Az európai polgári kezdeményezés, az uniós szervekhez intézett petícióval kiegészülve, az uniós közvetlen demokrácia szupranacionális szintje.[1] Működésképtelensége, és a célként kitűzött demokráciadeficitek csökkentése terén mutatott sikertelensége miatt erősen vitatott jogintézmény. Képes azonban a fejlődésre, ezt mutatja az általános hatáskörű uniós bíróság által a Stop TTIP kezdeményezés tárgyában hozott döntés,[2] amellyel jelentősen lazultak a befogadási kritériumok, az európai polgárok pedig lehetőséget kaptak a bizottsági munka negatív tartalmú befolyásolására.
A jogintézmény közvetlen kapcsolatot teremt az uniós polgárok és az Európai Bizottság között: a polgárok indítványozhatják, hogy a testület terjesszen elő javaslatot jogalkotási aktus elfogadására a szerződések végrehajtása körében. A közvetlen demokrácia központi eleme, és hasonló ahhoz a jogosultsághoz, amellyel a Parlament és a Tanács élhet a Bizottságnál.[3]
"»[P]olgári kezdeményezés«: a [EPK] rendeletnek megfelelően a Bizottsághoz benyújtott kezdeményezés, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy hatáskörén belül terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra van szükség, és amelyet a tagállamok legalább egynegyedéből származó, egymillió jogosult aláíró támogat."[4]
A szervezőknek uniós polgároknak kell lenniük, akik elérték az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosító életkort, és polgári bizottságot kell létrehozniuk, amely legalább hét olyan személyből áll, akik legalább hét különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. Ha a szervezők európai parlamenti képviselők, nem számítanak bele a polgári bizottság alakítása szempontjából szükséges legalacsonyabb számba. Polgári kezdeményezés támogatására ugyancsak olyan aláíró jogosult, aki uniós polgár, és elérte az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosító életkort.[5] Bizottságalakítás után, a javasolt polgári kezdeményezés aláíróitól származó támogató nyilatkozatok összegyűjtésének megkezdését megelőzően, a szervezőknek nyilvántartásba kell vetetniük a kezdeményezést. A Bizottság az információk kézhezvételétől számított két hónapon belül intézkedik a nyilvántartásba vételről, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek: (i) megalakult a polgári bizottság és kijelölték az Európai Bizottsággal kapcsolatot tartó személy(eke)t; (ii) a javasolt polgári kezdeményezés nem esik nyilvánvalóan a Bizottság arra vonatkozó hatáskörén kívül, hogy a szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra javaslatot nyújtson be; (iii) a javasolt polgári kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű; és (iv) nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeivel. A Bizottság visszautasítja a nyilvántartásba vételt, ha e feltételek nem teljesülnek. Egyéb esetben a kezdeményezést közzéteszi, amely a támogató nyilatkozatok benyújtása előtt bármikor visszavonható.[6] Azt követően, hogy a szervezők papír vagy elektronikus formában, a nyilvántartásba vételtől számított 12 hónapon belül összegyűjtötték a szükséges számú támogató nyilatkozatot,[7] azokat ellenőrzés és igazolás céljából benyújtják a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak. A hatóságok a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban megfelelő ellenőrzéseknek vetik alá a benyújtott nyilatkozatokat, és igazolják azok számát.[8] Az igazolás beszerzése után és az EPK rendeletben meghatározott összes eljárás és feltétel teljesülése esetén a szervezők benyújthatják a polgári kezdeményezést a Bizottságnak, amely haladéktalanul gondoskodik a közzétételről, megfelelő szinten fogadja a szervezőket, és lehetővé teszi számukra a kezdeményezésről felvetett kérdések részletes ismertetését, illetve három hónapon belül közleményben foglalja össze a kezdeményezésről alkotott jogi és politikai következtetéseit, az esetlegesen megtenni kívánt lépéseket, illetve azt is, ha nem kíván tenni lépéseket, ezek okaival együtt. Az bizottsági vizsgálat ideje alatt lehetőséget kell biztosítani a kezdeményezés közmeghallgatáson történő ismertetésére az Európai Parlamentben, a Bizottság megfelelő szintű képviselete mellett, fenntartva a lehetőséget, hogy az érdekelt többi uniós intézmény, szerv és hivatal is jelen lehessen.[9]
A befogadási kritériumok vizsgálata visszatérő elem a Törvényszék gyakorlatában.[10] A Minority Safepack tárgyában hozott döntés[11] kiemelkedik, ugyanis ez volt az első olyan eset, amikor (eljárási alapon) érvénytelenítették a Bizottság nyilvántartásba vételt megtagadó döntését, lehetőséget adva ezzel befogadásra. A tanulmány által vizsgált téma ennél is fontosabb, tekintve, hogy tárgyi alapon, az EUSZ 11. cikk (4) bekezdése és az EPK rendelet 4. cikk (2) bekezdés b) pontja (a jogintéz-
- 90/91 -
mény funkciója) felől közelíti meg a kezdeményezés adta lehetőségeket, és bővíti azokat a nem tevésre való felhívással.
