetéséről, és azok igénybevételéről. (JogiFórum.hu)

2005-ben került sor utoljára a Magyar Reklámetikai Kódex módosítására. Tartalmában kibővítve és új szerkezetben készült el a 2009. szeptember 30-ától hatályos új Kódex, amely a magyar reklámipari szereplők (hirdető, reklámozó vállalatok, a reklámokat készítő ügynökségek és a közzétevő média) etikai vállalásának legfontosabb dokumentuma. Az azóta eltelt idő és bekövetkezett változások alapján eljött az ideje a Kódex bővítésének, újraszövegezésének. A kódex soha nem látott széleskörű egyeztetés és konszenzus eredménye, amelyet 2009. szeptember 16-án ünnepélyesen 26 reklámszakmai szervezet írt alá. Az előkészítő és egyeztető munkát az Önszabályozó Reklám Testület és a Magyar Reklámszövetség szakemberei végezték. Az alapot, mint szinte a világon mindenütt, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Kódexe jelentette, amelyet a nemzetközi gyártói kódexekkel is kiegészítettek. A korábbi Kódex alkalmazása során szerzett tapasztalatok, az aláíró szervezetek és tagvállalatok észrevételei segítettek a pontos és végleges szöveg kialakításában. A Kódex nemcsak tartalmában bővült jelentősen, hanem teljesen új - szándék szerint könnyebben követhető, "felhasználóbarát" szerkezetben készült el. Az első rész az általános elveket és szabályokat rögzíti, a második pedig a különös szabályokat - többek között számos termékkörre külön cikkelyben kitérve - fogalmazza meg. Számos új cikkely és pont került a Kódexbe, melyek az MRSZ reményei szerint még egyértelműbbé, pontosabbá teszik az etikai határokat, így a részletesebb megfogalmazás a reklámipar számára könnyebben követhetővé válik. Nagy Bálint a Magyar Reklámszövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a régióban elsőként Magyarországon, a Magyar Reklámszövetség jegyezte az első Reklámetikai Kódexet 1981-ben, és a Szövetség azóta is kiemelten fontos kérdésként és tagjaival szembeni alapvető elvárásként kezeli az etikus reklámozást. Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség főtitkára kiemelte, hogy az etikai szabályozás- és eljárásrendszer teljes értékű működéséhez szükséges a fogyasztók ilyen irányú tudatossága. Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklám Testület főtitkára és egyben a nemzeti önszabályozó szervezetek tömörítő európai szövetség (EASA - European Advertising Standards Alliance) elnöke, a Kódex nemzetközi vetületéről szólt. (Magyar Reklámszövetség)

A teljes körű adósnyilvántartás kialakítása szükségtelenül, aránytalanul, elsősorban üzleti érdekeknek engedve korlátozná a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot - fogalmazott Jóri András adatvédelmi biztos. Az ombudsman álláspontja szerint a hozzájáruláson alapuló pozitív adóslista létrehozása az Országgyűlés fórumát megkerülve korlátozza az állampolgárok, köztük a jó adósok alkotmányos jogait. A Kormány korábban beterjesztette az Országgyűlésnek a teljes körű hitelinformációs rendszer felállításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint valamennyi hitelfelvevő, sokmillió állampolgár hiteladósságának adatai egy központi nyilvántartásba kerülnének. A központi hitelinformációs rendszer jelenleg is működik Magyarországon, azonban magánszemélyek vonatkozásában csak adósnyilvántartásként: főszabály szerint csak a minimálbér összegét meghaladóan, legalább kilencven napon át tartozók adatait tartalmazza. A törvényjavaslat szerint ezzel szemben nyilvántartanák azokat is, akik nem járulnak hozzá hiteladataik átadásához; akik kötelezettségeiknek időben, szerződéses vállalásaiknak megfelelően tesznek eleget. Az adatvédelmi biztos az új nyilvántartással kapcsolatban a nyilvánosság és az Országgyűlés bizottságai előtt is kifejtette azon álláspontját, amely szerint a teljes körű hitelinformációs rendszer létrehozására irányuló kezdeményezés a pénzügyi válságot ürügyként használva, alkotmányos cél híján, elsősorban üzleti érdekekből, szükségtelenül és aránytalan módon korlátozná az állampolgárok - köztük a megbízható adósok - alkotmányos jogait. Az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága a törvényjavaslatot a biztos érvelése nyomán nem találta általános vitára alkalmasnak. A pénzügyi szféra az eredeti célt most oly módon próbálja elérni, hogy a teljes hitelinformációs rendszert "önkéntes" módon valósítaná meg. A több piaci szereplő által kezdeményezett modellben a banki ügyfelek által kötendő hitelszerződésekbe olyan hozzájáruló passzus kerülne, amely felhatalmazná a bankokat, hogy a jó adósok adatait is továbbítsák egy központi rendszerbe. Az adatvédelmi biztos aggályosnak tartja, hogy egy gazdasági érdekcsoport az erre rendelt Országgyűlés fórumát megkerülve önkényesen kívánja korlátozni az állampolgárok, köztük a jó adósok alkotmányos jogait. A hasonló, formális önkéntességre alapozott, de valójában a gazdasági kényszer miatt nem önkéntes jogkorlátozást eredményező megoldások ellen a korábbi adatvédelmi biztosok már 1998-tól határozottan felléptek, kiemelve azt, hogy az üzletág szabályozása nem alapulhat a pénzügyi szervezetek által önkényesen meghatározott szerződési feltételeken, hanem csak törvényen. Az adatvédelmi biztos felhívja a hitelinformációs rendszerek üzemeltetőit, valamint az ilyen rendszerek számára adatokat szolgáltatni kívánó vállalkozásokat, hogy a rendszer melletti érveikkel az országgyűlési képviselőket győzzék meg. Ha a szektor egyes szereplői mégis a formális "önkéntes" hozzájáruláson alapuló rendszerek létrehozása mellett döntenek, az adatvédelmi biztos vizsgálni fogja a hozzájárulás valós önkéntességét. Jóri András felhívja továbbá minden adatkezelő figyelmét a kezelt adatok banktitok jellegéből adódó, valamint a Btk. személyes adattal visszaélés közelmúltbeli módosításából adódó fokozott jogi kockázatokra. (OBH)