Indítványukban a kérelmezők az EU és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezményt (Transatlantic Trade and Investment Partnership Agreement, TTIP) előkészítő tárgyalások berekesztését, és a Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezmény (Comprehensive Economic and Trade Agreement, CETA) ratifikálásának megakadályozását kérték. Azzal fordultak a Bizottsághoz, hogy terjesszen elő javaslatot a Tanácsnak a TTIP tárgyalások megkezdését jóváhagyó, az EUMSZ 218. cikk (2) bekezdésén alapuló döntés visszavonására, illetve a CETA ratifikálásának elutasítására.[12]
Válaszában a Bizottság az EPK rendelet 4. cikk (2) bekezdés b) pontjára és a 2. cikk (1) bekezdésére hivatkozva elutasította a kérelmek nyilvántartásba vételét, mondván, tárgyuk a jogalkotási tervezetek előterjesztésére vonatkozó hatáskörein kívül esik. A kezdeményezés nem irányulhat előkészítő dokumentumok elfogadására, az EUMSZ 218. cikke alapján tett javaslatok pedig ilyen nem jogalkotási aktusok, joghatásokat kizárólag a tagállamok és az Unió között, illetve az uniós intézmények irányába váltanak ki, a harmadik személyek e körből kimaradnak. Mivel pedig a kezdeményezés nem javasolt jogalkotási aktust a szerződések végrehajtásához, nem felelt meg a befogadási kritériumoknak. Ezenfelül a Bizottság értelmezésében a jogintézmény nem szolgálhatja valamely jogalkotási aktus elfogadásának az elutasítását, mivel joghatást azon túl, hogy az aktust nem fogadják el, nem idézne elő.[13]
E korlátozások nem következnek egyértelműen a rendeletből, a Bizottság jogértelmezésének köszönhetők, amelyre a kérelmezők is hivatkoztak a Törvényszékhez intézett beadványukban. Állításuk szerint a Bizottság megsértette a már hivatkozott EUMSZ 11. cikk (4) bekezdését és az EPK rendelet 4. cikk (2) bekezdés b) pontját, illetve az Alapjogi Charta egyenlő bánásmód klauzuláját (20. cikk), mivel korábban a hasonló tárgyú Swissout kezdeményezést[14] minden további nélkül nyilvántartásba vette. Érvelésük három részre bontható. (i) A nemzetközi szerződések ratifikálására az EUMSZ 218. cikk (5) bekezdése alapján felhatalmazást adó vagy azt megtagadó bizottsági javaslat, illetve a szerződéskötést megelőző tárgyalásokat megindító vagy berekesztő bizottsági javaslat nem előkészítő dokumentumok, hanem meghatározott kötőerővel rendelkező jogalkotási aktusok. Mivel a kötőerő kellően konkrét és végleges, és mivel az uniós jog vonatkozó szabályai nem adnak erre kifejezett felhatalmazást, a Bizottság indokolatlanul szűken értelmezte a jogalkotási aktusok kategóriáját, és hagyta ki az említett dokumentumokat.[15] (ii) Irreleváns, hogy a bizottsági javaslaton alapuló tanácsi döntés kötőereje kizárólag a szóban forgó intézmények között érvényesül, illetve hogy a javaslatokat a rendes jogalkotási eljáráson kívül fogadják el. A Bizottság önellentmondásba keveredik, amikor egyébként elfogadhatónak tekinti az igenlő és megerősítő jellegű, hasonló tárgyú kezdeményezéseket.[16] (iii) A kezdeményezés nem utasítható vissza azon az alapon, hogy a negatív joghatás kiváltására irányuló tartalom nem felel meg "a Szerződések végrehajtása céljából" kitételnek. Az uniós jog részleges vagy teljes módosítása vagy hatályon kívül helyezése ugyanúgy hozzátartozik a demokratikus közéletben való közvetlen részvételhez, mint a pozitív irányú jogalkotás. Azt pedig semmi nem zárja ki, hogy a tárgyalások berekesztése, illetve a szerződés ratifikálásának elutasítása után a transzatlanti projekteket módosítsák, és az uniós polgárok számára is vonzóvá tegyék.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
